Három olyan bor került ebbe a dobozba, amelyeknek egymáshoz semmi közük, azt leszámítva, hogy erős hat pontot kap mindegyik. Franz Weninger fehérburgundijáról kiderült, szárazban is remek, Heimannék gyakorlatai egyre perfektebbek, a Calem 2000-es LBV-je pedig szerintem finomabb, mint a kedvenc Taylorsom egy évvel öregebbje volt.

Jancis Robinson fizetős honlapján találtam ezt a gyöngyszemet, a híres-hírhedt Master of Wine idei vizsgafeladatait. JR hangsúlyozza, hogy bár a kérdések egyszerűnek tűnnek, a válaszoknak rendkívüli felkészültséget és elmélyültséget kell tükrözniük, ha a mászterjelölt nem akarja magát a bukott 95-96 százalékban találni. A több napon át tartó vizsgán az elméleti szakaszban lehet választani a megadott esszékérdések közül (arányait tekintve kettőből egyet), a gyakorlati részben viszont minden feladatot meg kell oldani. Az alábbiakban ötletszerű szemelvény olvasható a választható esszékérdésekből, valamint a kötelező kóstolási és értékelési feladatokból.

Hát ezer jó ezerjó biztos nincsen, de miután egy héten belül két jó ezerjóval is sikerült randevúznom, muszáj ellőnöm a címben található gyermeteg szóviccet. Ami viszont nem vicc: a városligeti Pannon Bországgyűlésen a soltvadkerti Font Pincészet 2006-os válogatása lett nálam a nap egyik bora. Szerettem Gere Tamás, Zsolt és Viktória, valamint Gál Tibor dolgait is.

Immár harmadszor rendezték meg az ifjú borászok országos borversenyét, tudtuk meg előbb kedves kollégánktól, majd a szervező Magyar Borok Háza illetékesének közreműködésével a részletekre is rálátásunk lett hirtelen. A lényeg egyik fele, hogy a méredzkedésre csakis harmincöt vagy még kevesebb éves borászok jelentkezhettek műveikkel. A másik, hogy az idén harminc pincészet hatvanhárom tétele versenyzett, amelyek közül három kapott nagy aranyat, tizenkettő aranyat, harmincnégy ezüstöt, tizenegy bronzot, az ítészek, akiket Szöghy Ottó sommelier vezetett, nem fukarkodtak a pontokkal tehát.

Amikor az egri 2003-asok piacra kerültek, én még dogmatikusan szenderegtem, és villányi erőborokkal tömtem meg a konyhaszekrény alá dugott papundekli dobozomat. Hallottam persze, hogy Eger felől zörög a haraszt, és einstandoltunk is egy palack Buttler Bikát meg egy Merengőt, de bármennyire szerettük őket, a cashflow addigra elapadt. Nem apadt volna el, ha hiszek a szimatomnak, és a megrázóan olcsó Csutorás Superiorból vagy a "Nagyapa Borából" tartalékolok. Az előbbiért írásban is rajongtam, és keltettem jó hírét napi 110 olvasónak. Aztán "Csuti" valahogy leesett a térképről, Bukolyi gróf fölköltözött az Olümposzra, a St. Andrea pedig nagy ígéretből Magyarország legnépszerűbb pincéjévé vált. Végül egy későn ébredt kategóriaszédelgő: Pók Tamás sub rosa bikavére – a Rhapsody in Red.

Egyrészt megalakult a Magyar Gasztronómiai Egyesület, másrészt megjelent a Kulináris karta, harmadrészt hamarosan elstartol A bűvös szakács címmel valami gasztroszájt, vagy mi – lesz közünk hozzá –, Molnár B. Tamás és Bittera Dóra közreműködésével. Mi örülünk, mert hogyne ne, és először is utánközöljük a Magyar Nemzetben múlt szombaton publikált kartát.

Az Oremus-tulajdonos Vega Sicilia nagyvezérei hirtelen úgy döntöttek, itt az idő, hogy a magyar közönség egy szeletének alaposabban bemutassák, mire képesek a Duero völgyében. Az érdeklődőbbek eddig is bele-belekaphattak a jóba: a szortiment a Bortársaság jóvoltából elérhető, és ha nem tévedek, valamikor Malatinszky Csabánál is lehetett kapni egy-két palack Unicót. Ám olyan még nem adódott, hogy tulajdonos (Pablo Alvarez) és főborász (Javier Ausas) ecsetelje – Bacsó Andrással kiegészülve – Budapesten a részleteket. A három spanyol birtok négy nagy borát két Oremus-mű foglalta keretbe.

Megyek az Osanban (óvatosan), oszt az egyik borpolcon ezt látom ni:

Hatezerért, vagy inkább majdnem hétért. Heh. Ki merne egy ilyet megkockáztatni? És vajon kié a cirkalmas szignó? Tán csak nem valami lotharingiai Habsburg írta alá? Vagy maga Selection? Akkor biztos nagy bor, mi?! Számozott és hitelesített, mi?! A palack, mi?! (És a bor, apám?) A Budapest tévén meg az ingás csávó telefonon kiűzi a szívedből a kandidagombát, mi?!

