A szigorú kéjdiéta után újra egy etap, ahol a borok is dolgoztak, azaz a fogyasztóvédelemből visszatértünk a gyönyörök kertjébe. A kritikai él azért itt is vágott, ha volt mit, de több volt a derű, mint a ború. Egy feledhető, egy különös és két emlékezetes kékfrankos, igaz, egészen másért. És végre egyszer leköröztem a kármentőt.

A brit Bibendum borkereskedő cég jelentette be, hogy 12 ezer palack Les Tourelles de Longueville – a pauillaci Grand Cru Classé-birtok Pichon-Longueville második bora – csavarzár alá kerül. A Deluxe Stelvin-zárral ellátott palackok egyelőre mind a gasztróba mennek, és kizárólag az Egyesült Királyság területén. Az április elsején (remek tréfa?) debütáló első csavarzáras évjárat a 2004-es lesz. A csavarzár vs. parafa vita a kockán forgó üzleti érdekek miatt oly mértékben elmérgesedett, hogy a szinte hetente megjelenő és egymásnak ellentmondó "hivatalos" statisztikákkal jobb nem foglalkozni (akit mégis érdekel a legújabb vihar a biliben, kattintson ide). Legyen elég annyi, hogy a Bordeaux-ban a Les Tourelles de Longueville-lel az első fecskék közé tartozó Pichon-Longueville is óvatos duhaj, mert a magánvevőknek szánt palackokat továbbra is dugózzák.

Albán merlot egyenest egy tiranai vinotékából, fekete leányka Romániából, tökéletesre érett zöldveltelini Wachauból, és hogy Magyarország se maradjon ki a régióból, Horváth Ráspi József Máté Cuvée-je ráadásnak. Nemzetközi leszek módfelett.

Rettentő nagy felismerésem támadt. Melynek lényege az, hogy ha a zember olcsón akar jó villányi bort inni, akkor kisebb nevű pincészetekkel helyénvaló próbálkoznia. Az elmúlt hetekben két könnyű veresbe is beleszaladtam, és tetszett az egyik is, meg tetszett a másik is. Herold Pincészet Szövetkezet és Lelovits Pince – van-e, ki e neveket jól ismeri?

Szerzőnk az előző részben fölvázolta a nagy brunellóhelyzetet, és beszámolt az egyik vezető birtokon tett, meglepően száraz látogatásról. Az első tanulmányi kiránduláson még Albert gazda és Műtannin kollégákkal közösen vett részt, a most következő Valdicava-vizitnél már más volt a fölállás.

A Wine Spectator rendszeres olvasójaként többször megfogalmazódott bennem, hogy ez egy reklámújság, a borkonszernek trójai falova, ahol a pontszámokat pénzért adják, és a kóstolási jegyzeteket egy Turing-gépbe kódolt borsznob generálja. Szűkös valutakeretem terhére túl sokszor vezettek meg: hittem a 90+ pontoknak, a hangzatos leírásoknak, és cserébe merő középszert kaptam. Már az is megfordult a fejemben, hogy fordítva kellene olvasnom, azaz kerülni, amit dicsérnek, és keresni, amit leszólnak. A legjobb volna persze tudomást sem venni róluk. De nekem halálközeli élmény kapaszkodó nélkül pénzt költeni. Marad a sorok között olvasás, és a tanulás saját káron.

Megnéztem a Valami Amerikától sztárrá lett Herendi Gábor új művét, amely Alkoholista-szemszögből azért érdekes, mert sokat isznak benne. Úgy is mondhatnánk, íme, elkészült a magyar Sideways. A filmről általában nem értekeznék sokat – annak nem itt van helye –, annyit csak, hogy nekem bejött, kellemesen szórakoztam. Már akkortól, amikor a nyitó képsorok közepette a hősnő ügyesen markolászott egy palack Demeter Zoltán-furmintot.

Hirtelen tengerentúli tudósítónkká avanzsált a már idézett abomagyar. A húsz éve Sydneyben székelő Halász Attila csak önöknek, csak most összefoglalja az elmúlt hónapok számára legnagyobb borélményeit. Mi tagadás, nem fukarkodik a piszokul magas pontszámokkal: nemcsak a Bass Phillip csodachardonnay-jának és a Penfolds Grange-nek, de a kakukktojás magyar küvének is kijutott a jóból. Az alábbiakban általános körpéket és ausztrál klasszisokról írott jegyzeteket olvasgathatnak.

