Megélhetési kívülállóként a bordeaux-i cirkusz trapézszámain általában csak röhögni szoktam, de a múlt havi brit Decantert olvasva már csípte a szememet az izzadságszag. Steven Spurrier főmunkatárs és párizsi kóstolólegenda azt mondta, mivel a fél világ odavolt 2003-ért,…

Istenuccse a franciákat valahogy nem szeretem. Tudja isten, mi okból, de nem szeretem. Ettől még Bordeaux körül kering a borvilág, és nem tudok egy bormagazint úgy kinyitni, hogy valami nagyon feleslegeset ne tudnék meg valamelyik satóról. Így aztán évente egyszer eljátszom a…

Feszt mondom, ezer alatt sokkal könnyebb kellemes fehért találni, mint iható verest, ám az ember próbálkozik, mondhatni, kötelessége ez neki. Na hagyjuk a lírát, a lényeg, hogy a minap észrevettem a Kaisers polcán két egrit, 999-ért, egymás mellett sorakoztak ők. Annál inkább…

Jó sokat írtunk már arról, hogy jó sok jó bor terem Burgenlandban, ám annyira sokat egy ültő helyemben még soha nem kóstoltam, mint a múlt héten egyszer csak. Barátunk, a Bortársaság azon morfondírozik, hozzon-e be ilyenekből minél többet, vagy ne hozzon, ebből kifolyólag…

Március elején eleget tettem egy monori meghívásnak. Számomra akkor még ismeretlen emberek arra vállalkoztak, hogy megnézik, milyen is a hazai kadarkafelhozatal, van-e vezérszál, amelyere fel lehet fűzni a fajtát. Mert amit ez ideig kadarkaként árultak, az mind messze van…

A Cabernet Brothers hazai népszerűsége a kilencvenes évek második felében tetőzött, aztán elváltak útjaik, a franc maradt a porondon, durva árakkal, a sauvignon szopóágra került. A sauvignont a sznobtőzsdén most annyira mélyen jegyzik, hogy André Kosztolany vélhetően már…

Az elején azt reméltük, állandó alrovatunkká fejlődhet a borok a hiperből vonal, de elhanyagolódott nagyon. Ünnepélyesen megígérem, ezentúl másképp lesz, és ha már itt tartok, górcsövem alá helyezek máris három fehéret. Pontos árukra nem emlékszem, 600 és 800 közötti…

Nem divat mostanában a merlot. A Sideways ütötte sebek lassan gyógyulnak, a cabernet-őrületből pinot noir- és syrah-őrületbe esik a hazai vörösborissza, a merlot meg csak úgy van, csendesen, visszafogottan, mint a sarokba dobott lódenkabát. Néha villant belőle egy…

Így utólag kissé riadtan pillogok, amikor Alkonyi "Istenes" László legújabb versében azt olvasom, hogy: "Hideg nélkül nincsen meleg./Csak a tél után érkezhet a tavasz." Mi meg gyanútlanul örültünk, hogy hét ágra süt a nap, és Gaia gondjaira ügyet sem vetve…

Önvakításunk első részében legalább összefutottunk két igen jó borral. Vörösben azonban kevésbé szép élményekkel voltunk kénytelenek szembesülni. Végső soron nagyon is megleptük egymást. Csak éppen azzal, hogy amit előzetesen izgalmasnak vártunk, középszerűnek vagy…

Még az ősidőkben, a világgazdaságos kóstolók korában volt minálunk szokásban az, hogy évente körülbelül egyszer mindenki hozott egy-két palack fóliába tekert bort, amelyek segítségével meglephette a többieket ügyesen. Így esett, hogy egy kecskeméti borászat – talán…

Ha már amúgy is belejöttünk nagyon az év bortermelője cím módszeres erodálásába, én is rúgok egyet ebbe a seggbe, bár nem szándékosan. A sors úgy hozta ugyanis, hogy a Nagy Bikaviadal soron következő etapjába szőrmentén bekerült bor visszakézből hazaküldte az eredetileg is…

Megnéztünk két gall kakast. A veres itthon is kapható, a másikat évekkel ezelőtt vettem: vakon bízva akkori toulouse-i kapcsolatomban, ami hozott sok örömet, de többször el is keserített. Most persze lecsókolnám a homlokát! Mindkét bor AOC-s, ami nem garancia a jó…

Immáron hét hosszú hónapja, hogy beleléptem a rizlingfolyóba, és azóta mint rizlingman élem a világom. Közben persze tágítom a horizontot, amerre látok, de a rizlinghez, legyen olasz vagy félolasz, mindig örömmel térek haza. Ritkán vernek át, és az sem kerül sokba. Ugyanakkor…

Nem csinálok ebből rendszert, ehhez a témához sem konyítok mélyen – nem mintha Molnár B. Tamáson kívül bárkiről, aki evésről ír Magyarországon, elhinném, hogy tényleg szakért hozzá –, meg nem is étteremkritika ez. Egyrészt azt akarom elmesélni, hogy jól enni…

Egyszer csak azt vettem észre – önéletrajzi elemekben bővelkedve említem ezt, persze –, hogy unom a tematikus kóstolókat. A vakokkal már régóta így vagyok. Nincs mese, a jó borhoz hozzátartozik a címke is. Ha az nem látszik, a zember hajlamos inkább a hibákat, semmint az…

A Chateauneuf-du-Pape járt már nagyon magasan, és úgy tűnik, éppen most kapaszkodik vissza esmét a legcsúcsabb csúcsokra. Az nem sokat jelent, hogy én ezt a borvidéket szeretem a legjobban vörösben – Piemont mellett, persze –, ám az már többet, hogy a mindenféle…

A szigorú kéjdiéta után újra egy etap, ahol a borok is dolgoztak, azaz a fogyasztóvédelemből visszatértünk a gyönyörök kertjébe. A kritikai él azért itt is vágott, ha volt mit, de több volt a derű, mint a ború. Egy feledhető, egy különös és két emlékezetes kékfrankos,…

Albán merlot egyenest egy tiranai vinotékából, fekete leányka Romániából, tökéletesre érett zöldveltelini Wachauból, és hogy Magyarország se maradjon ki a régióból, Horváth Ráspi József Máté Cuvée-je ráadásnak. