Ideje lesz megismerkednünk a "carbon footprint" fogalmával, amely az utóbbi néhány évben vált az üvegházhatást fokozó emberi tevékenység gyűjtőnevévé. A "széndioxid lábnyom" azt méri, hogy egy adott termék előállításáért mekkora árat fizetünk globális felmelegedésben. Mivel a természetbarát gazdálkodásnak és a környezettudatos fogyasztásnak a borászat és a bor afféle mintagazdasága és kísérleti terepe, érdemes lesz a széndioxid lábnyom fogalmát megtanulnunk és figyelembe vennünk. Mai borhírsalátánkban egy ilyen széndioxid lábnyom csökkentő ötletről, egy nemzetközi borszimpozionról és egy bizarr Valentin napi terméktársításról számolunk be.

Villányi kiruccanásunk után visszatérünk a Balatonhoz, ahol is igazolva láthatjuk a megállapítást, hogy az olaszrizling nagyon jól érzi magát ezen a vidéken. Főleg, ha úgy odafigyelnek rá, törődnek vele, ahogy mai két pincénknél teszik. Három olyan rizling következik, amelyek különböző módon, de egyöntetűen kiválóan ötvözik a fajta és a terroir sajátosságait.

Még tavaly decemberben jelent meg az utolsó fejezet a 2007-es szüretet értékelő véleményekből. Azóta vártam, hogy befut még egy-két értékelés, de hiába. Aztán egyszerűen kiment a fejemből, hogy két kiváló borászunk válaszai kallódnak a winchesteren. A zárófejezet így önhibájukon és önhibánkon kívül csonka lett, spongyát reá! Vagy stílszerűbben: a kutyafáját!

Ráértem, olvasgattam – legutóbb éppen sok-sok kommentet, mert azokból mindig tanul az ember: talál más nézőpontot, új ötletet, elbizakodottsága bírálatát, akármi hasznosat. Így tűnt fel a „cuccos” témaköre, jelentsen bármit is a szó. Óhatatlanul eszembe ötlött régóta dédelgetett tervem, hogy egyszer alaposabban utánajárok: mit iszunk, amikor bort iszunk? Meg lehet-e határozni a bort vegyészetileg? Milyen elemek és vegyületek – savak, sók, enzimek, fehérjék meg persze szermaradványok, adalékanyagok, tartósítószerek és így tovább – kavarognak a lelkesen taglalt illatok-ízek-savak-tanninok-testek-lecsengések között. Aztán hamar rájöttem, ma a lehetőségek száma végtelen, és a még csak nem is titkos laboratóriumokban naponta-hetente találnak ki olyan újabb és újabb okosságokat biológusok-kémikusok, melyek jelentős részét boldog- boldogtalan alkalmazza is.

Két soproni alapfrankos kétezer alatt. Jandlék a hírek szerint erősen feljövőben, én a tavalyi Missio alapján még nem vettem volna rá mérget. A Weninger „sima” kékfrankos mindig is különleges helyet foglalt el alkesz életrajzomban. Az utóbbi években sajnos többnyire cserben hagyott, de a 2006-osból az ötödik palacknál tartok két hónap alatt. 

38 bor, 12 termelő, 1 borvidék. Az Egri Borvidékért Alapítvány másodszor rendezte meg az egri borok gáláját az MTA termeiben. Elmentem, és megkóstoltam a felhozatal nagy részét. Mivel este családi programom volt, így a kóstolás négy üteme így alakult: forgat, illatol, ízlel, köp. A módszer legnagyobb előnye hogy az utolsónak kóstolt borról is viszonylag értelmes tőmondatokat jegyeztem fel. Régebben hasonló borfelhozatal esetén ezekről vízszintes vonalakat véstem a füzetembe.

Dörgicse és Szőlősgyörök után Villányba látogatunk három rizling erejéig. A vidék nem éppen fehérborairól híres, viszont több neves borászuk készít olaszrizlinget is, ezért semmiképp nem akartam kihagyni ezt az állomást. A kisördög azonban mégis ott motoszkál, fülembe csengenek egy szekszárdi vincellér szavai, aki miközben sauvignon blanc-ját kortyolgattuk, elmondta, tulajdonképpen azért kezdett el foglalkozni a fajtával, hogy tudjon fehérbort is kínálni a kóstoló kezdetén.

Minden valószínűség szerint exportrekordot döntött tavaly Burgundia. Minden vörösboros vidékek legpatinásabbja 2006-hoz képest 25 százalékos növekedésre számíthat. A BIVB, a burgundiai borkereskedelmi kamara/hivatal (honlapjukon az egyetlen hiteles, mozgóképes útmutató burgundikóstoláshoz) szerint 2007 első tíz hónapjában 95,6 millió palack bort exportáltak 589 millió euró értékben (gyors fejszámolás: ez kb. 6 euró per palack – elég nagy lehet az árrés). Az egész éves export pedig várhatóan eléri a 115 millió palackot. A borvidék képviseletében nyilatkozó Delphine Boutier (Albert Bichot) szerint a Kerűlőutak-effektus még mindig hat, és bőven ellensúlyozza a dollár gyengüléséből adódó versenyképesség romlást Amerikában. Az exportcsúcs egyúttal azt is jelenti, hogy a külföldiek pontosan annyi burgundit fogyasztanak, mint a franciák.