A borvideobloggerkedés energikus alapító atyja, Gary Vaynerchuk brunellókat kóstol és beájul. Aztán biodinamikusokat, de megőrzi hidegvérét. Végül szerelmet vall a rajnai rizlingnek, és ismét elalél. Más: Riojába is beteszi a lábát a chardonnay. Muszáj?

Most jó lenni borbuzinak. Elmúltak az ünnepek, e kerház-háromputtonyosokkal, gereoportókkal, impexbétés kékfrankosokkal teli keserű pohár, halálra kaszálták magukat a borkereskedők is, és itt a január, amikor gyorsan ki kellene pörgetni a maradék készleteket, hogy lehessen rendelni az erősnek ígérkező 2006-osokból. Ezért a borkereskedéseket is elérte a posztkarácsonyi leárazási hullám, a Bortársaság –15 százalékot hirdet (helyesen nem –15 százalék kedvezményt, mint ahogy a matekból megbukott butikosok szoktak), szerboid emberünk is belengette a –20-at, de nyilván mindenfele dúlnak a mínuszszázalékok. A tudatos alkoholista most vásárol. Aki tudja, hol vannak még brutális kedvezmények, írja ide bátran!

A kései cuvée-k, szamorodnik és a száraz fehérek után újabb tokaji műfaj látszik újjáéledni: egyre több presztízspincészet van jelen a piacon háromputtonyos aszúval. Sikerül-e visszafoglalni a Kerház és az eurobéték büntetőborai által uralt terület egy részét? A háromputtonyos-versenyben egyelőre az Oremus látszik vezetni egy kicsinyített hatputtonyossal.

Pörgős napunk van ma, hirtelen szemünk ügyébe került egy hír, amelynek közreadásával nem várhatunk percet sem, mert holnap éjfélkor csengetnek. Zajlik egy szavazás ugyanis, amelyen az év zalai emberét választja meg a nyájas közönség. Mit ad isten, a jelöltek közt található Bussay László házidoktor-fehérborász is, márpedig óriási kedvencünk nekünk ő, a jelző minden lehetséges értelmében. Aki tehát bele kíván nyúlni a döntéshozatalba, kattintson ide, majd fontoljon meg mindent alaposan. Pillanatnyi állás szerint Bussaynak 148 voks van a tarsolyában, lássuk, mire megyünk.

Lőrincz Györgyről sokat írtunk mostanában, főként azért, mert megérdemli, erről a borról konkrétan szintén, úgyhogy ezt a szöveget nem engedem mostan bő lére. Viszont futtában muszáj megemlítenem, hogy szombaton élmény történt. Valahogyan maradt a legendás panelszekrényemben egy 2002-es Merengő Bikavér Superior, s mivel – önéletrajzi elemekben bővelkedve elárulom – aktuális vendégeink egyikét Andreának hívták, kedveskedtem. Mint kiderült, magamnak is. Fantasztikus formában volt ugyanis a bor. Korábban közel sem tetszett ennyire, most ellenben tökéletesnek találtam. Különbnek, mint eddig bármit a St. Andreától, beleértve a 2000-es Merengő Cabernet Franc-t és a 2002-es Mythos Merlot-t, a Kovászó Chardonnay-król nem is beszélve. Hatalmas test, tökéletes struktúra, érettség, komplexitás, koncentráció, kifinomultság, harmónia. Gyönyörű. 8 pont. Aki rendkívül hosszan szeretne olvasni róla, kattintson ide.

A Vindexpo és az IWSR előrejelzése szerint három éven belül az európai országok közül az Egyesült Királyságban fogják a legtöbbet költeni borra és pezsgőre. A felmérésben 28 bortermelő és 114 borfogyasztó ország kilátásait vizsgálták. A britek a maguk nyamvadt 27 literes fogyasztásával 2010-ben sem érik utol az éllovasokat, már ami a mennyiséget illeti, de a 3,11 fontos (1100 Ft) átlagos palackárnak köszönhetően mégis az övék lesz a legnagyobb európai piac. A fogyasztás volumenét tekintve két sörösnek gondolt ország is lazán veri a briteket: egy felnőtt dán 38,3 liter, egy felnőtt német pedig 36,6 liter bort gurít le 2010-ben.

Amint 2006 Alkoholista-bortermelőjének megválasztásakor is kitűnt, nyájas olvasóink odavannak Egerért. Ezt a pompás borvidéket mi sem gyűlöljük. Egyebek közt azért sem, mert az elmúlt fél évtizedben alighanem ott bukkant fel a legtöbb tehetséges borász. A legismertebb neveket ismerjük jól, ám aki látszólag kevésbé dübörög, az is megérdemli, hogy jobban megismerjük. Ilyen például Demeter Csaba.

