Nem maradhatunk örökké másodrendű EU-tagok! – kiáltja elkeseredetten Jásdi István az Indexen közzétett írásában. A jegyzet fontosabb megállapításai: a kormány nem volt képes megvédeni a magyar bortermelők érdekeit, az EU régi tagjai jól átvágták az újakat, maguknak sokkal kedvezőbb támogatási feltételeket harcoltak ki. Ezenkívül: Magyarország az egyetlen az unióban, ahol a bortermelők nem árulhatják saját törköly- és seprőpálinkájukat. Az indokolatlanul szigorú szabályok oka nyilvánvalóan magánérdek. Vagy miért építettek volna állami pénzből gigantikus, magántulajdonú lepárlóüzemet?

Kilenc óra húsz perc, híreket mondunk. A magyar termelők is aggályosnak érzik az európai bizottság borreformterveit. Kivágjunk vagy ne vágjunk? Mennyit és mennyiért? Minek? A Világgazdaság nagy összeállítása. Tokajt pedig a csehszlovákok készülnek füsttel beborítani, de erről már volt szó korábban is, többször. Azért csak ragozzuk, hátha elfelejtik ezt a hülyeséget.

Az élet Szőke Mátyással kezdődött. A 90-es évek közepén a gyöngyöstarjáni mester reduktív chardonnay-ján és fűszeres traminijén keresztül kezdtem megtanulni, hogy a bor jó is lehet, nemcsak piros-savanyú, esetleg tompasárga-édes lőre. Azóta annyi minden történt, hogy belegondolni is tereh, Szőke Mátyás meg háttérbe szorult kissé.

Cipruson is vannak kis kézműves borászatok – bármit is jelentsen a szó. A beszámolóból itt már körvonalazódik: ha valaki igazán jó bort szeretne inni arrafelé, őket kell keresnie. CsehGa ciprusi borkörképe – utolsó kör.

Mit kóstoljunk, ha Cipruson járunk? A négyezer éves történelem után jöjjenek a kóstolási jegyzetek. CsehGa ciprusi körképe – második kör. Olyan nagyokkal, mint a SODAP és az ETKO.

CsehGa nemcsak lelkes MA-olvasó, hanem legalább annyira lelkes utazó is. Ismét jutott neki egy meló (kemény is, szar is, sajnáljuk is érte): Cipruson járt, hogy a szakmabeli szemével feltérképezze, mit lehet és érdemes tudni ma a több ezer éves bortermelő hagyományokkal bíró szigetország palackba zárt szőlőleveiről. Az útról élménybeszámoló készült, alapos, hosszú. Mediterrán borok több körben. Íme, az első.

Mi lesz abból, ha egy pincészetnél keresztezzük a svéd precizitást a délies nagyvonalúsággal? Ha a csillagok állása megfelelő, lesz belőle egy kis csodabirtok, fantasztikus lehetőségekkel. Jelen esetben egy olyan birtok, amely mindjárt két lábon áll: egyik lábát Pécsett, a másikat vagy száz kilométerrel nyugatabbra, Nagyradán cövekelte le, egy köpésre Zalakarostól.

A magyar syrah története egyelőre jellegzetes Kárpát-medencei íven halad: gyors siker és hurrá, aztán józanodás és tanácstalanság, végül depresszió és hullaszag. Talán még jöhet Bacsó Péter, hogy abszurdba fordítsa az abszurdba fordíthatót.

Napra pontosan egy éve szidalmaztuk agyba-főbe szegény Pannont, amely nem átalott hétéves, következésképp ihatatlan rozéval kedveskedni drága kollégánknak. Amiért a szomorú történetet felidézzük, az az, hogy egy másik, nem kevésbé drága bajtársunk viszont megkapta nemrég az ideális repibort. Aki adta, a UPC és az AXN, amit adott, az Tóth István 2002-es bikavér-válogatása. Hogy miért ideális? Először is, mert nagyon finom. Másodszor, mert se nem olcsó, se nem drága. Az ajándékozó nem is sóher, de nem is játszik sznobot. A borról sokat nem mondanék, dicsértük eleget. Bikavéretalon, tényleg. A slusszpoén: az a bizonyos rozématuzsálem és ez az egri fenomén egyformán a Monarchia kínálatából származik.

