Eljött az ideje, hogy mi is megszavaztassuk olvasóinkat arról, szerintük melyik borászunk, netán pincészetünk tette le a legtöbbet az asztalra az idén. Ezúttal másképpen csináljuk, mint tavaly és tavalyelőtt. Egyrészt a létező legegyszerűbb szavazógépet választottuk, és bizakodunk, hogy senki nem tartja fontosnak bármilyen módon manipulálni az eredményt. Másrészt végeztünk előszelekciót. Úgy döntöttünk, kereken 50 nevet választunk ki, csakis olyanokat, akik számunkra a mindjárt véget érő évben izgalmasak voltak. Fontos: nem életműdíjat szeretnénk osztani, egészen konkrétan 2008-ról beszélünk. Így lehet, hogy vannak a listánkon jól ismert nagy nevek, és olyanok is, akik még kevésbé ismertek, de szerintünk nem sok választja el őket attól, hogy nagyon befussanak. Biztosan sokan lesznek, akik hiányolni fogják egyik-másik borászt a névsorból, magunk sem vitatkoztunk keveset. A jelölteket ábécérendben vittük fel, egy gépről egy szavazat adható le. Azt szeretnénk, hogy legyen a verseny tiszta és nemes. Emlékeztetőül: az első két Alkesz-szavazást Lőrincz György nyerte, az elsőt nagy, a másodikat kisebb fölénnyel.

Hadik András néven új szerző mutatkozik be a MA e-hasábjain. Szűzposztjában legszűkebb szakterületével, a rajnai rizlinggel foglalkozik. Épületes szórakozást!
A rajnai rizling mint borfajta Magyarországon eléggé háttérbe szorult. „Nagy" bort ebből a szőlőfajtából még senki sem készített. Sőt. Általában lehangoló a hazai mezőny, mint ahogyan arra azt több kóstoló is rámutatott (Wachaui ébresztő - Újmagyar Rizlingsiralom). Magyar Rajnai soha sem volt képes előttem áttörni azt a határt, ami a függőség kialakulásához kell.

Az elmérgesedett magyar-szlovák viszony sajátos fénytörést ad a hírnek, de aki Tokaj sorsát a szívén viseli, azt sajnos nem érheti teljes meglepetésként: a szlovák hatóságok Szlovákiában forgalmazott tokaji borokat ellenőriztek, és az eredmény gyászos. A tokaji borok megjelölését, minőségét, egészségre való hatását és a földrajzi származás feltüntetését vizsgálták, és az olcsóbb kategóriában a vizsgált borok 88 százalékánál találtak valamilyen hibát. A szlovák földművelődésügyi tárca most állásfoglalásra kérte a magyar felet az észlelt hiányosságokkal kapcsolatban, és egyúttal tájékoztatást vár azokról a lépésekről, amelyeket a Tokaji márkát megkárosító hiányosságok megszüntetése érdekében tett. A folytatásos adok-kapokban most tehát mi magyarázkodhatunk. Ha mindez nem lenne elég, Csehországban Magyarországról származó borszerűséget találtak a Kaufland üzletlánc boltjaiban. A Velezvin Kft. "Rizling vlassky minőségi cuvée bor" névre hallgató oldata 52 százalék vizet tartalmazott.

Mostanában mindenki a Heimann-borokat dicséri. Aki a könnyű vereseket preferálja, az is, aki a fajsúlyosabbakat, az is, ráadásul a fehérbarátok is elégedettek a 2007-es Vionával. Nincs más hátra, beállok a sorba.

Vannak borok, amiket ünnepi alkalmakra tartogatok. Készülök rájuk. Nehéz ünnepi bornak lenni, és nehéz ünnepi bort kóstolni is – az ember eleve nagy elvárásokkal, és némi félelemmel nyitja ki őket. Mi van, ha pont most lesz dugós? De ez még hagyján, hisz az bocsánatos bűn. De mi van, ha valamelyikünknek nem fog ízleni? Az utolsó pillanatig kételyek közt hánykolódok: biztos, hogy ezeket érdemes bontani? A lenti jegyzetben szereplő két palackot születésnapi vacsorához ittuk, és nem csalódtunk, az első kortytól az utolsóig élveztük őket.

A válaszok beérkezési sorrendjének szeszélye két villányit és egy pannonhalmit sorsolt egymás mellé. Az utóbbi kiléte könnyen kitalálható, viszont valószínűleg Liptai Zsolt számára volt a legfájdalmasabb az évjáratértékelés. A két villányi két véglet: a sokak által nagy tehetségként számon tartott, de onnan kitörni továbbra sem bíró, ifjú Kiss Gábor, illetve Wunderlich Lojzi, az élő couleur locale, a kakaspörkölt aranykoszorús mestere, akit a tőke aranykalitkába zárt.   

