Szóval szerintetek nincs tízpontos magyar bor! Nemzetközi bormagazinok már adtak 100 pontot, és gondolom a 96-ot is felfelé kellene kerekíteni, olyat meg már többen is kaptak. Végül a saját, a 10 ponthoz fűzött kommentárotokat értelmezve: Mégis van, és tényleg nem érdemlitek meg!

Srácok, azért az Idol kategóriánál elég erős egy halmazban említeni egy 96-os Unicot a 2003-as Ráspi Kékfrankossal. Bár tudom ez a pontozás dolog teljesen szubjektív és lehet, hogy a fertőrákosi urat fel kellene fedeznie már a nemzetközi borsajtónak, de én ezt a bort -előítéletek nélkül mondom- nem gondolom Idol kategóriának.

Kedves Hegyaljai! Bizonyára számtalan ok van, amiért lehet ránk haragudni, de ez nem tartozik közéjük. Egyszerűen az utóbbi idők kóstolásaiban nem volt olyan magyar bor, amire 10 pontot adtunk volna. De volt korábban, pl. Disznókő Kapi 6 Puttonyos Aszú 1999 vagy Oremus Birtokválogatás 6 Puttonyos Aszú 1999. Természetesen nincs módunkban minden piacra kerülő bort megkóstolni, a legfőbb esélyes aszúkat már csak az áruk miatt is kisebb eséllyel szemlézhetjük. De örömmel vesszük a tippjeidet a jelenleg forgalomban lévő 10 pontos magyar borokra, és amint módunkban áll, megkóstoljuk őket.

Korrekt és jól használható a besorolás.
Két megfontolandó szempont:
1. A kóstolás (és minősítés) dátumát érdemes lenne feltüntetni ahol csak lehet. Ha többszöri, azt is. Különösen fontos lenne ez a nagyobb boroknál, amelyek éveken keresztül hozzáférhetők.
2. A 8-9-10 pont kissé esetleges, a kóstoló (személy és alkalom) hangulata, a mezőny könnyen jelenthet 1-2 pontot oda-vissza. Ha lenne egy 7+ kategoria ezeknek a boroknak akkor meg lehetne várni 2 esetleg 3 független kóstolási alkalmat, és ha egybeesik a magasabb pontszám szerinti besorolás, akkor kaphatná meg a végleges értékelést. pl.: X bor "7+(9)" minősítést kapott, de a következő 9-es értékelésnél ez már teljes jogú 9-re változik.
Persze lehet, hogy ez a rendszer oly hasznos egyszerűségét rontaná éppen el.

hegyaljai: azt ne feledd, hogy a 100 pontos rendszerben (tudtommal) nincs pl. 17 pontos bor. Talán 50-től indul egyáltalán a számítás.

Aki nem talál ma Magyarországon 100 pontos bort, az igyon inkább kofolát! Hála az égnek annyi, de annyi mára a klasszis itthon, csak nem kellene annyira izének lenni. Nagy baj az, hogy mindig a külföld seggét nyaljátok, meg csak a több tízezres boroktól vagytok oda és vissza, na jó, meg egy-két hatputtonyos... Gyerekek, a földi halandók nagyrésze életében nem kóstol ilyen borokat, és ti is jól tudjátok, hogy mennyi a marketing és mennyi valós tartalom sok csillagászati árú borban.(Nem Szepsyről beszélek természetesen) Röhej az, hogy a külföldi boros sajtó már lassan többre értékeli a magyar borokat, mint a hazai. Szerintetek rendjén van ez így? Nem dícsérem én túl a hazai helyzetet, van egy csomó csapnivaló bor és sokat kell még fejlődni, de hol vagytok ti, amikor egy jól sikerült Fekete Béla, Bussay, vagy mondjuk Tamás bort kéne kóstolni. És ma már nem csak fehér fronton, miért nem cuppantotok be egy Polgár kadarkát néha napján, vagy valami jó Pinot-t, mert abból is gyönyörűek vannak itthon. Már az Isabelle Legeron is itt szürcsöl és a Travel Channelen is ott lesznek már a magyar borok. És ne haragudjatok a kritikáért, de az is lehet, hogy nagyon rosszul kóstolok, de egy hónapban legalább egyszer iszom átkozottul jó magyar bort, megfizethető áron. Iszom külföldi borokat is, és az élmezőnyünk szerintem nincs lemaradva, különösen, ha a vaskos, száraz fehér vonalat nézem. Aztán meg van egy csomó külföldi cimbora, akiknek nagyon bejönnek a magyar borok. Múltkor borhoz értő angolokat és amerikaiakat sikerült úgy elvarázsolni 4-5 palack Légli Blanc-al,(pedig az nem is egy nagy kaliber) hogy rommá itták magukat a szerencsétlenek. Most mondjátok meg, hogy akkor mi van és írjatok nekem szerintetek 100 pontos bort. Ígérem, beszerzem, lekóstolom, ha akarjátok még el is küldöm Nektek a leírását. De remélem, hogy az valami olyat nyújt. hogy... na ez az, szóval akkor mit is tud egy MA féle 100 pontos?

