Lassan már szokásosnak mondható kóstolót tartottunk, ahol most arra voltunk kíváncsiak, vajon kedvelt termelőink furmintjai hogy bírják egymás társaságát? No meg a miénket. Egymás mellé helyeztünk hát jó pár lefóliázott palackot, s szisztematikusan végigkóstoltuk tartalmukat. Előbb a forró 2007-es, majd a kiegyensúlyozottabb 2006-os évjárat tételeit faggattuk. Volt némi fejcsóválás, volt heves bólogatás; majd lelepleztünk, s néha bizony hangosan felszisszentünk. A két részre bontott beszámoló első felében a 2007-es eredményeket ismertetem.

"Egyik szemünk sír, a másik pedig nevet" - mondta körbemutatva a teremben este hat körül Baráth Sándor, a Somlói Tavasz Egyesület elnöke, civilben a Kreinbacher Birtok vezetője. Elmondta, hogy többen nem fogják bírni készlettel a tervezett nyolc órási zárásig, hamarosan kifogynak a nem várt hatalmas érdeklődésnek köszönhetően.

Ahogy azt korábban már beharangoztuk, ma délután 11 felvidéki pincészet mutatja be borait Budapest belvárosában. A Párkány-Kürt Boregylet szervezésében, a Vinum Primatis és a Terroir Club közreműködése mellett 16:00-tól 22:00-ig kóstolhatjuk meg a dél-szlovákiai borvidék párkányi és kürti körzetében tevékenykedő borászok nedűit.

Ridley Scott gyengeségekben erős Provence-filmjének sportos, 32-es mosolyú amerikai jónője mondja: a garázsbor olyan, mint egy borritkaság – törpe pincészet, kis termelés, súlyosan magas ár... Magyarország az ezer garázsborászat hazája; csupán egy hibádzik: a súlyosan magas ár. Ha megnézzük az Alkonyi-fiúk (apák és nagypapák) körét Bussaytól a Demetere(ke)n és Györgykovácson át Karner Gáborig vagy éppen Losonci Bálintig szinte mindegyikükre igaz: törpepincészet az övék, sokszor minimális technológiával, amit egyeseknél szakmai tudás ellensúlyoz, másoknál pedig ott van a hályogkovácsoltvas kerítés második védvonalként a székelykapu után. De hogy súlyosan magas áron értékesíthetnék boraikat, az csak néhányukra igaz.

A Tenuta del Palagio, Sting 300 hektáros birtoka jövő ősszel két vörösborral jelentkezik összesen 30.000 palacknyi mennyiségben. A környezettudatos soft rocker birtokán természetesen biogazdálkodás folyik, és a bor mellett olívaolajat és mézet kézművelnek. Sting a borok piacra dobását "a vidéki Toszkána biodiverzitását és mezőgazdaságát védelmező lépésként" ünnepli(?), harangozza be(?). Az Il Palagio Sumner Family termékeit eddig kizárólag az Egyesült Királyságban értékesítették, de most tervbe vették, hogy a Firenzétől 20 kilométerre fekvő birtokon is nyitnak egy üzletet. A kéró nem rossz, és ha régi vágyunk volt, hogy festői környezetben Stingné (Trudie Styler) ajánlásával holisztikusan jógázzunk, akkor érdemes bekukkantani ide. [Az esőerdők szentjének fotója innen fakad.]

Minden kóstolónak megvan a maga tanulsága. A Borkollégium által szervezett Syrah kóstoló után azon gondolkodtam el, hogy vajon mennyire kóstolunk mi magyar szájjal? Adva volt ugyanis 16 fajtabor, amiket egy kb. 24 fős társaság kóstolt végig. Többségében lelkes amatőrök voltunk, akik azért az átlagnál több borral találkozunk – mondhatni művelt alkoholisták kóstoltak. Sokan most végzik, vagy már elvégezték ilyen-olyan fokon a WSET képzést. Az utolsó bor után mindenki megnevezhette a legjobbnak tartott öt tételt (még mindig vakon) – két magyar is bekerült az összesített top 5-be. A syrah-ink ennyire jók, vagy belénk van kódolva az elfogultság?

