Ha a borászoknak szabad, akkor nekem is. Ha ők mindenféle latin neveket találnak ki a boraiknak, akkor én mindenféle zenei kifejezésekkel riogatom a nagyérdeműt. Olyanokkal teszem azt, hogy duó, szonatina, vagy mint jelen esetben: triola, de komolyan fontolóra veszem még a szinkópa, a…

Van nekünk egy kis helyi érdekű iszodánk, afféle alkoholista fonó, amely immár fél évtizede nyeli a pénzt és javítja a kedélyt. Próbáltam néhányszor bővíteni, de a próbaidősökről hamar kiderült, hogy sem lelkesedésben, sem áldozatvállalásban nem tudnak velünk lépést…

Ahol néhány óra alatt az utolsó cseppig elfogy tucatnyi bor, és közben evés, társalgás és minden egyéb van, ott nem kedveznek a körülmények az elmélyülésnek és a részletes jegyzetek rögzítésének. Viszont megtörténhet, hogy mégiscsak belekóstol az ember valamibe, ami…

Egyetlen este. Éspedig nem azért, mert sokat bírok inni, hanem azért, mert az első és a második sem ízlett. A harmadik is megszorításokkal. Így egyelőre hiába próbálok rajongó posztot szövegezni a Ribera del Dueróról, hiába igyekszem érteni Demeter Csabát, hiába szeretném…

Kelet-európai kalandozásaink folytatódnak. Ezúttal a Balkánon kötöttünk ki, kedvenc kiskereskedőink egyikének köszönhetően, aki belgrádi kirándulása során találomra leemelt négy palack bort egy hiperpolcról. A véletlenszerűség miatt ezekből semmilyen következtetést nem…

Nehéz szülés volt, de elérkezett a nagy pillanat – számomra kétségtelenül nagy –, hogy megénekeljem a sillerek második énekét, a tragikusat, melyben a hős elbukik, vér foly (vagy nem), katarzis, majd megvilágosodás, üres pénztárca... Önigazolom létemet, meg…

A Domaine des Escaravailles apropóján kisütött gondolatmenet vezetett ehhez a borhoz is. Illetve egy frászt: a vakszerencse. Az első palackot a legnagyobb spanyolországi borkereskedés végtelen polcsorairól emeltem le, tök véletlenül. Spanyolország legnagyobb borkereskedése…

Hiába ismer meg az ember egyre több mindent – miáltal egyre jobban tudja, mennyi mindent nem ismer még –, olykor beüt a kultúrsokk, és ez jó. Én például eddig nem hallottam a Tenuta Sette Pontiról, és arról pláne fogalmam sem volt, hogy Arezzo környékén is készülnek…

Az amerikai–román tulajdonú DaVino Románia legperspektivikusabb pincészeteinek egyike, ami nemcsak termékeinek minőségében, hanem azok árazásában is tükröződik. Kirándulásunk utolsó állomásán megfigyelhettük, milyen, amikor egy kelet-európai sauvignon blanc…

A brit tulajdonú Halewood Romania Románia egyik legnagyobb borászati vállalkozása. Hét pincészete van országszerte, melyek közül egyet látogattunk meg pompás útunk során a Dealu Maréban, az ország legjobb adottságú borvidékén, ám előtte bónusznak kaptunk fél éjszakát és…

Balla Géza és a Ménesi borvidék legendáját korábban ismertem meg, mint magukat a borokat. Alighanem Tiffán Ede mesélt először arról, még a 90-es évek végén, hogy mi készül Arad-Hegyalján, ám az első kadarka csak 2006 tavaszán került a poharamba. Tetszett, ahogy a többi…

Az alábbiakban irdatlan méretű poszt következik egy irdatlan méretű kóstolóról, amelyen jó két hónapja volt szerencsénk részt venni Sz. Kis László jóvoltából. Sz. Kis úr egykori borkollégista, ekképpen 2003-ig a Rohály-féle Borkalauzok kóstolóinak állandó…