De emberek, nem lehetne, hogy egyszer az életben egy értékelés után ne az legyen az első vélemény, hogy a magyarokat alulértékelik?
Nem lehetne, hogy egyszer kimaradjon a nagy külföldi sikerekre való hivatkozás, ami egyébként jellegzetesen a kisstílű és önbizalomhiányos "nemzeti karakter" sajátja?
Nem volt tízpontos magyar, és akkor mi van? Hát ajánljatok olyat, ami szerintetek van elég jó ehhez a szinthez, oszt annyi. Megkóstoljuk, örülünk neki, és a végén mindenki énekel. A nemzeti ötnudatot meg basszuk már be a sarokba, mikor a borról beszélgetünk. Vagy ti nem "egyetemes értékeket" kerestek a borban?

Ha mindig vállon veregetjük magunkat, hogy nagyon jó borok vannak itthon akkor soha de soha nem jövünk rá, hogy mennyire "rosszak" is vagyunk.
Ne csak azon siránkozzunk, hogy milyen szép is volt régen, hanem próbáljunk újra olyan nagyok lenni.A 17. 18. században , de még a 19. sz.-ban is a szájízlés nagyon "édes" volt. Minden jó volt ami édes. Ma ez nem így van, a világklasszis TOKAJ-ban súlyos eladási gondok vannak. Sajnos sok-sok mocsok kerül ki onnan aminek nincs is köze TOKAJ-hoz. Így hát nehéz a világban megjelenni egy komoly tokaji tétellel, mert ami profi az alacsony volumenű tétel. Sok sok profi kell, hogy világsiker legyen, mert így nehéz lesz. Sok kicsi sokra megy. A profik "kitermelésében" a kritika és önostorozás pedig nagyon jó hatással van a végeredményre.
Kapjunk már a bogyóinkhoz!!!!!!!!!!
Ha tetszik ha nem, 4000 ft-ért olyan európai és pl. Argentin borokat iszol, hogy leesik az arcod. Ez a minőség itthon 10-12e ft. Na ez itt a nagy baj. Lassan itthon is elterjed az ár-érték alapú vásárlás és a nagy űrt, amit a piac generél a külföld nagyon könnyen kitöltheti, mert van anyagi lehetősége az expanzióra. Nekünk, meg marad a nagyon jó a borod, csak már itthon sem tudod eladni. Korholjuk csak a szakmát, hogy minél több "jó ár-érték"-et igyunk és akkor talán van remény.
Kedves CSERSZEGI Óvszeres

Én is nagyon jól tudom magam érezni egy kövidinkától és vagy egy csomirikától is. De pl egy Polgár Kadarka áráért nézd meg, hogy mit lehet kapni a világban.(ezzel nem a Polgár Kad. akartam bántani)
Egy-két jó Szekszárdi Kékfrankostól is jól éreznék magukat borértő külföldiek egy vaddisznópörkölt mellet, de ettől a nagy magyar "frankos valóság" lesújtó képet ad.
Tisztára mint Tokaj( egy-két nagyágyú, de a többi silány.)
Úgy hogy hajrá magyarok csináljunk sok 100 pontost(vagy 10).

Czudar sorok ezek.De akinek múltja nincs annak a jelene is kétséges.
Egyébként meg rá kellene kattintani a nemzetközi borversenyekre.Mintha láttam
volna a helyezettek között magyar borokat is szép számmal.Oszt nem kéne leragadni 3-4 magyar sztárnál se, 3 hetente ugyanazokról írni.A többiekre is kíváncsiak vagyunk,hátha akad közöttük 100 pont közeli,még ha alulról is.Vagy az már reklám lenne?

Cserszegi gumis te király vagy
Így kelle zet faszásan csinálni, ami a mijenk oszt kurva jó, az messze nem lehet olyan mint monjuk egy francia
Mondjuk kóstoljatok meg egy szóterni elit sato borát kitünő évjáratból, aztn meg monjuk egy 2003 as Szepsy dani szamot, és akkor mondjuk beszélgethetnétek a 100 pontos kérdésről,
( de monjuk ez csak 1 példa)
de mindegy mert guminak igaza van, akülföldiek a misztikus marketinget a csúcsra tették, és akármekyik hibátlan borról bedumálják nektek hogy az oszt király...

Nullahetvenöt, szerintem te be vagy csípve egy kicsit.

bárcsak úgy lenne...