Amit nemrég beharangoztunk, egyszer csak elérkezett. Ma kezdődik az összjúniusi mulatozás következő fejezete – miszerint a Pannon Bországgyűlés – Budapesten, a Városligetben. És tart vasárnapig. A részletekért legyenek kedvesek kattintani.

Most jó lenni alkesznek: országszerte egyik borünnep a másik után. Fesztivál Szegeden, gurmékodás Budán, bországgyűlés a ligetben (már szárítom a torkomat). Legutóbb Sopronban ünnepkedhettem, ugyanis meglátogattam a XVI. Soproni Borünnepet. Kis borvidék, kis város, kis főtér, barátságos, áttekinthető méretű rendezvény, módszeresen végigkóstolható kínálat, a száztagú cigányzenekar húszfős helyi lerakatával, sramlizenével, városi fúvószenekarral meg kolbászsütővel, lacipecsnyével, vattacukorral – szóval mindennel, amit az ilyen rendezvények szervezői kiskátéjukban kötelező elemként lefektettek. (Nem lehetne néhány pontot kihúzni a listáról?)

A brit fogyasztók többségét nem érdekli, hogy organikus vagy Fairtrade bort isznak, és nem vágják a biodinamikát sem. Ez derült ki a "Borhírszerzés" néven futó piackutató cég felméréséből. 2000 rendszeres borfogyasztót szondáztattak, és arra voltak kíváncsiak, hogy társadalmi, etikai és környezeti szempontok szerepet játszanak-e a vásárlásban.
A felmérésből az derült ki, hogy a Fairtrade koncepciót a legtöbben értik, viszont sokan azt hiszik, minden bor eleve organikus, és 1, azaz egy fő úgy tudta, az organikus bor vegáknak készül. Míg a megkérdezettek 60-70 százaléka vásárolt a vizsgált időszakban organikus, ill. Fairtrade élelmiszert, addig organikus, ill. Fairtrade bort csak 12 százalék fogyasztott. A legtöbb válaszadó úgy vélte, az organikus, ill. Fairtrade bor valószínűleg nem ízlene nekik. Azt pedig, hogy a biodinamikát eszik-e vagy isszák, még a felmérés készítői sem tudták.

Az úgy volt, hogy a szervezők meghívtak engem bírálni a Pannon Bormustrára. Ennek örülök, mert sok finom bort megkóstolhattam és mindenféle tapasztalatokat szerezhettem. Alább egyrészt beszámoló következik azokról a dolgokról, amelyek tetszettek nekem, másrészt közreadom a csúcsborok hivatalos listáit.

Vénörcsák Geri pinot gris-t kóstol a Wine Library TV-n. Mint mondja, Elzász, a pinot gris spirituális hazája ezúttal nem játszik, inkább az Újvilágra górcsövez, aztán megragadja a mi jó Malya Ernőnk művét és helyesbít: van egy óvilági is. Általános bevezetőjében a "szürke pinot" bogyók vöröses színéről értekezik, említi a pinot noir-rokonságot, és méltatja a pg-ből készült borok mélységét, különlegességét. Végül egy meglepő információval szolgál: a szürkebarát a világ negyedik legnépszerűbb fajtája.

Istenuccse, valahogy úgy alakult, hogy minden nyárra megtaláltam a kartonszámra vedelni való, ideális nyáresti bort, amit utána májustól szeptemberig boldog önelégültség keretében döntöttem magamba. Általában nem különösebben komplikált, filozófiai mélységeket nem döngető, de jól iható, frissítő és korrekt árú borok kerültek ebbe a körbe. Az idén sem lett ez másképp. Ráadásul egy rozé lett a kiválasztott, pedig a tavalyi évjárat nem éppen a rózsaszínről fog elhíresülni, ha hihetünk azoknak, akik.

Június 11–16. között tartja 30. világkongresszusát a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet, amelyet úgy ismerünk, hogy OIV. A civil borfogyasztót aligha vágja földhöz a hír, ám szakmailag fontos esemény ez, amelyre uszkve hatszáz résztvevőt várnak. Szlogen is van, miszerint integrálódó borvilág, és tartanak háromszáztíz előadást.

Meglepetten tapasztaltam vasárnap délután, hogy nem hemzsegnek a borisszák széles tömegei a Millenáris Parkban. Elég gyéren voltunk, amit én nem bántam egyáltalán, mert kényelmesebb kóstolni-borozni, ha nem kell tülekedni, a kiállítók viszont aligha dörzsölgethették elégedetten a tenyerüket a négynapos fesztiválozás végén.

Volt egy röpke, ám lázas periódusom, amikor bántam, hogy merlot-nak kereszteltem magam, és nem syrah-nak. Azóta már örülök, hogy elmaradt a névváltoztatás. A syrah-láz azonban nem csak engem kapott el, hanem a magyar borászokat is. A dolog természetéből fakadóan sokkal súlyosabb következményekkel. Ők nem a névvel játszadoztak, hanem syrah-t telepítettek. És most egyre többször hallom, hogy nyakunkon egy újabb fajta, ami a Kárpát-medencében nem akar beérni. Én nyugtával átkoznám a napot, hiszen a syrah-ültetvények még alig járnak túl a szűztermésen, de az tény, hogy a 2003-as álomborok emlékét már csak a méltatlan utódok arcpirító árai őrzik. Taklerék azonban átvágták a gordiuszi csomót. Sőt, a jelek szerint másokat is.

