A sajtófigyelő alkesz csak kapkodja a fejét. Minden második napra jut egy borközeli szenzáció, egy kopernikuszi piruett. A legújabb forradalmi találmány sokunk fejfájására lehetne ír, egy ausztrál borász ugyanis kéntelenítő dugaszt szabadalmaztatott.

Azt olvastam a Johnson–Robinsonban, hogy a francia gyarmatbirodalom felbomlása előtt az észak-afrikai országok adták a világ teljes bortermelésének kétharmadát. Hihetetlen adat. Ennek persze apránként befellegzett az elmúlt évtizedekben, lévén, hogy a mindenkori hatalmak nemigen preferálták a hazai fogyasztást. Igaz, Algériában állítólag még mindig 400 ezer hektáron kornyadozik a szőlő, Marokkóban és Tunéziában pedig sorra ütik fel a fejüket a nemzetközi tulajdonú borászatok, amelyek hajthatatlanul próbálkoznak a piac visszahódításával. A Les Vignerons de Carthage egy ezek közül.

Az amerikai–román tulajdonú DaVino Románia legperspektivikusabb pincészeteinek egyike, ami nemcsak termékeinek minőségében, hanem azok árazásában is tükröződik. Kirándulásunk utolsó állomásán megfigyelhettük, milyen, amikor egy kelet-európai sauvignon blanc új-zélandiasan gömbölyű, kerültek poharunkba meggyőző csúcsvörösök, és örvendhettünk annak is, hogy a főborász süti a húst az ebédünkhöz.

A brit tulajdonú Halewood Romania Románia egyik legnagyobb borászati vállalkozása. Hét pincészete van országszerte, melyek közül egyet látogattunk meg pompás útunk során a Dealu Maréban, az ország legjobb adottságú borvidékén, ám előtte bónusznak kaptunk fél éjszakát és egy délelőttöt a cég érdekeltségébe tartozó Rhein 1892 pezsgőmanufaktúrában.

Balla Géza és a Ménesi borvidék legendáját korábban ismertem meg, mint magukat a borokat. Alighanem Tiffán Ede mesélt először arról, még a 90-es évek végén, hogy mi készül Arad-Hegyalján, ám az első kadarka csak 2006 tavaszán került a poharamba. Tetszett, ahogy a többi Balla-bor is akkor és ott, hiába, nem egy hibás-büdös portugiesert kellett előtte megkóstolnom. Később összefutottam egy-két 2002–2003-as ménesivel megint, de már nem találtam őket igazán meggyőzőnek. Mígnem végre helyben nézhettem meg, mit művel Ópáloson a Pannon Bormíves Céh első határon túli magyarja.

Robog az olasz borhenger: az export értéke 2007 első felében 12 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest. Ám a jóra szomjazó alkoholista szempontjából fontosabb hír, hogy a Gambero Rosso és a Duemilavini 2008-as borkalauzának beharangozójaként nyilvánosságra hozták a legkiemelkedőbb olasz borok listáját. A teljes Gambero Rosso-lista itt olvasható, a Duemilavinié pedig itt. A Gambero Rosso hagyományosan három pohárral (Tre Bicchieri), a Duemilavini öt szőlőfürttel (Cinque Grappoli) jutalmazza a csúcsborokat. A Gambero Rosso a Slow Food mozgalom kebeléből nőtt ki, míg a Duemilavini az Olasz Szomeliészövetség (Ais) kiadványa. A két legfontosabb olasz borvidék hárompoharasai (itthon is ismerős nevekkel):

Mondtam, hogy üresség van a fejekben. A legújabb érdekes döntés: kihagyták a borturizmust a balatoni fejlesztési programokból. A balatoni borászok úgyis kaptak már pénzt eleget, egyébként pedig tetszettek volna komplex programokat kínálni. Index anyánkon van erről egy elég nagy cikk, kissé dühösen szólal meg benne Laposa Bence és Jásdi István. Ott lehet elolvasni, itt lehet hozzászólni.

Október 27-én a Copiában, az amerikai borkultúrközpontban rendezik meg a nagy dugóvitát. A találkozó célja, hogy a parafa, illetve az alternatív zárak hívei kifejthessék véleményüket, beszámolhassanak a legújabb kutatásokról és természetesen cáfolhassák egymás érveit.

A csődgondnokhoz vezető út kadarkával van kikövezve. Papíron legalábbis biztos receptnek tűnik egy középborászat ronggyá égetéséhez: rothadásra hajlamos, egyenetlenül érő fajta, gyanúsan halvány, savas, karcsú borral. A mai fősodorba kb. annyira illik, mint Laci bá’ Gordon Ramsay konyhájába. Az ésszerűség azt kívánná, hogy egy ilyen szeszélyes fajta bora drága legyen, csakhogy a rekonstruált és feléleszteni kívánt hagyomány szerint a kadarka valójában Volkswein, a mindennapok bora, a magyaros, fűszeres étkek eszményi és olcsó kísérője. Összegezve a fentieket: a kadarka drágán előállítható, olcsó asztali bor, amely a legfinomabb burgundik titkos bájait idézi minden tizedik évben.

