Bevallom: nem vagyok az a nagy rozérajongó. Persze elfogy nyaranta pár palack rózsaszín, de azt sem érzem szentségtörésnek, ha egy furmintot kortyolgatok el a teraszon. Pár éve elkezdtem a sillerekkel is kísérletezni, eddig talán egy Hernyák pinot ízlett a legjobban ebből a műfajból. A trónfosztás a csengődi Léder "Köpcös" Zoltán cabernet sauvignonból és kékfrankosból kevert borának sem sikerült.

Egy fajta, amiről (majdnem) mindent tudni vélünk. Őshazája a Loire völgye – Sancerre és Pouilly-Fumé –, de manapság a mérce Új-Zéland, Marlborough környéke. Közhelyek tömkelege füves, bodzás, csalános, zöld gyümölcsös, uram bocsá', macskapisis, az érettebbeknél csipetnyi feketeribizlis, cassisos, citrusos illatjegyekről, üde savakról. Könnyed, elegáns, illatos, divatos, sauvignon blanc. Egy paradox fajta, melynek a világstandardja talán minden fehér fajtáénál jobban bevésődött a borkedvelők agyába – valószínűleg nem véletlenül: e standardok szintjén a sauvignon blanc könnyen érthető. Csakhogy éppen ezért nehéz fajta: mert ugyan ki mer egyéni arcot adni neki – és ki képes felismerni a nagy egyéniséget? Persze a hughjohnsonok és a robertparkerek segítenek, mi meg érezzük, amit kell.

Talán elkapkodott kijelentésnek tűnhet, de úgy érzem, kezd összeállni a kép. Ebben főleg az osztrákok segítenek, akiknek van egységes elképzelésük arról, mi is az a grüner veltliner, és azt szépen palackba is tudják zárni. Mi magyarok inkább kísérletezünk. Persze ez nem igazán meglepetés, nálunk más helyzetben van a fajta, finoman szólva. A mai részben kivételesen három bor szerepel, magyar túlsúly lesz. Három nagyon különböző zöldveltelinit bontottam: az osztrák egy nagyon szépen szerkesztett, remek, fegyelmezett grüner veltliner, a két magyar pedig inkább valamiféle fésületlen őstehetséget mutat.

Induló pincészetet bemutató borvacsorán voltam a Maligán étteremben, ahol a Debreczeni és Ferenczi testvérpincék mellett az új szakácsot is tesztelhettem. Mindkét esetben vegyes volt a kép: van még hova fejlődniük. Természetesen jelen írásomban a pincészetek tevékenységét fogom boncolgatni. Annál is inkább aktuális ez, mert a Debreczeni pincészet a Borbarát által szervezett 7×7-en is be fog mutatkozni június 14-én a Festetics palotában.

Régi barátunk, Ezerjó, aki a Művelt Alkoholista lelkes olvasója, a posztok aktív hozzászólója, Londonban járt egy nemzetközi borverseny szakértő bírájaként. Kóstolt izgalmas borokat, tapasztalt sok érdekeset – s mindezt most egy posztba sűrítette. Fogadják szeretettel beszámolóját a 2008-as International Wine Challenge-ről.

Alig két hónappal a Brunello-saga indulása után újabb toszkán borbrand került szopóágra – írja a Decanter. A talján hatóságok 120 hektoliter vino nobile di montepulcianot foglaltak le borhamisítás gyanújával. A borok a Vecchia Cantina közösségi pincészetből származnak, de nyomozás folyik a Vino Nobile Consorcio elnökének, Luca Gattavecchinek pincészetében is.

