Szopós Jakab következetes, mint az ökör – ha már egyszer a 2001-es brunellót az év bora címig lökte, akkor a riserváknál sem adhatta alább. Így aztán a Valdicava Madonna del Pianójával és a Casanova di Neri Cerretaltójával kiakasztotta a százpontos skálát. Valami azt súgja, az idén minden korábbinál több lesz az amerikai borturista Montalcinóban. Pedig a soros évjárat (2002) szomorú lábjegyzet csupán a legújabb kori brunellotörténelemben. Toszkána józanul is szép, de jó tudni, hogy az enotecák polcain porosodik még néhány palack a múlt századból. Aki pedig nem akar egészen Montalcinóig futni, az ugorjon be a Hold utcába, mert megnyílt az első magyar brunello-képviselet!

A 31. Challenge du Vin ismét szép számú magyar érmet hozott, és bár szkepticizmusunk a versenyeket illetően az évek folyamán mit sem enyhült, a díjazott borászatok/borászok zömmel jó hírnévnek örvendenek itthon is. A legnagyobb francia borversenyen, Bordeaux-ban főként Tokaj, Szekszárd, Villány és Eger vitézkedett. Tudja valaki, hogy milyen borok rejtőznek a Demeter-kódok mögött?

Ahogyan beáll (néha) itten a tavaszi nyár, úgy kezdem kutatni a kánikulára való fröccsalapanyagot. 20 Celsius fölötti napi átlaghőmérséklet erősen fröccspártivá tud hevíteni.

Idén is közzétették a brit Restaurant magazin éves toplistáját a világ legjobb éttermeiről. Bár a magyar konyha világhírű, és szakács maestróink számolatlanul hozzák haza az olimpiai aranyérmeket az aszpik szakágban, az első ötvenben egyelőre nem szerepel magyar étterem. De szerepel a második ötvenben, méghozzá a Lou Lou (86.) és a Café Kör (88.). Gratulálunk!

Wekler Ferenc 2006-os hárslevelűje lett Baranya megye fehérbora – derül ki a Népszabadságból. A díj a lap szerint azzal jár, hogy 2007-ben a Baranyát irányító fideszes politikusok a szabad demokrata Wekler borával ajándékozzák meg a megyei közgyűlés tárgyalópartnereit.

Fagy tizedelte meg a várható termést Tokaj-Hegyalján, a történelmi borvidéken a tőkék általában 10-20 százaléka károsodott – mondta Jarecsni János, a borvidék hegyközségi tanácsának titkára az MTI-nek. A károk felmérése megkezdődött, várhatóan a jövő hét közepére pontosabbak lesznek a számok a kár mértékéről. A hírügynökség a helyszínen úgy értesült, Mád és Tállya térségében a fagykár elérheti a 30-40 százalékot is.

Az év embere díjat érdemelte ki a lengyel borkedvelők tekintélyes szaklapja, a krakkói Magazyn Wino szerint az egri Lőrincz György, aki különleges boraival és újszerű palackcímkéivel egyike a mai magyar borvilág legizgalmasabb személyiségeinek – adta hírül a Magyar Távirati Iroda május 3-án, reggel 7 óra 30 perckor. Erről mink már egyszer beszámoltunk, úgy látszik, elsiettük. A szövegből mindenesetre kiderül, az MTI munkatársa a közelmúltban borvacsorán vett részt, ahol megtudta, a St. Andrea ültetvényein hozamkorlátozás mellett termelik és fahordóban érlelik a hegy levét, a borászat tulajdonosának feleségét pedig Andikának becézik kedvesen. Lőrincz Györgynek persze ismételten gratulálunk, a Magazyn Wino, a Borbarát és a Művelt Alkoholista olvasói nevében is. Konyári Jánost pedig sajnáljuk, amiért a nemzeti hírügynökség megfeledkezett róla.

Erdő Péter bíboros elhatározta, az esztergom-budapesti főegyházmegyét a magyar borászat fellegvárává teszi – írja a Heti Válasz itten. Első lépésként terv készült az esztergomi bazilika dombja alatt húzódó, több mint 2500 négyzetméteres pincerendszer felújítására. A körülbelül egymilliárd forintos beruházásra az egyháznak nincs pénze, az összeget főként pályázati forrásból kívánja előteremteni.

