Biztos sokan emlékeznek Spiccre, aki 2006 szeptemberétől tavaly júniusig írta a Kezdőszőlész blogot, megosztva velünk kis családi birtoka építésének első lépéseit. Néhány hete aztán azzal keresett meg minket, volna-e kedvünk megkóstolni első teljes évjárata palackba került…

A világ legjobb zweigeltjeiért nem kell messzire menni: a Fertő-tó környékén akár meg is lehet állni. Kitaláltam, hogy a legjobb hazaiak mellé odateszek két komoly osztrák versenyzőt, meghívom blogger borbarátaimat, nem árulva el nekik előre, hogy mit kapnak majd vakon poharukba. A…

Mégiscsak volt valami értelme az idétlen pöttyöknek, ha nem is úgy, ahogy azt megálmodói gondolták. Annak idején ugyanis többen felkaptuk a fejünk a szentgyörgy-hegyi terroirt hűen tükröző sangiovese felbukkanására. Tényleg csak bukkanás volt, hiszen – alighanem ennek…

Pálos Miklóst és az ő Borműhelyét már legalább kétszer felfedezték nálunk itt az Alkoholistán, így én erről már lekéstem rendesen. Mikor először kóstoltam a borait, 2006-os kékfrankos válogatása, a De Facto tetszett a legjobban. Úgy voltam vele, hogy ezt a bort majd egyszer…

Nagyon szeretem a kadarkát. Kóstolókon, fesztiválokon, ha már meglátom egy borsorban, a világért sem hagynám ki, mindig kíváncsi vagyok rá. Szerencsére egyre ritkábban kell csalódnom: jönnek csak szembe a játékos, könnyed, fűszeres pédányok, akik itatják is magukat rendesen.…

Azzal kezdődött, hogy hamarabb hazajöttem a családdal Balatonról egyrészt a vénasszonyok tele miatt, másrészt, mert még életemben nem fizettem pénzt ilyen botrányosan pocsék szállásért. Viszont így maradt költőpénz, vagy legalábbis maradt volna, ha nem döntök úgy, hogy…

Ugyanabban a Pécsi Borozó cikkben, ahol Kiss Gáborról olvashattunk, szerepel Iványi Zsófi is, aki borvidék új generációjának másik, a vájtnyelvűek körében ismert és elismert neve. Ezen információk szerint Zsófi igazi keményvonalas terroirista, a hagyományos borkészítés…

Kiss Gábor a villányi fiatal generáció legismertebb önálló arca az én fejemben nem kevés ideig tanninkirályként trónolt. Egy budai gourmet-n kóstoltam először néhány borát: emlékezetes volt mindenképpen, lelkesítő már nem annyira egyértelműen. Teltek-múltak az évek,…

Furcsa, mondhatni strange viszonyban vagyunk mi zweigelttel. Nem is találkozunk túl gyakran, és akkor sem mindig kapja össze magát rendesen, mégis valami megmagyarázhatatlan vonzódást érzek iránta. Persze, kaptam felejthetetlen élményeket tőle: a Ráspi Zweigelt 2004 mindig is egyik…

Foglaljuk össze, mit is tudunk, hogyan áll a mi kis osztályharcunk. Egyrészt vannak a lelketlen verseny- vagy fesztiválborok, amelyeket ravaszul úgy raknak össze a sunyi profitborászok, hogy első szippantásra kiugorjanak a pohárból, rávessék magukat a delikvensre, legyen az kiköpött…

Se szeri, se száma a világban a bordeaux-i mintára készített házasításoknak, úgy tűnik, a nagy vörösbor megalkotásához továbbra is jól bevált receptnek számít a cabernet szőlőcsalád alkalmazása. A végeredmény ritkán közelíti stílusban a fajták őshazában produkált…

A soproni borvidékről hosszú évek óta számomra két pince emelkedik nagyon határozottan a többi fölé: Ráspi és Weninger. Utóbbinál ifjabb Franz csendesen teszi a dolgát, készíti a jó borokat, amelyek az újabb évjáratokban már biodinamikusak is, bár ezt sem könnyebb…

