Véget ért a szüret Tokaj-Hegyalján is, sőt az erjedés is sok helyen lezajlott már. Semmi sem tántorított el bennünket attól, hogy megnézzük, mire jutottak a termelők a kínkeserves 2006-os évvel. Többször voltam lent az ősz folyamán, volt szerencsém a Tokaji Bormíves Egyesület révén végigjárni rengeteg dűlőt, napokon keresztül kóstoltam a szőlőt. Általánosságot nehéz lenne mondani az évjáratról, az biztos, hogy a hárslevelű érettebbnek tűnt, a furmint mindig kicsit késésben volt, a savak meg minden logikát felrúgva viselkedtek a szüretig. Az aszúszemképződés nehezen indult a száraz idő miatt, persze itt is felülírják a szetenderdeket a mikroklimatikus viszonyok. Október vége felé azért megjelent a botritisz, és nagyon jó minőségben képződött aszúszem.

Minden küzdelem véget ér egyszer. Önök eldöntötték, ki volt a legjobb bortermelő Magyarországon 2006-ban. A leadott voksokból kiderül az is, hogy olvasóink főként Egerért rajonganak, de nem vetik meg Tokajt és Villányt sem. Összesen 324-en szavaztak, és az előzetes lista nem kevesebb, mint 129 szereplője kapott legalább egy pontot. Most fordított sorrendben közreadjuk a harmincas élmezőnyt. A statisztikabuzik lejjebb a teljes lajstromot végigböngészhetik, azt viszont az elejétől a végéig, számokkal.

A több mint kéthetes küzdelem véget ért, éjfélkor zárultak az urnák. Önök eldöntötték, ki volt 2006-ban az év Alkoholista-bortermelője. A hivatalos végeredményre kicsit még várniuk kell, mert úgy gondoltuk, terjedelmes szövegben mutatjuk be a lista elejét. Ez pedig nem megy egyik pillanatról a másikra. Egyelőre érjék be annyival, hogy az állítólagos regisztrációs nehézségek ellenére több mint háromszázan vettek részt a döntéshozatalban, és több mint százhúsz borász és borászat kapott szavazatot. Eláruljuk azt is, hogy Eger tarolt, és Tokaj meg Villány sem szerepelt pocsékul. Hogy addig se unatkozzanak, amíg a lajstrom nyilvánosságra kerül, előjáték gyanánt közöljük a mi személyes dobogósainkat. Most már lehet, hiszen nem befolyásolunk evvel senkit és semmit. Se pró, se kontra. Mi úgy gondoltuk, nem életműveket dicsérünk, hanem olyanokat, akik konkrétan 2006-ban érdekes és értékes dolgokkal tudtak előhozakodni. Szerintünk.

Ez most tényleg az utolsó figyelmeztetés, vasárnap 24.00-kor eldől, nyájas olvasóink szerint ki érdemli meg, hogy 2006. Alkoholista-bortermelőjének neveztessék. (Az eredményt hétfőn, egy terjedelmesre tervezett szövegben hozzuk nyilvánosságra.) Az urnák tehát hamarosan zárulnak, de még fél napig bele lehet szólni a bortörténelem menetébe. Ehhez ide kell kattintani, ahol is lehet regisztrálni, majd pedig szavazni ügyesen. A final countdown elkezdődött.

Karácsony előtt, közben, után kifehéredtem megint. Ünnepkor a zember nyilván olyan borokat vesz elő, amelyeket szeret, vagy amelyektől sokat remél. Ha innét nézem, végső soron felemás volt a felhozatal. Bizonyos előzmények alapján legalábbis sokkal több 7-8 pontos élményben reménykedtem. Ezzel együtt hülye, aki akkor panaszkodik, amikor minden idők legjobb sauvignon blanc-jával hozza össze a sors keze. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen van.

Millenéminium bébivel úgy kerültem orális kapcsolatba, hogy őt előre megfontolt szándékkal besztbájgyanúba keverték. Korrekt fehér nevetséges áron - oltogatott az általam megnevezni nem kívánt személy. Ezerötszáz a Tom Selleckről elnevezett magnum palack, tehát a rendes hét és fél decis egység ára hétszázötvenre jön ki. Az tényleg nem sok. Belesétáltam az árértékcsapdába, mint ahogy magyarok száz és százezrei nap mint nap.

A nagy bikaviadal ezúttal tesz egy kis kitérőt, hiszen a 2006-os esztendő utolsó boros eseménye, az Egri Borszalon úgymond tálcán kínálta az ideálisabbnál ideálisabb lehetőségeket némi egri bikavérek magunkba tukmálására. Ha pedig a bikákon kívül más egri borokkal is ismerkedhetik az ember alkoholra szomjas fia, az alkalom máris kihagyhatatlanná válik. Nem is hagytuk ki. Helyszíni közvetítésünk következik tehát a bikaviadal egri etapjáról. Aki pedig itthon maradt, elüthette az időt a szavazással az az év Alkoholista-bortermelőjére. Meg az is, aki nem.