Cserszegi Óvszeres,

Szerintem nagyon szép eredmény, hogy több évtizedes kihagyás után, röpke 15 éve alatt felküzdötte magát a magyar borászat arra a szintre, hogy vannak 8-9 pontos borok (köztük pl. nagy kedvencem, a Ráspi KF, amit anno 2500 Ft-ért lehetett venni). Azt viszont hozzá kell tennem, hogy bár rengeteget iszom, de igazán nagy magyar száraz borral még nem találkoztam, sőt azok a nagynak tartott magyar vörösborok, amiket kivittem magammal egy-egy külföldi bortúrára, ott és akkor iszonyatosan hordósnak, zöldnek tűntek, mert sehol sem voltak azokhoz a brunellokhoz, barolokhoz, chateauneuf-du-pape-okhoz képest, amiket ott lehet inni. Azok a borok a terroirról szólnak, évtizedes-évszázados technológiai tapasztalat áll mögöttük, érett anyagból készültek, elegánsak, harmonikusak, és 5-10 évesen fogyasztva is szépek. Hozzájuk képest a hazai élmezőny még igencsak szanaszét áll, diszharmonikus, és bizony többnyire silány, éretlen anyagból van, amit csak tovább rontanak az iszonyatosan hangsúlyos barrikolással. Aztán pár év után jól szétesnek, élvezhetetlenné válnak stb.

A bajok gyökere nagyjából a következő:

1.A magyar borvidékeken vagy nagyon fiatal, vagy rossz klónokkal beültetett, tömegtermelésre beállított ültetvények vannak.

2.Sikerült a legtöbb területet olyan szőlőfajtákkal beültetni, melyek vagy nem érnek be ennyire északon, vagy nem értenek hozzájuk a magyar borászok (CS, syrah).

3.A tapasztalat hiánya miatt rengeteg a technológiai hibás bor, sokszor durva a hordóhasználat stb.

4.Olyan divatot teremtettek a bor köré, ami miatt egy jelentős borász-rétegnek nincs semmi késztetése arra, hogy fejlődjön, hiszen előjegyzésben eladja a frissen palackozott szűztermést.

5.A magyar borászok nagy része nem kóstol külföldi bort, nincs nemzetközi kitekintése.

Vannak ígéretes borászatok szinte mindenhol Magyarországon, de hosszú még az út a nagy borig. Addig is kóstolni, kóstolni, kóstolni, és francba a rosszul értelmezett nacionalizmussal.

szulfit,

bár azt nem tudom, hogy a magyar borászok kóstolnak-e külhoni bort, illetve mit tudnak/mit nem tudnak, de ettől eltekintve teljes mértékben egyetértek veled. A szélsőséges hozzáállás sajnos nem rosszul értelmezett nacionalizmus, hanem annak egy része. Lényegében a "mi jobbak vagyunk másoknál" ideából, vagy talán helyesebben fogalmazva az ebből építkező arroganciából indul ki.

Kedves filozófus urak!

Sokat hallgatjátok szerintem a politikusaink baromságait. Amit én írtam, annak köze sincs a nacionalizmushoz, a politikához, én meg aztán végképp nem vagyok nacionalista. Butaság azt gondolni, hogy a véleményemben politikia, világnézeti, ideológiai elemeket rejtek el. Szeretem a magyar borokat és vannak magyar borok, amelyeket nagyra tartok. Ezt elismerni nem bűn, és igenis el kell ismerni az eredményeket!
Szulfit! Az öt pontos okosságodnak köze sincs a valósághoz! Az egy rossz hozzáállás amit ott te írsz, én nem ezekről a borokról beszélek. Nem kell lebecsülni mindenkit a magyar borászok közül.
Syhr Kahn!
Arrogancia, nacionalizmus, hol élsz te barátom? A borról beszélünk, ha arroganciát akarsz hallani, ajánlom a tüntetéseket, a politikát, a mónika show-t és inkább azon okoskodjatok, hogy miért nem tudjátok értékelni az itthon fellelhető értékeket, ez szánalmas.

Kicsit akadémikus ez a vita. a 8 pontos minta tele van magyarokkal, vörösökkel, és a 8 pontos minőséget a 10 pontos minőségtől pont 2-en tudják megkülönböztetni 1000 emberből, de az itt posztolók, kommentezők közül sem sokan (nem, nem arra gondolok, én végképp nem).
Időre van szükségünk, hogy felemelkedjünk arra a szintre, amit ma világszínvonalnak neveznek, nem csak borban, de sok egyéb területen is, mert a világnak azon a felén élünk, ahol egy-két beteg elmének köszönhetően majd 100 évig torz eszmerendszer uralkodott és tönkretette értékeink nagy részét. A borokkal jó úton haladunk, és már nem csak a fehérekkel, hanem a vörösekkel is. Nem tartunk ott, ahol egy Rhone völgy, Piemont, vagy Toszkána, de nem is tarthatunk, nem volt rá időnk. Szerintem sok reményteljes pincénk van, de az is igaz, hogy a nagy neveink meg a túlértékeltség és önteltség miatt gyakran elvéreznek.