Bajnoki mérkőzésre invitált az In Vino Veritas Borkereskedés, a játékosok persze borok voltak: a 'Cuvée Bajnokok Ligája' keretében tizenegy neves termelő egy-egy vörös házasítását, több esetben zászlóshajóját lehetett kóstolni. A meccs helyszínéül a majdhogynem stadion…

Biodinamikus bor Chiléből - tudjuk már, hogy ez nem oxymoron. Nemcsak tartályhajón úsztatott, útközben fajélesztővel erjesztett, szintetikus hiperbor érkezhet onnan hozzánk. Az Antiyal egy 1996-ban alapított, újvilági mértékkel nézve kicsi, de annál híresebb családi gazdaság a…

Ezt a két bort eredetileg csak úgy bontottam, nem is akartam írni róluk. Nem, mert egyik pince sem panaszkodhat, hogy agyonhallgatjuk őket, nem terveztem tovább dagasztani cimkefelhőjüket. Gondoltam, bontok valamit, kortyolgatom csendesen anélkül, hogy megpróbálnám szavakba önteni amit…

Nem könnyű a művelt alkoholista dolga, szegény a borhűtőjéből nem tud nyugodtan elővenni egy üveg bort. Már bontáskor legalább egy tucat rosszalló online szempár szegeződik rá: ugye nem róla akarsz írni már megint? Ha erre azt válaszolom: nem, csak úgy megiszom, akkor rögtön…

Tiffánék egy kicsit eltűntek a biodinamikától és kéthavonta újabb sztároktól hemzsegő nyilvánosság elől. Mintha kicsit megelégedtek volna azzal, hogy bizonyos körökben hazafias kötelesség lett Tiffán-bort fogyasztani. Ők csak teszik a dolgukat, csendben, rendben. Nem túl…

Előző két középkorú kékfrankosom nem okozott csalódást: a Villa Tolnayt és az Orsolyát is szépnek találtam. Ezen aztán jó fel is bátorodtam, így a mini-maraton végére fokozva a tempót - mintegy dőzsölve - együtt bontottam rögtön kettőt. Egyikük sem újonc itt nálunk:…

A Tamás Pincét olaszrizlingjeik révén ismertem meg, alighanem ezzel nem vagyok egyedül a klubban. Kiváló és nagyon úgy tűnik, időtálló borokat készítenek a fajtából, számomra egyszerűen kihagyhatatlanok a témában egy komoly sorból. Vörösboraikkal, úgy emlékszem, akkor…

Második középkorú kékfrankosunkhoz könnyes-nosztalgikus szálak fűznek. Kicsit több, mint két éve már, hogy megjelent első posztom a Művelt Alkoholistán, ami történetesen erről a borról szólt. Szándékosan nem olvastam el saját korábbi leírásomat, hogy aztán mostani…

Nem sok ideje, hogy biztonságosan el tudok vermelni néhány karton bort magam és a korántsem ugyanakkora veszélyt jelentő hőmérséklet ingadozás elől. Ez a lehetőség persze csúnyán visszavetett történelmi fejlődésemben egészen a gyűjtögető életmódig. Van, amit azért…

Talán csak AM kolléga alig pár hetes balcsillagzatára próbáltunk rácáfolni. Talán csak borozni akartunk egy jót az ünnepek között. Talán csak ki akartuk próbálni, mit tudhat az a bizonyos középkategóriás magyar vörös, ha némi előzetes szelekció után kóstoljuk. Talán magam…

Múlt héten az Iparművészeti Múzeum aulájában vendégeskedett a Soproni borvidék. A tavalyi bemutatóhoz hasonlóan idén is maradt bennem hiányérzet az összképet és a kiemelkedő tételek kiemelkedését tekintve egyaránt. Szerencsére (ahogy ő mondaná) ügyesen megírta ezt már…