A New Jerseyben található Crystal Springs szabadidő központ tulajdonosa, Gene Mulvihill 50 000 palackos borgyűjteménnyel rendelkezik. Érthető módon megfordult a fejében, hogy milyen jó volna a palackok fölnyitása nélkül tudni, melyik oxidált vagy éppen dugós.

Eltöltöttem Romániában négy napot. Szőlőket nézegettem, pincéket látogattam, borokat kóstolgattam ott. Voltak élményeim. Nem kevés. Ennek köszönhetően négyrészes cikksorozat születhetett. A másodikban Balla Gézáról, a harmadikban a Halewoodról, a negyedikben a DaVinóról lesz szó riportszerűen. Az elsőben viszont arról, hogy nemcsak hozzánk érkeznek román borok egy ideje, hanem magyarok is mennek Romániába. Amelyeket bizonyos körökben elkezdtek szeretni ott. This is the beginning of a beautiful friendship?

Megjelent a legtekintélyesebb spanyol borkalauz, a José Penin által szerzett Guia Penin 2008-as kiadása. A több mint 8000 kóstolt borból mi most a legalább 95 pontosak listáját tesszük közzé. Néhány a magyar piacon is jelen lévő pincészet (sőt bor) neve is fölbukkan. José Penin évértékelőjében kiemelte, hogy feljövőben vannak a fehérek, és az ún. terroirborok, amelyek tükrözik termőhelyük sajátosságait.

A Sideways bekaphatja, mondta Bob kolléga, és igaza volt. Más kérdés, a népszerű mozifilm merlot-gyűlölete alighanem abból a körülményből táplálkozik, hogy pár évtizeddel ezelőtt, a vörösbormánia fellángolásakor elárasztották Amerikát a fajtából készült olcsó és unalmas löttyök. Így lett a nyomorult merlot a gagyi szinonimája. Hanem ha a forgatókönyvírók olyan grandiózus borokat vedeltek volna forgatókönyvírás közben, amilyeneket nekünk sikerült A. Móri Leányka harmadik gyermekének születése alkalmából, akkor nem kizárt, hogy inkább a zinfandelt gyalázzák a sárga földig. Vagy akármi mást.

Tulajdonképpen magam sem tudom, szeretem-e a pinot noirt. Pontosabban én biztosan szeretem, de nem tudom, hogy e plátói rajongás talaján serkenhet-e komoly kapcsolat. Tépkedem a margaréta leveleit napestig, szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, folyamatos vívódás ez. Többek szerint évtizedes kóstolási tapasztalat szükséges ahhoz, hogy igazán értékelni tuduk a fajtát, ráadásul az az évtized ideális esetben Burgundiában töltődik el, nem pediglen a magyar ugaron. Vagyis akárhogy is osztok-szorzok, nem vagyok én elég jó parti Borsószem Királykisasszonynak.

Azt mondják, a chardonnaynak nincs igazán egyedi karaktere, inkább afféle tabula rasa, amelyre kedve szerint írhat a terroir (vagy a borász). Azaz eszményi alany a dűlőfaggatáshoz, vagy akár a nature or nurture vita borászati lefolytatásához. Saját praxisomban a chardonnay legalább annyira szól a kádárokról és a mikrooxidációról, mint az áldott anyaföldről és a fölé rendelt időjárásról. De most nem ez a lényeg: életem legragyogóbb chardonnayját kóstoltam Légli Ottónak köszönhetően, aki nem mellesleg a  rieslinggel, a sauvignon blanc-nal és a Landorddal klasszikus mesterhármasnál tart nálam.

Annyit társalgunk itten mindenféle szerekről és adalékokról, mint a pinty. Szerzőink és olvasóink zöme azonban még sosem látott ilyen szépen feliratozott zsákot, amilyet szemfüles barátunknak sikerült úgymond lencsevégre kapnia a minap. Hogy a fotó hol készült, ne firtassák. Annyit elárulunk, bár gyengíti a sztorit, hogy nem Magyarországon. A mi borászaink ennél sokkal, de sokkal óvatosabbak.

A hajdani játékkártyagyár, amely ma a kézi kütyük piacának uralkodója, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy meglovagolja a globális bordivatot. A Beginners Wine DS november közepén kerül piacra Japánban. A két képernyős konzolra szabott játék afféle bor-ki-mit-tudot (borglosszárium, kvíz, tanácsadás és etikett) kínál az ilyen izgalmakra fogékony Nintendo-tulajdonosoknak. A Wine DS az új felnőtteket (ezen belül is a nőket) megcélzó oktatós játékstratégia része. A játék csak Japánban lesz kapható, és nagyjából 5000 forintnyi jenbe kerül.