Cserszegi Óvszeres!
Mit is kellene értékelnem? Értékelem, annyira amennyire a külföldi csúcsminőséghez képest értékelhető... mármint a magyar veres. A magyar fehér már más kategória, mert abban lehet kurázsi, de nem akarok általánosítani túlzottan. Maradjunk annyiban, hogy vannak jó és rossz borok. A világ pedig elég nagy ahhoz, hogy MO-n kívül is készítsenek jó, vagy jobb borokat. Arról van szó, hogy az előítéleteket nem szeretem. Utóbbi az arroganciával vegyítve kellő mértékben megtalálható a hozzászólásodban, hiszen te úgy fogalmaztál: "Nagy baj az, hogy mindig a külföld seggét nyaljátok". A te szavaidat használva (és visszafordítva): miért baj az, hogy szeretem a nagy borokat és sok külföldit nagyra tartok? Kóstoltam sok jó magyar bort és mellette külföldit is. Szeretek a saját értékrendemnél maradni és azt mondani, amit érzek. Én így érzem, de Ó egek, nehogy relativizmussal vádolj: tartok tőle mások is hasonlóképpen vélekednek nemcsak MO-n, hanem széles e világon. A Nacionalizmust nem én vetettem fel és lehet konkrétan nem (csak) neked szólt, de az idézett mondatod alapján nem tűnik véletlennek a felvetés. Kíváncsi lennék vajon egy külföldi/magyar csúcskategóriás borokból álló vakkóstolón mennyire hoznád ki győztesnek a magyar tételeket... igazán jó mulatságnak tartanék egy ilyen jellegű vakkóstolót tele hasonló emberekkel, mint te. Szerintem sok jó magyar tétel is van, de ezeket túlértékelni legalább akkor hiba, mint alul értékelni. szulfit hozzászólásában szinte minden megtalálható.

Cserszegi gumi ne csüggedj én veled értek eggyet.
Majd holnap leírom hogy mér

Nem lenne gond a 10 pontos skálával,ha az ítészek szerint ez kell a népnek, de azért a szaksajtó többsége és a jelentősebb borversenyek többnyire a 100 pontos rendszert használják. Ennek megfelelően könnyebb összehasonlítani az ugyanarra a borra adott pontokat és azt is könnyebb eldönteni, hogy a saját tapasztaláshoz egyik vagy másik összemérhető értékítélet jár közelebb.(Egy 6-os például egy 68-as vagy egy 74-os ponthoz van közelebb, amelyek versenyen esetleg még érem közeli szintet sem jelenthetnek.)Én úgy gondolom, hogy 1-10-ig nem elég. Egyébként is, ha ha van egy bevált szisztéma,akkor célszerűbb azt követni. (A tornasportban is lehetne a háziversenyen például 5 pontos rendszert alkalmazni,hiszen az "bőven elég", mégis mindenhol a nemzetközileg alkalmazott 10-essel mérnek.)

Na, tök más dolgom lenne, az a helyzet, de itt vicc van, látom, gondoltam rárepülök. Kedves Cserszegi óvszeres, ahogyan te mondanád, drága barátunk, írd meg légy szíves azt a töménytelen mennyiségű brunellot, hermitage-t, bordeaux-i cru classét, riesling smaragdot, amit az elmúlt évben kóstoltál, és ami gyászosan alulmaradt magyar borokkal szemben.
Én meg azzal nem tudok mit kezdeni, ha már itt tartunk, amikor az itthon az egekbe emelt Bussay szürkebarát (biztos máskor kiváló, én egyszer kóstoltam, és ezen kívül nyilván vannak remek Bussay borok) mellé egy 6 pontot alig bírok odaírni, mert a túlérettséget jelző birsen és mézen kívül egy sziklatömböt szopogatok 15-ös vagy mekkora alkohollal, se gyümölcs, se harmónia, vagy amikor a szintén a legnagyobb királynak mondott Tamás olaszrizling (ami tényleg jó, legalábbis általában) olyan overbarrique, hogy azt elmondani nem tudom. 100 pontos borokkal dobálozni meg nagyon vicces, utána kéne nézni egyszer, hogy mik kapnak 100 pontot, akár a sajtóban, akár a CT-n.
Mindemellett persze, hogy vannak jó magyar borok, most volt épp mámorító élmény nekem a Szepsy Úrágya 06, vagy a Szt. Andrea Tóbérc 03 (nálam mindkettő 8 pont - és a 8 pont már belefér az átkozottul jóba), de azt hőbörögve számon kérni, hogy miért nincs jobb magyar most épp az Uniconál a listán, na ez a szánalmas, kedves Cserszegi óvszeres. Amúgy várjuk szerintem mind a 10 pontos tippeket, a Polgárt meg fogom fogadni, pinot-t is mondhatnál. (Egyébként nézz át a másik cikkre kérlek, asszem nem túl nagy sértés még 4-5-6 pontokat sem kapni magyar boroknak, ha a szupertoszkánok jó része is 6 alatt kapott.)