December erős hónapja volt Tokajnak a borvilágsajtóban. A brit Decanter hemzsegett a tokajiemlítésektől, a New York Timesban terjedelmes és alapos cikk foglalkozott a vidékkel és boraival. Végül egy a dugósság elhárításával foglalkozó izgalmas sufni-kísérletsorozatban bukkant föl egy azonosítatlan tokaji folyadék.

Drága olvasóink maguk szorgalmazták, hogy a 2006. esztendőnek Alkoholista-bortermelője is legyen, mi pedig felkaroltunk az ötletet. A szavazás december 22. óta zajlik, hál' istennek sokan vették a fáradságot, míg mások még bizonyára nem. Úgyhogy most kifejezetten azok figyelmét szeretnénk felhívni a lehetőségre, akik a karácsonyt és a szilvesztert blogunktól távol töltötték, és nem szeretnek visszalapozni. Tehát aki ide kattint, talál egy szavazógépet, és hozzá részletes használati utasítást. Három nevet kell megjelölni, okézni egyet, és kész. A bortörténelem részét képező döntéshozatalból csak regisztrált barátaink és ellenségeink vehetik ki részüket. Hajrá. Az urnák január 7-én éjfélkor zárulnak, utána jön az eredményhirdetés.

Az úgy volt, hogy elhatároztuk hárman – én, a Feri meg a Bíró Imre –, ha már vége van a 2006. évnek, búcsúztassuk tisztességes borokkal őt. És lőn. Eredetileg nem terveztünk konkrét összecsapásokat, csak egészséges sort, a sors keze azonban négy tökéletesen egymáshoz illő párt hozott össze december 31. estéjére. Az alábbiakban Szepsy István Franz Hirtzbergerrel, Gere Attila Bock Józseffel, Tiffán Ede Antinorival, a Hétszőlő a burgenlandi Martin Haiderrel bonyolódik megalkuvásmentes küzdelembe.

Az Egri Borvidékért Alapítvány szervezésében, még a nagy össznépi vásárlások közepette tartották meg a rendezvényt. Az alapgondolat: megnézni egy ma és egy lehetőleg tíz évvel ezelőtt készült bort egymás mellett. A tíz évet csak kompromisszumokkal lehetett betartatni a gazdákkal, ám a fajtaazonosság kötelező volt. Így lett a történet igazán érdekes. Az ötletet átvehetnék más borvidékek is, ezzel is segítve a lelkes fogyasztókat a nagy betárazásokban. Miért mondom ezt? A kóstjegyekből kiderülhet.

Hát ennek az esztendőnek is vége, jószerével csak két dolog nem dőlt el december 31. reggeléig. Az egyik, hogy mit iszunk szilveszter este, és berúgunk-e attól, amit, vagy sem. A másik, hogy ki lesz 2006 Alkoholista-bortermelője. A konteszt javában tart, az élmezőny körvonalazódik, részeredményeket nem árulunk el. Mert tessék izgulni. Viszont még nyilván nem mindenki adta le úgynevezett voksát. Még van egy hét. Jövő vasárnap, január 7-én este zárulnak az urnák.

Azt állítom, hogy míg Magyarországon eléggé öles léptekkel fejlődik a bortudás – noha sok tanulnivalónk van még, ugye –, addig a pezsgőkultúra sehol sincsen. Magunk sem sokat foglalkozunk vele. Nem nagyon iszunk szpárklingot, vagy ha mégis, legfeljebb szilveszterkor és más sátoros ünnepeken. Akkor is milyet. Persze tudom, hogy az Auchan vagy a Tesco akciós ajánlatai nem nekem szólnak. Mégis.

Magasztaltassék! Így kezdődik az első olyan Bach-kórusmű, amelyet szőröstül-bőröstül benyaltam, és amitől ma is pogózni támad kedvem, ha nagy ritkán tű alá teszem (a pontosság kedvéért: Gardiner-licenc vinil + Denon DL-103). És profilunkhoz illőbben szintén magasztaltassék a Vesztergombi Cabernet Sauvignon Reserve! Bár a Magnifico sem rossz, sőt. De azért húsz ropiért húzós.

Egyszer csak azt gondoltuk, ha már év vége van teljesen, az mégse legyen elég, hogy megszavaztatjuk a közönséget. Hadd legyen az is, hogy minden – nagyjából rendszeres – Alkoholista-szerző lepucérítja magát és privát ízlését, és megnevezi 2006 tíz legérdekesebb borát. Nem feltétlen azokat, amelyek a legmagasabb pontszámokat kapták. Hanem amelyek ilyen, olyan vagy amolyan okokból érdekesek és izgalmasak voltak számára a véget érő esztendőben. Esetleg meglepetést okoztak, kellemeset. Netán árértékarányosak voltak fenemód.

