Hedonista énem megint igen mondott egy Enoteca Montalcino-s kóstolóra, ahol Suhayda László tíz 1997-es brunello riserva-t bontott fel. Leírtuk már többször mi is, 1997 kiemelt boros év volt Toszkánában, utólag az évszázad évjárata jelzőt aggatták rá. Ebből az évből ennyi riserva-t kóstolni – nem hiszem, hogy lesz még rá alkalmam. Úgyhogy a várakozásaim nagyok voltak, pláne, hogy életem első, és mindmáig egyetlen tízpontos bora is egy brunello, szintén 1997-ből. Bár újabb 10 pontos élmény nem ért, de ennyire erős sort még nem ittam végig.

Japán tudósok megfejtették, hogy miért iszunk szívesebben fehérbort a halhoz - legalábbis ezzel a szenzációs bejelentéssel haknizzák körbe a sajtót. A válasz, kapaszkodjunk meg: azért, mert a vörös kellemetlenül fölerősíti a hal halízét. A kutatók úgy találták, hogy a vörösborban található vas reakcióba lép a tengeri kajákban található vegyületekkel, és ebből alakul ki az undok, fémes-halas ízelegy. Takayuki Tamura professzor és csapata tapasztalt borfogyasztókat etetett szárított fésűkagylóval és itatott vörös és fehérborral. A több mint ötven bor megkóstolása után a kontrollcsoport tetszésindexét elemezték - a kóstolók 4 fokozatú skálán értékelték az utóízt -, és kiderült, hogy korreláció áll fenn a bor/fésűkagyló összeférhetetlenség és a borokban mérhető vaskoncentráció között. A kísérlet második szakaszában mesterségesen csökkentették és növelték a borok vastartalmát, és a hipotézisnek megfelelően, ahogy nőtt a vas, úgy fokozódott az undor. Nem hangzik valami szuper tudományosan, ahogyan erre a wineloverspage.com szerzője fel is hívja a figyelmet. Egyrészt a szárított fésűkagyló nem éppen reprezentatív tengeri étel, és persze nem is hal. Másrészt minimum a lazac és a pinot noir régi bevált párosítás. Harmadrészt a kutatók nem azonosították, hogy mi is az a vegyület a szárított fésűkagylóban, ami a vassal reakcióba lép (tippjük azért van: egy telítetlen zsírsavra gyanakszanak). [A szaftos fésűkagyló képe innen származik.]

Olvasóink számára aligha újdonság, hogy a rendszeres borfogyasztás árt a fogaknak, alapvetően azért, mert a savak kioldják a kalciumot a zománcból. A fehérek nagy általánosságban savasabbak, mint  a vörösek, azaz a hardcore fehér rajongóknak - oh, ti csodálatos almasavbontatlan furmintok! - még inkább tanácsos óvakodniuk a fogmosástól. A BBC, és még 63 más hírforrás most arról számol be, hogy német tudósok 24 órán át áztattak fehérborban egy felnőtt fogat, és úgy találták, hogy a zománcréteg 60 mikrométeres mélységéig veszített kalciumot és foszfort. A Johannes Gutenberg Egyetem kutatói szerint fogaink legádázabb ellensége a rizling, mivel ennek pH-ja a legalacsonyabb, a legfogbarátabb pedig egy Rioja vagy pinot noir lehet. A bor káros hatásának kivédésére hatásos és ízletes ellenszer a sajtfogyasztás, mivel a sajt nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot. A sajt segít semlegesíteni a savtámadást, és növeli a nyál remineralizáló hatását. A fogmosással pedig várjunk, mert minél hamarabb kezdjük el a fölpuhult fogzománcot karistolni, annál nagyobb kárt okozunk vele.

Megjelent a Duemilavini, az olasz pohárnok szövetség borkalauzának 2010-es kiadása. A kalauz 1792 oldalon 1632 borászatot mutat be, és a szerzők cirka 20 ezer bort kóstoltak meg anyaggyűjtés címén. Öt fürttel (cinque grappoli), ez a legtöbb, ami adható, 298 bort jutalmaztak. A borban legerősebb tartomány ezúttal is Piemont 73 ötfürtössel, a második helyen Toszkána végzett 61-gyel. A listán bizonyára akadnak nálunk is forgalmazott borok, aki ilyet talál, ne legyen rest kommentet nyomni.