Szulfit, eléggé egyetértek, kóstolókon megdöbbentő olykor, hogy borászatilag jól képzett emberek mennyire nem tudnak mit kezdeni a külföldi borokkal - a legenyhébb illósságról rögtön közös nevezőre jutnak, de a nebbiolo fajtajegyeiről pl. a világon semmi fogalmuk nincs egy Barolo-kóstolón.

Kedves borelite, hát ez a kedvencem, komolyan mondom, légy szíves képzeld el, amint elhajítottam az agyam, és most rajta tapodok páros lábbal egzaltáltan röhögve. Én nem tudom, honnan jön ez itthon, a borversenyek pontjait sem értettem soha (ez igaz a külföldiekre is), de ma amit a sajtó használ a világban (már amelyik épp nem csillagoz, nem 20-asban mér, nem 5-ösben mér, nem 10-esben mér, nem AB rh+-ban mér), és amit a borkedvelők jó része használ (lásd pl. CT), szóval abban a 100-asban egy 68-as bor az nem 6 pontos ide átfordítva, hanem olyan 2, egy közel ihatatlan borzalom, egy rettenet, egy savanyú jeti. Tényleg nem tudom, hogy miért van ez itthon még mindig, és tény, hogy borversenyeken szigorúbban pontoznak, de parkeri vagy WS rendszerben, vagy a CT alapján a 6 pont az valahol kb. úgy 85 és 90 közé tehető valahova az esetek jó részében. Lehet, hogy versenyeken érmeket osztogatnak egy 84 pontos borra, de az az említett sajtókban, vagy a CT-n annyit jelent kb., hogy örömmel meg lehet inni, de semmi kiemelkedő. (4-5 pont.)

Régebben kicsit ódzkodtam a 10 pontos rendszertől, mégpedig azért mert megalázónak találtam, hogy pl egy korrekt borra azt monják ez bizony 4 pont a 10-ből(mennyivel jobban hangzik az hogy 75 a 100-ból ugyanarra).
De olyan szinten meg belátom, hogy korrekt, hogy egy 8 pontos bor , ami szerintem a 100 ponosban kilencvenegy-két pontnak felel meg, az a 4 pontostól(75) nem 15 %-al jobb, de még a 10 pontos szerinti dupla olyan jó is hízelgő a 4-esre nézve. Egyszerűbben fogalmazva, ha kihagyjuk a 100-asban gyakorlatilag kihasználatlan első hatvan pontot, akkor a 10 pontos rendszer reálisabban mutatja a minőségi borok egymáshoz viszonyított értékét.
Feltételezem, hogy dagadtos által említett 100 pontos rendszert használ a borkalauz is, ahol a 90 pont fölöttire írják, hogy nemzetközi összehasonlításra alkalmas, tehát szerintem ez már az itteni 8 pont. (szerintem tehát a 88-89 pont az már nem 6 pont)
Én úgy szoktam átvaltani(önkényesen)hogy 60-70 az itteni 1-2, 70-80 az itteni 3-4 ,a 80-90 pontok arányosan az itteni 5-6-7, míg a 90-100 az itteni 8-9-10. Szerintem így elég korrekt.

Szia, én egzaktan nem tudok váltani, mert bortól függ, de általában 89-91-et érzem 7-nek, 92-94 8 körül, de tényleg borfüggő.

Kedves Dagadtos!
Azon biztos nem veszünk össze, hogy a hét pontos az 89-91, vagy 87-89, a nyolcas pedig 92-94, vagy 90-93. Nagyságrendileg hasonlóan gondoljuk, én egyszerüen arányosabbnak érzem, ha már 80 pont felett elkezdjük kicsit sűriteni a mezőnyt, mintha csak a 90 fölötti tartományt akarnánk hirtelen 4 kategóriába sűríteni.

Nagyon is jogos a felvetés, hogy miért nem írtak magyar példát is a 10 pontosok közé a szerkesztők. S jogos volt az az érv is, hogy ha szakmai magazinok adtak már magyar borra 100 pontot, akkor egy magyar nyelvű bor-blog miért nem tud példát 10 pontos magyar borra.
Jómagam kóstoltam nem kevés komoly külföldi bort, Sauternes-it is, s merem állítani, hogy szép számmal akadnak nemzetközi mércével mérhető magyar kiválóságok. A tokaji desszertborok között nem is kevés (pl. a Tokaj Reneszánsz Egyesület 5-6 puttonyos aszúi szinte mind, s nem egy cuveé), de a száraz fehérek (pl. Somló, Eger, Tokaj) és vörösök között is nem egy (itt is elég hosszú a sor).
Ennek semmi köze a nacionalizmushoz. Annak viszont, ha az ember nem talál példát 10 pontos magyar borra, nagyon is van köze egyfajta kóros nemzeti önbecsüléshez.

