Opus One, Stag's Leap Cask 23, a magyar borisszának ritkán nyílik alkalma ilyen nagyra tartott és drága borokat kóstolni. Egészen jó befektetésnek ígérkezett hát befizetni az idei Vince egyik fő attrakcióját jelentő "Kalifornia legendás borai" című mesterkurzusra,…

Már megint olyan érzésem támadt, hogy a spanyol vörösborokkal nehéz mellényúlni, és nem ez az első alkalom. Mikor Akov kolléga jelezte, hogy a Ribera del Duero borvidékre szánna egy estét, egy percig sem hezitáltam jelezni részvételi szándékomat, noha vannak fenntartásaim a…

Egykoron a világ legelterjedtebb vörösbort adó szőlője, a grenache, avagy garnacha, kitörni látszik az örökös másodhegedűs szerepéből. A Dél-Rhone meghatározó fajtája, mely gerincéül szolgál a legtöbb Chateauneuf-du-Pape -nak, Gigondas-nak, illetve fontos összetevője…

Mindig tanulságos dolog egy hosszú borsort végigkóstolni egyetlen termelőtől, különösen, ha érettebb tételeket is rejt az a sor. Ez alkalommal nem pusztán érdekesnek ígérkezett a dolog, a legkisebb kétségünk sem volt afelől, hogy a korosabb tételek egyben és élvezhető…

Nagyon régi adósságot törlesztek A nagy párbaj mostani, hatodik részével: több mint két hónapja már, hogy megígértem, hamarosan nagy syrah-kal jelentkezünk. Mentségemre szóljon, hogy még soha nem égtem meg annyira külföldről rendelt borral, mint azon az estén. Persze eddig is…

Az utóbbi időben többször is eszembe jutott, hogy a katartikus magyar borélményeim túlnyomó részét Horváth Józsefnek és Bukolyi Lászlónak köszönhetem. Olyan borokra gondolok, amelyek nem egyszerűen élvezetet okoztak, hanem az esztétikai élmény mellé és/vagy részeként…

Sokszor beszéltünk már a pontozás sérülékenységéről, arról, milyen sok tényező - a kóstoló állapota, a bor állapota, a körülmények – befolyásolja a leírások végén félkövéren virító numerikus élményt. A tökéletest megidézni szinte lehetetlen, egyetlen…

Megbocsáthatatlanul fiatalon iszom meg a boraimat. Mint a legtöbben, én is azt iszom, ami éppen forgalomban van. Eltenni ritkán teszek. Nem azért, mert fejlövésem, hogy a bor nem érik a palackban, hanem mert nincs keretem az előtakarékosságra. És talán nem tudatosodott bennem eléggé,…

A Disznókőnél nincs népszerűbb tokaji borászat a világon. Tudom, tudom, vitatható állítás, és nyilván sokaknak eszébe jut Szepsy István, a Királyudvar, vagy más nagyszerű tokaji birtok. Megértem a szempontjaikat, de ha mident mérlegre teszünk – a borok minőségét, a…

A margózás előjátékaként villányoztunk. Ha villányozunk, zsákuccázunk. Én kezdeményezni nem szoktam, de ma is előfordul, hogy szemérmesen hallgatok, amikor a csoportlelkület erről fúj. Pedig szólnom kellene. Hogy a zsákuccázás elsősorban divat - ellendivat –, aminek nincs…

A Tignanello voltaképpen egy nagyranőtt Chianti Classico Riserva. A dűlőválogatott prototípus 1970-ben készült el, és állítólag ez volt az első barrikban érlelt sangiovese-alapú toszkán bor. 1975-ig a chianti classico eredetvédelmi előírásainak megfelelően 5 százalék fehér…

A kissé félrevezető cím ellenére most nem egy Herbert Reinecker padlásán talált kiadatlan családregény kéziratáról lesz szó, hanem. A Loibner Berg Wachau legnagyobb összefüggő dűlője: nagyon meredek, déli fekvésű, így az onnan származó borok egyszerre intenzíven…

Édes bort inni jó, erről nem is kellett győzködnöm kóstolótársaimat, mikor a napokban felmerült, hogy a fenekére nézzünk egy adag féltve őrizgetett mini palacknak. Azt nem állítom, hogy olyan gyakorisággal fogyasztjuk őket, mint más borfajtákat, és ezzel talán mindenki így…

A világ legjobb zweigeltjeiért nem kell messzire menni: a Fertő-tó környékén akár meg is lehet állni. Kitaláltam, hogy a legjobb hazaiak mellé odateszek két komoly osztrák versenyzőt, meghívom blogger borbarátaimat, nem árulva el nekik előre, hogy mit kapnak majd vakon poharukba. A…

Mégiscsak volt valami értelme az idétlen pöttyöknek, ha nem is úgy, ahogy azt megálmodói gondolták. Annak idején ugyanis többen felkaptuk a fejünk a szentgyörgy-hegyi terroirt hűen tükröző sangiovese felbukkanására. Tényleg csak bukkanás volt, hiszen – alighanem ennek…

Amikor 2004-ben megvettem az első brit Decantert, és ezzel átbucskáztam az érdeklődést a sznobériától elválasztó küszöbön (egy palack jó bor árát áldoztam be, hogy elérhetetlen borokról fantáziáljak), rögtön találtam egy cikket, amely megtestesítette mindazt, amit nem…

2005 nem volt az a kifejezetten jó évjárat Magyarországon. Még élénken élt bennünk a forró 2003-as év emléke - ami minden korábbinál sikeresebben szolgálta ki a koncentráció bűvöletében élő közízlést,  de nem csupán nagy, hanem tényleg kiváló borokat is szült -,…

Aktív kommentelőnk, Akov párjával a dél-olasz végeken portyázgatott a nyáron, a zsákmányul ejtett borokból pedig remek kis kóstolót szervezett a közelmúltban. A laza, barátias légkör ellenére precízen összeállított, amolyan Mesterkurzus jellegű előadást kaptunk…

Az eszme- és művészettörténet egyre kevésbé hisz a kijelölhető mérföldkövekben, az éles korszakhatárokban, melyek után az emberek mindent éppen ellenkezőleg látnak, mint annak előtte – jobban szereti a változások folytonosságát, az előzmények és utórezgések…

Az Újvilágból a merlot mellett a malbec az a fajta, ami nem egyszer okozott már csalódást, valódi sztereotip borokat produkálva, amelyekben a hordós vaníliával felszteroidozott édes gyümölcsök alatt megroggyant a sav- és tanninszegénységben gyengélkedő gerinc. Mentségükre…

94 Parker pont egy 35-40 eurós Margaux-ra? Már-már gyanúsan jól hangzik. Ráadásul a borpápa szerint 2006-ból az apelláció legjobb borát készítette el a Chateau d'Issan, maga mögé utasítva ezzel nem csupán a szupermásodik Palmert, hanem magát a premier grand cru classé Chateau…

Ahhoz képest, hogy kvázi néhány évtizede startolt a komolyabb bortermeléssel, Új-Zéland derekasan felküzdötte magát a borvilág élvonalába. Miután a sauvignon blanc-val meghódította a világot (lásd például Cloudy Bay, egyébiránt új-zélandi bortörténelmi leckékre innen…

Homonna Attila Tokaj egyik legfontosabb arca. Ha jól emlékszem, a Borbarát szerint egyenesen a top hármak egyike: Szepsy és Demeter mellett az ő birtoka kapott csak öt csillagot. Persze van, aki ezzel vitatkozna. Ellentmondásos figura. Nekem egy inkább magának való, az átlag borászhoz…