Már megint elmulasztottam valamit, tört rám az érzés néhány hónapja, Szomjas Gödény borzsúros beszámolóját olvasva. Mióta a Tőkés-trió elhúzta a mézesmadzagot az orrom előtt, rendszeresen támad az a képzetem, hogy a Mátra még sok meglepetést tartogat számunkra, és egy…

Ha leporoljuk időről-időre előhúzott kékfrankos-radarunkat és vetünk rá egy pillantást, számos fényes folt rajzolódik ki a szemünk előtt. Vitatkozhatunk arról, hogy a legélénkebben izzó pontok Sopron vagy Gyöngyöspata környékét pettyezik-e, de mindenesetre majd mindenfelé…

"Szüksége van Magyarországnak nemzetközi fajtákra? Ezt a bort kóstolva elfelejthetjük a kérdést" – ezekkel a szavakkal vezette fel Jamie Goode a Kreinbacher syrah-t a Pannon Bormustra Közönségnapjának mesterkurzusán. A következőkben pedig azt tette hozzá, hogy a…

Hatszor két 2011-es villányi (plusz egy alföldi) oportón túl, de egy centivel sem előrébb. Sőt. A kép homályosabb (ha nem sötétebb), mint egy hete volt. Ítéletet mondani fajta, évjárat, borvidék felett nem volna komilfó, de szerintem úgy jöttünk ki ebből (nem jól), hogy…

Attól tartok lassan elfelejtünk mindent. Mármint mi, ez a folytonosan futkosó, vásárló és a csillogó szabad akarattal megáldott földönfutó generáció. Tisztán emlékszem még léha fiatalságomban a teljesség felé megtett apró lépesekre. Mikor már majdnem kulminált az…

Sosem vágtam ilyen izgatottan oportózásnak, örömmel kutattam fel a kakukktojás tételt az Alföldről. Először a hazai bordoki révén hallottam a soltvadkerti Lantos pincéről a Szegedi Borfesztivál alatt, majd később személyesen is meggyőzött a zweigeltje. Ilyen előzmények után a…

Nem mondanám, hogy jóleső izgalommal teli várakozással készültem tematikus hetünk rám nehezedő részére. Ködbe vesző emlékeim közül még fel-felsejlenek foszlányok jóleső háztáji oportókról, ám ahogy kezdett érdekelni a bor, egyre kevésbé tudott izgalomba hozni ez a fajta.…

Nagyon keveset tudok az amerikai pinot noirokról. Ilyen borok Magyarországon ma gyakorlatilag beszerezhetetlenek (kevés kivétel azért akad, pl az Irony a Radovinnél), de igazság szerint egész Európában szűkös a kínálat – mintha nem nagyon törnék magukat a termelők, hogy…

Ezt a bejegyzést könnyűszerrel kitölthetné egyetlen bor is. Mert akkorát szólt, hogy csak na, megérdemelné. Két éve már, hogy gyakori beszédtéma volt, akkoriban többször is elém került, rajongtam is érte, de hogy ennyi idő után ismét meglepjen, erre nem számítottam. De ezen…

A rövid sztori annyi, hogy a Decanter World Wine Awards-on a chilei Cimarosa Cabernet Sauvignon 2010 aranyérmet nyert. Önmagában nem nyolcadik csoda, sokan mondják, hogy Chilében is készülnek jó borok, ráadásul van külön kis karámuk, ahol egymással versenyeznek. A poén az, hogy 649…

A Dereszla nem tartozik a kedvenceim közé Tokajban, de ellenérzéseim sincsenek velük szemben. Néhány édes boruk, pl. a 2000-es és 2005-ös 6 puttonyos aszú kiváló, és szerintem dicséretet érdemelnek azért, hogy tisztességes száraz szamorodnit készítenek, és hogy a legolcsóbb…

Ezt a palackot a borászattól kaptam, és zavarban vagyok, mert nem igazán tetszett. Zavarban vagyok és meg vagyok lepődve: a Vylyan mindig is a kevés villányi kedvenceim egyike volt. A boraikban mindig éreztem egyfajta egészséges klasszicizmust; világpolgári józanságot;…

2010 nyarán vettem ezt a bort a Bortársaságnál szerény 1700 forintért. Tettem ezt azután, hogy valaki azt mondta, ez Magyarország egyik legjobb sauvignon blanc-ja. Hát, vagy az informátoromat ragadta el túlságosan a hév, vagy bennem volt a hiba, de ez szerintem igencsak átlagos bor.…

Aktív kommentelőnk, Akov párjával a dél-olasz végeken portyázgatott a nyáron, a zsákmányul ejtett borokból pedig remek kis kóstolót szervezett a közelmúltban. A laza, barátias légkör ellenére precízen összeállított, amolyan Mesterkurzus jellegű előadást kaptunk…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

A Szeleshát Szőlőbirtok alig több, mint egy éve kezdett feltünedezni a színen, érdekes módon úgy alakult, hogy éppen pinot noirjuk kapott talán elsőként figyelmet. Szekszárdiak lévén ez mégiscsak szokatlan valahol, a borvidéket inkább a kékfrankos, kadarka, merlot vagy cabernet…

Nem túlzás, ha azt állítom, egészen kellemes élményeim voltak az utóbbi időben a megfizethető árú magyar fehérborokkal. A rossz vételek elmaradozásán felbátorodva a belépő szint (nevezzük annak 1000 pénz környékét, hiperben találni olcsóbbat, borszaküzletben nem igazán)…

A Borkollégium idén új kóstolósorozatot vezetett be, Grand Vins-nek keresztelve el azt. A koncepciója, hogy olyan drága tételeket is meg lehessen kóstolni, amit magának az ember nem venne meg, 12-14 fős társaságban viszont megkóstolhatók. Dagadtossal belekóstoltunk Bordeaux bal és…

Alapvetően azt vallom, amit az Amorf ördögök is megénekeltek: akkor lesz az álom színes, ha az élet se fekete-fehér. Ennek ellenére sokszor hajlamos vagyok leegyszerűsíteni a dolgokat. Például az újborról határozottan azt gondolom, hogy a pincészetek alapvetően cash-flow okokból…

A középosztály hiányán sírni menő. Én persze vagyok olyan ümmög, hogy ne sírjak azon, amin mindenki más. Én a szarból is kicsipegetem az arabicát. Ennek szellemében válogattam össze 7 palack 3000 forint körüli vöröset remélve, hogy csupa óriásölőt fogunk kóstolni. Hát,…