Bár direktben nem, áttételesen mégis főként én lettem megszólítva itt - már csak azért is, mert a referenciák között említett 2 külföldi bor a jóvoltomból lett 10 pontos. Mint ahogy a korábbi referenciák közé általam kerültek 10 pontos magyarok is.

Egy-két dolgot akkor kibontok, röviden. Azon sokat lehet okoskodni/vitatkozni, hogy 100 pontos/20 pontos/10 pontos, vagy akármi, de ennél pontosabban, ahogy tesszük/tettük, sehogy sem tudjuk megmagyarázni, hogy nálunk egy adott pont mennyit ér. Ha nekem azt mondják, 82, vagy azt, hogy 16,59, az nem jelent semmit. Ha azt, hogy 5 pont (vö.: tehetség), az már jelent valamit. Ráadásul az elmúlt több mint 3 évben bőven teleszórtuk konkrét referenciákkal ezt a felületet. De a benyomásom az, hogy a többség érti, 4 pont nem egyenlő 40 pont - aki mégsem, azon valószínűleg nem is lehet segíteni.

A másik dolog: a 10 pontos magyar bor. Társaságunkból alighanem én vagyok a legbőkezűbb, simán adok 6 pontot (vö.: szép) olyan bornak, amely másnál csak 4-et ér (vö.: OK), de mi tagadás, 10 pontos magyarral csak elvétve találkozom. De 10 pontos külföldivel dettó. A Voerzio és a Hirtzberger éppen olyan felbecsülhetetlen és nehezen leírható élményt jelentett számomra, mint mondjuk az Oremus 99-es birtokválogatás aszúja, legjobb formájában, vagy egy gyorskóstolás alkalmával a Vogüé 01-es Musignyja. Ezek olyan borok, amilyenekkel nagyon ritkán találkozik az ember. Ezek nem olyan borok, mint bárki igen finom kadarkája vagy olaszrizlingje.

Szó nincs róla, hogy lebecsülnénk mindazt, amit a magyar borászok elértek az elmúlt egy-két évtizedben - aki szerint 7 pont (vö.: pannon klasszis) lebecsülést fejez ki, az valahol máshol él, vagy egyszerűen nem ért semmit.

Még egyszer: nem arról van szó, hogy csak külföldi borok kaphatnak 9 vagy 10 pontot - hanem arról, hogy külföldi és magyar borok is csak nagyon-nagyon-nagyon ritkán. A 9 és a 10 pont kivételes pillanat, öröm, ünnep, csoda, boldogság, katarzis.

És még valami: ne tessenek már a pontszámokat objektív és örök érvényű igazságokként értelmezni. Pontot adni egy bornak nem több, mint játék - orientál, elhelyez, de nem ítél. NEM ÍTÉL. És főként nem megmásíthatatlan. Ami egyszer 7, lehet, hogy máskor 5. Annyi mindentől függ minden. Lazítsanak, élvezzék az ízeket, az illatokat, szerintem megéri. A bor és a görcs nem fér össze.

Jézusom, Cserszegei Óvszeres, csak legalább Isabelle-t ne emlegetted volna, mint referencia!!!

Örülök, alkeszek a frissítésnek. Kora tavasz óta annyi új bor került forgalomba/értékelésre, meg némelyik nagyot változott az idők folyamán, vagy már nem is kapható, talán így jobban értjük így egymást.

Egy észrevétel a fenti kritikák miatt:
talán azért gondolják sokan, hogy a magyar borok le lettek értékelve, mivel a külföldiekből csak a 9 és 10 pontos kategóriába került bor. Ha az alacsonyabb kategóriákban is szerepelne egy-egy nem magyar talán könnyebben elfogadnák azt a megbocsáthatatlant, hogy nemzetközi szinten mérve nem rohangálnak a 10 pontos (de még a 20 és a 100 pontos se!) borok.
Itt látszik szerintem a nemzetközi versenyek hamis üzenete, mikor zengedezünk a sok-sok aranyéremről, hogy azt hisszük, ezzel már a magyar borok a csúcson vannak.

Igazából tényleg nem értem, miért nem értik sokan a fenti pontozást.
Nem hasonlítani, összevetni/átszámolni kell más rendszerekkel, hanem elolvasni, hogy melyik kategória mit jelent (annyira beszédes az "anyós bora" példul, meg a "vendégeknek való") és elgondolkodni a példákon, amennyiben kóstoltuk már valamelyiket ( ha nem aakor meg itt az ideje pótolni)
Ez alapján pontosan (na jó, 90%-asan) belőhető az alkeszek szája, mármint az értékelésük és hozzávetve a saját véleményünket már tudjuk, melyik mit jelent. Így az elkövetkezendő alkesz leírásokban bemutatott borokról már lesz tippünk, hogy nekünk vajon mennyire fog tetszeni és megéri-e kóstolni.
Lehet, hogy lett volna (egy kis erőszakkal) 10 pontos magyar borra is példa, de ha az véletlenül nem valamely (itteni beírók által is) hírhedten elismert tokaji borásztól származott volna ugyanúgy kapott volna egy kritikát, mint a Ráspi KF-je (én is felszisszentem magamban).