A 2008 májusi brit Decanterben 7 oldalas cikk jelent meg "Burgundia új sztárjai (és szupersztárjai)" címmel. A zsugorított borbédekker szerzője, Clive Coates MW a hetvenes évek elején kezdte Burgundia szisztematikus fölgöngyölítését, és emlékei szerint ekkor még ritkaságszámba ment az olyan birtok, amely maga palackozta és árulta a borát. Ez ugyanis a palackozással és az infrastruktúra megteremtésével járó költségeken túl egy teljes évvel kitolta a megtérülést, és ezt a cash-flow szakadékot kevés birtok tudta/merte áthidalni. A palackozási láz 1982 környékén tört ki, de sokan egészen a kilencvenes évek elejéig halogatták a lépést. Amikor Coates 1996-ban belevágott a Cote d'Or című munkája megírásába, sok neves birtok még mindig csupán néhány éves tapasztalattal rendelkezett az élevage területén (a szőlőlé balesetmentes eljuttatása az erjesztő kádtól a palackig).

Idén sem marad el a Pannon Bormustra levezető rendezvénye, a városligeti Bországgyűlés. Pénteken kezdődik és vasárnap ér véget a mulatság. Miközben ezeket a sorokat írom, épp leszakadt az ég, reméljük hétvégén kegyes lesz az időjárás a borszerető közönséghez.

A rendezvényen olyan, általam nem ismert borászatok is bemutatkoznak, mint a tatai Gelbmann Pincészet, a tokaji Budányi pince, vagy a szomolyai Daróci-Nagy Pincészet. Aki az ismert neveket szereti, az is megtalálja a számítását. Kint lesz többek között Gere Attila, Bock József, Taklerék, Heimannék, az Oremus, és persze sokan mások.

Ha rám hallgatnak, akkor a kóstolást egy Bujdosó Rosé Secco-val kezdik, és egy Degenfeld aszúval fejezik be.

Idén is megrendezésre került a Pannon Bormustra, ez volt a kilencedik alkalom, hogy megválasztották az ítészek hazánk csúcsborait. A megmérettetésnek immár hetedszer adott otthont a pannonhalmi apátság. A nemzetközi zsűriben két Master of Wine is helyet kapott: Caroline Gilby és Angela Muir a pontozáson túl rövid értékelést is adott a kóstoltakról. Kiemelték, hogy nagyon komoly száraz fehérborokkal találkoztak, elsősorban erre kéne koncentrálnia Magyarországnak, ebben tudunk egyediséget felmutatni. Vörösboraink többsége divatjamúlt: nem a gyümölcsösségről, harmóniáról szólnak. Sajnos hordókezelésünk sem megfelelő: sok bort a fa elnyomott, sőt, nem tiszta hordóra utaló jeleket is találtak. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a Gundel étteremben került sor, részletes eredménylista lapozás után olvasható.

Volt az elmúlt héten egy kiváló szakmai bemutató a Szekszárd Borvidék Kht. szervezésében Budapesten. Borászok és borok Szekszárdról. Tizenhét pince, pincénként maximum három borral: így is mintegy 45 tétel várt az elszánt és kíváncsi kóstolókra. Mindezt néhány óra alatt befogadni képtelenség, de nem is ez a cél. Inkább az ismerkedés, a felfedezés vagy újra felfedezés. Mert mindig akad egy-két pince és bor, melyet alaposabb megismerésre följegyzek magamnak. Most kettő következik a jó néhányból.

Új év, új „évborásza” – így megy ez a sógoroknál (is). A Falstaff Magazin szerkesztőségének idei választottja a tavalyi győztes, a burgenlandi Paul Kerschbaum után most egy nálunk kevésbé ismert borvidéket, a Donaulandon belül nemrég önállósodó Wagramot képviselő, szemérmetlenül fiatal Bernhard Ott. A Falstaff-énekeseket (vö. Bryn Terfel) megszégyenítő testi adottságú ifjú titán fotóját nézve kétségtelenül felmerülhet a kérdés: szerepet játszik-e egy borász sikerében, hogy fotogén. Mert Bernhard Ott az; és a Falstaff Magazin hangzatos (bár a honi kultúrkörben talán nem egyértelműen pozitív) címet is talált a meglehetősen piknikus alkatú férfiú fotóját hozó borítójára: Bernhard Ott, a lösz bikája. A feuersbrunni borász produktumairól azonban szuperlatívuszokban nyilatkoznak – de érthető: Ott az ő választottjuk.