Nemcsak drága anyánk ír feszt a szerencsi erőműafférról, mások is foglalkoznak vele. Most épp az Info Rádió, amelynek Szabó Györgyöt, Tokaj és Szerencs országgyűlési képviselőjét jutott eszébe megszólaltatani az ügyben. A történetesen szocialista politikus – egykori népjóléti miniszter, bizony – pillanatnyilag nem látja, hogy "a tokaj-hegyaljai borászatot és a világörökségi címet bármilyen értelemben veszélyeztetné ez a beruházás". Egyrészt, mert a tervezett monstrum károsanyag-kibocsátása elenyésző, másrészt, mert naponta csupán eggyel több kamion haladna át a borvidéken, harmadrészt, mert a beruházás munkahelyeket teremt. Egyébként pedig Szabó György szeretné, ha "az ipar és a borászat eddigi szimbiózisa továbbra is megmaradna". Az utolsó mondatban értelmet találó olvasóink között Alkesz-előfizetéseket sorsolunk ki. Teljesen ingyen.

2005 és 2006 között 7 százalékkal emelkedett az organikus francia borgazdaságok száma. Az organikus dűlők összterülete 2001 óta 40 százalékkal, az utóbbi tíz évet alapul véve 400 százalékkal nőtt. Ez azonban így is csupán 19 ezer hektárt jelent. A régiónkénti lebontásban Languedoc-Roussillon áll az élen (5290 hektár, 2 százalékos növekedés 2005-höz képest), a harmadik helyezett pedig a Bordeaux-t is magában foglaló Aquitaine (2806 hektár, 20 százalékos növekedés).

Ha hiszik, ha nem, tényleg hosszú ideje iparkodtam jó Varga-borba botlani. Magyarország kedvenc pincészete az elmúlt egy-két évben kapott tőlem hideget eleget, meleget azonban még nem. Mondtam is múltkor, ahhoz, hogy Varga Péter és családja ne csak piacvezetővé, hanem tényezővé is váljon – hiszen azt szeretnék –, mindössze csak a színvonalon kéne emelni, igaz, azon sokat. Aztán nemrég megjelent az Aranymetszés borfamília, amelynek egyik tagját, a 2006-os badacsonyi olaszrizlinget hozzávetőleg ezer forintért emeltem le a polcról a Corában.

Egyrészről elkészült a pinot noir géntérképe, ami akkor is örvendetes hír, ha még nem sejtjük, hogy ennek a tudományos eredménynek a következményeit melyik évjáratban lesz szerencsénk először érezhetni. Bízzunk a tudmányban. (Egy jó génmanipulált burgundi?)

Kicsit felcsatlakozom most én is a Kékfrankosmaratonra, lihegek, rovom a köröket, vigyorgok a kameráknak. Csapra vertem ugyanis két kékfrankost, mindkettőt Szekszárdról, mindkettőt a szép 2006-os évjáratból, ideális ötletnek tűnt tehát az összekóstolás. Ráadásul ahogy szépen jönnek kifele a sötét pincékből az első rendesebb kettőezerhatos vörösök (már ha a deklaráltan újborokat és a kékoportugízereket nem számoljuk ide), imaginárius tekintetünk előtt lassan feldereng az évjárat első, még hevenyészve felskiccelt, de már nemcsak fehérborokkal vászonra vetett képe.

Nyolcvanöt éves korában elhunyt a wachaui borvidék nagyon nagy öregje. Franz Hirtzberger forradalmasította a fehérborkészítést, megindította a világhírnév felé a wachaui rizlinget és a zöldveltelinit. Hogy úgy mondjuk: kitalálta és újrafogalmazta Wachaut.

Védekezz sütőporral! Esetleg vízüveggel! Ebből persze adódhatna legalább egy altesti tréfa, de nem sütném el itt, ugyanis sokkal komolyabb és izgalmasabb dologról lenne szó: a biogazdálkodás lehetőségeiről a magas minőségű borok előállításában. Egyszerűsítsünk: hogyan állíthatunk elő Szepsy Cuvée-t vízüveg mérsékelt (és megfelelően időzített) felhasználásával? Mert egyre inkább úgy tűnik: előállíthatunk; sőt csak így állíthatunk elő! Természetesen a Szepsy Cuvée tetszés szerint behelyettesíthető más, hasonló léptékű palackos alkotással.

Index anyánk nem hajlandó abbahagyni – hogy, hogy nem – a tokaji borászok és a Hujber Erőmőépítő Ottó közötti antagonisztikus ellentétek mélyreható ábrázolását. Az e témában frissiben megjelent szöveg arról szól, hogy hamarosan a térségbe látogat Sólyom László köztársasági elnök, akinek határozott kiállásában nagyon bíznak a szőlőművelők és a borkészítők. Tényleg, vajon lehet-e Tokajból új Zengő? Olvassák el a részleteket itt.