A múlt heti kékfrankosozás után megirigyelve a mesebeli okos lányt váltottam is színt meg nem is, ezért kéknyelűzésbe vágtam dugóhúzómat. Így persze képzeletben Badacsonyból ki sem kellett mozdulnom úgy, hogy három bort tettem egymás mellé: egy számomra (és nemcsak) jól…

Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt…

Mondják, hogy a cabernet franc hazájára talált Villányban, vannak erre utaló jelek kétségtelenül, azonban én még nem vagyok igazán meggyőzve, kell még idő és van is. Közben más régióinkban is próbálkoznak bátran a fajtával, a Balaton környéke sem marad ki a jóból, persze…

Nem kapkodtam el a második rész felbontását/megírását, viszont tökéletesen igazoltam a tételt miszerint: ami késik, nem múlik. Csak sorra kerültek az Úrágyák. Innen indult a száraz furmint kultusza, ha belegondolunk, nem is olyan régen. Tizenkét éve még senki sem beszélt a nagy…

Régebben inkább a fehér vörösborokat favorizáltam, azóta viszont volt néhány meghatározó, revelatív élményem, amitől, ha nem is estem át a ló másik oldalára, de azért jobb egyensúlyba kerültem. A május végi egyébként kiválóan sikerült szekszárdi bulin aztán ismét…

Nekem is volt szerencsém belekóstolni a Hold utcai Enoteca Montalcino 2006-os brunello sorába, az itt leírtakhoz képest némileg rövidített változat is rendkívüli élményt adott. Ezen felbuzdulva óvatos duhajként vettem gyorsan egy rossót: Suhayda László egészen határozottan a…

A CousinVin egy fiatal családi borászat a soproni borvidékről. A szülők rakták le az alapokat, mára a három fiú viszi a vállalkozást és igen bátor (vagy vakmerő) módon a nem éppen könnyű 2010-es évjárat boraival lépnek ki először a piacra. Boraik a pincénél és Soproni…

A borversenyeket a helyén kell kezelni – közhely, de igaz. Nem jó sem túl komolyan, sem semmibe venni őket. Időről időre fellángol róluk a vita, csak így hirtelen ezt, ezt, ezt és ezt találtam. Konkrétan erről a versenyről épp a szomszédnál gyulladt az imént egy kisebb…

Az idősebb Franz Hirtzberger volt Wachau újjászületésének egyik atyja, borászatuk pedig kétségtelenül a legismertebbek és legjobbak közé tartozik a borvidéken. Dűlőszelektált smaragd rizlingjeik közül presztízsben a Hochrain közvetlenül a Singerriedel után jön, egyébként a…

Nemrég erősen lelkesedtem a tartályos Veres Furmintért. Éreztem, hogy ilyen kezdés után nem lesz könnyű dolga a többi frissen szerzett Demeter-boromnak, de azért túlzottan nem féltettem őket. Fel is bontottam nemsokára a Bodát, a jegyzetelést csúnyán elbliccelve, annyit azonban…

A Veres régi kedvencem Demeter Zoltántól, az idei Furmint Február kóstolón mégis az este egyik nagy felfedezése volt számomra. Az új elkészítési mód miatt. Tisztán tartályban erjedt és érett ez a bor, komoly dűlős furmintból ilyennel még nem találkoztam. Sőt, ilyen remek…

Hétfőn borbemutató volt viszonteladók részére a Kézműves Borok Házában, ahová olyan léhűtők is bejuthatnak, mint jómagam és Albert Gazda is ott volt, persze, hogy villámgyorsan megírta, ráadásul sok mindent úgy érzett, ahogy én, így gondolkodóba is estem, érdemes-e…

A Furmint Február nagy kóstolóján ez a bor volt az egyik felfedezettem. Akkor már tudtam, hogy nemsokára a Bott Pincénél is találkozom majd vele, sőt ott vásároltam is egy palackot az alaposabb ismerkedés kedvéért. A kis 2,6 hektáros birtok Kanczler Andrásé, aki egészen tavalyig a…

Borban nem vagyok monogám, mindig keresem az újabb élményeket, alig néhány alkalom volt, hogy valamiből egy teljes kartonnal vettem. Ő az egyik. Hétezer kétszáz forintért hat palack kiváló furmint – nem bírtam nem megvenni annak idején. Az egyhangúság unalmát pedig…

Chateau Petrus és Mouton Rotschild. Ezek a borok olyan monetáris magasságokban szárnyalnak, hogy esélyük sincs szerencsétleneknek a látókörömbe kerülni. Pedig ahogy egyre inkább beleásom magam ebbe az egészbe, a limitem is egyre magasabbra kúszik, ők azonban még nagyon nem az…

A Domäne Wachau Ausztria egyik legnagyobb borászata: közel 440 hektár szőlőt művelnek a szövetkezet tagjai, ez mintegy 30 százaléka a borvidék teljes területének. A birtok igazgatója a nemzetközi nevű Roman Horvath, a második osztrák, akinek sikerült megszereznie a Master of Wine…

Nem gyakran kóstolok chilei bort, de ha már, akkor legalább jót. Karácsonyra kaptam ezt a palackot a WineAge-től, túl sokáig nem bírtam őrizgetni, kíváncsi voltam rá valahogy. Az Arboleda az Errazuriz elnökének saját "kis" projektje, jelenleg 239 hektár szőlőt művelnek…

A Terroir Club első születésnapján találkoztam először Pelle Lászlóval és egyedülálló párlataival. Bár nem iszom gyakran pálinkát, de azóta nálam kizárólag Zimekék tudták felvenni a versenyt a Pelle Párlatokkal. Illat és íz igazi harmóniája szerintem a legjobb pálinkák…

Közhely, de igaz: szinte minden kontextus és nézőpont kérdése. Ha mai két boromat a bikavérek finoman szólva heterogén mezőnyéhez viszonyítom, akkor két nagyon jó bikavért kóstoltam. Ha úgy nézem, hogy bontottam egy dűlős és egy csúcsbikavért Eger egyik legjobb és…

Nem túl gyakran találkozom rhone-völgyi borokkal, amikor pedig mégis, mindig arra jutok, hogy gyakrabban kellene randevúznunk. Ezért is mentem el még tavaly október végén a Terroir Club kiváló kóstolójára, ahol Léon Barral, a Domaine de Villeneuve és a Domaine des Escaravailles…

Ha rajnai rizlingről van szó Wachauból, akkor jellemzően a legmagasabb kategóriájú smaragdokat szoktuk emlegetni, a középkategóriás federspielekről kevesebb szó esik. Talán mert, ha már lúd, legyen kövér. Pedig árban igen nagy a különbség: a nevesebb termelők közt ugyanattól…