Önmagában csupán borbulvárhír volna, hogy az itthon nem éppen minőségcentrikus kínálatáról ismert Tesco Nagy-Britanniában 100 fontos vöröst vett fel a szortimentbe. A szóban forgó bor a shiraz alapú ausztrál ikon, a Penfolds Grange. A Guardian egyik kajareferense, Matthew Fort azonban sokunk kételyeinek adott hangot, amikor megjegyezte, szerinte távolról sem biztosított, hogy egy nagyra nőtt ABC-ben a csúcsborok megfelelő tárolási körülmények között várnak a vastag bukszájú alkeszekre. A hírt az teszi érdekessé, hogy a Tesco a Grange polcra kerülésének apropóján jelentette be, áruházaiban a tíz fontnál (kb. 3500 Ft) drágább borok eladása 74 százalékkal bővült az utóbbi két évben. A borkultúra térnyerését mutatja az az örömteli tény is, hogy 2005 óta a borkönyvek forgalma 125 százalékkal nőtt Nagy-Britanniában.

Egerben valahogy lassabban rúgták be a borrendszerváltás motorját, és ha fel is gyorsult azóta keményen, nem zúgott fel annyira hangosan a henger, mint Villányban. Itt nem sóhajtottak aléltan évszázados potenciálokat meg sosem látott extraktokat, ellenben – főként Gál Tibornak köszönhetően – beindult a Pannon Burgundia projekt, és Eger kezdte megtalálni a saját stílusát. Ha nem is olyan látványosan és dérrel-dúrral, de születtek nagyon szép "burgundi stílusú" borok, amelyek állják az összehasonlítást a világpiac hasonló kategóriájú termékeivel. Ilyen bor volt Gál Lajos 2002-es pinot noirja.

Május 15–től ismét borünnep lesz Szegeden. A XIII. Szegedi Borfesztivál mintegy száz kiállítóval öt napon át boldogítja a délalföldi alkeszokat. Amennyiben az időjárás nem botlik, és a szúnyogokat sikerül kordában tartani, idén is ez lesz az ország legjobb borfesztiválja. A város főterén, idilli környezetben, évszázados platánok árnyékában beléptető rendszer nélkül, bilétamentesen mulathatunk, és még ülni is lehet. Külön öröm, hogy meghallgatva a borszerető közönség fohászát, száműzték végre a nagyszínpadot és vele az elektronikus ricsajt.

Jó látni, hogy Gál Tibor borászatában mennek a dolgok tovább, ahogyan kell, jönnek az újabb tételek, van invenció és energia, és van, ami folytatódik, felfűződik a hagyományokra mintegy. Ismert, kedvenc fajtáink egyikét, a pinot noirt az egri mester terjesztette el Magyarországon igazán – igen, tudom, hogy nem ő csinált belőle először bort, de akkor is –, majd ki is kristályosított valami saját stílust pillanatok alatt. Ifjabb Gál Tibor deklaráltan első bora pedig pontosan olyan, mintha az apja készítette volna.

A Loire-völgy közbülső régiójának dísze Sancerre és Pouilly. Néhány hete helyben gyűjtöttünk be komoly tételeket onnét – hogy ha úgy adódik, hadd tehessük zárójelbe a spitzi Karl Lagler tételének apropóján tett kijelentésünket –, aztán belehúztunk. Hogy kerekebb legyen a mezőny, beleraktunk egy magyar és két itthon is kapható új-zélandi versenyzőt. Ebből az alkalomból végképp bebizonyosodott, hogy a sauvignon blanc nem pusztán könnyed gyorsborok készítésére alkalmas, hanem egészen nagy dolgokat is lehet csinálni belőle. Mielőtt azonban megosztanánk nyájas olvasóinkkal tapasztalatainkat, egy-két tudnivalóval is kedveskedni próbálunk. A helyszíni szemlét A. Móri Leányka abszolválta, a kóstolási beszámolót Albert gazda készítette.

Kinek van kedve húsz rozét végigkóstolni? Senkinek, nyilván, de a művelt alkoholisták csakis a közönségnek élnek. Ha erre van igény, hát legyen rozé. Márpedig van erre igény, ezt mutatják a borkereskedők eladási listái, amelyeket ilyentájban rendre rozék vezetnek. És mutatják maguk a borászok, amikor évről évre nyomják ki gyorsan cash-flow bornak a gyöngébb dűlők anyagából, a felvásárolt szőlőből a bizonytalan identitású rózsaszínt. Ezer körüli palackáron kipörög gyorsan. Nekiültünk a 2006-os kínálat javának. Nem lettünk boldogok.

Megint megdicsérték Bárdos Benjámint és a fiát, igaz, nem annyira, mint Veronában. A 2006-os mátrai kékfrankos–pinot noir ezüstérmet szerzett a hét végi Mondial de Rosén, éppen úgy, mint Bock József, a Csányi Pince és a Frittmann testvérek 2006-osai. Szereztünk aranyakat is a cannes-i rendezvényen, mégpedig az Ostoros–Novaj egri merlot–pinot noirja és a Vylyan merlot-ja révén. Sőt van egy harmadik legfényesebb medálosunk is, valami kékfrankos, de hogy kié, nem tudni, a verseny honlapján elfelejtették megemlíteni a termelőt.