Szerintem jól van ez így, ez az alkeszok értékrendeje, ők állították össze, nekünk az a dolgunk, hogy megértsük, hogy az általuk kóstolt borokat el tudjuk helyezni a saját értékrendünkben. Nagyjából. Mert hogy a bor értékelése nem matematikai egyenlet, amelynek megoldása, ha beledöglünk is mindannyiunknak ugyanaz kell, hogy legyen!

Kedves MalbecNC!
Szerintem azért szükség lehet átkonvertálásra, hiszen fontos, hogy a mindenkori osztályzat különböző társaságban/forumokon /eseményeken tükrözze az értekelő véleményét.
A fenti átkonvertálási "kísérleteknél" nem matematikai egyenlet volt a háttérben, hanem épp az általad említett leírások, értsd hogyan definiálják az adott rendszerek az adott kategóriákat.

Szerintem kicsit megértőbben kellene közeledni a dolgokhoz.
Ha az Urak mostanában nem kóstoltak 10 pontos magyar bort, hát talán majd máskor. Mert létezik, hál' Istennek.
Ellenbe szerencsétlen dolog Cserszegi Úr hozzászólását úgy értékelni, miszerint a magyar bortól nincs jobb a világon. Nem azt írta.
Azt is szerencsétlennek tartom, hogy egyesek mintha csak akkor lennének meggyőzhetőek, hogy van jó magyar bor, ha majd(a felsorolásukból kb. ez derül ki) az egész világ borászatára minden kategóriában rá tudunk verni. Valóban csak ekkortól lesz 10 pontos magyar bor? Legyünkk inkább tárgyilagosak.
Hosszú és nehéz utat tettünk meg az elmúlt években, évtizedekben, és a mi életünk kevés lesz ahhoz, hogy a magyar borokat méltó helyükre juttassuk. De ezen dolgzunk. A borivók is.
Tévedés az, hogy it sok évszázados lemaradásról, és a folytonosság telyes hiányáról beszélnek egyesek. A komunizmus valóban sok mindent lerombolt, de megmaradtak olyan értékek (természeti adottságok,dűlőbesorolások, technológiák, fajták, stb.), és nem utolsó sorban a borhoz való kultúrási kötődés, vagy az arra való igény, amiből el lehetett indulni.
De azt is vegyük tudomásul, hogy a jó magyar bornak alapja kell, hogy legyen az egészséges erkölcs, a nemzeti öntudat, az értékteremtő szándék és egy sor más nemes erény. Azok a magyar borászok akik ma a minőség és egyediség terén legmesszebb jutottak, ezen értékek alapján alkotnak. Földönjáró hazafiak. És mivel jó néhányat ismerek közülük, az is tudom, hogy van nemzetközi kitekintésük, csak lehet, hogy Ők nem a magyar Bordeaux-ot, vagy Burgundiát, stb.-t akarják megcsinálni. Évről-évre tisztulnak le a dolgok, alkotnak a földhöz, szabadsághoz kötődő termelők. Akinek meg az adatott meg hogy a magyar borászat értelemszerűen lassú de bitos talpraállásának lehet a tanúja, krónikása , az élvezze a jó borokat és legyen még egy picit türelmes.

"Ez alapján pontosan (na jó, 90%-asan) belőhető az alkeszek szája, mármint az értékelésük és hozzávetve a saját véleményünket már tudjuk, melyik mit jelent. Így az elkövetkezendő alkesz leírásokban bemutatott borokról már lesz tippünk, hogy nekünk vajon mennyire fog tetszeni és megéri-e kóstolni."

Én ezt annyival árnyalnám, ha lehet, hogy eddigi tapasztalatom alapján nincs olyan, hogy "alkeszek szája", legalábbis úgy gondolom, hogy az egyes szerzőknek külön szájuk, néha talán kicsit külön értékítéletük is van (ezért is próbálunk mostanság többször együtt kóstolni, s ott is látszik, hogy a pontjaink bizony kicsit szórnak). Ahogy Ag is megjegyezte, ami nála 6 pont, az lehet hogy másnál csak 4.

Kedves alfödi merlot!
Nehogy azt hidd, hogy elfogult vagyok a tokajiakkal szemben, ezért más borvidékről mondanék 10 pontosat: Malathinszky 2003 CF. Szerintem jobb mint a nálatok 9 pontos Ráspi, ami valóban egy csúcs. Egyébként meg Regős szavaiból azt szűröm le, hogy ha nem is kell megelőzni valakinek a 10 pontot, de a lepontozással ne ártsunk.

