Mindig irigyeltem a tizenkilencedik századi regények hőseit, ahogyan felhúzzák a láncos, duplafedeles arany zsebórákat, felöltik a vadonatúj selyemmel bélelt frakkokat, majd kifürödve és illatosan Rastignacként vagy éppen Vronszkijként belevetik magukat a párizsi, illetve az…
Beszámoltunk mi is róla: az egyik vezető bordeaux-i pincészet, a Cos d'Estournel megvette a Tokaj Hétszőlő többségi tulajdonát. A cikkhez hozzászólt Kovács Tibor birtokigazgató is, az adásvétel hátteréről ott olvashatnak bővebben. Hétvégén a két birtok egy közös…
Rejtőzködőnek nem mondhatnám, de nyomulósnak még annyira sem az Oszvald Pincészetet. Kaphatók a boraik több kereskedésben, van magyar átlaghoz képest elfogadható honlapjuk, viszont fesztiválokra, kóstolókra, borbemutatókra nagyon nem járnak vagy csak villámgyorsan összepakolnak…
A sauvignon blanc az a fajta, amiből igazán jót talán ha egyszer ittam. Nyilván ez az én hibám is: magyar polcról előbb veszek le egy furmintot, hárslevelűt, olaszrizlinget, mint sauvingnon blanc-t. Külföldről meg elsősorban rajnait, esetleg zöldveltelinit rendelek –…
Megpróbálok megint belevágni egy fajtáról szóló sorozatba. Mivel határon is tervezek átívelni értelemszerűen, így még a logisztika is csúnyán beleszólhat majd a tervbe. Pedig egyszerű az igencsak: a zöldveltelini jegyzetekhez hasonlóan osztrák és magyar borok egymás mellett.…
Sok évvel ezelőtt becsvágyó zenefogyasztóként mérhetetlenül bosszantott, hogy kedvenc felvételeimről a Gramophone-díjak osztásakor megfeledkeznek, és rendre alig ismert zeneszerzők alig ismert műveinek előadásai nyernek. Sőt, hogy tovább boszantsanak, a kritikákban visszatérő…
Lehet, hogy túl sok Borbarátot olvastam, de a Konyári Pince az utolsó, ahonnan nagy fehéret várnék. Egyáltalán a nagy fehér koncepciójába is beleégett a bicskám. Pedig amit keresek közelebb van, és közhelyesebb, mint Xanadu vagy a medvevallás. Szóval így augusztusban friss, finom…
Megint meleg van, ilyenkor szépen lelassulok én is. Bor csak este nyílik, általában a teraszon, megvárva, hogy a nagy hőséget egy enyhe szellő kicsit megkergesse. Amíg erre várok, megolajozok egy friss ciabatta-t, teszek rá némi olasz vagy spanyol sonkát, szárított paradicsomot,…
Ajándék lónak, ne nézd a fogát! Na jó, de mi van, ha épp azért adták, hogy megnézzem? Ráadásul nem is az elfogult lóapa, aki az odvas, girbe-gurba fogsort is igazgyöngysornak tudja látni, hanem egy csalódott vásárló, aki mintegy specializálódott homárnak adta nekem…
Úgy 2007 környékén fordulhatott meg a dolog, azt hiszem. Az addig korrekt ivóbornak, vagy legfeljebb potenciális magyar gasztrokelléknek tartott kadarkát hirtelen nagy burgundi borok vetélytársaként kezdték emlegetni sokan - puszták pinójából lehetséges csúcsborrá…
A cirfandli ritka, mégsem hungarikum fajta. Észak-Olaszországból vagy Ausztriából került hozzánk, azon belül is Pécs környékére, onnan aztán gyakorlatilag sehova. Ausztriában leginkább zierfandlerként vagy spätrotként ismerik, valamivel több van belőle, mint nálunk, ám ott is…
Majdnem pontosan két évvel ezelőtt Albert Gazda még mindig ígéretként írt a Kreinbacher Birtokról. Úgy tűnik, lassan telik az idő, én is adhatnám ugyanezt a címet most. Gyönyörű teraszok és ültetvények, tekintélyes és ízléses palackok meg cimkék, hazai viszonylatban profi…
Vannak olyan örökzöld slágersirámok, amiket írásban már föl sem mernék hozni, noha igazságértékükön nem fog az idő. A „hiányzó középosztály” kezdetű panaszáriát pl. már csak magamban szokom dúdolni, igaz, annál nagyobb átéléssel. Aztán itt van a…