Mégsem kell várni a május 31-ei hivatalos eredményhirdetésig, kaptunk közleményt, úgyhogy máris el tudjuk árulni, mely borok értek el milyen eredményeket a harmadik Vinagora Botrytisen.

Mint arra nyájas olvasónk figyelmét előre felhívtuk, a Tokaj Renaissance Egyesület április 21-én tartotta immár hagyományos évjárat-bemutatóját. Az eseményen többfős – ám külön útvonalon mozgó – csapattal tettük tiszteletünket, miáltal lehetővé vált, hogy ne egy, hanem máris két szemszögből ábrázoljuk, merre tartanak Hegyalja nagyobb presztízsborászatai. Előbb Albert gazda, utóbb Csite összefoglalója következik.

Vannak az alkoholfogyasztással nehezen (egyáltalán nem) összeegyeztethető dolgok. Pl. várandósság, szívműtét, biciklicsel vagy vezetés. De a motorizáció, úgy látszik, annyira szerves része az életünknek, hogy a benzingőz időről időre a borgőzzel vegyül. Tannin kolléga annak idején szélt vetett és vihart aratott, amikor a különböző borrallikkal szembeni ellenszenvének adott hangot.

Terítéken a kalifornai óriás, Robert Mondavi. Az Ernest & Julio Gallo melett ők a legnagyobb bortermelők a nyugati parton, hogy ki a hatalmasabb, arról évek óta megy a vita, írja tengerentúli tudósítónk. Zsoltizmo beszámolója következik.

Az elmúlt pár hónapban kóstoltam-ittam jó néhány kékfrankost, mondhatni, műsoron kívül, véletlenszerűen, egyszer egyet, aztán a másikat, végül a sokadikat. A lényeg, hogy gyűltek a tapasztalatok, és bár nem elemeztem agyba-főbe őket – egyikről sem írtam regényvázlatot a jegyzetfüzetembe, legfeljebb nüanszokat skicceltem fel –, mégis úgy gondoltam, nem hagyom a mezőnyt említés nélkül.

Megélhetési kívülállóként a bordeaux-i cirkusz trapézszámain általában csak röhögni szoktam, de a múlt havi brit Decantert olvasva már csípte a szememet az izzadságszag. Steven Spurrier főmunkatárs és párizsi kóstolólegenda azt mondta, mivel a fél világ odavolt 2003-ért, és az egész világ odalesz 2005-ért, ezért aki okos, az a petrezselymet áruló 2004-es bordóiból tölti föl a pincéjét.

Ennek a hétnek a vége Tokajról szól teljesen. Nem elég, hogy szombaton tartják egyik kedvenc rendezvényünket, a reneszánszosok évjárat-bemutatóját, most kerül sör a vinagorás édesbor-méredzkedésre is. Egészen pontosan április 20. és 22. között, Tarcalon fognak zajlani az események.

A nemrégiben a világ legnépszerűbb állatának választott tigrist Kínában állítólag azért (is) tenyésztik, hogy ún. tigriscsontbort készítsenek a teteméből. Maga az eljárás roppant egyszerű: a tigristetemeket rizsborban áztatják. Aki megissza, erősebb lesz. Mindenesetre a Nepálban tartott nemzetközi tigrisszimpóziumon több delegáció is a kínaiak szemére hányta a tigrisbort. A kínaiak azzal kontráztak, hogy szerintük el kellene törölni a tigriscsont és -bőr kereskedelmi tilalmát. Akit érdekelnek a tigrisdiplomácia legújabb fejleményei, az itt tájékozódhat.

Istenuccse a franciákat valahogy nem szeretem. Tudja isten, mi okból, de nem szeretem. Ettől még Bordeaux körül kering a borvilág, és nem tudok egy bormagazint úgy kinyitni, hogy valami nagyon feleslegeset ne tudnék meg valamelyik satóról. Így aztán évente egyszer eljátszom a gondolattal: milyen lehet a nem villányi bordói? És főleg: mennyibe fájna megtudni? Nos, alig egy hónapja megint elhatalmasodott rajtam a kíváncsiság, olvastam, kivonatoltam, összesítettem, értékeltem, és végül borcimboráimat fölbujtottam egy bécsi beszerzésre. Nem volt nehéz – talán most érett meg rá a borénünk. A bécsi sonderangebotokat meglovagolva – nem olcsón, de mint látni fogjuk, nem is olyan drágán – kerítettünk négy palackot. A miheztartás végett belekevertünk két magyart is. Vakon kóstoltunk. A borok a kóstolás sorrendjében jönnek.