Folytatódik a számadás a szilveszteri és újévi dőzsölésről. A pinot-k után teljes volt a vakság, a második körben semmilyen támpontot nem kaptunk. Némi világosság így is gyúlt: az első és a harmadik palackról ordított, hogy Ráspi. A fajtát/fajtákat azonban aligha tudtuk volna fölismerni. Az elsőként kóstolt 2006-os Zweigelt Válogatás eltéveszthetetlenül ráspis volt, de szokatlan jegyeket is mutatott. Az illatban - a nehezen megragadható ráspisságon túl (valami sötét, kakaós, diós, füstös, fekete olívás illatfelhő) - őszibarackot és sárgadinnyét találtunk; ilyet vörösborban eddig csak a 2006-os Kékfrankos Válogatásban tapasztaltam. Nagyon telt, húsos, tartalmas korty csipetnyi sóval a közepén, kis kesernyével a végén. Néhány alkotóelem még nem találta meg a végleges helyét, de ha összeáll a puzzle, gyönyörű lesz. Jelenlegi állapotában erős hét pont, ám közel a nyolc. (Mondjuk 50 euróért ez el is várható).

Két borász is szerepelni fog ebben a részben, ne lepődjenek meg. Szerepelhetne több is, hisz négyen lettek 2009-ben tőkéstársak; azt, hogy miért csak ketten lesznek, könnyen meg tudom indokolni. 2009 nyarán palack kolléga szervezésében részt vettem ugyanis egy egész napos programban, amit Losonci Bálint és Szecskő Tamás prezentáltak. Délelőtt értünk Gyöngyöspatára, és én csak másnap reggel távoztam tőlük. Igazi élmény volt hallgatni a két mátrai borászt, nem különben volt élmény a boraikat kóstolni.

Nem sok ideje, hogy biztonságosan el tudok vermelni néhány karton bort magam és a korántsem ugyanakkora veszélyt jelentő hőmérséklet ingadozás elől. Ez a lehetőség persze csúnyán visszavetett történelmi fejlődésemben egészen a gyűjtögető életmódig. Van, amit azért tartogatok, mert tetszett. Van, amit azért, mert nem tetszett. Van, ami túl jó ahhoz, hogy felbontsam. Van, ami nem elég jó. Néha aztán könyörtelenül befigyel az idő vasfoga, és az elfektetéssel kamatoztatott remek befektetés ünnepélyes bontáskor kifizetés nélküli lejáratként szerepel a számlakivonaton. Mintha a Lehman testvérek pincéjéből vettem volna. Ilyenkor tartásból eladásba billen a piac, a rémült befektető remegő kézzel előkapja dugóhúzóját a fiókból. Néhány napja már 2010-et írunk, nekem meg itt vannak ezek a 2005-ös kékfrankosaim. Ideje megnézni, mennyit érnek most.

Nálunk a földrajzi távolság miatt a karácsony szinte kizárólag a szülők térfelén zajlik. Szerencsémre érdeklődő borisszák, és méltányolják a jót. Amióta én elborosodtam, azóta az ajándékok zöme boros tasakban közlekedik oda-vissza, és az ünneplés fontos pillanata a dugóhúzás. A megfizethető és így ajándékként szóba jöhető borok mellett persze minden évben kóstolok olyat is, aminél eszembe jut, hogy ebből ők sajnos kimaradtak. Most sikerült valamennyit törlesztenem az adósságból. A karácsonyi borlapra föltettem egy palack 2003-as Malatinszky Kúria Cabernet Franc-t, amit még Műtannin szaktárstól kaptam, és a megfelelő pillanatra tartogattam. Hálás volt a közönség.

Talán csak AM kolléga alig pár hetes balcsillagzatára próbáltunk rácáfolni. Talán csak borozni akartunk egy jót az ünnepek között. Talán csak ki akartuk próbálni, mit tudhat az a bizonyos középkategóriás magyar vörös, ha némi előzetes szelekció után kóstoljuk. Talán magam sem tudom, miért. Mindenesetre összejöttünk borbarát szomszédommal és kóstoltunk. Vörösöket, háromezerötszáz környékéről. És ha nem is futottunk akkora pofonba, mint AM kolléga, a végén mégsem volt felhőtlen az örömünk.

Pálos Miklóst, azaz a szekszárdi Borműhelyt ezen a blogon alföldi merlot fedezte fel, még 2008-ban írt róla, illetve akkor még róluk. Azóta Halmosi Áron nélkül készülnek már a borok. Az áprilisi kézművesbor-kóstolóra úgy érkeztem meg, hogy a Borműhelyre kíváncsi vagyok, és sikerült is alaposan végiginnom ott a sort. Többször is. Tulajdonképpen már akkor megírhattam volna ezt a cikkemet.