Amilyen lelkesen védem a cabernet sauvignont a borínyencek különféle támadásaitól, annyira nem tudom megszeretni magam sem a chardonnay-t, megmondom őszintén. Bár a fajtával nyilván nincs baj, a stílus, melyet a középmezőnyre aggattak, fáraszt és idegesít, a legjobbakat pedig nehéz megfizetni. Nemrég egy hosszabb fehér sor közepén kóstoltunk pár chardonnay-t vakon, az eredmény most sem lett túl meggyőző, de talán tanulságos, úgy döntöttem tehát, jegyzeteimet viszonylagos rövidségük ellenére is közzéteszem.

A riojai Muga pincészet boraival ismerkedhettem hétfőn este, a magyar forgalmazó WineAge Kft. által szervezett bemutatón. A Bodegas Muga egy 1932-ben alapított mai napig családi tulajdonban lévő pincészet. Összesen 200 hektár szőlőjük van Rioja Altában, jellemzően meszes, agyagos, gyakran magas vastartalmú, néhol üledékes talajon. Fajtákat tekintve természetesen tempranillo a legtöbb, aztán garnacha tinto (ez nem más, mint grenache), mazuelo (azaz carignan), graciano, viura (azaz macabeo) és malvasia (mi inkább malvazijaként ismerjük) tőkéik vannak. A területeik nagysága miatt persze a pincemunkát sem aprózzák el. A feldolgozó hatalmas erjesztőterében kilencven darab különböző méretű 3-15 tonna kapacitású tölgyfatartály várja a termést. Saját kádáraik vannak, akik főként amerikai, másodsorban pedig francia tölgyből évente 1500 hordót készítenek csak a pincészet számára. Később lett számomra csak világos, hogy saját hordókészítő mestereknek milyen jelentősége is van tulajdonképpen. A kóstolás végére ugyanis arra jutottam, hogy borok között a legkönnyebben felismerhető, legmarkánsabb különbséget a hordók adják. Mintha a hordóhasználat a szintek, a borok elkülönítő védjegye volna. Azonban még ne szaladjunk ennyire előre, nézzük sorban inkább az este főszereplőit.

A Yellow Taillel bortörténelmet író Casella Wines alapítója, Filippo Casella 88 éves korában elhunyt griffithi otthonában New South Wales-ben. A harmadik generációs sziciliai szőlész és borász 1957-ben telepedett le Ausztráliában. A borászatukat 1964-ben hozták létre, és a bort helyieknek és a queenslandi cukornád-ültetvény dolgozóinak adták el. Második fiuk, a borász végzettségű John 1994-ben vette át a vállalkozás irányítását. Az amerikai piacra szánt, és kezdetben csak ott forgalmazott Yellow Tail 2001-ben indult el hódító útjára, és az első évben 1 millió kartonnal adtak el belőle. Jelenleg a teljes eladás éves szinten 12 millió karton. A Yellow Tail tanulságos történetét a Ki csóvál kit?, negatív hatásait A Sárgafarkú csapdájában című poszt ismerteti. 

A válság a franciákat is meggyomrozza. A 2009-es francia output várhatóan 48 millió hektó lesz, ami 12 százalékkal több mint 2008-ban, de 5 százalékkal kevesebb, mint az előző 5 év átlaga. Legalább kevesebb gond lesz az eladással, teszi hozzá Jancis Robinson. A külföldi kereslet ugyanis 2000 óta a legalacsonyabb szintre süllyedt. Különösen az EU-ba irányuló export volumene aggasztóan alacsony: 2,8 millió hektoliter, és ez pl. az Egyesült Királyságra lebontva 27 százalékos visszaesést jelent. A sanyarú állapot egyik oka, hogy a korábbi években behozott nagy mennyiségű AOC-bor eltömítette a disztribúciós láncot. Más piacokon sem kedvezőbb a helyzet: az Egyesült Államokba irányuló export 9 százalékkal, a Japánba irányuló 16-tal esett vissza, miközben az árak 10 százalékkal csökkentek. A honi fogyasztás történelmi mélypontra zuhant: 2009-ben várhatóan 30 millió hektoliter adózott bort isznak meg a franciák, ami 9 százalékos visszaesés az elmúlt 5 év átlagához képest.