Elöljáróban szögezzük le, hogy Magyarország márpedig fehérboros vidék. Ezt halljuk minden nemzetközi aranyorrútól, ezt visszhangozza a hazai borsajtó tekintélyes része, és - valljuk be - sok kóstolási jegyzet is egyre inkább a fehérek irányába löki a magyar borra szomjazó alkoholistát. A magyar ember viszont olyan, hogy hiába a nemzetközi aranyorrúak, hiába a borsajtó, akkor is szereti a hazai verest. Még akkor is, ha relatíve többet kell érte fizetnie és talán relatíve kevesebbet is kaphat tőle, mint egy hasonló árú fehértől. Míg (Tokajt értelemszerűen nem ideszámítva) legnagyobb fehérboraink is látványosan pattannak vissza az 5-6000 forint közötti árplafonról, addig vöröseink javáért nem egyszer ennek két-háromszorosát sem tartjuk túlzónak. Vagy ha annak is tartjuk, valahogy mégis el szoknak fogyni.

Kaptunk egy sajtóközleményt egy úttörő kezdeményezésről. Örömmel tesszük közhírré. Idén először rendezi meg a Borszerda programot a Magyar Bormarketing Kht. Az akcióhoz csatlakozó vendéglátóhelyeken 2009. április 29-én minden magyar bort és pezsgőt féláron lehet rendelni. Ezenkívül minden főétel mellé egy pohár bor grátisz jár a ház borából. Az akcióhoz borkereskedők, taxi- és pótsofőrszolgálatok, valamint a METRO áruházlánc is csatlakozik.

2008 a brunello fekete éve volt. Sok millió liter bort zároltak a hatóságok, a botrány teljesen beárnyékolta az amúgyis ezer sebből vérző 2002-es és 2003-as évjárat fogadtatását és forgalmazását. 2009 lehetett volna a kilábalás éve, mert a 2004-es évjárat ismét ötcsillagos, de az igencsak drága brunellóknak nyilván csontig alávág a recesszió. Mi február végén, alig egy héttel a Benvenuto Brunello - az évjárat hivatalos bemutatkozása - után, 11 válogatott tételt kóstolhattunk gyakorlatilag ingyen és bérmentve. Figyeltünk, tanultunk, lazultunk, tobzódtunk. 

Fennállásának tizedik évfordulóján a Duemilavini borkalauza, a Bibenda úgy döntött, hogy idén az öt fürttel (“5 grappoli”) kitüntetett 319 bor közül kiválasztják a 30 legjobbat. A borkalauz megfogalmazása szerint ezek a borok az olasz borászat gyöngyszemei, és hűen tükrözik az őket létrehozó kultúrát. A Bibenda Olaszország és Európa egyik legnagyobb példányszámban elkelő kalauza. A díjazottak között számos itthon is ismert borász és borikon fordul elő Bruno Giacosától a Maestro Raroig.

Számos oka van annak, hogy mostanában könnyen érthető, jól csúszó borokra vágyok. Egyrészt az elmúlt időben több tematikus kóstolón is voltam, ahol az elém kerülő tételeket pontoztam, kerestem jól megfogható stílusjegyeiket, no meg a hibáikat. A legkevésbé sem meginni, sokkal inkább megfejteni vágytam őket – és ebbe egy kicsit belefáradtam már. Aztán itt van a gazdasági válság is, aminek a legszembeötlőbb jele nálam, egyelőre, a fokozódó munkahelyi stressz. Fáradtan, nyűgösen hazaérve nincs kedvem még a borok lelkivilágával is törődni. Olyan borra vágyok, ami jól kíséri a vacsorát, ami könyv, gyerek, film mellett is élvezhető, és még a családi költségvetést sem rengeti meg alapjaiban. Nem utolsósorban pedig, ha elfogy pár pohárral egy este, másnap még mindig frissen tudok visszaugrani a mókuskerékbe.

Semmi közöm a kadarkához. Tompa nyelvű borparasztként nem igénylem a változatosságot, jól elhajózok a világfajták palackozott tengerén, s még a külföldi bormédia pontjait is sokszor helytállónak érzem. (Észrevettük, hogy manapság mindenki azzal adja tanúbizonyságát hozzáértésének, hogy kiejti Robert Parker nevét, utalást tesz pontszámaira, és huncutul somolyog?) Kellő tapasztalat híján sem a tudás, sem semmilyen érzelmi kötődés nem tesz  elfogulttá – kívülállóként, hidegen értékelem majd a borokat.