Mivel a karácsonyi készülődéshez Rizling Öcsi olyan jól bevált, ezért Szilveszter előtt is Szentesi-bort bontottam - mindjárt kettőt is. Mert ugye, ha ugyanabból az évjáratból egy pincének van egy "A" és egy "B" nevű cuvée-je is, akkor igencsak adja magát az eredeti ötlet, hogy kibontsuk mind a kettőt, és meg is kóstoljuk őket szépen egymás mellett. Érdekes, hogy a majdnem egyező fajtaösszetétel ellenére mennyire különbözőek ezek a borok, miközben persze egy másik szinten hasonlítanak is egymásra rendesen. Hogy mennyire és mennyire nem, arról a hajtás után olvashatnak.

A magyar borsajtót olvasva nem egyszer támadt olyan érzésem, hogy a száraz furmint útjában már csak egyetlen trónbitorló áll, a burgundi fehér. Ez a bizonyos burgundi fehér viszont a leglegebb a fehérek között, és az egész világot elbűvölő és meghódító chardonnay-ból készül. A chardonnay-t persze megdúlták az ausztrálok, a kaliforniaiak és a fél fejlődő világ, szelídebben fogalmazva: minden feltörekvő borrégió a maga képére szabta, vagy még inkább a kasszásítható univerzális fogyasztó képére. A burgundi fehérek presztízsét ez azonban nem ingatta meg, a felnövekvő chardonnay-nemzedék literátus hányada megtanulta, hogy az út végén Burgundia áll.

Mióta elindult az Alkoholista Naptár, kevesebb programot ajánlunk direktben. Az év utolsó boros rendezvényét azonban szeretnénk külön kiemelni: holnap Egerben megújult formában rendezi meg az Egri Bormíves Céh az egri Borszalont. 25 borászat, ismertek és kevésbé ismertek, mutatja be boraikat, miközben felidézik a swingkorszakot. A közös játékban való részvételre kérik a közönséget is, 4000 forintot és a korszaknak megfelelő öltözéket vigyenek magukkal a Hotel Egerbe!

A 25 borász, ha jól olvasom le a plakátról: Bakondi Endre, Balga Családi Pincészet, Bolyki János, Csutorás Pincészet, Daróci Nagy Pincészet, Demeter Csaba, Dula Bence, Gál Lajos, Gál Tibor, Gróf Buttler Borászat, Hagymási József, Hangácsi és Fia, Juhász Testvérek, Korona Borház, Kovács Nimród Winery, Kőporos Borászat, Magisterbor Hauser, Pók Tamás, Sike Tamás, Simon József, St. Andrea Szőlőbirtok, Thummerer Vilmos, Tóth Ferenc, Varsányi Lajos, Vitavin.

Ahogy közeledik az év vége, az ember nekiáll, és listákat készít. Megpróbálja összegyűjteni az év kedvenc borait, vörösökre, fehérekre, szárazakra, édesekre bontja ezeket, sorba rendezi őket újra meg újra. Aztán rájön, hogy a listakészítés nem neki való feladat. Valami úgyis le fog róla maradni, meg persze a bejegyzés élesítése után úgyis azonnal átírná a sorrendet. Legalábbis én így vagyok a listákkal. Úgyhogy az elkövetkező pár posztomban inkább a 2009-es felfedezettjeimről értekeznék. Elsőként a Szeleshátról.

Túl vagyunk az első karácsonyi napokon (én kényszeresen ide számolom a Szentestét is), fogyasztottunk is. Ám valahogy nálunk úgy alakult, hogy a karácsonyi asztalra nem kerül rengeteg bor; a család messze nem annyira boros, mint én. Mondhatnám, remélem még kellően ironikusan: nekik az az ünnep, ha nem iszom. Azért igyekeztem pár bort belecsempészni a karácsonyi hangulatba.

Csütörtök általában az én napom, de most nem volt időm a nagy készülődés közepette rendesen kóstolni. Meg aztán úgysem lenne ideje senkinek rendesen elolvasni. Szoktunk viszont mi ilyenkor olyat kérdezni, hogy milyen borok kerülnek az ünnepi asztalra a kedves olvasónál. Jó példát mutatva én el is kezdem a dicsekvést.