Nálam Györgykovács a Rizlingodisszea gerinchúrja, vörös fonala, a mindenkori mérce. Mostanában eljátszottam néhányszor a gondolattal, hogy vajon – Tokajt kizárva – ki bizonyíthatná sokéves, egyenletes teljesítménnyel, hogy fehérben nagy dolgokra vagyunk hivatottak. Aztán a közelmúltban föltettem egy rokonkérdést a Mészáros-Rohály házaspárnak: a magyar borászok között ki az (Tokaj nem játszik), aki soha nem okoz csalódást? Mindkét kérdésre Györgykovács volt a válasz. Az egyetlen válasz.   

A Dunántúli Napló arról tudósít, hogy „Kikelet Hadművelet” elnevezéssel fogyasztóvédelmi ellenőrzési akciósorozatot tartottak Villányban. Az ellenőrzés célja a forgalmazott borok minőségének, kiszerelésének szemrevételezése volt. Az ellenőrzés során 72 bormintát vettek és vizsgáltak meg. A laboreredmények, az érzékszervi bírálat, továbbá a borok kiszerelésének ellenőrzése alapján megállapították, hogy 29 bor nem felel meg a jogszabályban előírtaknak, vagyis a borok 40 százaléka nem ment át a szigorú EU-rostán. „Megállapítottuk – jelezte Fekete Péter, az MGSZH Központ Borminősítési Igazgatóság regionális borászati felügyelője –, hogy 19 palackos bornál jelölési hiba volt, amely a fogyasztót megtévesztette vagy hiányosan tájékoztatta. Minősítés, azaz forgalomba hozatali engedély nélküli, illetőleg attól eltérő volt 9 tétel, egy tétel pedig a borászatban nem megengedett anyagot, szintetikus színezéket tartalmazott, ezért hamisított bornak minősült. Az eljárások végén kiszabott minőségvédelmi bírságok összege meghaladta a 3,5 millió forintot.”

Érdekes palackra lettem figyelmes a minap. Csigavonalban futó sárga pöttyök, és Kerkaborum felirat volt rajta. A hátcímke alapján izgalmas furmintot készültem megkóstolni, de óvatos duhajként azért nyitottam mellé egy régi kedvencemet is. A hirtelen beköszöntött nyár örömére kiültem a két borral az erkélyre, fogyasztani. Egyik döntésemet sem bántam meg.

A műanyag strandpapucsokat és olcsó nejlonmelegítőket még elnéztük. Az idegborzoló hangon vernyákoló műanyag és plüss vacakokat már nem annyira kedveltük. A műszaki cikkeket elfogadtuk, az éttermeket még néha szerettük is. De hogy már borban is a kínai importtermékkel kelljen a hazainak szembenéznie, azt a honfiúi kebel már nem akarja bevenni. Márpedig ha az elmúlt évtizedek eseményeit borra interpoláljuk, akkor ez az apokaliptikus jövőkép bontakozik ki szemeink előtt.

Van itt egy ilyen fejlemény, ami érdekes, bár a hivatalnoknyelvű közleményből nem könnyű kibogarászni a lényeget. Attól tartunk, hogy a magyar bormarketingkérdés továbbra sincsen megoldva, sőt. De most nem kötekszünk. Íme a közlemény:

Hosszas előkészítő munka után megvalósítási szakaszba lépett a magyar közösségi bormarketing. A hazai borágazat szakmai szervezeteit összefogó Magyar Bormarketing Kht által kidolgozott Nemzeti Bormarketing Program megvalósítására a borászatok által a forgalomba hozott borok után fizetett literenkénti 8 forintokból származó járulékbevétel 60%-a nyújt fedezetet.