Van egy bor, amit ünnepnapra szántam. Épp ezért már vagy három éve minden ünnep után némi lelkiismeret-furdalás tölt el, hogy megint nem az kísérte az ételeket. De úgy alakult, hogy mindig találtam mást a tárolóban, amit izgalmasabbnak gondoltam. Utólag örülök ezen döntéseimnek, ugyanis nélkülük nem írhatnám most azt le: olyan lassan nyolc éves bort kóstoltam, hogy szinte beleszédültem.

A hétvégén, egészen pontosan február 16-án, szombaton az egri borok válogatott tudósai tartanak „székfoglalót” a Magyar Tudományos Akadémián: a borvidék tizenkét vezető borászata mutatja be borait. És hogy a közönséget ne érje csalódás, január közepén ötfős grémium választotta ki a pincészetenként itt bemutatható három-három bort. (Jó lenne tudni az áldozatos munkájú zsürorok nevét is.) A borelőadás-folyam szombaton, 14 órakor indul, a beugró 6000 magyar forint.

Többnyire ma is LP-t hallgatok. Bármennyire természetes ez számomra, sajnos tisztában vagyok vele, hogy a holdkórosság milyen fokára helyez, és a népesség hanyad ezrelékébe sorol. A kényelem persze a CD mellett szól, de a játék lényege a hangminőség volna, és ebben az analóg utcahosszal vezet. Mindez talán halkan a legszembetűnőbb. A lemez és a hangszedő suttogva is teljes képet ad, színekkel, mélységgel, dinamikával – a CD hangerő nélkül meghal, a kontúroknál többet nem képes visszaadni. Gatyalengető hangerőn egy analógszűz persze nyilván leragadna a barázdazajnál, és habozás nélkül küldené a technika szemétdombjára a lemezjátszót. Az LP-hez türelem kell.

Nehéz a fiúk sorsa: megmondta már Oidipusz is – elég szájbarágósan, hogy ne mondjam: parasztvakítósan. Tanult belőle, aki tanult. Persze vannak hétköznapibb drámák is: itt van példának okáért a new generation, amely időnként andantéban előadott csoportos síformagyakorlatokkal szórakoztatja a nagyérdeműt! (Vajon fellépti díjat és veszélyességi pótlékot is kapnak?) Kis Oidipusz-variációk fahordóval vagy acéltartállyal, metszőollóval vagy műtanninnal, elszántsággal vagy talmi csillogás utáni vággyal.

Háromosztatú hírsalátánkból kiderül, hogy a bordeaux-i cru bourgeois-k, különösen a 2004-esek baráti áron kerültek piacra. Legalábbis Kaliforniához képest (amúgy 30-40 euro a hazai borviszonyok között sem irdatlan összeg). Aztán persze van Bordeaux-nak egy ismerősebb arca is, amely soha nem pirul. Ezúttal egy luxuscikk-szakértő háborodik föl azon, hogy a legnevesebb birtokok esetében a palacktól a polcig 8000 százalék az infláció. Végül egy heppienddel végződő éttermi blama: a hat és fél millás Pétrus ihatatlan volt, de a hét millás Mouton Rotschild megmentette a helyzetet.

Arra gondoltam hirtelen, hogy ezentúl kizárólag olyan borokról fogok írni, amelyekben nem tükröződik semmiféle terroir (inni azért iszom ezeket is, még szép), inkább megyek a hiperbe, veszek ezt-azt, amit meglátok, oszt jól érzem magam, a büdös francba az ideológiával, tényleg.

A rotációs rendszer jegyében új elnököt választott a Tokaj Renaissance Egyesület – értesítette az Alkeszt Rakaczki Rita ügyvezető. A Patricius Borház ügyvezető igazgatója Mészáros László Disznókő-vezért váltotta a poszton. További újnóvum, hogy február 7-ével egy emberrel, miszerint Samuel Tinonnal bővült a Renaissance-tagok listája.

Immáron ketten poroszkálunk a rizlinges dűlőúton. Virágozzék száz vándor, éljen a rizling! És most a tizedik fejezet ürügyén engedjenek meg egy embrionális számvetést és vallomást! Borban, borról soha annyit nem tanultam, mint az olaszrizling és a kékfrankos szisztematikus göngyölítéséből. Aki ilyesmire adja a fejét, az előbb-utóbb szembetalálja magát a kérdéssel: "Lehet-e kétszer ugyanabba lépni?" Minden didaktikus szándék nélkül és kissé kelletlenül, de ha már belengettem a farbát, válaszolok: igen is, meg nem is. Vagyis persze minden változik – évjáratok, borászok, talajok, technológiák –, és változik az is, aki a változást látja, de ha a folyó mindig annyira megváltozna, hogy nem ismernénk rá, akkor a kérdést sem tudnánk értelmesen feltenni. Azaz én nem szeretem, ha a talaj, a technológia stb. teljesen "felülírja" a fajtát – adjon hozzá, színezze, árnyalja! Tehát ha engem kérdeznek: legyen olaszrizling és vulkanikus!