2007 októbere és decembere között Magyarország borvidékeivel ismerkedhetnek a belga Liberty televízió nézői – olvastuk az Objektív Hírügynökség honlapján. Miszerint a Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában fogható csatorna C’est si bon! (Hogy ez milyen jó!) című magazinja minden hónapban más borrégiót mutat be, napi hat, havi 180 adásban a nézőknek, így a három hónapos kampány alatt összesen 540 adás foglalkozik a magyar borvidékekkel, főműsoridőben. (Ennyire még Borbás Mária sem pörög a Hír Tv-ben.) Októberben a Balaton, novemberben Villány és Szekszárd, decemberben Eger és Tokaj kerül terítékre. A televízió stábja először is – június 25-étől, öt napon keresztül – a Balatonnál forgat.

Érdekes találat a Business Journal phoenixi mutációjából: kis magyar borbalhé az Államokban. Őrizetbe vettek két embert egy súlyos borlopási ügyben: körülbelül hatezer palack tokajit loptak el egy helyi italnagykerből (a jól csengő nevű Hungarian Wholesale Liquor Store-ból). Az egyik letartóztatott, bizonyos János "Giovanni" Konc állítólag a volt Jugoszlávia területéről érkezett az Államokba, valószínűleg nem nagyon legális körülmények között, és az utóbbi hét évben már hétszer tartóztattatott le különböző ügyek miatt. Eljárás indult az üzlethelyiséget bérbe adó ingatlantulaj, bizonyos Albert Kovács ellen is, engedély nélküli szeszárusítás miatt. Mindenesetre úgy tűnik, ez az ügy bonyolultabb egy sima bolti lopásnál, de innen nem mernénk megtippelni, hogy a meglopottak és a tolvajok milyen viszonyban lehettek egymással. A szajré egyébként az erdőbényei Vivamus pincészet kiskerben palackonként negyven dollárt kóstáló bora (valószínűleg aszúja) volt. (A Vivamus honlapját belinkelhetnénk, de nagyon erősen konstrukció alatt van éppen szegény.)

Malatinszky Csaba, a művelt világfi Oscar Wilde-ot idéző sassoonfrizurájával a lehető legtávolabb esik a népi romantikától, első bordói küvéjét mégis Eke Mátéról nevezte el. Illetve dehogy – a névadó bizonyára a hegyközség és a hegyközségnek nevet adó potenciális lokátorállomás lehetett, de engem ez a bor inkább emlékeztet egy bordeaux-i Cru Bourgeois-ra, mint a kurucok hadicseleire vagy a siklósi terroirra. És ez talán nem is olyan nagy baj.

Ha jól emlékszem, a cseheknél és a horvátoknál sem néztünk még körül, úgyhogy itt volt az ideje. A szőlőtermesztés északi határáról származó pálavát érettnek és zamatosnak, a déli malvaziját somlóiasan karakteresnek és kemény savúnak találtuk.

A szervezett bűnözés elleni küzdelem jelképévé vált a Campo Libero (Szabad Mező) nevű olasz fehérbor, amelyet ebben a hónapban mutattak be. Ez az első olyan bor, amely a nápolyi maffiától elkobzott területről származik. A habzóbort, a Gabbiano (Sirály) nevezetű jótékonysági szervezet tagjai készítik.

Ki kell lógni a sorból, és ahogy a borral, úgy a címkével is évente foglalkozni kell – olvasható az alcímben megnevezett lap terjedelmes írásában, amely a látványos és fogyasztóvonzó címkék rejtelmei közé igyekszik beásni magát. A szerző nemcsak grafikust és nyomdászt szólaltat meg, hanem néhány borászt és kereskedőt is, Kereszturi Hilltop Évától Gere Attilán át Demeter Lázadó Csabáig. El lehet olvasni.