Hogy miért szeretem a bikavért? Talán mert hamisíthatatlanul magyar, a mi garatunkra készül, a szánk íze szerint alakul. Ilyenre csiszolta a magyar talaj, a lélek és persze a gasztronómia. A tiszta kadarkától eltekintve talán ő illik legjobban kishazánk étkeihez. Ezért mindig meg-megújuló naiv lelkesedéssel és gyermeki hittel próbálom megmagyarázni magamnak, hogy mint a Kárpát-medence jellegzetes brandjének, lehet még helye a világ nagy borosasztalánál. Aztán néha koppanok méretest, de nem adom fel. Ezúttal újabb három bor teszi próbára szájpadlásomat.

Életveszélyes Bin Laden pezsgő Peruból. A bordeaux-i lőretermőtőke-ritkítási program csúfos bukás elé néz. Think big: karácsonyi dűlő. Kukkolós kóstoló: Mouton, Haut-Brion és Ch. Margaux. Jancis Robinson karácsonyi ajándékai. Egyébként pedig tessék szavazni.

Hát akkor beállunk a sorba jól, és lehetővé tesszük nyájas olvasóink számára, hogy eldöntsék, mely termelőnk-pincészetünk vitézkedett az idén a legmeggyőzőbben a művelt alkoholizmus frontján. Nem mondhatjuk, hogy ez nem közkívánatra történik, hiszen köztudomásúlag vannak fenntartásaink az ilyen-olyan díjazásokkal szemben. Nálunk ellenben nem lesz babérkoszorú és vándorserleg, csak a pőre dicsőség.

Ifjabb Franz azt mondta nekem nemrég – pontosabban a Tonellának –, hogy szeretne a mostaninál jóval több fehérbort készíteni, mert fölöttébb alkalmasnak sejlik erre a Soproni borvidék, amely Rusztra emlékeztet adottságilag. Ezért furmintot fog telepíteni. Ez még nem történt meg, viszont a felvetés elég ahhoz, hogy egy szövegben emlékezzek meg a Királyudvar 2005-ös sima furmintjáról és a Weninger-pince 2003-as cabernet franc–merlot küvéjének aktuális állapotáról. Meg még azért is, mert egyazon estén fogyasztottuk el őket.

A hosszú adásszünet nem kizárólag az én lelkemen szárad. Amitől ugyanis tartottam, abban immár benne járok. Ez itt az "olcsó tőkék híg leve" szakasz (tisztelet a kivételnek). Ezek nem borköltemények, amelyek hét nyelven beszélnek, hanem a hajdani, vizespohárból ivott háztáji és téeszborok leszármazottai. Kóstoláskor a múzsák kínosan hallgatnak, és túlórázik a kármentő. Ez itt a fogyasztóvédelem fenségterülete.

Vajh' micsoda terroirgyilkos, parkerista, setét perverzió kell ahhoz, hogy valaki szekszárdi és villányi borokból keverjen küvét, majd ezt tájborként is tízezer feletti palackáron mérje? Sikeres lehet egy ilyen vállalkozás? Mert az eset valós, ráadásul a végeredménye épp előttem forog a pohárban. Parasztvakítás ez jól menő cégeknek, vagy valódi kísérletezés? Terror a terroir ellen.

A külföldiek magyarországi termőföld-vásárlásának engedélyeztetése nagy lehetőséget jelent a szocializmus évei után újjászülető tokaji bor számára: négy-ötezer hektárnyi szőlőföld vár külföldi befektetőkre – írta hétvégi számában a francia Le Figaro, amiről az MTI tudósításából szereztünk tudomást. Annak ellenére, hogy van a szövegben egy-két mulatságos megfogalmazás és konkrét marhaság – vélhetően kisebbrészt a francia skríbler hibájából –, idézzük tovább, mert érdekes meg fontos, és esetleg meg is lehet vitatni a benne foglaltakat.

Magyar bort az amerikai borbuzi karácsonyfája alá! Szepsy aszúja meglepetés és gyönyörűség egyben, állítja Matt Kramer, a Wine Spectator kolumnistája. Ausztráliában fölütötte a fejét a gyökértetű. Tocai Friulanót az ág is húzza. Végül egy mókás plasztik megoldás hiperaktív alkoholistáknak.

Most már nem kell többet aludni egyet sem, ma kihirdették ügyesen, hogy a 2006. év bortermelője Garamvári Vencel. A Balaton déli partján és budafoki pezsgőgyárában nyomuló mester négy másik jelölt fölé kerekedett diadalmasan: az egri Lőrincz György, a szintén balatoni Légli Ottó, az alföldi Frittmann János és a neszmélyi Szöllősi Mihály búslakodhat a vert mezőnyben.