A Magyar Bormarketing Kht. elindította eddigi legnagyobb költségvetésű kampányát, elkészült a honlap, híres emberek győzködnek rajta, hogy igyak bort, mert az jó. Az utcákon óriásplakátok buzdítanak ugyanerre, ha jól dekódolom az üzenetet. A plakátokon mindenesetre színes dugók formáznak szivet, poharat, vagy éppen borosüveget. Nem is lenne ezzel nagy probléma, ha a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága észre nem vette volna, hogy a kampányt tervező Akció NXS Kft. a gettyimages stockfotó-gyűjteményének két darabját "alkotta újra" (ezt és ezt) a plakátokhoz. A Bormarketing Kht. honlapján olvasható Féléves beszámoló szerint a "Magyar bor mindenkor" kampány költségvetése már közel 120 millió forintnál tart. A Borravaló már megírta a történetet, mi pedig állásfoglalást kértünk a Bormarketing Kht.-tól. Hajtás után Szabó Borbála belföldi programigazgató levelét és az Akció NXS reakcióját olvashatják, a hozzászólásokban pedig természetesen várjuk véleményüket az ügyről.

A bort folyamatosan körbelengi a sznobizmus diszkrét bája. Az ember elindul (én legalábbis onnan jövök) a középiskolai és felsőfokú tanintézményi bulik világából, ahol kétes eredetű borokat önt föl kétes eredetű italokkal. Hogy ne érezze ezt cikinek, még véletlenül sem vörösboros kólát iszik. VBK-t, meg vadászt annál inkább. Aztán egyre tudatosabb boros lesz az emberből, már nem jó a műanyag pohár, sőt, poharat forgatni és köpni is megtanul az egyszeri alkoholista, a végén pedig azt veszi észre, hogy az otthon bontott bor mellé is kiteszi a kiöntőt. Én ilyenkor elszégyellem magam, és igyekszem arra is használni a bort, amire való: mámorosan vidámra iszom magam. Van azonban a borfogyasztásnak egy olyan vetülete is, amiről ritkán esik szó ezeken a hasábokon: szeretünk enni is a bor mellé.

A címlapra ugyan még nem sikerült fölkiabálnia magát, de minden idők legnagyobb borvideobloggere, Gary Vaynerchuk interjút adott a Time magazinnak. A napi 80 ezres látogatottságot elérő Wine Library TV kitalálója és főszereplője, akinek a Twitteren 850 ezer követője van, és 33 évesen a borvilág talán legfontosabb trenddiktátora idén tavasszal 10 könyvre szóló szerződést kötött a Harper Collins kiadóval. A sorozat első része, a Crush It! Why Now Is the Time to Cash In on Your Passion (Zúzzad! Miért most jött el az ideje, hogy a szenvedélyedből pénzt csinálj) a napokban jelent meg, és a Time ennek kapcsán kérdezte a marketingfenomént.

Bernard Magrez, a borvilág 73 éves fenegyereke fényt gyújt az alagútban. A 380 millió eurós vagyonával nyolcvankettedik leggazdagabb francia 19 éves kora óta nyomul a borbizniszben, és keseríti meg pálya- és munkatársai életét. Magrez az elsők között ismerte föl a hiperek jelentőségét, és következetesen kiaknázta a bennük rejlő üzleti lehetőséget. Most azt mondja, hogy a bordeux-i kastélyok egy része hamarosan az ingatlanexpresszben fog felbukkanni, mivel a tohonya tulajdonosoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi történik körülöttük. A veterán kereskedő szerint alapvető változás állt be a fogyasztói magatartásban: megnőtt a borbarátok kalandkedve, választásaikat egyre inkább a felfedezés vágya határozza meg. „Korábban a borfogyasztó hűségesen kitartott kevésszámú kedvence mellett. A mai modern fogyasztó viszont különböző borokat akar kipróbálni különböző országokból. A házigazda a barátainak újat akar mutatni, és megosztani velük a felfedezés örömét.”

Bréking bréking: Mint ahogy azt a Népszabóság nyomán Index anyánk is írja, Vincze Béla 2005-ös évlabdarúgója pincészetében és a boltokban is találtak 2005-ös évjáratú hamisított Vincze-borokat a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borminősítési Igazgatóságának szakemberei. Eközben Vincze Bélának eltűnt a pincekönyve, ő maga pedig beteget jelentett.