Nem bor, de az is. Mezőgazdaság. És egy francia paraszt. Vagy műparaszt inkább. José Bové, a McDonald's-romboló, a génkezeltkukorica-pusztító Walesa-bajszos agrárradikális nyilatkozik. Itt tessenek elolvasni. (Azt mondja, hogy a mezőgazdaságban káros a szabad piac.)

Új szavakat mormolok mostanság Somlóval kapcsolatban. Érettség, kerek sav, trópusi gyümölcsösség, sima ásványosság. Komolyan mondom, akármennyire is fáj, de amit eddig Somlóról az utóbbi 20 évben palackba szűrtek, az semmi, vagy maximum harminc százaléka annak, ami a borvidékben rejlik.

Ifjabb Kamocsay néhány éve elhagyta a Hilltopot és a fatert (nem is balhémentesen, állítólag), mondhatjuk, pálfordult egy jót (Saulusból... - tessenek egyénileg befejezni a gesztisen frappáns szóviccet), kis téblábolás után pedig visszatért szépen a hazai pályára, Mórra, ahol, úgy sejtette, jóval nagyobbak a lehetőségek annál, mint amennyit eddig ki bírtak préselni belőle.

Tokaji borkóstolót tartottak tennap az Európai Parlamentben, Tabajdi Csaba szocialista delegációvezető kezdeményezésére. Abból az alkalomból cselekedtek ilyet, hogy április 1-jétől kizárólagos jogot kaptunk az Európai Unióban a tokaji megnevezés használatára. Jött erről egy közlemény, amely szerint a rendezvényen ötven-hatvan EP-képviselő és több száz egyéb vendég vett részt. A borok listájára nem tért ki a szöveg – aki tudja, mik voltak, írja meg –, ám az megnyugtatónak tűnik, hogy Botos Ernő Péter mellett Bacsó Oremus András is tartott előadást a világ legjobb borvidékéről.

Ennél halmozottabban hátrányos helyzetből nálam bor nem indulhat, már amennyiben a félédes zweigeltektől és dankó pistáktól eltekintünk. Az opi valami olyasmi nálunk, mint a foci meg Ady, azaz a nemzeti lélek flagelláns frakciójának szado-mazo kéjkomplexuma. Külföldi ezt meg nem értheti. Egy lilás, bizonytalan illatú, borszerű ital, amiről tollba és mikrofonba minden villányi termelő azt állítja, hogy szent és sérthetetlen családi örökség, de kóstolva többnyire kiderül, hogy csak egy likviditási pontonhíd.

Na most, én Albert gazdával ellentétben úgy gondolom, hogy igenis fontos, mit gondolnak a szuperszofisztikált és aranytorkú külföldi mindentudók a magyar borról. Attól ugyanis, hogy a Debrecen megnyerte a Borsodi Ligát, a magyar foci nem lesz világszínvonalú. Ha egy nemzetközi kupában bármely csapatunk hatot-hetet nyel be egy európai középcsapattól, akkor nem segít rajta a tudat, hogy pedig itthon milyen jól szerepelt. Az olimpián sem értékmérő a Pest Megyei Tartalékos Válogatóverseny aranyérme, ott az egész világgal kell szembenézni. Ugyanez a helyzet a borral is.

A RIA Novosti (Russische Information- und Nachrichtenagentur) német nyelvű hírügynökség közleménye szerint június 8. és 10. között rendezték meg Moszkva első borfesztiválját. A rendezvényen tizenhat (közelebbről meg nem nevezett) külföldi pincészet és egy hazai termelő kínálta borait.

Attól óvakodnék határozottan, hogy azt mondjam, semmit sem számít, mit gondolnak a magyar borról a külföldi értők. Számít, sokat. Ám közben az sem tetszik, ami eluralkodott itten: boldog-boldogtalan aszerint próbálja megítélni egyik vagy másik terméket, tudna-e karriert befutni határon onnan. Vagy aszerint, milyennek látnák a nemzetközi szupertekintélyek.