Beépített kémeink jóvoltából sikerült megtudnunk a 2007-es Decanter World Wine Awards magyar vonatkozású eredményeit (hivatalosan csak szeptemberben hozzák nyilvánosságra). A tavalyi eredmények: 6 édes aranyérmes, 4 fehér ezüstérmes, 1 vörös aranyérmes (egyúttal regionális trófea) és két további vörös ezüstérmes. Az idei mérleg: 4 édes aranyérmes, 5 fehér ezüstérmes, 0 vörös aranyérmes és 2 vörös ezüstérmes. Az év felfedezettje a György Villa, amely tavaly nem szerepelt a díjazottak között, idén viszont háromszor is. További öröm, hogy az alig ismert villányi Heumann pince portugieserével elcsípett egy ajánlást.

Már szóltunk, de a naprakészség végett szólunk még egyszer: megy az immár harmadik Budai Gourmet Bor-, Pezsgő és Sajtfesztivál. A rendezvénynek honlapja és mottója is van, nem Hamvas Bélától, hanem Márai Sándortól; előbb-utóbb biztos talál valaki valaki mást, aki nem ennek a kettőnek az egyike. Mindegy, a lényeg, hogy tessenek kimenni a Millenáris Parkba, amely Budán, a Moszkva tér közelében található, és enni-inni, vidáman lenni ott. Reméljük, az idén nem mossa el az eső az egészet, mint tavaly. Bár sokan mondják, klassz volt úgy is. Én akkor nem értem rá, de most bepótolom. Kedvcsináló nevek: Agárdi Pálinkafőzde, Gróf Degenfeld, Jekl Béla, Juhász testvérek, Malatinszky, Nyakas Pince, Szent Graál.

Azt találta ki a Vylyan, hogy meghív a magyar pinot noir-termelők közül jó néhányat, akik elhozzák legjobb e fajtából készült boraikat, mindenki mindent megkóstol, és beszélgetés meg elmélkedés is lesz. A mezőny több okból sem lehetett teljes – volt, akiről megfeledkeztek, volt, aki nem bírt jönni –, ám ezzel együtt izgalmas rendezvény kerekedett.

Megfigyeltem, ahhoz, hogy ne majrézzak a repülőn leszálláskor, fél liter borra van szükségem. Sem többre, sem kevesebbre. Legutóbb, amikor Moszkvából jöttem hazafelé, előbb a reptéren ittam meg egy 0,1875-ös Cono Sur-chardonnay-t, majd a fedélzeten folytattam két pohár Hungarovin-fehérrel. Kifelé a vöröset is kipróbáltam, kár volt.

Az amerikai olasz borértékesítés nagy öregje és csúcsragadozója, Leonardo LoCascio (Winebow) egy amerikai konferencián felvázolta a borországok középtávú kilátásait. A 2007-es borcsúcson (Executive Wine Summit) elhangzott véleménye nem szentírás, de 27 év tapasztalattal a háta mögött bizonyára nem beszél a levegőbe. Közvetve nekünk is jut egy kézlegyintés/nyakleves. Lássuk, mit mutat a kristálygömb a következő tíz évre.

CsehGa, a szakmabeli a Művelt Alkoholista lelkes olvasója. Munkaköri kötelességből látogatott Washington államba, hogy szájravételezze az Egyesült Államok második legjelentősebb borvidékét a Washington State Wine Experience 2007 vendégeként – mint tudjuk, szar munka, de valakinek ezt is csinálnia kell. Megkóstolta negyvenöt helyi borászat közel kétszáz borát, meglátogatott jó néhány borászati üzemet. Élményeit röviden összefoglalta mindannyiunk okulására. Fogadják szeretettel.

Megint egy tizenötös számmal kapcsolatos rendezvény, de most villányi vonalon. Volt egy kóstoló, amelyen a Bock-pince mutatta be 1991-2006 közötti készült zászlóshajóit, a Bock Cuvée-ket. Tavaly már megkóstoltam néhányat közülük, de most teljes volt a sor.

Megszületett a Borbarát 7x7 birtok második kötete. A 2007-es kiadás újfent a "legizgalmasabbnak" tartott magyar borászatokat mutatja be, de a mezőny nem teljesen egyezik a 2006-ossal (hogy mennyire nem, az még titok). Nekünk legalább ilyen izgalmas, hogy a bemutató alkalmával (a korán érkezőknek eszményi környezetben, a később eszmélőknek már kevésbé) fölvonul a magyar borászat színe-java – a szó szoros értelmében, itt ugyanis nem hosztesszek és kivezényelt pincemesterek, hanem maguk a borászok kínálják a boraikat.