Lassan két hete, hogy Mádon jártunk egy barátommal Lenkey Géza pincéjében. Azon a pénteken egyik meglepetés ért a másik után. Még az autópályán robogtunk, mikor Géza telefonon érdeklődött: mennyit bírunk kóstolni. Ugyanis csak száraz borból harmincat készített már az asztalra. Addig én azt hittem, az édesek vannak túlsúlyban a pincénél, ami a forgalmi tételekre igaz is. Azonban a 250 méter hosszú pincerendszer (ez volt a másik meglepetés egy 10 hektáros családi pincétől) nem kevés forgalmazásra váró száraz bort rejt magában. Mindenre nem jutott idő és erő, de 2008-tól 2005-ig eljutottunk derekasan.

Ha Palack kolléga megmosolyogja a magyar borok eltarthatóságáról szóló ex catedra kijelentéseket, azt maximálisan megértem. Az utóbbi időben engem is értek jelentősebb meglepetések e téren. Kóstoltam olyan villányi bort, melyet pár éve már temettünk, most - 10 évesen - mégis ereje teljében mutatkozott meg, nekifutottam Gál Lajos 2002-es pinot noirjának, melyet szintén lejtmenetben láttunk legutóbb, s most elképesztő formáját futja, talán a legszebbet, mióta ismerem. A bor életpályája számomra már inkább hullámvasútnak tűnik, mint szabályos görbének. Hullámhegyek és -völgyek követik egymást változó amplitúdóval és frekvenciával. Egyfajta önológiai fehérzaj, néhol kiszámíthatatlan kanyarokkal. Hatványozottan így van ez az olyan borok esetében, ahol a természetesség jegyében a minimálisra csökkentették a stabilizáló és egyéb borászati eljárások számát. Szeszélyesek, néhol kiszámíthatatlanok ezek, néha porba löknek, néha a mennyekbe emelnek. Így vagyok Bukolyi László 2005-ös nagy-egedi bikájával is.

Mindig mosolyognom kell - gúnyt bizony csúnya módon nem nélkülözve - mikor kinyilatkoztatásszerű verdikteket olvasok vagy hallok magyar borok érlelési potenciáljáról. Úgy gondolom, nem áll még kellő mennyiségű empírikus adat rendelkezésünkre ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük egy hazai tételről: három és fél évre el kell rakni a pincébe, akkor lesz majd igazán szép. Szinte mindenhol kísérleteznek, utat keresnek, évről évre változnak nemcsak a természeti, hanem a technológiai körülmények is: nehéz bármit is bármivel összevetni. Aztán lehet (sőt biztos), hogy (csak) az én tapasztalatom kevés, ezért látom ilyen kiismerhetetlennek a helyzetet. Akárhogy is van, most sikerült a legjobbkor kipukkantanom egy régebbről őrizgetett palackot.

Hiperben hatványozottan kockázatos bort vásárolni. Hogy pontosan milyen okai vannak annak, hogy a hiperben és borkereskedésben egyaránt kapható borok összehasonlításakor a hiperes húzza a rövidebbet, nehéz volna megmondani, de a közmegegyezés a tárolás körülményeire keni (hőmérséklet, fény). Ökölszabályként érdemes megjegyezni, hogy minél frissebb évjáratú borról van szó, annál kevesebb ideje volt a hiperrozsdának megrágnia. Sajnos az akciós kiadványok titokként kezelik az évjáratot, így a mi ajánlásaink is a sötétben tapogatóznak. Jó hír, hogy az utolsó három évjáratban nincs záp: 2006 és 2007 kiemelkedő, 2008 fehérben jó és vörösben sem reménytelen. Aki nem rest, és a megfelelő városban lakik, annak érdemes a Bortársaság akcióját is átböngészni, akadnak 40-50 százalékos engedmények, és az akciós borok egyike-másika kategóriája legjobbjai közé tartozik. (Ennyi jó hír után talán még Borat találkozása a borlovagokkal is elviselhetőbb.)  

Mi a közös a következő borokban, pezsgőkben: Gere Solus 2007, Thummerer Vili Papa Cuvée 2003, Szepsy Furmint 2007, Robert Mondavi Opus One 2004, Louis Roederer Cristal Champagne, Dom Perignon? A válasz némiképp meglepő, legalábbis nekem az: mindegyiket betehetjük a hétvégi bevásárláskor a kosarunkba, ha a Metro áruházban járunk. A Tesco és Interspar katalógusok után most az október 14-ig érvényes Ínyenc Borkatalógusból szemezgetünk.

Tegnap este repítette világgá a nemzeti hírügynökség a boros körökben oly népszerű Balaton-Agrár Zrt. igazgatójának közleményét, miszerint a társaság kivág harminc hektárnyi csabagyöngye szőlőt, részben a tőkéket sújtó betegségek (Esca - gombás fertőzés okozta korai tőkeelhalás), részben a tőkék elöregedése és a termelés gazdaságtalansága miatt.