JR minden év végén összedob egy ünnepi listát a Financial Times olvasóinak. Az FT listája kényszerkurtított - mindössze harminc tételes -, ám Ms. Robinson saját honlapján mind a száz ajánlott bor szerepel. A válogatás értelemszerűen az Egyesült Királyságban beszerezhető borokra koncentrál, és sajnos akad köztük olyan, amely egy-egy áruházlánc saját beszerzésű, saját néven forgalmazott tétele. Szerencsére a többség a kontinens felénk eső harmadában is beszerezhető. Akinek van türelme szemezgetni, az játsszon ezzel a keresővel. A válogatásban további szempont volt, hogy ne a jövő ígéreteit, hanem a jelen nagyjait emelje ki, és ezen belül is a kaja-barátokat, azaz olyan borokat, amelyek jó eséllyel állnak helyt az ünnepi menü részeként. A lista az olcsótól halad a drága felé (az árakat ezúttal mellőztük, mert a brit árszabás egy külön világ). Aki kóstolta már e borok valamelyikét, vagy ismer beszerzési forrást a közelben, az ossza meg velünk tudását! Köszönjük.

Néhány héttel ezelőtt elég nagy lelkesedéssel emlékeztem meg a felvidéki Bott Frigyes életéről és munkásságáról, különös tekintettel 2007-es évjáratú rajnai rizlingjére és chardonnay-jára, és most megint terítékre kerül. Dettó 2007-es Vinculumja, amely történetesen juhfarkból készült, elnyerte nálam az év fehérbora címet, legalábbis magyar vonalon, hiszen a Hirtzberger Singerriedel legyőzése azért odébb van.

Erőst úgy tűnik, hogy Chile borászata még mindig felívelő szakaszban van. És nemcsak az elérhető borok száma növekszik ugrásszerűen, hanem a minőség is, már ha lehet hinni a Wine Spectatornek, aki szerint ugyebár az év bora chiléből származik. By the way: bár nagy szomorúságunkban meg sem írtuk, aki akart, utánanézhetett: nincs magyar bor a neves borlap idei top százas mezőnyében, hiába kóstoltak idén is szakmányban tokajiakat az aranyorrú tollforgatók. Talán van köze az elért eredményekhez, talán nem, mindenesetre - miközben mink épp ipartelepítéssel készülünk atomjaira cseszni legértékesebb borvidékünket - a brit Decanter információi szerint Chilében most újragombolják az eredetvédelmi kabátot. A szeretet és az összefogás ereje, ugye...

Nem kívánok újabb vitát nyitni a cím értékével, odaítélésével és egyebekkel kapcsolatban, a lényeg: idén Konyári János lett az Év Bortermelője. Személy szerint örülök neki, annál is inkább, mivel a héten két ragyogó élménnyel is megajándékoztak a borai. Az egyik a 2003-as Sessio volt, amit igen illusztris társaságban kóstoltunk, és a vártnál is nagyobb elismerést kapott, megérdemelten.

A Dél-Balaton és az ország egyik legszebb és legdinamikusabban fejlődő pincészetének létrehozója nyerte el 2008-ban az év bortermelője címet. A Magyar Bor Akadémia öt jelölt közül választotta ki a lellei mestert, aki immár évek óta ott állt a lehetőség kapujában. Az elismerés megítélésünk szerint jó helyre került, noha a szűkített keretben volt még legalább két versenyző, aki ugyanígy megérdemelte volna. És természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk – nem is tesszük –, hogy a Konyári Pince borai azóta finomak különösen, amióta bekapcsolódott a munkába Konyári Dániel, a borász sokat látott és tapasztalt fia. Az is öröm tehát, hogy a jövő is biztosítva van.

Ideje volt újra olaszrizlinget bontanom, hatról hétre lépnem. Nem hagyhattam ki a gyorsan múló lehetőséget, hogy majdnem harmadával olcsóbban árulták a Bussay olaszt, amit amúgy is meg akartam kóstolni. Így aztán még aznap este ki is dugóztam, másnap pedig a lentebb némileg részletezett élményeken fellelkesülve betáraztam további hármat. Referencia pontként melléraktam egy Egerszólátit, amelynek korábbi évjáratait szerettem, jó ideje azonban valahogy nem találkoztam már St. Andrea olaszrizliggel. Most is tetszett, ám ezúttal a Csörnyeföldi egyértelműen szebbnek mutatkozott.

Kilenc borsodi település, Szerencs, Erdőhorváti, Abaújszántó, Tállya, Legyesbénye, Szegi, Erdőhorváti, Mezőzombor és Bodrogkisfalud is szeretne lemondani a világörökségi címről, amelyet az UNESCO adományozott a tokaj-hegyaljai borvidéknek - írja a Népszabadság. A települések szerint a világörökség akadályozza az iparfejlesztést a környéken, és a mezőgazdaság valamint a turizmus nem képes eltartani a környék lakosságát, jelenleg 25 százalék feletti a munkanélküliség.

