Az életműdíjas Szeremley Rizling mellett a Royal Tokaji Borászat birtokfurmintja a példásan jó vételek netovábbja. Más fajta, más borvidék, más iskola, de szintén nem egy egyhordós válogatás (exportképes mennyiség, évi 40-50 ezer palack készül), és évről-évre megbízhatóan árán felül teljesít.
Ha csontszáraz fehérre vágynánk, nem ez a jó választás, lévén a bor félszáraz, de ha ez nem szempont, akkor keresve is alig találhatnánk ettől gazdagabb, kedvesebb bort 1000-1500 forint között. Különösen igaz volt ez a 2007-esre, amiből egyet még anno gondosan félretettem, a palackérés későbbi tanulmányozása végett. Eljött az alkalmas időpont, ráadásul éppen kapóra jött, hogy már a legfrissebb kiadás, a 2009-es is piacra került, és a kettő közötti is kapható még, rögtönöztünk tehát egy mini-vertikálist. Ami még jobb, egy 2006-ost is sikerült beszerezni (innen), bár annak már kevésbé örültünk, amikor menet közben kiderült, hogy dugósat fogtunk ki. Milyen szerencse, hogy az új évjárattal ez már nem fordulhat elő.
Olvasson még
Azt álmodtam, hogy készülök kiruccanni Hévízre két napra egy kicsit pihenni a feleségemmel. Nem a fürdők miatt, hanem csak megnézni a várost, sétálni, kirándulni és esténként egy jót vacsorázni, esetleg borozni. Megnéztem a város honlapját, ahol találtam bor menüpontot is, pedig ez nem is igazán híres boros város. Itt ajánlják a város két vinotékáját, sőt van egy rendesen frissített naptár is arról, hogy adott időpontban melyik pince borkertjébe lehet betérni. Azt csinálják ugyanis ezek az élelmes hévizi borászok, hogy évente néhány hétig – ki mennyit bír: nyolc, tíz, tizenkét hetet – a pince mellett nyitva tartanak valami egyszerű, de hangulatos borozót, jó időben borkerttel, ahol kimérik folyóboraikat fröccsnek vagy tisztán, palackos boraikat pedig poharazva.
Ezen a hétvégén rendezik a negyedik
Eredetileg nem is akartam posztot kerekíteni ebből, csak a villanytűzhelyen készített urbánus birkapörköltbe és mellé bontódott ki az Iványi-bor. Elfogyott a fele szombat délben, utána nyitva állt egész nap, aztán éjszakára visszakapta dugóját, végül vasárnap este teljesedett be a sorsa. Annyira tetszett, hogy muszáj volt megírnom. Jó sok évvel ezelőtt Csátalján egy évfolyamtársam családjánál vendégeskedtünk: a pincepörkölt mellé oportót kaptunk, az esett utoljára ilyen jól. A Kvassay-bort már az írás és összehasonlítás kedvéért bontottam, már amennyire érdemes ilyet tenni egy 2009-es és 2010 portugieser esetében. Végül is mindkettő most kapható, bárki leemelheti őket a polcról.


Régebben inkább a fehér vörösborokat favorizáltam, azóta viszont
Utolsó kommentek