Lehet valami a levegőben, vagy mi, AM kolléga után magam is rászomjaztam a friss oportókra. Régen nagyon szerettem a fajtát, a 90-es évek közepén a savas soproni kékfrankosok után felüdülésszámba ment könnyed és bársonyos villányiakat inni, amelyek akkortájt kissé lapos…

A barbera a második legelterjedtebb kék szőlő Olaszországban a sangiovese után. A legjobbakat Piemont környékén érdemes keresni, de Kaliforniában is igen népszerű a fajta. Jó savgyűjtő, a melegebb éghajlat ellenére is, ezért előszeretettel házasítják, ezen oldalát, illetve…

Horváth József. Ráspi. Egyike a legmegosztóbb borászainknak. Talán még annak is van róla véleménye, aki nem találkozott se vele, se a boraival. Gondoltam egyet és bejelentkeztem Fertőrákosra, egy ebéddel összekötött kóstolóra. Immár nekem is van véleményem.A betérő borozni…

Nem kevés kóstolgatása volt már a kadarkának akár ezen a helyen is. Magam sem hanyagoltam a fajtát, ám igazán emlékezetes találkozásom még nem volt vele. Jó ideje már az útkeresés jellemző a borászokra és az érdeklődő fogyasztókra egyaránt. Bár elsőre Szekszárd kell…

Olyan párosítást sikerült bontanom, mintha egy este néztem volna meg egy Spielberg- és egy Hal Hartley-filmet. Melyik a jobb? Valamelyik Indiana Jones vagy az Egyszerű emberek? Én azt mondanám, nehéz dönteni, sőt inkább fölösleges. Ám a két kategória fanatikus fogyasztói nagy…

(Az előző részek tartalmából: osztrák–magyar kékfrankosbunyó, Zwack-oportó és a Vylyan-syrah, St. Andi-zweigelt és Gergely-bika.)A sok súlyos vöröskudarc után Gróf Buttlernak tehettem föl a mentőkérdést, Alföldi Merlotnak hála, aki volt olyan kedves bonyolult…

(Az előző részek tartalmából: osztrák-magyar kékfrankosbunyó, Zwack-oportó és a Vylyan-syrah, minden hiába.)Hozzám került két obskúrus tétel, a közönségkedvenc St. Andrea kora gyermekkori, 1999-es zweigeltje, rögtön válogatás, persze, meg egy, a zweigelttel egyívású…

Ha már karácsonykor sikert aratott egy hasonló természetű poszt – legalábbis aktívan kommentelt a nyájas olvasó –, megírom a párját az év utolsó napjára is. Az az igazság, hogy 31-én, azaz máma magam nemigen iszom, vidéki évbúcsúztatás lesz, autósan, de…

Úgy döntöttem, egy posztban hozom össze a terroiristák volt és aktuális ikonját, illetve egyik mumusát. Mégpedig azért, mert az elmúlt egy-két hétben összehozott a jó sorsom mindhármuk egy-egy magasra pozicionált termékével – és nem ízlett egyik sem.Szepsy István Király…

Az Orsolya Pince számomra prototípusa a kézműves borászatoknak. Azok minden előnyével és hátrányával. A 2002-es évjáratból a Százrejtekű (70% CF és 30% KF) és a kékfrankos jelentette nekem az erős kezdést. Érdemes összeadni, hogy a kettőből együtt 490 palack készült.…

A kultuszmerlózás nálunk is szépen szárba szökkent. Van benne ráció – elég föllapozni a bordeaux-i bortőzsdét, és kiderül, hogy nincs az a Ch. Margaux vagy Latour, ami árban hozzászagolna a pomeroli csúcsmerlókhoz. Csak a mihez tartás végett: egy karton 1990-es Pétrus öt…

Ha villányi termelőket kérdezünk az évjáratokról, általában arra a következtetésre jutunk, hogy az anyatermészet Villányt csupa "kiváló", "igen kiváló" és "egészen csodálatos" évvel örvendeztette meg. Na már most, ha ez igaz – és miért ne…

