Ezt a két bort eredetileg csak úgy bontottam, nem is akartam írni róluk. Nem, mert egyik pince sem panaszkodhat, hogy agyonhallgatjuk őket, nem terveztem tovább dagasztani cimkefelhőjüket. Gondoltam, bontok valamit, kortyolgatom csendesen anélkül, hogy megpróbálnám szavakba önteni amit a pohárba korábban. Nem sikerült, nem bírtam ki. Túl jók voltak a borok, megeredt tőlük a nyelvem, kénytelen voltam áttelepülni pohárral a kézben az erkélyről a számítógép elé.

Ott tartottam legutóbb, hogy a kiváló fehérek után vörösek nyomába eredtem a Kézműves Borok Házában. Bármennyit is köptem, bármekkora kíváncsiság is hajtott, ismét kiderült: még az alkoholista is ember. Fárad, tompulnak az érzékei, fogy az ideje is, így sajnos nem érhet el mindig mindenhová. Akiket nem sikerült feltérképezni, legközelebb a lista elejére kerülnek, átlépik a küszöböt, és bekerülnek a blogba, ígérem. Most persze elnézést tőlük. (Breitenbach Pince, Merfelsz Pince, Kislaki Bormanufaktúra)

A pinot noir más. Más elbírálás alá esik, mások a játékszabályok. Nem elég a Burgundia-humbug, a többi nemzet sem jeleskedik elérhető árú és már jó minőségű tételek előállításában. Mondják, hogy már a fajta termelése is költségesebb, bizonyára így is van, érdekeset meg csak kiemelkedő termőhely esetén mutat, nem tömegtermelésre termett hát. Az alsó-középső szegmens így alig játszik, azaz ahol a fogyasztó fokozottan - és jogosan - vár el értéket a pénzéért, és amit más műfajokban ráadásul meg is kaphat, lásd például újvilági cabernet, hazai fehérek. Az ár/érték itt új értelmezést nyer, az angol borblogger, Jamie Goode se nagyon ajánlott még bort 83 pontos értékeléssel (kb. 4 ponttal egyenértékű az itteni rendszerben), de a pinot-kontextus persze mindent átír.

Egészen március elejéig nem több, mint két szlovén borászatot tudtam volna felsorolni: az itthon is kapható Čotart és a mostanában leghíresebb Moviát. Azóta viszont sokkal okosabb lettem, köszönhetően egy kiváló kóstolónak, amelyet a Szlovén Köztársaság Nagykövetsége rendezett. Kilenc borászat harmincnyolc borát ismerhettem meg, szélesedett rendesen korábban igencsak szűk horizontom. Az élmények első fele következik most.

Április 23-án, pénteken mutatja be Budapesten az új évjárat borait a Tokaj Reneszánsz 16 pincészete. A Tokaj Nyitány 2010-en a látogatók az egyesület tagjainak közel 50 borát kóstolhatják meg. Az esemény gondolatisága a tradíció és megújulás üzeneteit követi: egyrészt az évszázados tokaji hagyományok elevenednek meg, másrészt Tokaj legújabb borai mutatkoznak be. A 2006-os évjárat legjobb aszúit előadással egybekötött mesterkurzuson kóstolhatják meg az érdeklődők. A bemutató a Gólyavárban (Múzeum körút 4., ELTE campus) délután négykor kezdődik.

A tavalyi év mérföldkő volt életünkben, hiszen az első alkalommal töltöttük mind a négy évszakot új lakhelyünkön, Gyöngyöspatán, és adott volt a feladat, hogy már csak kizárólag a családi borászatból éljünk meg. Hullámvasúton közlekednek bennem a gondolatok, hangulatok: olykor úgy érzem, egy nagy dolog kezdeténél tehetünk le mi is egy kis téglát az alapozásnál. Korábban csak érzelmileg gondoltam úgy, hogy semmilyen másik termőhellyel nem cserélném el dűlőinket, ma már a józan ész, a szem és a nyelv is ezt mondatja velem. Úgy érzem, különleges, vibráló harmóniák, dallamok születhetnek az itteni hegyoldalakban, csak meg kell találni a megfelelő hangszereket és gondolatokat ahhoz, hogy azok borok formájában megszülethessenek.