Balatonszőlős és Csopak után ellátogatunk Dörgicsére, ahol érdekes meglepetésekben lesz részünk. Ezután átruccanunk Szőlősgyörökre, Légli Ottóhoz, egy neve ellenére kedves rizlingért. Három tétel – az olaszrizling három nagyon különböző arca. Szándékosan sem szedhettem volna össze egymástól ennyire eltérő, sőt inkább elütő tételeket.

Nyugdíjba vonul a Pétrus főborásza, Jean-Claude Berrouet, aki több mint negyven éven át gondozta a világ egyik legnevesebb château-jának borait. De nemcsak a legendás presztízspince tartozott a keze alá, hanem a J. P. Moueix kereskedőház több más birtoka is, például a Pétrustől egy kilométerre fekvő Trotanoy vagy a Magdelaine. A német Vinum magazin év végi számában készített interjút a főborásszal, akit Barbara Schroeder próbált sarokba szorítani.

Immár nyolcéves Bárdos Sarolta és Molnár Péter családi pincészete, a Tokaj Nobilis. Elismertségüket mi sem példázza jobban, mint hogy forgalomban levő palackos tétel a pincénél nincs, a borkereskedők és a borfogyasztók az elmúlt év termését felszívták. 2007 náluk is rendkívülinek bizonyult: soha ennyire jól nem álltak az új borok, mint most. Olyannyira, hogy az augusztus 22-én (!) szüretelt sárgamuskotály már palackban piheni ki a nyúzás fáradalmait.

Az ostorosi Orsolya első borainak megjelenése után három másodperc alatt kultuszpincészet lett. Talán nem csak a kézművesség és a terroárosság volt az oka (különben meg azóta mindenki ezzel marketinggel), és nem csak a reveláció erejű '02-es leányka, hanem az a közepes hatóerejű kommunikációs forradalom, amit címkéikkel, nyomtatott anyagaikkal es weblapjukkal robbantottak ki. (Annak ellenére, hogy éveken át használtak valami megrázóan ronda, Comic Sanshoz hasonlatos betűtípust.) A barátságos, családias, játékos, már-már infantilis imázs nagyon jól eltalált a komor- és komolykodó, szigorú arcú gazdák és lángoló tekintetű próféták mezőnyében.

Az egyik Google-alapító atya borászattal szemez. Amerika a francia trónra tör. Mona Lisa családja él, sőt borászkodik. Egy angol honatya szerint kisebb pohár=kevesebb részeg. Mi a mértékletességben sem ismerünk mértéket, azaz beköszöntött a zéró tolerancia. Egy határozott vélemény Szekszárdról.

Úgy adódott, hogy egy szombat Miskolcon talált, így gondoltam egyet, és bejelentkeztem két tokaji pincébe. Mindkét helyen alapvetően a 2007-es termést terveztem megkóstolni. Mivel különböző okok miatt régebbi évjáratok palackjait amúgy sem tudtam volna, így könnyen tartottam magam a tervhez. Elöljáróban annyit, hogy a hordókban nagyon különböző borok nevelődtek. Egy dologban azonban hasonlítottak: egytől egyig reménykeltők voltak. Úgyhogy vonjuk le már a cikk e pontján a konklúziót: 2007 izgalmas év volt Tokaj-Hegyalján. Kétrészes minisorozatom első epizódja a hajtás után.

Alföldi Merlot kolléga az immár kilencedik fejezeténél tartó Rizlingodisszeában már jó ideje gyűri az olaszrizlingtémát. Ehhez képest én most szűkített merítést fogok megvizsgálni, szigorúan a 2006-os évjáratra koncentrálva. Persze átfedések így is vannak, lesznek. Több száj többet kóstol. Huszonvalahány palackot bontok, de még akár harminc is lehet belőle. Természetesen részletekben, régiónként adagolva. Kezdésként a Balaton – nem meglepő módon – mindjárt három részre való anyagot is szolgáltat. Az első részben balatonszőlősi és csopaki olaszrizlingek következnek a Figula, a Jásdi és a Tamás pincétől.

A 2003-asok nyomán támadt syrah-lázamat alaposan lehűtötte a rákövetkező két átlagév termése. Pedig titkon azt reméltem, a magyar syrah-n nem foghat ki az időjárás: ha becsókol a kalahári, szuperérett, éjsötét, csokoládés újvilágiakat ihatunk, ha győz a sokévi hőátlag, komplex, fűszeres, fineszes óvilágiakat. Nos, nem így történt, engem legalábbis kiver a hideg a 2004-es, horribile dictu 2005-ös syrah-któl, és radikálisan leminősítettem a fajta honi karrierjével kapcsolatos várakozásaimat.

Lássuk az évborászt, aki azt mondta vagy nem azt mondta, beszéljenek a savak, a gyümölcsök, a tanninok!