Az MTI szép fogalmazásában "hungaricumnak számító" (és, tesszük hozzá, Sándor Pál filmje által országos hírűvé tett) csabagyöngyét (Hajrá Csabagyöngye!) a Balaton-Agrár Zrt. termeli legnagyobb területen és mennyiségben, a harminc hektár kivágásával megszűnik a fajta dél-balatoni termőterületének 70 százaléka. Az igazgató sajnálkozott még (a jobb összekötő drámai vallomása) az alacsony fölvásárlási árakon (60 forint egy kila), és a betegségek, tőkehiányok miatt visszaesett termésátlagon. A termésátlagokon elmélázhatunk egy kicsit: azt mondja a kitűnő szakember, hogy az ültetvények 140 mázsa per hektáros (!!!) csúcsátlag helyett ma már csak 70 mázsa per hektárt teremnek, és így nem éri meg.

A múltkori bordói kóstolót újabb követte, ezúttal a jobb parti borokat tanulmányoztuk a Borkollégiumban. Ha egyszerűen meg akarjuk különböztetni a két part borait, akkor a fajtaösszetétellel tehetjük ezt meg. A bal part jellemzően cabernet sauvignon hangsúlyos, a jobb parti borászok inkább merlot alapra építkeznek. Előbbi helyen a tipikus házasítás 70%-ban cabernet sauvignonból, 15-15% merlot-ból és franc-ból áll, a jobb parton a merlot és CS arány megfordul, ezért a borok itt behízelgőbbek, simábbak. Persze ez is, mint minden ilyen kategórikus kijelentés, pusztán általánosítá, könnyen tévútra viheti az egyszeri fogyasztót. Higgyük el, itt is bele lehet futni kellemetlen, karcos borokba. Ráadásul az átlagár ezen a parton magasabb, így kellő utánajárás nélkül nem érdemes belevágni egy kóstolóba. Szerencsére ez a teher lekerült a vállunkról , így egy erős sort kóstolhattunk vakon végig, pár kakukktojással.

Újabb állomásához érkezett az alkoholista-technológiai forradalom robogó vonata. A szemfülesebbek már észrevehették, hiszen pár napja működőképes és a jobb sávban a reklámcsík alatti linkről is elérhető: elindult az Alkoholista Naptár. Ebbe próbáljuk összegyűjteni a magunkfajta iszákosok számára fontos és kevésbé fontos eseményeket, borkóstolókat, borvacsorákat, borfesztiválokat, borversenyeket és a borhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó egyéb mindenféléket. Ezzel kapcsolatban persze feladatot is adnánk a nyájas olvasóknak.

Október második hétvégéjén Légli Géza és barátai várják a borbarátokat a Kislaki Borkertbe! A kézműves borokról Tamás Ervin és Légli Géza, a regionális finomságokról Csapody Balázs és a Kistücsök étterem, borpince és vinotéka csapata, a kultúráról művészbarátaik gondoskodnak. Részletes program a legligeza.hu oldalon. Ugyanezen a hétvégén zajlik a szőlőskislaki Töklámpás Fesztivál, melynek egyik fénypontja a szombat este 9-kor kezdődő Tökös Bál a Vaklárma zenekarral. (Légli Géza borairól itt olvashatnak.)

Van a hetedik kerületben egy nagyon furcsa borbolt. Párszor már vásároltam ott, most először egy általuk szervezett fajtakóstolóra is elmentem. A Borkápolna egy műemlékvédelem alatt álló ház pincéjében található, és ezt a helyiséget a Regnum Marianum templom lerombolása után a papság misehelynek használta. Van egy szentkép is a falon, a gyóntatófülkéket pedig már a tulajdonos tetette be, ezzel is erősítve a kápolna-jelleget. Van ezen kívül rengeteg bor, minden borvidékünkről találhatunk érdekes tételeket (régebbi Orsolya boroktól friss Frittmannokig), persze az igazi ritkaságok kiválogatásához idő kell (pláne, hogy sajnálatos módon a honlapon a borválasztékot hiába keressük). Külföldi borokból a spanyol és portugál választék a legjelentősebb, de láttam uruguayi palackokat is. Viszont most nem nézegetni mentem, hanem cabernet franc-okat kóstolni, szám szerint 13-at.