Ha év eleje, akkor brunello kóstoló. Így volt ez tavaly is, a hagyomány idén sem szakadt meg. Suhayda László, az Enoteca Montalcino tulaja, ismét felbontott egy tucat brunellót. Az apropó ilyenkor az új évjárat piacra kerülése, illetve két évjárat is januártól kapható: a sima…

Sokat elmond egy pincéről, hogy milyen a belépő bora. Mert bizony nem olyan könnyű igazán jót alkotni ebben a kategóriában. Legyen az alapbor tartalmas, jellemző a birtokra, csillantsa fel a magasabbra pozícionált borok erényeit; de azért legyen könnyen érthető, jól fogyasztható…

A Borkollégium idén új kóstolósorozatot vezetett be, Grand Vins-nek keresztelve el azt. A koncepciója, hogy olyan drága tételeket is meg lehessen kóstolni, amit magának az ember nem venne meg, 12-14 fős társaságban viszont megkóstolhatók. Dagadtossal belekóstoltunk Bordeaux bal és…

Előző két középkorú kékfrankosom nem okozott csalódást: a Villa Tolnayt és az Orsolyát is szépnek találtam. Ezen aztán jó fel is bátorodtam, így a mini-maraton végére fokozva a tempót - mintegy dőzsölve - együtt bontottam rögtön kettőt. Egyikük sem újonc itt nálunk:…

A válasz voltaképpen egyszerű, leginkább ott, ahol jó kis meszes talajt és kellemesen mérsékelt klímát talál. Persze ilyen körülmények között sem mindegy, hogy éppen hová telepítik, de ha kedvére való területre akad, bőven szórja áldásait. Etyek és Pannonhalma Eger…

A Tamás Pincét olaszrizlingjeik révén ismertem meg, alighanem ezzel nem vagyok egyedül a klubban. Kiváló és nagyon úgy tűnik, időtálló borokat készítenek a fajtából, számomra egyszerűen kihagyhatatlanok a témában egy komoly sorból. Vörösboraikkal, úgy emlékszem, akkor…

Két borász is szerepelni fog ebben a részben, ne lepődjenek meg. Szerepelhetne több is, hisz négyen lettek 2009-ben tőkéstársak; azt, hogy miért csak ketten lesznek, könnyen meg tudom indokolni. 2009 nyarán palack kolléga szervezésében részt vettem ugyanis egy egész napos…

Talán csak AM kolléga alig pár hetes balcsillagzatára próbáltunk rácáfolni. Talán csak borozni akartunk egy jót az ünnepek között. Talán csak ki akartuk próbálni, mit tudhat az a bizonyos középkategóriás magyar vörös, ha némi előzetes szelekció után kóstoljuk. Talán magam…

Mivel a karácsonyi készülődéshez Rizling Öcsi olyan jól bevált, ezért Szilveszter előtt is Szentesi-bort bontottam - mindjárt kettőt is. Mert ugye, ha ugyanabból az évjáratból egy pincének van egy "A" és egy "B" nevű cuvée-je is, akkor igencsak adja magát az…

Ahogy közeledik az év vége, az ember nekiáll, és listákat készít. Megpróbálja összegyűjteni az év kedvenc borait, vörösökre, fehérekre, szárazakra, édesekre bontja ezeket, sorba rendezi őket újra meg újra. Aztán rájön, hogy a listakészítés nem neki való feladat. Valami…

Túl vagyunk az első karácsonyi napokon (én kényszeresen ide számolom a Szentestét is), fogyasztottunk is. Ám valahogy nálunk úgy alakult, hogy a karácsonyi asztalra nem kerül rengeteg bor; a család messze nem annyira boros, mint én. Mondhatnám, remélem még kellően ironikusan: nekik…

Ahogy ígértem, bontottam egy újabb idei bort, a Heimann birtok újborára esett a választásom. Részben azért, mert az előző cikkben is kapott ajánlást a bor, részben pedig azért, mert a családi pincészettől viszonylag ritkán iszom bort, noha a blog többi szerzője és az…

Vannak olyan pillanatok (az ezotériában hívők szerint úgynevezett karmikus pillanatok), mikor az ember úgy érzi, valamit épp neki teremtett a sors, a Mindenható, a véletlen, vagy aki amiben hisz. Mintha életünk ösvényén elérkeznénk egy táblához, amire ki van írva a nevünk csupa…

A középosztály hiányán sírni menő. Én persze vagyok olyan ümmög, hogy ne sírjak azon, amin mindenki más. Én a szarból is kicsipegetem az arabicát. Ennek szellemében válogattam össze 7 palack 3000 forint körüli vöröset remélve, hogy csupa óriásölőt fogunk kóstolni. Hát,…

Szeretem, ha egy bor mögött történet is van. Sokszor pincelátogatáskor mesélnek a borászok arról, hogy mit, miért csinálnak, néha ez is elég. Ilyenkor az otthoni kóstoláskor óhatatlanul többet, kicsit mást, többet kapok az adott palacktól. Persze az ember óhatatlanul a bort…

Múlt héten az Iparművészeti Múzeum aulájában vendégeskedett a Soproni borvidék. A tavalyi bemutatóhoz hasonlóan idén is maradt bennem hiányérzet az összképet és a kiemelkedő tételek kiemelkedését tekintve egyaránt. Szerencsére (ahogy ő mondaná) ügyesen megírta ezt már…

A riojai Muga pincészet boraival ismerkedhettem hétfőn este, a magyar forgalmazó WineAge Kft. által szervezett bemutatón. A Bodegas Muga egy 1932-ben alapított mai napig családi tulajdonban lévő pincészet. Összesen 200 hektár szőlőjük van Rioja Altában, jellemzően meszes, agyagos,…

A bort folyamatosan körbelengi a sznobizmus diszkrét bája. Az ember elindul (én legalábbis onnan jövök) a középiskolai és felsőfokú tanintézményi bulik világából, ahol kétes eredetű borokat önt föl kétes eredetű italokkal. Hogy ne érezze ezt cikinek, még véletlenül sem…

Lassan két hete, hogy Mádon jártunk egy barátommal Lenkey Géza pincéjében. Azon a pénteken egyik meglepetés ért a másik után. Még az autópályán robogtunk, mikor Géza telefonon érdeklődött: mennyit bírunk kóstolni. Ugyanis csak száraz borból harmincat készített már az…