Épp csak második posztom írom ide, a Művelt Alkoholistára, mégis tisztán érzem: érik nekem egy kiadós verés a hazai borfogyasztók patriotikus táborától. Múltkor bordeaux-i fajták, most meg rajnai rizling. Többségében külhoni, ráadásul. Nem tehetek róla, gyér számú fehér kóstolásaim során eddig az egyetlen fajta, mely elérte: úgy vágyom rá, mint a legjobb vörösborokra. (Az ütleget megúszandó, megpróbálkozom egy kadarkasorozattal, azt hiszem.)

Az egész világsajtót bejárta a hír, miszerint brit kutatók 15 ország fehér és vörös asztali borait vizsgálva számos esetben az egészségre káros értéket jelentősen meghaladó mértékű fémionkoncentrációt találtak, márpedig ez Parkinson-kórt okozhat, és közvetve hozzájárulhat szívbetegségek, cukorbetegség és ízületi gyulladások kialakulásához. Az ostor sajnos rajtunk csattant, ugyanis a magyar és a szlovák borok a legszennyezettebbek. Jásdi István vitriolos esszében aprította miszlikre a hitelrontó kutatást, most pedig magyarul is olvashatjuk a kiváló blogger, Alder Yarrow október 29-i keltezésű felvilágosító, félelelemoszlató posztját. Alder szerint számos okunk van a jelentés hitelében kételkedni, közülük az egyik maga a hírforrás: "A jelentés (...) a WebMD orvosi weblap hasábjain jelent meg, ahol többek között pénisz növelésről is szó esik, amely további kérdőjeleket tesz a cikk hitelessége mellé." Akit a cikk hitelessége "mellé tett" további kérdőjelek is érdekelnek, az kattintson a Bormarketing Kht. oldalára.

Barta Károlyról volt már szó az Alkeszen, a mádi Király-dűlőről pláne, de felidézzük. Barta az az ember, aki újratelepítette Tokaj-Hegyalja egyik leghíresebb és legtöbbre hivatott termőhelyét. Neki köszönhető tehát, hogy amikor az ember Miskolc felől megérkezik a legfontosabb magyar borvidék kapujába, akkor balfelől csodálatos látvány bomlik ki a szeme előtt. A telepítések még fiatalok, bor először a 2006-os évjáratban készült a termésükből, egyszer kóstoltam, a Mádi Kör bemutatóján, nagyon ízlett. 2007-ben valamivel több termett, Barta Károlynak pedig eszébe jutott, mi lenne, ha hárman is készíthetnének bort abból a furmintból, ami beérett ott. Az ötletet tett követte, Bodó Judit, Bárdos Sarolta és Orosz Gábor is leszedhette a maga részét, és 2008 késő őszére mindhárom bor megérett arra, hogy a közönség elé kerüljön. Ezek a tételek nem fogják elárasztani a piacot, alig néhány száz palack lett belőlük, megkóstolásuk mindazonáltal fontos kérdések felvetésére és poszt írására sarkallt.

A hatodik etapban három kiváló tokaji borász, köztük - primus inter pares - Szepsy István válaszait adjuk közre. Az idei évet pontban gyakorlatilag egyformán ítélik meg, nem nagy, de jó évjáratnak látják. 2007 pedig sorozatunk során nem először tűnik "túl szép, hogy igaz legyen" évjáratnak, azaz dicsérik, de óvatosan jelzik, hogy a bufurcabb 2006 lassabban járva esetleg tovább érhet. 

Paul Hobbs húzónév. Ha a sors arra kényszerítene, hogy villányi borászattal apasszam a milliárdjaimat, akkor én Toszkánából importálnék repülő borászt, de nem nehéz meglátni a rációt abban, hogy Christian Sauska honfitársát, Paul Hobbsot röpteti. Az 55 éves Hobbs egy önológiai Midász király: közel negyven borászatnak ad tanácsot, és saját, 2005-ös St. Helena Beckstoffer kabszavja 97 ponttal holtversenyben a legjobb Cali Cab a friss Wine Spectator szerint. Hobbs ráadásul nem a rágógumiízlés kiszolgálója, filozófiája óvilági ihletésű: dűlőszelektál, nem szűr és természetes élesztővel erjeszt. A decemberi brit Decanter Hobbs portréjából pedig kiderül, hogy Tokajban is szakért; az aranyérintést lízingelő borászat neve: "Arvay".  

