Mindig mosolyognom kell - gúnyt bizony csúnya módon nem nélkülözve - mikor kinyilatkoztatásszerű verdikteket olvasok vagy hallok magyar borok érlelési potenciáljáról. Úgy gondolom, nem áll még kellő mennyiségű empírikus adat rendelkezésünkre ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük…

Amikor Badacsonyba mentem kipróbálni a régiós buszjáratot majdnem eljutottam Fischerékhez is. Végül aztán biztosra mentem, maradtam az ismert ösvényen, így elmaradt az első találkozás. Nem kellett azonban sokáig várnom, kisvártatva elém került a pince 2006-os syrah-ja a Borfalu…

Megpróbálok megint belevágni egy fajtáról szóló sorozatba. Mivel határon is tervezek átívelni értelemszerűen, így még a logisztika is csúnyán beleszólhat majd a tervbe. Pedig egyszerű az igencsak: a zöldveltelini jegyzetekhez hasonlóan osztrák és magyar borok egymás mellett.…

Négy magyar vörös alig több, mint ötezerért - ez a kalandtúra könnyen katasztrófaturizmusba torkollhat. Ha teljesen vakon ugrunk bele, nagyon ráfaraghatunk. Én óvatosabb voltam: vettem két ismeretlen kézművest megbízható forrásból, melléjük pedig két könnyen elérhető…

Vészesen kezdenek halványulni emlékeim nem is oly régi botladozó alkesz nyitólépéseimről, mikor még élelmiszerboltok és hipermarketek borpolcai előtt böngésztem esti betevőmért erősen próbára téve (akkor még nem is) feleségem nem kevés türelmét. A nagyok által jobbnak…

Ajándék lónak, ne nézd a fogát! Na jó, de mi van, ha épp azért adták, hogy megnézzem? Ráadásul nem is az elfogult lóapa, aki az odvas, girbe-gurba fogsort is igazgyöngysornak tudja látni, hanem egy csalódott vásárló, aki mintegy specializálódott homárnak adta nekem…

Ott tartottam, hogy délután átmentünk Ostorosra, és amíg Tarnóczi Zoltán a szőlőmunkásokat igazította el, addig Turcsek Orsolyával elkezdtük a 2008-as hordómintákat faggatni. (Előtte még lefotóztam Tarnóczi Kincső krétarajzát a családról.) Nem akarok ismétlésekbe…

Valahogy nem bővelkedünk Sauska-posztokban, pedig Villány legújabb sztárja kitüntetések tekintetében lassan Brezsnyev elvtárs magasságait karcolja. A szegedi borfesztivál legszebb vörösbora, arany a Decanter World Wine Awards-on, két csúcsbor-plecsni (ebből egy champion-díjas) a…

Valamirevaló művelt alkoholista már minimum hallott Maurer Oszkárról. Valamibbrevaló művelt alkoholista pedig azért csak kóstolt már tőle valamit. Szerencsére, mostanában egyre több helyen lehetett találkozni vele és boraival: például Etyeken, a 7x7-en (tavaly és idén), Terroir…

Kóstolóra mentünk a Terroir Clubba Ráspi gyöngyszemeket nézni. Nagyrészt olyan borok vártak ránk, amelyekkel már találkozhattunk és találkoztunk is régebben vagy akár mostanában. Mégis a lehetőség így együtt látni őket, és persze nem csak látni, elég volt ahhoz, hogy három…

Folytattuk lassan már szokássá - mi több: hagyománnyá - váló közös kóstolásainkat a Gold Centerben. Ezúttal az eredetvédett Egri Bikavér Superior került a kollektív tapasztalás célkeresztjébe. Szándékaink szerint megvakteszteltük volna az összes valaha volt és jelenlegi…

Úgy alakult, hogy nem tudtam menni a Tőkés Társak budapesti bemutatkozására, így maradt a szekunder élvezet, AM kolléga beszámolóját olvasgathattam sóvárogva. Aztán eszembe jutott: van nekem Losonci kékfrankosom és olaszrizlingem is. Vettem melléjük egy sillert, és mint a…

Mióta a csapból is a gazdasági válság folyik, én is egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy úgynevezett költséghatékony borok után kutatok. Kihúzom a fejem a Riedel kelyhekkel körbebástyázott homokgödörből, megszabom a felső limitet és választok. Hallgatok ilyenkor barátra,…

Minthogy az utóbbi évek tavaszain és nyárelőin szokásommá vált, idén is elkezdtem keresgélni egy jó kis ivóbort a nyári grillrács mellé. Valami egyszerűt, sallangmentest, amit bármikor jóleső érzéssel kísérve forgathatok ki a pohárból, egyenesen az ingemre. A mindenütt…

Elöljáróban szögezzük le, hogy Magyarország márpedig fehérboros vidék. Ezt halljuk minden nemzetközi aranyorrútól, ezt visszhangozza a hazai borsajtó tekintélyes része, és - valljuk be - sok kóstolási jegyzet is egyre inkább a fehérek irányába löki a magyar borra szomjazó…

Úgy egy évvel ezelőtt AM kolléga szervezésében tartottunk egy nagyobb szabású brunello-kóstolót Balatonszemesen. A sorba aztán - ahogy az ilyenkor lenni szokik - bekerült egy-két kakukktojás is. Egyikük egy kisebb méretű, kézműves chianti pincészet bora volt, mely több…

Szentesi József kezd kilépni a rejtőzködő borász szerepéből. Korábban leginkább csak budaörsi pincéjében kóstolhatták borait a szerencsések, a némileg szélesebb (ám még mindig nem nagy-) közönség pedig a Borbarát 7x7 birtokbemutatóin. Tudjuk róla, hogy a régi…

Olyan borokról, pincékről szól ez a háromrészes kis sorozat, amelyek nincsenek benne a magyar borászat, vagy inkább forgalmazás fősodrában. Erre próbálok sután utalni a címben, remélem, senki nem érzi majd sértőnek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy utána kell járni ezeknek a…

A sokáig testvérpárosnak hitt cabernet-kről, azaz a sauvignonról és a francról kiderült: apasági kapcsolat van köztük. Bevallom, mostanában hozzám az apa, azaz a franc áll közelebb, talán mert elsősorban hazai bort bontok, és emiatt többször ért már csalódás sauvignon…

Mostanában mindenki a Heimann-borokat dicséri. Aki a könnyű vereseket preferálja, az is, aki a fajsúlyosabbakat, az is, ráadásul a fehérbarátok is elégedettek a 2007-es Vionával. Nincs más hátra, beállok a sorba. Másfél hónappal ezelőtt helyszíni szemléztem a Heimann-birtokon,…

Vannak borok, amiket ünnepi alkalmakra tartogatok. Készülök rájuk. Nehéz ünnepi bornak lenni, és nehéz ünnepi bort kóstolni is – az ember eleve nagy elvárásokkal, és némi félelemmel nyitja ki őket. Mi van, ha pont most lesz dugós? De ez még hagyján, hisz az bocsánatos…

Volt egy eléggé hosszú időszak, amikor nem szívesen ittam újbort. Meguntam a savas, nyers, kaparós vörösöket, és még nem szoktam rá a fehérekre. Aztán néhány évig csak fehéreket vettem magamhoz frissiben, különösen bejött például tavaly és tavalyelőtt is a pannonhalmi…