Tompulok megállíthatatlanul. Egyre többet kukacoskodok, lamentálok, kármentőzök, ha kékfrankos kerül a poharamba, pedig istenuccse övék a szívem csücske. Két év lelkiismeretes fajtafaggatás után vagy én lettem überfinnyás (abcúg osztrákok! bloody Buttler!), vagy az inputban…

Két nagyobb, ám nem éppen sokat emlegetett tokaji chateau elérhető árú furmintja kerül ma terítékre. Mindkettő jó referenciával érkezett, csalódást nem is okoztak. Végül azért mégis inkább csak félsikert mondanék. A csúcsbor inkább csupán korrektnek mutatkozott, a…

Nem tudom, ki hogy van vele, én néha besokallok a borászati bluechipektől, ilyenkor bőszen kezdem keresni az ismeretlenebb pincészetek még ismeretlenebb borait. Rizikós vállalkozás ez, persze, az ember ilyenkor annyi ihatatlan lötymedékbe fut bele, hogy számolni is alig bírja, de…

A furmintok után/közben muszáj volt már egy kis vöröset innom. Nemrég vettem egy vegyes hatos kartont az új St. Andrea dűlősekből: a válogatás két kékfrankosát érte el így végzete dugóhúzó által. Az egyiknek alighanem jót tett volna, ha békén hagyom még egy darabig, bár…

Másodszor is sikerült belelépnem ugyanabba a folyóba. Az előző részben megígértem, hogy maradunk a somlói hárslevelűknél. Tévedtem. Pedig tudhattam volna: Laposáék a furminthoz hasonlóan a hársat sem Somlón szüretelik. Csak hát a pavlovi reflexek: Bazaltbor + hárslevelű nem…

Badacsony mint borvidék számomra sokáig úgy nézett ki, hogy van a Szeremley borászat (aki nagy), vannak Laposáék (akik meg jók), és vannak a többiek úgy cuzammen. A Balaton északi partjának híres bazaltkúpját valahogy lassan érte el a borrendszerváltás. A német turisták…

Ismét visszatérünk Hegyaljára. Ebben a részben két páratlan furmintot tettem egymás mellé, csak mert jobb párt éppen nem találtam nekik. Homonna Attila hamarosan forgalomba kerülő Határi Furmintja és Árvay János bormustra bajnok Istenhegy Furmintja következik…

Lőrincz György mintha kiment volna a divatból, a kemény mag csak grimaszol, ha a nevét hallja. Persze sose lehessen tudni, simán előfordulhat, hogy a biodinamikus kísérletek nyomán – a biodinamikáról jobb, ha nem mondok semmit – ismét a kiválasztottak kedvencei közé…

Elfogult vagyok Somlóval szemben, nem tagadom. Kezdő alkoholistaként főleg villányi vörösökért rajongtam; voltunk így egy páran a 90-es évek derekán. Aztán első munkahelyemen egy ügyféltől érdekes karácsonyi ajándékot kaptam. Bornaptár volt, Jaksity György által ajánlott…

Legyen akkor az életcélom a nem annyira – vagy még annyira sem – ismert pincék és borok bemutatása, mondtam magamban, miután láttam, milyen kedvesen fogadja az olvasó a Pécsi borvidéki látogatásomról szóló szöveget. Az új program keretében került terítékre a tokaji…

Harmadik részünkben a Kikelet Pince két dűlős furmintját kóstolom meg. Ismét kellemes meglepetés ért, ugyanis eddig a Nobilis Furminthoz hasonlóan, sok jót olvastam, hallottam Berecz Stéphanie és Zsolt kis borászatáról, ám amivel eddig sikerült összefutnom tőlük, az nem hozott…

A töredezettségmentesítés második szakaszában toszkán blue chipek és szórványos csalódások. Néhány nagynév beragad a rajtnál az árérték sprintben. Aztán akad olyan is, ahol az ár már nem számít: megdicsőült mosollyal lebegünk a súlytalanságban. És először borultunk le…

A kétmondatos értékelések helye az élőszó vagy a drótposta. Én legalábbis ehhez az aranyszabályhoz tartottam magam mostanáig - és szándékozom ezután is -, de az elmúlt egy évben annyi toszkán kóstolási jegyzetem halmozódott föl, hogy tördezettségmentesítésre szántam el…