Tegnap Szentesi József Rizling Öcsije segített nekem a konyhában: a mártásba is került belőle egy kevés, de a legtöbb persze a szakácsba. Elévülhetetlen érdemei lettek így. Ha megérkeznek a vendégek, Légli Géza Sauvignon Blanc-ját kapják majd kedvcsinálóként. A halászléhez Bujdosó Rosé Secco és Borműhely Kadarka közül választhatnak. A füstölt tarjával töltött karajhoz kékfrankost iszunk majd Losonci Úrráteszit 2007-ből vagy Ráspit 2005-ből. Lesz desszert is, ám lehet, hogy én nem kérek belőle, hanem bontok inkább egy Szepsy Botondot 2006-ból.

Önöknél mi kerül a pohárba?

Éppen így, a karácsony ijesztő közelségében hosszú, édes boros teszttel jelentkeztünk, percre pontosan egy éve. Efféle körképpel most sajnos nem szolgálhatunk, azt azonban megnéztük, hova jutott a tavalyi kóstoló győztese, illetve hogyan sikerült az újabb évjárat. Az eredmény hajtás után, röviden.

Ahogy ígértem, bontottam egy újabb idei bort, a Heimann birtok újborára esett a választásom. Részben azért, mert az előző cikkben is kapott ajánlást a bor, részben pedig azért, mert a családi pincészettől viszonylag ritkán iszom bort, noha a blog többi szerzője és az olvasóközönség is gyakran magasztalja Heimannékat. Hogy ez miért alakult így (mármint, hogy ritkán fogyasztom a pince borait), nem tudom. Megint csak arra tudok hivatkozni: túl sok jó pince van Szekszárdon is.

Vannak olyan pillanatok (az ezotériában hívők szerint úgynevezett karmikus pillanatok), mikor az ember úgy érzi, valamit épp neki teremtett a sors, a Mindenható, a véletlen, vagy aki amiben hisz. Mintha életünk ösvényén elérkeznénk egy táblához, amire ki van írva a nevünk csupa nagybetűvel, hogy megálljunk mellette, megpihenjünk, és ha csak egy pár pillanatig is, de otthon érezzük magunkat. Valahogy így vagyok én azzal, mikor egy borospalackon meglátom pici lányom nevét. Ezt a bort nekem töltötték le és punktum.

Úgy látszik, minden évszakra jut egy toszkán borbotrány. A régió eldivatosodásának szélhámos haszonélvezőit kezdik a hagyományaikat és/vagy megélhetésüket féltő gazdák földobni a hatóságoknál. Az aktuális bili 10 millió literes. A pénzügyőrök ennyi bort foglaltak le az eredetvédelmi törvény megsértésének gyanújával. A recept a brunello-botrányból már ismerős: kevésbé fölkapott vidékekről beszállított olcsó borokkal keverik a sajátjukat. A lefoglalások ezúttal elsősorban a Chianti régiót érintik; 17 személy és 42 cég ellen nyomoznak okirathamisítás gyanújával.

A mai adagban a Dunántúl három vezető borászatának feje nyilatkozik: Györgykovács Imre Somlóról, Heimann Zoltán Szekszárdról és Konyári Dániel Balatonboglárról. Úgy tűnik, Somlón minden másként működik, de azért 2009 ott is aranyévnek ígérkezik. Mindhárom borász a legjobb évek közé helyezi 2008-at, és 2007 egyiküknél sem előzi meg 2006-ot.

Az egyik legalaposabb és szorgalmasabb borblogger, a WineDoctor hosszú és alapos bejegyzésben ismerteti Tokaj és a Királyudvar történetét, illetve értékeli a Királyudvar aktuális borait. Mivel a szerző érdeklődésének egyik kiemelt területe a Loire-völgy, így várható volt, hogy a Királyudvar testvérbirtoka, a Domaine Huet felől előbb-utóbb eljut Tokajig. A borokat még szeptemberben kóstolta a Domaine Huet bemutatójának részeként. A pontszámok alapján a két Hwang-birtok fej-fej mellett halad. A legmagasabbra értékelt Domaine Huet (Vouvray Le Haut Lieu Demi-Sec 2008) és Királyudvar (Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2002) egyaránt 18.5+ pontot kapott, de a Királyudvar 2008-as Cuvée Iloná-ja még náluk is följebb érhet (18-19+ pont). Összeségében a szerző a tokajiakat finomnak, virágosnak és a vouvray-khoz erősen hasonlónak találta. Az értékelt borok részben Szepsy István, részben Demeter Zoltán vezetése alatt készültek.