A Borregék és mondák könyvében húzó sztori lenne a Thomas Jefferson befalazott pincéje című tünetegyüttes. Gyors átismétlés: Hardy Rodenstock, a prefiloxéra-éra boraira szakosodott kereskedő - akit Meinhard Görkeként anyakönyveztek, és vagyonát az NSZK hitparade-iparában alapozta meg (ő menedzselte pl. a felülmúlhatatlan Tony Marshallt) - 1985-ben szenzációs bejelentést tett: megtalálták Thomas Jefferson (l. Függetlenségi Nyilatkozat stb.) befalazott borospincéjét Párizsban. A pontos lelőhelyet azóta sem árulták el, miként az eredeti megtaláló kiléte is homályban maradt. A Christie's azonban igazolta a palackok eredetiségét, és 1985 és 1987 között rekordáron elárvereztek hármat: egy 1787-es Lafite-ot, egy 1784-es Château d'Yquemet és egy félpalack 1784-es Château Margaux-t.

Az Európai Unió tervezett új jogszabálya lehetővé tenné, hogy a rozé fehér- és vörösbor kevercse legyen. A szentségtörés racionalitását a gazdasági szükségszerűség adná: öntsük össze az eladhatatlan fehéret az eladhatatlan vörössel, és máris kész a kapós rózsaszín. Jancis Robinson szerint, ha már nincs más kiút, legalább annyit előírhatnának, hogy a hagyományos úton készített - kékszőlőből gyorsított eljárással - rozékon fel legyen tüntetve, hogy Tradition [vagy a kotyvasztottakon, hogy Bicolor vagy valami]. Robinson biztos benne, hogy a magukra adó rozéisták továbbra is kékszőlővel fognak dolgozni, és a boraik köröket vernek majd a színezett fehér lőrékre.  

Célegyenesbe értünk soproni és egri futamunk után. Az este harmadik felvonásaként hat szekszárdi kékfrankos következett egy villányi kakukktojással megspékelve. Aki hiányol innen figyelemreméltó borokat, annak teljesen igaza van. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az itt következő első bor, az este folyamán valójában a tizenhetedik volt. Ennek ellenére senki sem dőlt ki, megmaradt a hatos pontosztag, az utolsó hét bort pedig így hozta elénk sorban a vakszerencse.

Programot ajánlunk megint, március 14-én szombaton kedvenc borvidék kedvenc termelőinek borait lehet kóstolni a magyar fővárosban, a Colour Wineworld szervezésében. Jön Szabó Zoltán, 2008 egyik felfedezettje, valamint Walter Gyula Pécsváradról – a Walterek nem sírnak –, a Lisicza Borház Helesfáról és a Planina Borház Mohácsról. De nemcsak bor lesz, hanem sok minden más is, ami szemnek-szájnak ingere. A helyszín a Sas Center, a pontos idő 17 óra. A további részleteket itt lehet megtalálni.

A biodinamikával fejcsóválva szimpatizálók körébe tartozom, ezért számomra az őszi Renaissance des Appellations bemutató egyik fő attrakciója a Nicolas Joly boraival való találkozás volt. Az ég és föld szülte borból néhány oldalnál többet ugyan nem bírtam elolvasni - kultúrsokkot, vagy inkább kultúrblokkot váltott ki belőlem -, de ettől még lehetnek Joly borai fenomenálisak, és számtalanszor hallottam, olvastam, hogy azok is. Most gyors egymásutánban kétszer is a szemem elé került a Biodinamikus Páholy Nagymestere, és ez újra elgondolkoztatott a befőtt és a nagymama viszonyáról. [A kép forrása: Wineanorak.]