Szegény Liptai Zsoltot a Heminával egyszer már nagyon megbántottam. Ráadásul a poszt megjelenése után nem sokkal személyesen is találkoztunk, és az akkor éppen hordóban érlelődő Heminát kóstolva sarokba szorított, és ki kellett fejtenem, hogy miért keserű nekem a szar. (Amúgy a lomhaság volt keserű.) Az ijedtségemet túlzott magabiztossággal leplezve a végén még profetizáltam is egy nagyot, hogyaszongya biztos vagyok benne, hogy a Hemina összetétele idővel meg fog változni – én valami élénkebb fajtát vittem volna bele -, és visszavesznek majd az új fából. A 2008-as Hemina hátcímkéje szerint ráhibáztam, de valószínűleg nem csak én hibáztam (a részleteket lásd lent). Mindenesetre a Hemina még mindig nem az esetem.

Nemrég jelentős kommentviharokat okozott Alföldi Merlot kolléga Takács Lajos-posztja, amelyben kilenc ponttal a legjobb magyar száraz fehérnek minősítette a Hollóvár somlai furmintját. Kilencpontos bor háromezerért? Több se kelletett: már tárcsáztam is délszláv népfelkelő származású bordíleremet, és este a szokott helyen, a benzinkútnál konspiratíve átemeltem a kocsiba egy karton Takács Lajost, hárslevelűt, juhfarkat és furmintot, olaszrizling sajnos már nem volt készleten.

Ingujj fölgyűr, no, megnézem én magamnak azt a kilenc pontot: tényleg Takács lesz Somló Szepsyje? (Ezt a kérdés sajnos egy másik, jóval lehangolóbb értelmezési tartományon is érvényes: ahogy Szepsy István szinte az éhezésig jutott a kilencvenes évek elején, úgy Takács Lajos pincészete sem áll túl jól anyagilag, és az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő mester azt fontolgatja, hogy felhagy a borászkodással Somlón.)

Az alap chilei sztori talán már mindenkinek megvan: bortermelésre teremtetett klíma, szakadatlan mediterrán napsütés, hűsítő szellők balról és jobbról - a Csendes-óceán felől és az Andok magaslataiból, utóbbi öntözővizet is szolgáltat. Az ország földrajzilag olyannyira elzárt, hogy a filoxérának nem sikerült bejutnia, és betegségektől is kevésbé kell tartani a többnyire száraz és napos tenyészidőszakban. Szinte tálcán kínálja magát a lehetőség a vegyszermentes szőlőtermesztésre, ez azonban mégsem annyira elterjedt. Egyelőre.

Utaltam rá már többször is: próbálom behozni a kínzó lemaradást, tanulni a terroirt, tisztelni a követ. Ölembe hullott a lehetőség, keresve sem találhattam volna jobb alkalmat a pótlásra, mint a Kézműves Borok Házának már hagyományosnak nevezhető  félévenkénti bemutatóját. Arra készültem, el kell majd választanom a búzát az ocsútól, ki kell szitálnom a néhány rögnyi terroiraranyat a sárból, de előítéleteim halomra dőltek – a borok tiszták voltak, profik, szinte egytől-egyig hibátlanok. Úgy látszik, messze már az idő, mikor egy-egy különleges tételig vaskos illókon, éretlen vörösökön, vagy éppen túlérett fehéreken át vezetett az út efféle kóstolókon.

Malatinszky Csaba mindig is élen járt az arculatépítésben. A 2007-es borok azt sugallják, hogy a tartalom kezd szinkronba kerülni a brandépítéssel. A legjobbkor, mert a jelek szerint külföldön is kezdik komolyan venni: Steven Spurrier, Jancis Robinson és Caroline Gilby elismerő szavai jelzik, hogy bár a bordeaux-i árszínvonalú, házasítatlan cabernet franc a Tokaji országából igencsak nagy gombóc lehet a külföldieknek, a minőség le tudja bontani az előítéleteket. Egy Malatinszky-bemutatón borítékolni lehet, hogy van a Kúria Cabernet Franc, és van a többi bor. A Szalonspiccben tartott kóstoló azt mutatta, hogy az új évjárattal zárul az olló, és van már olyan Kúria-bor, amely a franc poros nyomába ér.