A közös marketing-tevékenység pályázatokon és közbeszerzéseken keresztül valósul meg. A források felosztása (megközelítőleg évi 700 millió Ft), valamint a konkrét pályázatok meghatározása és értékelése a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter által létrehozott Bormarketing Bizottság feladata, a döntéseket azonban minden esetben a miniszter hozza meg. A pályázatokkal és beszerzésekkel kapcsolatos szakmai előkészítő, koordináló és ellenőrző tevékenységet az FVM-Agrármarketing Centrum és a Magyar Bormarketing Kht közösen végzi.

A belföldi marketingprogram keretében az elmúlt hetekben regionális programok és rendezvények támogatása, valamint piackutatás témájában jelentek meg pályázati-, illetve ajánlati felhívások. A külpiaci marketingprogram alapvető célja a Bormarketing Kht által jegyzett Wines of Hungary közös márka felépítése és kommunikációja, valamint generikus promóciós programok szervezése és lebonyolítása. Fentiek megvalósítása céljából a következő hetekben újabb pályázatok közzététele várható.

A részletekről a www.bormarketing.hu és a www.amc.hu weboldalakon tájékozódhat.

 

A Wine Spectator híradása szerint a szexbálványból babakamionná és dadussá átlényegült Angelina Jolie és birkatürelmű hitvese, Brad Pitt először Piemontban kereste a borral folyó kánaánt, aztán a kutatómunka súlypontját Dél-Franciaországba helyezték át. Az első édengyanús kertet Côtes du Lubéronban találták meg a Château Val Joanis birtok formájában, de jaj, a kégli nem volt eladó. A kitartó keresés végül meghozta gyümölcsét, és a színész házaspár három éves lízing szerződést kötött a provanszi Château Miraval organikus birtokkal. Tom Bove, a tulajdonos okfejtése szerint az üzletet azért üthették nyélbe, mert Pittéknek "megtetszett a szépség, a biztonság és a nyugalom, amit a Miraval nyújthat a gyermekeiknek". Az újdonsült lízingelők az egyezség szerint nem ütik bele az orrukat a borászat tevékenységébe, ott minden a régi kerékvágásban halad tovább. A birtok erőssége a cinsault-ból és grenache-ból szűrt rozé. A szerény hajlékról itt látható néhány kedvcsináló fotó. (A szőlőben mostantól valószínűleg nem csak a seregélyek, hanem a paparazzók ellen is védekezni kell.)

A jegyzet második lapján a Kamptal borvidék kiváló borászának remek bora szerepel a közös múltunkra utaló nevű egri borászat grüner veltlinerével együtt. Azért azt ne felejdük, hogy míg Herr Loimer (és egész Ausztria) egyik kedvenc fajtája a GV, addig Pók doktor (és Eger) inkább a vörösöket preferálja. Ráadásul a Loimer-bor ára hozzávetőleg kétszerese az egrinek, dehát ez bizony érződik is.

A borfesztek nyomasztóan szaporodó sorába áll be egy borvidékspecifikus rendezvény, a néha kissé alulmarketingelt Badacsonyt népszerűsíteni szándékozó Badacsonyi Borfesztivál (május 30., péntektől vasárnapig a Városháza parkban). Badacsony hagyományai és talán a terroir adottságai is alkalmassá tennék a vidéket arra, hogy sokkal előkelőbb helyet foglaljon el a hazai borpiacon, de eddig valahogy nem került rá a sor, a közvetlen szomszéd Somló jelenléte (és legendája) is erősebbnek mondható. Ami késik nem múlik, Laposáék feltűnésével máris látszik a kibontakozás egy útja.

A fesztivál szorgos szervezői szinte értelmezhetetlen méretű kontingenst juttattak el az alkoholistákhoz a fesztiválon is szereplő borokból, kevés időnk volt arra, hogy tanulmányozzuk a szortimentet, nem is próbálunk most átfogó képet adni, csak megvillantunk néhány trendszerűséget és kedvet csinálunk.