Nem igazságos egy ország borászatáról csupán szuper- és hipermarketekben vásárolt termékek alapján ítéletet mondani, úgyhogy nem is mondok. Maradjunk annyiban, hogy a mintavétel véletlenszerű volt, és a kiválasztott borok sem a legfelső gasztroszegmensből származnak. Azzal…

Azt mondják, a balatonboglári borvidéken nincs jelentősebb termelő, aki szegről-végről ne a BB kebeléből bújt volna elő, avagy kapcsolatban ne lett volna az egykori állami boripari mogullal. Ellenpéldák persze mindenhol vannak, de ha valakire valóban igaz ez a mondás, akkor a BB…

A fehérben kezdett ömlesztés második része következik, amelyben elég sok nem eléggé izgalmas vörösborról lesz szó, noha mint mindig, ezúttal is volt szerencsém többé-kevésbé érdemdús kivételekhez.Garamvári Sínai-hegyi Cabernet Sauvignon 2002A Sínai-hegyi CS a 90-es évek…

A kezdeti euforikus hurráoptimizmus és az azt követő zsákuccázás (így, két cével) meg műtanninos-reverzozmózisos szóbeszélés után talán lassan helyére kerül a Villánnyal kapcsolatban kialakult – bár egyébként korántsem egységes és koherens – álláspont.…

Mi lesz abból, ha egy pincészetnél keresztezzük a svéd precizitást a délies nagyvonalúsággal? Ha a csillagok állása megfelelő, lesz belőle egy kis csodabirtok, fantasztikus lehetőségekkel. Jelen esetben egy olyan birtok, amely mindjárt két lábon áll: egyik lábát Pécsett, a…

Régóta szerettem volna olyan kóstolót szervezni, ahol műkedvelő barátaim arcáról leolvashatom, mit szólnak az itthon kapható külföldi vörösborokhoz. Létezik-e valamiféle titkos korrespondencia, ami a magyar szájhoz magyar bort rendel. És egy olyat is, amiből kiderül, hogy három…

Feszt mondom, ezer alatt sokkal könnyebb kellemes fehért találni, mint iható verest, ám az ember próbálkozik, mondhatni, kötelessége ez neki. Na hagyjuk a lírát, a lényeg, hogy a minap észrevettem a Kaisers polcán két egrit, 999-ért, egymás mellett sorakoztak ők. Annál inkább…

Jó sokat írtunk már arról, hogy jó sok jó bor terem Burgenlandban, ám annyira sokat egy ültő helyemben még soha nem kóstoltam, mint a múlt héten egyszer csak. Barátunk, a Bortársaság azon morfondírozik, hozzon-e be ilyenekből minél többet, vagy ne hozzon, ebből kifolyólag…

A Cabernet Brothers hazai népszerűsége a kilencvenes évek második felében tetőzött, aztán elváltak útjaik, a franc maradt a porondon, durva árakkal, a sauvignon szopóágra került. A sauvignont a sznobtőzsdén most annyira mélyen jegyzik, hogy André Kosztolany vélhetően már…

Önvakításunk első részében legalább összefutottunk két igen jó borral. Vörösben azonban kevésbé szép élményekkel voltunk kénytelenek szembesülni. Végső soron nagyon is megleptük egymást. Csak éppen azzal, hogy amit előzetesen izgalmasnak vártunk, középszerűnek vagy…

Jó borokat készíteni jó áron – mi más lehetne a filozófiája a chilei borászatnak, amelyet történetesen Errazuriznak hívnak? Bor, amelyben minden van, amit szeretni lehet, és semmi sincs, amit utálni kéne. Bor, amely ha csinált, mesterien csinált, ha természetes, mesterien…

Egyszer csak azt vettem észre – önéletrajzi elemekben bővelkedve említem ezt, persze –, hogy unom a tematikus kóstolókat. A vakokkal már régóta így vagyok. Nincs mese, a jó borhoz hozzátartozik a címke is. Ha az nem látszik, a zember hajlamos inkább a hibákat, semmint az…