A sokak által kedvelt, és a magyar borászat utolsó húsz évében rendkívül fontos szerepet játszott Gál Tibor Pincészet - egészen pontosan a Gál család - az alábbi nyílt levelet jutatta el az Alkoholistának:

A Gál Tibor Pincészet Nyílt levele

Kedves Barátaink!

Nagyböjt van. Ez egy olyan időszak, mely megméretteti az embert, s felkészíti testileg, lelkileg egy új, ám igaz valóság befogadására. Talán túlzott absztrakciónak tűnik, de úgy érezzük, ez történik most velünk is, családunkkal, családfőnk hagyatékával, örökségünkkel. Jelen levelünkben szeretnénk a T. Olvasó elé tárni pincészetünk valós helyzetét.

Kabar néven hódít immáron a korábbi hangzatos T10 (Tarcal 10) helyett Tokaj legújabb hivatalos szőlőfajtája. A hír nem igazán újdonság, fajtaborként lepalackozva azonban még nem sűrűn találkozni vele az üzletekben, a több éve feltünedező Chateau Dereszla próbálkozásokon kívül jómagam például még nem találkoztam mással. Ebből az aktuális, 2007-es évjárat már piacon van egy ideje, kapott szép plecsniket is, csúcsborosat a legutóbbi Pannon Bormustrán, ahol Vörös és Fehér is kóstolta, úgy tűnik, szerette, a tavalyi Decanter World Wine Awards-ról pedig egy ezüstérmet hozott haza. A tavalyi Budai Gourmet fesztiválon nekem is nagyon ízlett, terveztem is azóta egy tüzetesebb vizsgálatot, most sikerült idáig eljutni.

Mór talán a legpechesebb magyar miniborvidék: a rendszerváltás óta sem tudta visszaküzdeni magát a piacra, nem voltak korai sztárborászai, akár közepesen ismert pincéi. Pedig van egy sztárfajtája, leírni is félek: hungarikuma: az ezerjó.

Az egykori állami gazdaság romjain nem alakultak szorgos és minőségre törekvő családi borászatok, egyedül Bozókyék küzdöttek, de boraikkal alig lehet találkozni, jóformán csak az évi rendes Borkalauzból értesült az ember: még Móron is készül egy-két bor. E cikkben bemutatni nem tudjuk, nem is akarjuk, micsoda méretes tehetségtelenség, ostobaság, szűklátókörűség okozta, hogy annak idején idősb Kamocsay Ákost, az állami gazdaság egykori borászát is elhajtották Mórról, amikor egy modern nagypincészet tervével kopogtatott. Odébb állt Neszmélyre, lett Hilltop.

[2010-03-18 16:03] Irány a Festetics Palota, a Somlói Tavasz Egyesület és vendégei 2009-es évjáratkóstolója. Útközben azon gondolkodom, vajon nem kellene-e felcserélni az időpontot a portfoliókóstolóval és az évjáratbemutatót inkább ősszel tartani, mikor már majdnem egyévesek a borok? [16:32] Nem teljesen véletlenül úgy érkezem, hogy lekésem a kultúrműsort és a beszédeket. Már nyoma sincs semmi ilyennek, vannak viszont már sokan, de nekem majdnem elegen is. A pohár a kezükben elég bizarr, szerintem valami uruguay-i autochton fehér fajtához tervezthették még a katonai diktatúra idejében. Azért bemegyek.

Bréking nyúz: a Pannon Bormíves Céhben lezajlott az ötévenként esedékes tisztújítás, melynek eredményeként az új elnök Szepsy István, az ügyvezető elnök Árvay János, elnökségi tagok: Frittmann János, Jásdi István és Bock József. (A korábbi vezetőség névsora: elnök: Gere Attila, ügyvezető társelnök: Heimann Zoltán, elnökségi tagok: Árvay János, Jásdi István, Dr. Pók Tamás.)

