Orsolyáékat ismerjük, szeretjük. Bár nem mernék vállakozni a kézműves bor kategóriájának meghatározására, ha mégis ilyesmire kényszerítenének, talán inkább elővennék három Orsolya-bort. Most is így tettem, ám ebben semmiféle kényszer nem játszott szerepet. Inkább a…
Malatinszky a magasban
2008.12.12. 12:00 - Weér Yvo
„Durva hiba, ha a kritikus csak az egyik műfajt vagy stílust dicséri, a többit pedig megveti. Szinte lehetetlen azonban teljesen elfojtani a részrehajlást az iránt, ami az alkatunknak és hajlamunknak megfelel. Az ilyen kedvezések persze ártatlanok és elkerülhetetlenek, és sohasem…
Mostanában mindenki a Heimann-borokat dicséri. Aki a könnyű vereseket preferálja, az is, aki a fajsúlyosabbakat, az is, ráadásul a fehérbarátok is elégedettek a 2007-es Vionával. Nincs más hátra, beállok a sorba. Másfél hónappal ezelőtt helyszíni szemléztem a Heimann-birtokon,…
Néhány héttel ezelőtt elég nagy lelkesedéssel emlékeztem meg a felvidéki Bott Frigyes életéről és munkásságáról, különös tekintettel 2007-es évjáratú rajnai rizlingjére és chardonnay-jára, és most megint terítékre kerül. Dettó 2007-es Vinculumja, amely történetesen…
Épp csak második posztom írom ide, a Művelt Alkoholistára, mégis tisztán érzem: érik nekem egy kiadós verés a hazai borfogyasztók patriotikus táborától. Múltkor bordeaux-i fajták, most meg rajnai rizling. Többségében külhoni, ráadásul. Nem tehetek róla, gyér számú fehér…
Lassan előkerülnek a 2006-os nagy, vagy legalábbis annak szánt vörösek. Múltkoriban a Bortársaság, most pedig egy kisebb forgalmazó, a tavaly alakult Bor és Más mutatta be a náluk nagy becsben tartott tételeket. Ráadásul olyan borok is terítékre kerültek, amikhez a forgalmazáson…
Három bort bontottam egy kiválóan megszervezett október végi kóstoló ürügyén, amikor is egy estére a Budai Vár lett a kékfrankos fővárosa. Tizennégy élvonalbeli soproni pince hozott ízelítőt boraiból a szakma és a sajtó számára. Mindenki kínált kékfrankost - volt aki nem…
Sokszor gondban van az egyszeri fogyasztó: vajh mit tegyünk akkor, ha egy borba beleszerelmesedünk első találkozásunkkor? Ráadásul az egy frissen polcra került tétel. Vajon kiábrándulunk-e belőle 1-2 év múlva? Ezekre a kínzó kérdésekre kerestem a választ, amikor baráti körben…
Az Oremus stílusteremtő, leginkább megbízható, középkategóriás furmintjának két legutóbbi forgalomban lévő évjáratát kóstoltam meg. A Mandolás igazi márka lett az évek során, és még sohasem kellett csalódnom benne. Ezzel aligha vagyok egyedül, sokunk számára egyfajta…
Egy hosszú, ám tartalmas borkóstolásra invitáltak a Bor és Más kereskedés kóstolóhelyiségébe. A végén pedig felajánlották, hogy a félig üres (vagy félig teli, kinek hogy tetszik) palackokból nyugodtan vigyünk haza bármit. Ilyen felajánlást ritkán utasít el az egyszeri…
Pozitívan közelítek a borokhoz; ha úgy tetszik, a léha örömöt keresem bennünk, s ekként is értékelem őket. Rossz borra fölösleges szót vesztegetni – gondoltam. Éppen ezért merengtem hosszasan Horváth József Ráspi 2004-es alap kékfrankosának martalékai fölött (ami…
Nagyobb társaságban, csevegve, szenzációra éhesen kóstoltuk a St. Andrea 2006-os dűlőszettjét, és a borokat többnyire zöldnek, vékonynak és frigidnek találtuk. Másnap a félpalackok nálam landoltak, így egyrészt én lehettem a borok teljes metamorfózisának boldog…
Lelkes hozzászólónkat, Dagadtost felkértük, hogy ne csak az igét ossza kötetlenül, hanem bőséges kóstolásaiba vigyen rendszert. Önmagát meg nem hazudtolva, elsőre rögtön szeretett Villányába vágta a fejszéjét, röpködnek az allier-i forgácsok. A poszt egyik érdekessége,…