Vannak esték, amikor semmi sem jön össze. Rosszabbnál rosszabb borokból piszkálja ki a dugót a szomjas, aztán vagy abbahagyja az egészet, vagy rájön, hogy örülni a kicsinek is szabad. Egy-két hete hasonlóképpen jártam, de mégis jóval jobban, mint most.Történt, hogy könnyed…

Ha a borászoknak szabad, akkor nekem is. Ha ők mindenféle latin neveket találnak ki a boraiknak, akkor én mindenféle zenei kifejezésekkel riogatom a nagyérdeműt. Olyanokkal teszem azt, hogy duó, szonatina, vagy mint jelen esetben: triola, de komolyan fontolóra veszem még a szinkópa, a…

Ahol néhány óra alatt az utolsó cseppig elfogy tucatnyi bor, és közben evés, társalgás és minden egyéb van, ott nem kedveznek a körülmények az elmélyülésnek és a részletes jegyzetek rögzítésének. Viszont megtörténhet, hogy mégiscsak belekóstol az ember valamibe, ami…

Kedves törzshozzászólónk, Zoranka Burgenlandban járt, és könnyedén beszerzett néhány palack kékfrankost. Aztán úgy gondolta, hozzátesznek valamit a Kékfrankosmaratonhoz. A gondolatot tett követte, a tettet élménybeszámoló-írás tetézte, mi meg közreadjuk az egészet, úgy,…

Biztosan unalmas már olvasni, de a 2006. évben igencsak tartalmas borok születtek. Így történt ez az ostorosi faluvégen bábáskodó fiataloknál is. Igaz, ők tettek is azért, hogy a gyerek szépen nőjön, szőlőmunkájuk tanítani való. A vajúdáskor is szerencsésen álltak a…

Kezdjük egy közhellyel: Malatinszky Csaba, a művelt világfi Oscar Wilde-ot idéző sassoonfrizurájával – ahogy azt Alföldi Merlot a tollával megrajzolta – izgalmas, azazhogy ellentmondásos figurája a villányi borszcénának; vagy: izgalmas és ellentmondásos; vagy valami. És…

Egyetlen este. Éspedig nem azért, mert sokat bírok inni, hanem azért, mert az első és a második sem ízlett. A harmadik is megszorításokkal. Így egyelőre hiába próbálok rajongó posztot szövegezni a Ribera del Dueróról, hiába igyekszem érteni Demeter Csabát, hiába szeretném…

Kelet-európai kalandozásaink folytatódnak. Ezúttal a Balkánon kötöttünk ki, kedvenc kiskereskedőink egyikének köszönhetően, aki belgrádi kirándulása során találomra leemelt négy palack bort egy hiperpolcról. A véletlenszerűség miatt ezekből semmilyen következtetést nem…

Kiváló kollégánk, Műtannin mintegy az általunk fölhalmozott közszolgálati adósságért vezekelve alászállt a siralomvölgybe és hiperes oportót kóstolt. Áldozatának őszinteségét nem vitatva jelzem, hogy egyrészt a Gere ko-válogatás hiperben fehér holló, másrészt nem…

A Domaine des Escaravailles apropóján kisütött gondolatmenet vezetett ehhez a borhoz is. Illetve egy frászt: a vakszerencse. Az első palackot a legnagyobb spanyolországi borkereskedés végtelen polcsorairól emeltem le, tök véletlenül. Spanyolország legnagyobb borkereskedése…

Közép- és kelet-európai kalandozásaink során Moldovába érkeztünk. Persze nem szó szerint, hanem képletesen. Nem mi mentünk oda, hanem két palack érkezett ide, darabonkint uszkve kétezer forintot kellett értük adni Ungváron. A Vinaria Purcari a távoli és egzotikus állam egyik…

Hiába ismer meg az ember egyre több mindent – miáltal egyre jobban tudja, mennyi mindent nem ismer még –, olykor beüt a kultúrsokk, és ez jó. Én például eddig nem hallottam a Tenuta Sette Pontiról, és arról pláne fogalmam sem volt, hogy Arezzo környékén is készülnek…