Reneszánsz kastély pincéjében működik egy remek kis vinotéka. A vásárlás mellett, vagy akár helyette, poharazgatni is lehet, a bor mellé helyi termelők sajtját, szalámiját kínálják. A szaküzletben a régió 40 termelőjének 200 borát tartják. A borvidéket Brda-nak hívják, és a szlovén-olasz határon terül el. Májusban arra jártam, és félig vakon vásároltam pár tételt, amiket most kidugóztam.

A Bűvös Szakács mellett a Food Police az egyetlen gasztroblog, amelyet rendszeresen olvasok. Teszem ezt annak ellenére, hogy a bejegyzések angol nyelvűek, és forrásszegény vidéki értelmiségiként vajmi kevés az esélyem arra, hogy eljussak a leírásokban szereplő, zömmel budapesti éttermekbe. Nos, a számomra sokkal kevésbé szorító kellemetlenség immár a múlté: Steel/Aczél néhány hete magyarított. A Kaja Rendőrség kimondottan étteremkritikára szakosodott, fogyasztócentrikus, informatív és olvasmányos. A fotók inkább a nagyvárosi gerilla-fílinget táplálják, de jobb velük, mint nélkülük. Néhány név az utóbbi időszakban recenzált éttermek közül: Kistücsök, Onyx, Maligán, Aranceto, Babel, Donatella, Cascade. Van egy éves best of lista is (igaz, ez még monolingual), lehet rajta rágódni.
 

Árvay János, a tokaji Árvay és Társa Pincészet alapítója és társtulajdonosa 2008. december 1-jétől saját kezdeményezésére megválik a pincészettől. A cég új ügyvezetésének kinevezéséről a közeljövőben születik döntés, a borászat szakmai munkájának irányítására átmenetileg a villányi Sauska Pincészet munkatársai kaptak megbízást – itten szóról szóra idéztük azt a rövidke közleményt, amelyet a pincészettől kaptunk csütörtök reggel. Maga Árvay János valamivel hosszabban megírta a dolgokat utolsó árvay és társás hírlevelében.

A 2008-as évjárat esélyeinek latolgatásában elérkeztünk Somlóhoz és a Csobánchoz. Somlóról a hegy nagymestere, Györgykovács Imre és az új hullám egyik legígéretesebb pincészete, a Somlói Apátsági képviseletében Balogh Zoltán válaszolt a kérdéseinkre. 2008-at mindketten erős évnek gondolják, de az igazi dicséret 2007-nek jut. A Villa Tolnay tulajdonosa, Philipp Oser szerint három egymást követő kiváló évjáratnak örülhetünk, de a legszebb szerinte is 2007.

Nyilvánosságra hozták a Duemilavini, az olasz Sommelier Szövetség 2009-es borkalauzának díjazottjait. A szerzők 1592 borászat kb. 20.000 borát kóstolták meg, és ebből 319-et találtak érdemesnek a Cinque Grappoli kitüntetésre (öt szőlőfürt). Piemonte fölényesen vezeti a listát 82 borral, a brunelló-botrányt nyögő Toszkána jelentős hátránnyal a második. Ha valakinek szemet szúr a listán olyan bor, amit itthon is forgalmaznak, ne legyen rest, és az árral együtt vésse be egy kommentben! Grazie.

Minden idők legdrágább választási kampánya után a politikai szakértők, hírmagyarázók és kutatóintézetek lázasan elemzik a társadalom legkülönbözőbb szegmenseinek választói magatartását. Az adatbányászat egyik népszerű módszere a "microtargeting", amikor a szavazótáborokat az alapján keresztmetszik, hogy mit esznek, milyen autót vezetnek, hol vásárolnak, milyen újságokra fizetnek elő stb. A Wine Spectator szerint érdemes volna a szempontok közé a választók borfogyasztási szokásait is fölvenni, mert saját kutatásukból egyértelműen kiolvasható, hogy Obama a borszerető szövetségi államoknak köszönheti győzelmét. A borpenetrációs ranglista első tíz helyén álló szövetségi államból kilencben "a fiatal, jóképű, napbarnított" nyert (hogy egy klasszikus bornemzet klasszikusát idézzük). A figyelembe vett államok listáját bővítve pedig azt látjuk, hogy a borfogyasztásban az első 25 helyet elfoglaló államból 20 az új elnökre szavazott. District of Columbia és a 28 Obamára szavazó állam az USA 300 millió ládányi összborfogyasztásának 79,7 százalékáért felelős.
 

Lassan előkerülnek a 2006-os nagy, vagy legalábbis annak szánt vörösek. Múltkoriban a Bortársaság, most pedig egy kisebb forgalmazó, a tavaly alakult Bor és Más mutatta be a náluk nagy becsben tartott tételeket. Ráadásul olyan borok is terítékre kerültek, amikhez a forgalmazáson túl személyes kötődés is fűzi a kereskedőket. Kóstolni kötetlen sorrendben lehetett, a borokat a pincészetek borászai kínálták.