Az 1582-ben megnyitott, és a francia királyok és a megszálló nácik által egyaránt szívesen látogatott párizsi étterem, a Tour d'Argent a megszorítások jegyében készletracionalizálásra szánta el magát. A 400 éves boros pince közel félmillió palackos gyűjteményéből 18 ezer palackot bocsátottak árverésre. A bevételből egyrészt az étterem részleges felújításának, másrészt a borkészlet frissítésének költségeit akarták fedezni. Az aukció szinte centre pontosan hozta az elvásárokat, az összbevétel másfél millió euró lett. A legidősebb és egyben legdrágábban értékesített tétel, egy 1788-as Clos du Griffier Cognac volt, amelyért 25 ezer eurót fizettek (1788-ban Párizsban 50 százalékos volt a munkanélküliség, de XVI. Lajos még vígan barkácsolt). Néhány modern klasszikustól is megváltak: egy karton 1997-es Chateau Lafite 3500, 6 palack 1988-as Vosne Romanee 5100, 3 palack 1990-es Chateau Margaux pedig 2500 euróért kelt el. A tulajdonosok állítása szerint a pince legendás kincsei közül semmit nem bocsátottak áruba, és az elárverezett tételekből is maradt annyi, hogy a borlapon továbbra is szerepelhessenek. [A képet innen metszettem.]

Alapvetően azt vallom, amit az Amorf ördögök is megénekeltek: akkor lesz az álom színes, ha az élet se fekete-fehér. Ennek ellenére sokszor hajlamos vagyok leegyszerűsíteni a dolgokat. Például az újborról határozottan azt gondolom, hogy a pincészetek alapvetően cash-flow okokból igyekeznek már novemberre kijönni egy-egy tétellel a piacra. A fogyasztók pedig, nos, a fogyasztók nem tudom, miért veszik fel ezeket a tételeket; leginkább talán azért, hogy elmondhassák: ittak már 2009-es bort. Én legalábbis évről-évre kipróbálok 1-2 újbort, mert kíváncsi vagyok rájuk, de nagy minőséget sosem várok, sosem kapok ezektől a boroktól. Csalódni általában nem szoktam bennük – se pozitívan, se negatívan. Nem várok mást az idei próbáimtól sem; és áttörést az első bor nem is hozott.

Francis Ford Coppola cége beperelte a Vinocor USA csomagolástechnikai vállalatot. A vád az, hogy a Vinocor által szállított különleges palackok és csavarzárak hibái miatt 660 ezer palack bor ment tönkre. A Napa County bíróságra benyújtott vádirat szerint gyakorlatilag a teljes Encyclopedia termékcsalád mehet a levesbe a csálé palackok, az üvegszilánkok és a hibás csavarzárak miatt. Coppoláék hiába figyelmeztették a beszállítót a hibákra, az semmilyen lépést nem tett az elhárításukra, miközben 685 ezer dollárt tett zsebre az első szállítmányért. Az Encyclopedia sorozat afféle folyékony tananyag lett volna, amely a borászkodás és a borélvezet földrajzi, történelmi, étkezési és vallási érdekességeivel ismerteti meg az erre fogékony fogyasztót. Coppola borászatának szakértői a világ legkülönbözőbb tájairól gyűjtötték össze a sorozatot alkotó borokat, amelyek a borvidékek eltérő kultúráját és hagyományait jelenítik meg. Ám a kétbalkezes gyakorlat ezúttal elkaszálta a nagyívű koncepciót és a merész dizájnt.

A középosztály hiányán sírni menő. Én persze vagyok olyan ümmög, hogy ne sírjak azon, amin mindenki más. Én a szarból is kicsipegetem az arabicát. Ennek szellemében válogattam össze 7 palack 3000 forint körüli vöröset remélve, hogy csupa óriásölőt fogunk kóstolni. Hát, ahogy mi sírtunk a végén, az egyáltalán nem volt menő. Másnap úgy összegeztem a tapasztaltakat, hogy ez a szégyen, nem a glicerin. Bizonyára a keserűség beszélt belőlem (a savanyúság, a szárító tannin és a piszkos hordó mellett), de hogy a középosztály silánysága is felbecsülhetetlen kárt okoz, arra mérget vennék. Úgy tűnik, a középkategória nem arra szolgál, hogy vágyat ébresszen a nagyborok iránt, hanem, hogy elvegye a kedvet a spórolástól.

A mai folytatásban három meghatározó tokaji borászattól kapott válaszainkat adjuk közre. Az idei évet összeségében jónak, illetve a száraz borok esetében kiválónak gondolják. Aszú viszont alig lesz, és ezt a legszebb száraz borok sem tudják feledtetni. Némi vigasz, hogy 2007 és 2008 egyaránt szép édesborokat adott.