Demeter Zoltán nem a válaszok embere. Számára a borkészítés, és általában az élet, kérdések feltevéséről szól. Pillanatnyi válaszai vannak, és nem hiszi, hogy van létjogosultsága ex katedra kijelentéseket tenni. Borászatát és borait is ez az attitűd jellemzi: nem a…
Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi hónapban megint elém került jó néhány finomság innen-onnan. Ezúttal Kaliforniából teszteltünk néhány tételt, hogy megállapítsuk: van-e esély itthoni forgalmazásra. Nos, a kóstoló kitűnő volt, a borok érdekesek, de mit tesz a jó magyar…
Már jó ideje hűtőmben pihent ez a két bor felbontásra várva. Fesztiválokon, kóstolókon többször is találkoztam velük, tetszettek, felkeltették érdeklődésemet, nem véletlenül kerültek az alaposabban meg kell vizsgálni skatulyába. Tegnap - vagy inkább tegnapelőtt - aztán…
Egy teljes napot töltöttünk Egerben és Ostoroson, hamarosan teljes élménybeszámoló is lesz erről a napról, rengeteg borral. Ez egyfajta előhang ahhoz. A Bolyki pincénél kezdtünk, és a kóstolt borok palackjaiból szabadon haza menekíthettünk tételeket, én gyorsan le is csaptam az…
A Somlói Tavaszi Fesztivál kellemes meglepetése volt számomra (és nemcsak) Tornaiék 2007-es csúcsválogatás szortimentje. Bevallom alig egy éve, a 2006-osoknál még nem értettem egyesek lelkesedését, aztán idén a nagyréten összekóstolva a két évjáratot, a hatosokról tartottam…
Valamirevaló művelt alkoholista már minimum hallott Maurer Oszkárról. Valamibbrevaló művelt alkoholista pedig azért csak kóstolt már tőle valamit. Szerencsére, mostanában egyre több helyen lehetett találkozni vele és boraival: például Etyeken, a 7x7-en (tavaly és idén), Terroir…
Ritkán esik szó Tóth Ferenc borairól a blogon. Úgy alakult, hogy ha kóstoltam is valamelyik eseményen őket (legutóbb tavaly, az év leghidegebb fesztiválján), igazán sosem nyűgöztek le a 20 hektáros egri pince borai. Most is csak azért került a poharamba tőlük bor, mert…
Egy ideje az Első Magyar Borház Kft-t – mennyi dzsentroid báj és rendszerváltó nosztalgia ölelkezik e névben! – hajlamos vagyok a legfontosabb best buy-gyárnak tekinteni, mégis ritkán veszek tőlük bármit. Az ember szeme végigsiklik a rejtőszínű címkéken, és a kéz…
Kóstolóra mentünk a Terroir Clubba Ráspi gyöngyszemeket nézni. Nagyrészt olyan borok vártak ránk, amelyekkel már találkozhattunk és találkoztunk is régebben vagy akár mostanában. Mégis a lehetőség így együtt látni őket, és persze nem csak látni, elég volt ahhoz, hogy három…
Legtöbbször húsz perc sem kell, hogy egy itthoni boros beszélgetésben felvetődjön a magyar borok, főleg a csúcsborok rossz, sőt sokak szerint erkölcstelenül gyatra ár-érték aránya. Mostantól úgy havonta-kéthavonta megpróbálok lehetőséget adni a hazai nemesség egy-egy…
Folytattuk lassan már szokássá - mi több: hagyománnyá - váló közös kóstolásainkat a Gold Centerben. Ezúttal az eredetvédett Egri Bikavér Superior került a kollektív tapasztalás célkeresztjébe. Szándékaink szerint megvakteszteltük volna az összes valaha volt és jelenlegi…
Barátságom Losonci Bálinttal pofátlan ifjúságom váratlan ajándéka. Bloggerkamaszként leütöttem néhány magas labdát, amit ő a Borbarát online-felelőseként dobott föl, de nem sértődött meg, önkritikát gyakorolt, és ezzel a lovagias gesztussal örökre meghódított magának.…
Utolsó kommentek