Felbontottam néhány nap eltéréssel két Vinagora-aranyplecsnis magyar vereset. Mindkét bor készítője háttérbe szorult kissé mostanában. Míg Szőke Mátyás chardonnay-királyként a kilencvenes évek vége felé ért a csúcsra, Vida Péter ugyanazon évtized közepén volt a felszínen. Persze jelen voltak azóta is, és fogyasztóik sem hanyagolták el őket. De főként építkeztek mindketten, és hűséges táboruknak készítették boraikat. Aztán jött 2003, a hő és a napfény, ami talán nemcsak a szőlőre hatott. Mindketten úgy érezték, itt az idő, meglovagolják a hullámot: nagy bort fognak csinálni. És mi lett belőle?

Az aktuális etap két jó nevű borászt hozott össze, akik jelenleg pályájuk egészen más szakaszát futják. Polgárék alól mintha kicsúszott volna a rekortán, míg Vida Péter a La Vida sorozattal az élmezőny nyakában liheg. A mezítlábas kékfrankos azonban önálló szakág, ahol gyakran a legjobb nevek is elhasalnak. Ezúttal is borult a papírforma.

Drága olvasónk és őshozzászólónk, Művelődő barátaival karöltve szakajtónyi kékfrankossal iparkodott bearanyozni karácsonyát. Aztán azt gondolták, érdemes lehet közreadni tanulságos tapasztalataikat. Nem zárkóztunk el ez elől, annak ellenére, hogy van jó kis saját sorozatunk evvel a fajtával. Az alábbiakban tehát Művelődő hol szikáran szakmaias, hol lírai húrokat pengető szövege következik. Fogadják nagy-nagy szeretettel.

Két Vylyan: a 2004-es lakossági cabernet és a 2006-os, előzetesszerű portugieser. Az utóbbi alapján optimistán tekintünk a jövőbe: egyszerűség, sűrűség, őserő. Szabolcska Mihály csókoltatja Kisharsányt.

A chiantik hányatott gyermekkoráról, identitászavaráról és a szupertoszkánok gravitációjáról már írtam. Én személy szerint soha nem rajongtam értük, saját hierarchiámban a többi sangiovesederivátum (Brunello és Rosso di Montalcino, Vino Nobile di Montepulciano stb.) mögött kullognak. De egy ilyen bazi nagy borvidéken ennyi született borász között törvényszerűen akad néhány géniusz, és aki a középszerben kalauzzal horgász, az kapitálisat akaszthat jó áron. Ám mielőtt bárki nekigyűrkőzne, figyelmeztetésként álljon itt Tullio Scrivani barátom purista diktuma: "A Chianti Classico legyen szikár, fanyar, tartózkodóan elegáns!" Még mindig meg akarod kóstolni?

Az itáliai borszcénát tapogató winenews.it szerint az olasz borászatok még mindig csak ugatják az internetet. A potenciál beláthatatlan, a huszonegyedik század már régen beköszöntött, mondják, mégis szinte maroknyi az értésről tanúskodó honlap, sőt honlap egyáltalán. A Cantine in Web lajstrom legjobbnak ítélt kantináit csigákkal jutalmazták (angol humor, szatirikus véna?).

A karácsony környéki céges ajándékjárásnak megvan a maga boros hozadéka, természetesen, évről évre izmosabb, hál' isten; megfelelően magas beosztásba kapaszkodott ember gyakorlatilag február közepéig folyamatosan részeg lehet, tök ingyen. Már csak ezért is érdemes megfelelően magas beosztásba kapaszkodni.

A brit Decanter dagadó kebellel tudatja, hogy a kiváló kolumnistát, borírót és kertészt, Hugh Johnsont a Brit Birodalom rendjének tiszti fokozatával (OBE) tüntetik ki (nyolcszázötvennyolcad-magával). A 7,5 millió példányban eladott, évente megjelenő Borzsebkönyv, valamint az alapműnek számító A világ boratlasza szerzője örömmel nyugtázta, hogy az elismerést azért a két dologért kapja, amit a legjobban szeret: a borért és a kertészkedésért. Köztudott, hogy mi egy lépéssel megelőztük az egyébként sem létező Brit Birodalmat, és már tavaly mellplasztikával leptük meg az akkor 66 éves, de láthatóan jó egészségnek örvendő Johnson urat. A Royal Tokaji gründolásában, felvirágoztatásában és népszerűsítésében hervadhatatlan érdemeket szerzett borcelebritás szobra Mádon látható.