Izgalmas játék a vertikális kóstolás. Képet kaphatunk arról, hogy a pince hogyan küzdött meg az évjáratokkal, hogyan fejlődött, változott az évek során. Izgalmas keresni a közös jegyeket és izgalmas keresni a különbségeket. Négy kékfrankost bontottam a Ráspi pincétől. Ezek…
Idestova húsz éve voltam először Kispál és a borz koncerten. Körülbelül akkor kezdtem el ismerkedni a borokkal is. Zenei ízlésem vajmi keveset fejlődött azóta, a borok terén kicsit válogatósabb lettem. Mivel Luka Enikő új borának nevét egy Lovasi-sor ihlette, ezért a…
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy meglehetősen gazdag legény, akit Mario Incisa della Rochetta márkinak hívtak (a talján nemesurak akkor is szerették a szép hosszú neveket), foglalkozására nézvést pedig a Tenuta san Guido birtok tulajdonosa volt. A legény reggeltől napestig…
Két somlói következik 2006-ból a tokaji furmintok erdejében. Nagyon eltérő borok, talán a határozott sós, ásványos jelleg, ami összekötheti őket. No, meg az, hogy szép furmint mind a kettő. Közhely, de igaz: Györgykovács Imre neve már összeforrt ezzel a kis borvidékkel. Az ő…
Az utóbbi időben, megérezve a credit crunch szelét, kicsavaroztam/dugaszoltam néhány régi kedvencem új évjáratát, és sorra aranyba tenyereltem. Zsíros vígasz azért, hogy mélyebbre süllyedtem a „köznapok bora” fedőnév alatt futó alkoholizmusban. Borberkekben kevés…
Néha - Albert gazdához hasonlóan - magam is elgondolkodom azon, hogy tulajdonképpen mi az istent keresek én egy borban. Direkt, intenzív és gyümölcsös illatot? Esetleg visszafogottat és komplexet? Nagy testet, koncentrációt? Eleganciát, netán harmóniát? Vagy esetleg mindezt együtt?…
A Takler Pince 2006-os prémiumborainak bemutatóján vettem részt kedden, ahol azt kérdezte tőlem id. Takler Ferenc, hogy mit gondolok a magas alkoholról. Ha van mellette más is a borban, akkor nem zavar egyáltalán, mondtam. Örül annak, hogy ezt mondom, mondta, de miért nem írom meg.…
Nem éppen kínzó, de kérdés: vajon mit érzékelhetünk abból a változásból, ami az elmúlt közel húsz év alatt zajlott a honi borszcénában? Ha számba vesszük a húsz év nehézségeit, akkor a kézzelfogható múlt hiánya mindenképpen felsorolandó. Valamilyen ismeretterjesztő…
A kamra szeszélye a lehető legkülönfélébb borvidékek, évjáratok, stílusok és árkategóriák kékfrankosait sodorta egymás mellé. Kóstoltam nagyszériás, szekszárdi best buy-gyanúsat, megfizethetetlen, nullszériás kézművest, soproni klasszikust osztrák árral és egri tájhűt.…
Minden kóstolónak meg van a maga tanulsága. Vakkóstolónak pláne. Nagy nevek véreznek el rajta, mások megdicsőülnek. A magam részéről érdekes játéknak tartom ezt a fajta megmérettetést, noha ritkán kóstolok vakon. Most nyolc bikavért engedett egymásnak ifj. Kamocsay Ákos…
Vallom, hogy a borkóstolás több szempontból is olyan, mint egy irodalmi mű olvasása. Lehet legyűrni, gyorsan átfutni egy kötelező olvasmányt, mint egy mintát a sok közül az ötven tételes kóstolón. Aztán lehet elmélyülve, netán megrészegülve is olvasni, odafigyelni minden…
A szarvas, a nyúl és a bika - vér nélkül
Heimann Cervaes és Bolyki Ördöngös
2008.09.10. 11:05 - palack
Két vörös házasítás 2005-ből, egy közhelyesen nehéz évjáratból. Az egyik Szekszárd, a másik Eger környékéről. Mindkettő lehetne akár bikavér is, ám egyik sem akar az lenni. Három fajta közös bennük, a szekszárdit még fűszerezi negyedik is. Az egyik valóságos…
Utolsó kommentek