A Robert Parker-féle Wine Advocate-ben egy osztrák vörös áttörte a bűvös 95 pontos határt. Kollaterális öröm számomra, hogy kékfrankosról van szó, és egy olyan termelőről, akit egyetlen kóstolás alapján is a legnagyobbak között tartok számon (honfiúi szívnek bónusz, hogy Velichék a borvidék magyar hagyományai iránti tisztelet jeléül c-vel és nem tz-vel írják a borászat nevét). Az osztrák bortörténelem új halhatatlanja a Moric Blaufränkisch Neckenmarkter Alte Reben 2006. Az értékelés természetesen nem Robert Parkertől, hanem körzeti megbízottjától, David Schildknechttől származik, akinek szakértelme és alapossága félelmet ültet bármely boríró szívébe. Schildknecht a Wine Advocate 181. számában összesen 640 osztrák bor kóstolási jegyzeteit adja közre, ebből tizenhatot értékel legalább 95 pontra, és közel 250-et helyez a 90-94 pontos sávba.

A múltkor elejtett szálat felvéve, egy újabb vallomás: a vörös fajták közül a cabernet sauvignon az, ahol nem tudnék álmomból felébresztve előrántani egy kedvencet. Pláne hazait. Eddig hozzám legközelebb állónak a toscanai Máté pince tételét éreztem, de egy fecske, úgy érzem, nem fecske. Úgyhogy elkezdtem cabernet bemutatókra vadászni, és egyből szembejött egy nemzetközi versenyzőket felvonultató vakkóstoló a Bor és Másnál. Gondoltam ez után szélesebb palettáról választhatom ki aktuális kedvencem.

Az Index terjedelmes cikkben foglalkozik a tavaly augusztusban elhunyt Kiss László utódjának kiválasztása körüli politikai manőverekkel. A vezérigazgatói posztra kiírt pályázat zárószakaszához érkezik: hétfőn hallgatják meg a húsz jelöltet. Az Index értesülései szerint a legesélyesebbek közé tartozik Bacsó András, a Tokaj Oremus birtokigazgatója és a Szekszárdon borászkodó Heimann Zoltán. Bár ez utóbbi pályázatát Gráf József és Bajnai Gordon is támogatja, sokan úgy vélik, hogy a befutó, a kevésbé ismert, 34 éves dr. Kiss István lesz. Kiss ugyanis Gyurcsány Ferenc kabinetfőnökének, a Hegyalján kisebb szőlővel is rendelkező Ficsor Ádámnak, az FVM szakállamtitkárának a pártfogoltja. Hogy ez miért lehet döntő érv, az kiderül a cikkből. Eredmény március végén.

Párizsban tizenötödik alkalommal rendezték meg a Vinalies nemzetközi borversenyt, ahol a magyar borok összesen tizennégy érmet nyertek. A nevezett borok hét százalékát tüntették ki aranyéremmel, és ebből az egyik a Patricius Borház 2002-es Eszenciájának jutott. Ezüstérmet tizenhárom magyar bor kapott, köztük az 1100 forintos Nyakas Irsai Olivér, amelynek tavalyi kiadása nálunk igen szerényen teljesített, és a 12000 forintos Konyári Páva, amitől viszont dőltünk halomba (itt és itt). A Vylyan és a Ch Megyer duplázott. Gratulálunk minden érintett pincészetnek!

Wonderful Wine Cellars For Any Room in Your House

Március harmadik és negyedik csütörtökén a hegyek jönnek Budapestre. Nekünk fővárosiaknak csupán annyi a dolgunk, hogy élvezzük a gyakorlatilag házhozszállított bortúrát. Előbb Somló 2008-as évjáratát vizsgálhatjuk meg jó alaposan, egy hétre rá pedig a Felvidék pincéi és borai mutatkoznak be. Én már tudom, hol leszek március 19-én és 26-án délután.

Folytatva a vágtát, Sopronból már át is nyargaltunk Egerbe. Némileg lassította a tempót, hogy az eredetileg tervezett hat helyett végül kilenc kékfrankost kóstoltunk meg. Mindezek ellenére hősiesen küzdöttünk, és ebben a borok is partnerek voltak. Nem hagytak minket lankadni, mindig tudtak valami újat mutatni, a véletlen pedig úgy hozta, hogy majdnem teljesen a végére maradt a csattanó. Továbbra is hatan pontoztunk, a borok pedig így következtek sorban.