Sikerült a fülünket odatenni, ahol szivárgott, így már tudjuk, hogy a 2008-as Decanter World Wine Awards milyen magyar eredményeket hozott (hivatalosan csak az ősz elején hozzák nyilvánosságra). A tavalyi eredmények: 4 édes arany, 5 száraz fehér ezüst és 2 vörös ezüst. Az idei mérleg: 3 édes arany, 9 édes ezüst, 2 száraz fehér ezüst és 2 vörös ezüst. És persze a bronzok, és a számolatlan ajánlás. Az eddigi nemzetközi elismerések alapján úgy tűnik, hogy a Royal Tokaji mindig jól olajozott szekerén kívül az idei évben Árvay Jánosé és a Patriciusé fut a leggyorsabban. Gratulálunk minden díjazottnak!

Még ki sem pihente szegény alkoholista a szegedi és etyeki fesztiválokat, ezen a hétvégén is hívja a kötelesség. Ezúttal a fővárosban lesz dolgunk: Budának és Pestnek is külön boros eseménye lesz, csak győzzük szomjúsággal. A Budai Gourmet immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre péntektől vasárnapig; Pesten ugyanekkor Badacsony vendégeskedik az I. Badacsonyi Borfesztivál keretében.

A koncepció az volt, hogy két Konyári borral, egy villányi cabernet franc-nal, illetve egy spanyol és egy olasz globálpince középárasával fölszerelkezve bemérem a gyümölcsbomba-küszöböm. Minthogy nem szeretnék belefásulni a tanninzsák püfölésébe, a terroir krédó szajkózásába és az ozmózis farkas kiáltásába, ezúttal feltett szándékom volt, hogy szigorúan az érzékekre hagyatkozom, és szabad kezet adok a hedonista-énnek. A gondok ott kezdődnek, hogy az én hedonista énem nem mazochista, és nem élvezi, ha perzselik, smirglizik vagy zaccal tömik. Még akkor sem, ha közben degeszre tömheti magát málnacukorral.

Két éve tört a hír, hogy az általunk testületileg körülrajongott Szepsy István távozott a részben reá szabott Királyudvartól, és a birtok szakmai igazgatását Demeter Zoltán vette át. Most az általunk testületileg körülrajongott Demeter Zoltán vette a kalapját, ám csak átmenetileg. Azaz egy-két évig szünetelteti tevékenységét a Királyudvarnál, közben egyrészt föltöltődik, másrészt még aktívabb lesz saját, gyarapodó birtokán. A demeteri űr egy részét maga Hwang úr fogja betölteni, aki akár féléveket is hajlandó immár Magyarországon tölteni. Amennyiben Olvasóink között akad, aki e velős magyarázaton túlra lát, ossza meg velünk tudását!

Aloxe-Corton környékéről származó bor még nem fordult elő az Alkoholista praxisában, ezért messzebbről futunk neki. Fejtsük vissza a nevet először: a Domaine Follin-Arbelet-vel nincs baj, az a pincészet, ugye. Az Aloxe-Corton Burgundia egyik közepes minőségűnek tartott (persze burgundiai mércével közepes!) termőterülete, önálló appellation, a Cote de Beaune északi csücske, Les Vercots pedig a dűlő, ami, mint a névből szintén kiderül, 1er cru besorolású, tehát a jobbak között van, de nem a legjobbak között, Corton dombjának déli lejtőin fekszik, Aloxe-Corton falutól párszáz méterre, kicsit talán lejjebb az ideálisnál, ez a térképen is látható, az igazán jó, grand cru besorolású dűlők magasabb fekvésekben helyezkednek el.

Lám, milyen hasznos az ilyen aprólékos klasszifikáció, akár be is jelölhetjük magunknak a dűlőt a Google térképen, íme:

Nagyobb térképre váltás

A kis buborék konkrétan az ültetvényre mutat, Hugh Johnson és Jancis Robinson gigantikus boratlaszával sikerült pontosan belőni a helyet. Ha a Google fejleszt még egy kicsit, egy-két év múlva megnézhetjük azt is, hogy halad a munka a szőlőben.