Roger Scruton, aki élete derekán világutazó akadémikusból sároscsizmás agrárbölccsé képezte át magát elérkezettnek látta az időt, hogy boros eszmefuttatásait önálló kötetben adja közre. Az Iszom, tehát vagyok - a bombasztikus címre némi mentség, hogy a Monty Python Filozófusdalából vett idézet - népszerűsítéséhez bő két oldalt kapott a márciusi brit Decanterben. A könyv alaptézise szerint a modern világ bajaira a bor kultúrájában megjelenő megértő, megengedő, földközeli élet nyújthatna orvosságot. Ám az olvasócsalogató cikk legmarkánsabb megállapítása az, hogy az iszlám fundamentalizmusból sarjadó terrorizmusra döntő csapást mérhetne az alkoholtilalom feloldása és a borkultúra újbóli felvirágoztatása az arab országokban. Végül a cikk az utánérzés vádját is igyekszik elhárítani, amikor Scurton elismeri, hogy bár a könyv írásának idején még azt hitte, hogy ő az első modern filozófus, aki a borról bölcselkedik, ez a cím valójában Hamvas Bélát illeti, aki ráadásul a borban rejlő igazsághoz is előbb ért oda.

Most, hogy elolvadt a hó egyszeriben kiderült, hogy rengeteg munkánk van: a tél eléggé megviselte a Csirke-mál dűlőnkbe vezető utat, ami mi tartunk rendben, de nem csak mi használunk: időnként a fatolvajok és mostanában valaki quaddal is erre tévedt, ami a felázott utat nagyon megviselte. De ez a „valaki” nem csak az utunkat használja, hanem a szőlősorok közötti is száguldozik, majd a vadvédelmi kerítésen át(!) távozott az erdő felé...

Jancis Robinson a hétvégén Budapesten járt, a VinCE névre keresztelt borfesztiválon(?), ahol egyrészt előadást tartott, másrészt ismerkedett a magyar borokkal. Szemben a legutóbbi magyar vonatkozású írásával, most rendkívül rövid volt az átfutási idő: 22-én írt egy rövid bejegyzést arról, hogy Budapesten járt, és tegnap már fölkerült a honlapjára az első borajánló Szepsy száraz furmintjairól. Állítólag hamarosan további értékelések jelennek meg. A Budapesten kóstolt magyar borokat összeségében magas színvonalúnak nevezi, de kiemeli, hogy a magyar bor drága. És persze Szepsy István borai sem olcsók. De Szepsy egy lángelme, szögezi le Jancis Robinson. (Mi mondtuk.)

Majdnem négy évre visszatekintve rá kell, hogy jöjjek: bizony a Csontos furmint nekem szerelem volt első kortyra. Leegyszerűsítve a szerelem képletét, valami olyan magyarázat lehet emögött, hogy a Csontos a két száraz furmintszélsőség között a maga harmadik vagy középútját járja. Nem egyszerűen könnyed és kedves, de nem is csupán robusztus és komoly. Mindkettő és egyik sem.

Az első 7x7 kóstolón találkoztam a 2005-össel, de későn ébredtem, így elkapkodták előlem az összeset. Végül a 2006-ossal kárpótoltam magam, és megfogadtam, jobban figyelek ezentúl. Nagy lelkesedésemben hárommal egyszerre is voltam együtt, hogy aztán jól meglepődjek, miért a legfiatalabb tetszik leginkább. Most február végén pedig különleges alkalom kínálkozott: az összes eddigi Bott Csontost megkóstolhattam egymás mellett. A képlet persze közelebbről megvizsgálva megint nem olyan egyszerű. De hát nem azért tanulunk, hogy rájöjjünk, valójában milyen keveset is tudunk?

Három évre eltiltotta az "egri" termékjelzés használatától a Vincze Borászat Kft-t Eger Város Hegyközségének Választmánya - írja az MTI nyomán Index anyánk. A határozat szerint jelentős kötelezettségszegés - hamisított bor előállítása, forgalmazása, továbbá a bor előállítására, tárolására, nyilvántartására, forgalomba hozatalára vonatkozó rendelkezések megszegése miatt rótta ki a szankciót a testület - közölte Tarsoly József egri hegybíró.