Nem túlzás, ha azt állítom, egészen kellemes élményeim voltak az utóbbi időben a megfizethető árú magyar fehérborokkal. A rossz vételek elmaradozásán felbátorodva a belépő szint (nevezzük annak 1000 pénz környékét, hiperben találni olcsóbbat, borszaküzletben nem igazán)…

Nemrég jelentős kommentviharokat okozott Alföldi Merlot kolléga Takács Lajos-posztja, amelyben kilenc ponttal a legjobb magyar száraz fehérnek minősítette a Hollóvár somlai furmintját. Kilencpontos bor háromezerért? Több se kelletett: már tárcsáztam is délszláv népfelkelő…

Mór talán a legpechesebb magyar miniborvidék: a rendszerváltás óta sem tudta visszaküzdeni magát a piacra, nem voltak korai sztárborászai, akár közepesen ismert pincéi. Pedig van egy sztárfajtája, leírni is félek: hungarikuma: az ezerjó. Az egykori állami gazdaság romjain nem…

Nem gyakran van az ám úgy, hogy jó ideig csak a csúcsboráról ismerek egy pincét. Az egri Demeterrel mégis így történtem: az XY 2002-es évjáratával többször összefutottam akkoriban, egyéb borukkal meg nemigen. Aztán a Várban bepróbálkoztam néhány mással is, de azok az első…

A Vylyan-borok értékelése tartós és bosszantó adósságunk. Takarózni persze tudunk mivel, volt egy kellemetlen afférünk a nyakló nélkül áradó olvasói szavazatok kapcsán, aminek zárlata nekünk is, nekik is fájó lett. Node vissza a jelenbe: tíz évvel ezelőtt a Vylyan volt a…

Nálunk a földrajzi távolság miatt a karácsony szinte kizárólag a szülők térfelén zajlik. Szerencsémre érdeklődő borisszák, és méltányolják a jót. Amióta én elborosodtam, azóta az ajándékok zöme boros tasakban közlekedik oda-vissza, és az ünneplés fontos pillanata a…

Pálos Miklóst, azaz a szekszárdi Borműhelyt ezen a blogon alföldi merlot fedezte fel, még 2008-ban írt róla, illetve akkor még róluk. Azóta Halmosi Áron nélkül készülnek már a borok. Az áprilisi kézművesbor-kóstolóra úgy érkeztem meg, hogy a Borműhelyre kíváncsi vagyok,…

Ahogy közeledik az év vége, az ember nekiáll, és listákat készít. Megpróbálja összegyűjteni az év kedvenc borait, vörösökre, fehérekre, szárazakra, édesekre bontja ezeket, sorba rendezi őket újra meg újra. Aztán rájön, hogy a listakészítés nem neki való feladat. Valami…

A középosztály hiányán sírni menő. Én persze vagyok olyan ümmög, hogy ne sírjak azon, amin mindenki más. Én a szarból is kicsipegetem az arabicát. Ennek szellemében válogattam össze 7 palack 3000 forint körüli vöröset remélve, hogy csupa óriásölőt fogunk kóstolni. Hát,…

Prantner Ferencék borával eddig egyszer találkoztam, a Pannon Top 25 kóstolón; akkor azt jegyeztem meg róla, hogy más, mint a többi, ott épp nekem a másság inkább negatívum volt, de azt már akkor eldöntöttem, hogy ha tehetem, meg fogom kóstolni a pince borait. Ezt most a Radovin…

A bort folyamatosan körbelengi a sznobizmus diszkrét bája. Az ember elindul (én legalábbis onnan jövök) a középiskolai és felsőfokú tanintézményi bulik világából, ahol kétes eredetű borokat önt föl kétes eredetű italokkal. Hogy ne érezze ezt cikinek, még véletlenül sem…

A múltkori bordói kóstolót újabb követte, ezúttal a jobb parti borokat tanulmányoztuk a Borkollégiumban. Ha egyszerűen meg akarjuk különböztetni a két part borait, akkor a fajtaösszetétellel tehetjük ezt meg. A bal part jellemzően cabernet sauvignon hangsúlyos, a jobb parti…

Van a hetedik kerületben egy nagyon furcsa borbolt. Párszor már vásároltam ott, most először egy általuk szervezett fajtakóstolóra is elmentem. A Borkápolna egy műemlékvédelem alatt álló ház pincéjében található, és ezt a helyiséget a Regnum Marianum templom lerombolása után…

Lassan két éve, hogy megvettem első palack Hollóvár-boromat. Jól (talán túl jól) választottam, hiszen a 2005-ös hárslevelű életem egyik legemlékezetesebb bora volt. Furcsa is számomra eléggé, hogy még mindig kapható. Éppen ez adta az ötletet viszont, hogy összedobjak egy házi…

Mindig irigyeltem a tizenkilencedik századi regények hőseit, ahogyan felhúzzák a láncos, duplafedeles arany zsebórákat, felöltik a vadonatúj selyemmel bélelt frakkokat, majd kifürödve és illatosan Rastignacként vagy éppen Vronszkijként belevetik magukat a párizsi, illetve az…

Rejtőzködőnek nem mondhatnám, de nyomulósnak még annyira sem az Oszvald Pincészetet. Kaphatók a boraik több kereskedésben, van magyar átlaghoz képest elfogadható honlapjuk, viszont fesztiválokra, kóstolókra, borbemutatókra nagyon nem járnak vagy csak villámgyorsan összepakolnak…

A sauvignon blanc az a fajta, amiből igazán jót talán ha egyszer ittam. Nyilván ez az én hibám is: magyar polcról előbb veszek le egy furmintot, hárslevelűt, olaszrizlinget, mint sauvingnon blanc-t. Külföldről meg elsősorban rajnait, esetleg zöldveltelinit rendelek –…

Még nyaralásom előtt bontottam egy Bussay bort. Sőt, egyből kettőt, mert párban adták őket épp a Bortársaságnál, 4000-ért lehetett megvenni őket. Ha jól értelmezem az üzenetet, a forgalmazó megkérte a doktort, hogy készítsen egy könnyedebb rajnait is a megszokott, és általam…

Négy magyar vörös alig több, mint ötezerért - ez a kalandtúra könnyen katasztrófaturizmusba torkollhat. Ha teljesen vakon ugrunk bele, nagyon ráfaraghatunk. Én óvatosabb voltam: vettem két ismeretlen kézművest megbízható forrásból, melléjük pedig két könnyen elérhető…

Vészesen kezdenek halványulni emlékeim nem is oly régi botladozó alkesz nyitólépéseimről, mikor még élelmiszerboltok és hipermarketek borpolcai előtt böngésztem esti betevőmért erősen próbára téve (akkor még nem is) feleségem nem kevés türelmét. A nagyok által jobbnak…

Ajándék lónak, ne nézd a fogát! Na jó, de mi van, ha épp azért adták, hogy megnézzem? Ráadásul nem is az elfogult lóapa, aki az odvas, girbe-gurba fogsort is igazgyöngysornak tudja látni, hanem egy csalódott vásárló, aki mintegy specializálódott homárnak adta nekem…

Egy MA szerző éppen arra járt, amikor Angela Muir Master of Wine a Pannon Bormustrán egy ismeretlen fehérbort 100 pontra értékelt, azaz tökéletesnek találta. A Master of Wine a borangyalok rendjében a szeráfi fokozatnak felel meg, vagyis a Boristen orcáját színről-színre látni…