Terroir kékfrankos, hungaricum kadarka, újraéledő csóka, hazára lelt cabernet franc és mondjuk kifinomult pinot noir. A merlot meg menjen inkább csak haza. Mentségemre szóljon, hogy ez a kóstoló még előtte volt, akkor még nem tudhattam. Persze azt már akkor is lehetett sejteni, hogy…

Úgy tűnik, stafétában végigkísérjük a Szeleshát Pinot-k évjáratait: hét és nyolc után nekem a kilences jött (be.) Egyébként mostanában mintha kevesebbet hallanék róluk, viszont a boraik könnyen lehet, hogy jobban fogynak. Ha így van, akkor nem érdemtelenül, hiszen például…

Orsolyáék pinot-i a legjobbak közé tartoznak a pannon pinot-k közül. A pinot – még a pannon változat is – mindenképp jobban bír az idő vasfogával, mint mondjuk a kadarka, mégis voltak félelmeim, mikor előástam ezt a bort a hűtő mélyéről. Mint kiderül, alaptalanok…

A kadarka szerintem nem arra való, hogy érlelgessük, hosszabb időre elfektessük. Könnyed, gyümölcsös, fűszeres karaktere miért is válna szebbé a palackéréstől – ezt mutatta elég meggyőzően múltkori találkozásom nyugdíjas egyedeivel. A majdnem négyéves azért még nem…

Néhány hete Szentesi József budaörsi pincéjében jártam, ahol izgalmas fehérek és még izgalmasabb vörös hordóminták után olyan magával ragadó palackos vöröseket kóstolhattam, amelyek karakteres egyedisége és remek minősége megerősített abban, amit eddig is gyanítottam. Hogy…

Ismét egy másik világba tévedtem egy este erejéig, kiléptem a mátrixból vagy éppen nyakig bele. Nem vagyunk egy társaság ezekkel a borokkal: ők mások poharához szoktak, én másféle palackok közt érzem magam otthon. A házigazda sem ilyeneket szokott inni a vasárnapi ebédhez,…

Nem mondanám, hogy jóleső izgalommal teli várakozással készültem tematikus hetünk rám nehezedő részére. Ködbe vesző emlékeim közül még fel-felsejlenek foszlányok jóleső háztáji oportókról, ám ahogy kezdett érdekelni a bor, egyre kevésbé tudott izgalomba hozni ez a fajta.…

Gereg. Losonci Bálint szerint teljesen atipikus mátrai dűlő: kis túlzással mediterrán foltnak lehetne nevezni az amúgy hűvös Mátrában. Gyöngyöspatától északkeletre található, viszonylag nagy kiterjedésű, délnyugati tájolású, 220 és 340 méter közötti magasságú…

Ő csak egy nagyon jó birtok második bora, ott bizony nem szokták túlbonyolítani azt a bizonyos piramist. Cserébe a kereskedők az árakkal játszanak, de nagyon durván: van évjárat, amit hatvan euró alatt vesztegetnek, a 100 Parker-pontos 1990-esért viszont ötszázötvenet kérnek.…

A Villa Tolnay Borházra soha nem volt jellemző a fárasztóan túltengő marketing, nem lehet mondani, hogy a csapból is az ő boraik folynának. Pedig nem is járnánk olyan rosszul azzal. A kereskedőkkel valahogy nem lehet szerencséjük, követhetetlenül sokféle boruk van egyszerre a…

Vesztergombi Józsefnek a kadarka a kedvenc bora, nekünk – és ezzel nagyon nem vagyunk egyedül – meg az ő kadarkája az egyik kedvencünk. Műtannin és Bob után én vállaltam be a trilógia harmadik részét. Idén a szekszárdi kóstolón kaptam ehhez egy löketet, mikor…

Nem gyakran iszunk és írunk tempranillót itt a blogon, bár épp az imént próbálkozott több-kevesebb sikerrel AM kolléga. Most én is nekiveselkedtem egy másik, itthon is beszerezhető sorral. Az O. Fournier csoport Argentinában, Spanyolországban és Chilében is készít borokat…

Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt…

Mondják, hogy a cabernet franc hazájára talált Villányban, vannak erre utaló jelek kétségtelenül, azonban én még nem vagyok igazán meggyőzve, kell még idő és van is. Közben más régióinkban is próbálkoznak bátran a fajtával, a Balaton környéke sem marad ki a jóból, persze…

Régebben inkább a fehér vörösborokat favorizáltam, azóta viszont volt néhány meghatározó, revelatív élményem, amitől, ha nem is estem át a ló másik oldalára, de azért jobb egyensúlyba kerültem. A május végi egyébként kiválóan sikerült szekszárdi bulin aztán ismét…

Nekem is volt szerencsém belekóstolni a Hold utcai Enoteca Montalcino 2006-os brunello sorába, az itt leírtakhoz képest némileg rövidített változat is rendkívüli élményt adott. Ezen felbuzdulva óvatos duhajként vettem gyorsan egy rossót: Suhayda László egészen határozottan a…

A CousinVin egy fiatal családi borászat a soproni borvidékről. A szülők rakták le az alapokat, mára a három fiú viszi a vállalkozást és igen bátor (vagy vakmerő) módon a nem éppen könnyű 2010-es évjárat boraival lépnek ki először a piacra. Boraik a pincénél és Soproni…

A borversenyeket a helyén kell kezelni – közhely, de igaz. Nem jó sem túl komolyan, sem semmibe venni őket. Időről időre fellángol róluk a vita, csak így hirtelen ezt, ezt, ezt és ezt találtam. Konkrétan erről a versenyről épp a szomszédnál gyulladt az imént egy kisebb…

Chateau Petrus és Mouton Rotschild. Ezek a borok olyan monetáris magasságokban szárnyalnak, hogy esélyük sincs szerencsétleneknek a látókörömbe kerülni. Pedig ahogy egyre inkább beleásom magam ebbe az egészbe, a limitem is egyre magasabbra kúszik, ők azonban még nagyon nem az…

Nem gyakran kóstolok chilei bort, de ha már, akkor legalább jót. Karácsonyra kaptam ezt a palackot a WineAge-től, túl sokáig nem bírtam őrizgetni, kíváncsi voltam rá valahogy. Az Arboleda az Errazuriz elnökének saját "kis" projektje, jelenleg 239 hektár szőlőt művelnek…

Közhely, de igaz: szinte minden kontextus és nézőpont kérdése. Ha mai két boromat a bikavérek finoman szólva heterogén mezőnyéhez viszonyítom, akkor két nagyon jó bikavért kóstoltam. Ha úgy nézem, hogy bontottam egy dűlős és egy csúcsbikavért Eger egyik legjobb és…

Nem túl gyakran találkozom rhone-völgyi borokkal, amikor pedig mégis, mindig arra jutok, hogy gyakrabban kellene randevúznunk. Ezért is mentem el még tavaly október végén a Terroir Club kiváló kóstolójára, ahol Léon Barral, a Domaine de Villeneuve és a Domaine des Escaravailles…