A szárazabb tokaji hársak után tartottam egy félig, vagy akár egészen édesre erjesztett kóstolást. A debrői hárslevelűről sokunknak van, gondolom, ilyen-olyan ifjúkori emléke, így hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam: mi történt az elmúlt időben a termőhelyen. Egy hétvégi…

Hárslevelűért sosem bírtam még rajongani. Furmintból, olaszrizlingből kerültek elém olyan tételek, amikhez újra és újra visszatértem, majd megsirattam az utolsó palackjaimat belőlük. Pedig - túllépve az egyetemi házibulik sztárján, az Egervines Debrői Hárslevelűn - került…

Ha zöldveltelinik és osztrákok, akkor nem hagyhatom ki Wachaut. A világért sem tenném. A borvidékről korábban már olvashattak itt egy kiváló áttekintést, kedvcsináló élménybeszámolót és képeket pedig itt nézegethettek. Nekem most csak egy palack bor jutott, de legalább a…

Dér jött a honi chardonnay-ra, sajnálkozva méregetjük azokat a borászokat, akik fölött elszállt a trendváltás. Jobb volna persze, ha nem a divat mondaná meg, hogy mit iszunk, még akkor is, ha én speciel örülök az őshonos fajták reneszánszának. A chardonnay-val magam sem tudom,…

Átnézegettem viszonylag szerény borgyűjteményemet, és úgy döntöttem, megiszom, amit biztosan nem kell sokáig tartogatni. Így került terítékre Konyári János és Dániel Szárhegy előtti csúcsfehérbora, mint menet közben kiderült, pontosan akkor, amikor időszerű volt. A fehér…

Két, nehezen beszerezhető juhfark kóstolására készültem, három lett belőle. Az előző kóstoláshoz fűzött hozzászólásokban ugyanis szó érte a házam elejét, és a könnyen elérhető Tornai fajtabort reklamálta egyik kedves kommentelőnk. A tudatalattim pedig bezavart egy…

Szabó Zoltán első generációs termelő Hosszúhetényben, két hektáron gazdálkodik ennek a honlapnak a tanúsága szerint, és most már két rajnai rizlingje is kapható Budapesten, amelyekről írnom kell egy rövidet hosszú, gézacentrikus hallgatásom után. Azt nem kezdem el megint…

A vájtabb orrú alkoholistáknak talán nem kell külön bemutatni Vesztergombi Józsefet. A kevésbé vájtak pedig jó eséllyel keverik össze testvérével, Vesztergombi Ferenccel, aki immáron Csaba fiával közösen tapossa a szekszárdi borászok ösvényét. Pedig József és Ferenc sokáig…

Két merlot-t bontottam a nem túl dicsőséges 2004-es esztendőből. Az egyik St. Andreáék középkategóriás versenyzője, a másik a Gere Attila zászlósbora. Mindkettő szép volt a maga nemében, ám egyikük sem hozott katarzist. Persze, azt inkább más évjáratban lenne érdemes…

Miután a Nyakas Pince borairól lehúztuk a keresztvizet, Szeremley Hubát pedig boldoggá avattuk vele, harmadjára Bock József borai kerültek a Művelt Alkoholista inkvizíciójának gyóntatószékébe. Tetszőlegesen kiválasztva közülük párat hasonló árfekvésű (vagy más szempontból…

Egy fajta, amiről (majdnem) mindent tudni vélünk. Őshazája a Loire völgye – Sancerre és Pouilly-Fumé –, de manapság a mérce Új-Zéland, Marlborough környéke. Közhelyek tömkelege füves, bodzás, csalános, zöld gyümölcsös, uram bocsá', macskapisis, az érettebbeknél…

Talán elkapkodott kijelentésnek tűnhet, de úgy érzem, kezd összeállni a kép. Ebben főleg az osztrákok segítenek, akiknek van egységes elképzelésük arról, mi is az a grüner veltliner, és azt szépen palackba is tudják zárni. Mi magyarok inkább kísérletezünk. Persze ez nem…