Kedves Hegyaljai!
Semmi gond nincs azzal, ha valaki lepontozza a magyar borokat, ha azok épp nem olyan jók. Csak ne azon az alapon tegye, mert pl. magyarfóbiája, ill. idegenmániája van. Egyesek azt gondolják hogy mi vagyunk minden jónak és tudásnak a kútfője, a leg-legek, míg mások szerint ami magyar az ósdi, értéktelen, más népek dolgaihoz képest versenyképtelen és kevésbé élvezetes.

Egyre jobbak a magyar borok, és a kedvező és kedvezőtlen bírálatok-ha elfoulatlanok, egyaránt segítik a borászokat is a tisztánlátásban. Nyílván, hazai pályán kell a jószívből jövő egészséges elfogultság, és az is olyan mértékben, hogy a borászokat önnön helyzetfelismerésükben, árképzésfilozófiájukban ne kábítsa el.

Kedves drbarta, azt hiszem értem is, meg nem is, amit mondasz.

Arra célzol, hogy a konvertálásra azért van szükség, mert mondjuk egy baráti társaságban egy tesztet követően össze szeretnéd hasonlítani az elért eredményeket, igaz? Meg esetleg arra vagy kíváncsi, hogy egy borújságban értékelt bor pontjai mennyire vannak köszönőviszonyban az alkeszékkel?

A matematikai egyenlet említése csak metaforikus példa volt arra, hogy különböző rendszereket nem tudsz közös nevezőre hozni, vagyis egy-egy borértékelési rendszert nem lehet átkonvertálni, hogy egy azonos, mindenki által (értsd: más-más rendszert alkalmazó) érthető egyetlenegy értéket kapj, hiszen más-más a kiindulási alap, más a szempont és ebben még az általam is megemlített leírások sem bírhatnak matematikai értékkel (és a szubjektivitásról most nem is beszélek).

Nem tudom, hogy az általad használt 100 pontos rendszerben hogy jön ki például a maximális pont. Melyiket követed, Parkert, vagy a Wine Spectatort? Vagy a WSET értékeket? Mit kezdesz a 20 pontos rendszerrel? És kinek az értékelését veszed alapul Jancis Robinson (brittek), vagy másét? Vagy a magyar Decanterét? Tudod, hogy hogy jön ki náluk a 20pont? Mennyi pontot ér a látvány, az illat, az érzékelés és az összbenyomás? Milyen arányban vannak egymáshoz képest a különböző rendszerekben? És hogy tudod, akkor ezekhez a csillagos értékelést rendelni?

Nem tudom, számomra sosem volt belső kényszer, hogy az általam adott pontokat (én 20 pontos, a kaliforniai Davis Egyetem által kidolgozott) egy értékre hozzam az alkeszékkel, de még a többivel sem. Ahhoz, hogy eligazodjam, ki hogy értékel egy bort elegendő megértenem a pontozási rendszerét és nagyjából megismernem a szája ízét (újság stílusát) de leginkább a leírások alapján tudom belőni, hogy egyetértünk, vagy sem. Egész pontosan az utolsó mondatrészem a fontos, mert számomra az az érdekes, hogy mit érez egy borban egy-egy alkesz és mit én. Minek örül ő és minek én. A többi marhára nem számít...

Igen, V&F, egyetértek a kiegészítéseddel a múlt héten írtam köbö ugyanezt, csak itt és most nem akartam megismételni magam.

Sztem a magyar borászok ma már igen tisztában vannak azzal, hogy hova sorolhatják be magukat a világ borait tekintve és abban is biztos vagyok, hogy a többség igen elégedett lenne, ha a boraira itt rendre 7-8 pontokat kapna. (Már csak az árakat kéne ehhez igazítani...)

Nem hiszem, hogy részükről sértődés lenne amiatt, hogy most nem került egy magyar bor sem az alkeszek kategória értelmező rendszerébe 10 pontos példaként. Akár akarnak Bordeaux-hoz, Burgundiához hasonlítani, vagy a világ divatjához alkalmazkodni ez a rendszer egy véleményt tükröz, amit vagy elfogadnak, vagy sem. De megsértődni nem hasznos sem nekik, sem nekünk, a borfogyasztóknak.

Kedves MalbecNc!

Sajnos én ennyire nem vagyok művelt alkesz:)
Énnálam az irodalom véget ér ott, hogy évente megveszem a borkalauzt, és mellette olvasom ezt az oldalt.
Így kitalálható, hogy a borkalauzban szereplő 100 pontos rendszert, és a hozzájuk tartozó jellemzéseket vettem eddig etalonnak.
Átváltásom alapja az volt, hogy írták benne, hogy 90 pont felett a borok nemzetközi mércével is nagyon jók, így gondolom ez a 8-tól felfelé. A 3*-osak /70-80/ a mindennapok borai, rövid-távú élménnyel, ez lehet a 3-4 pont. Így evidensnek tünt, hogy a 80-90 tartomány a kimaradt 5-6-7-nek felelhet meg. Ha elnézem az egyes borok leírásait, osztályzatok gyakoriságát, akkor így ez helytállónak tűnik.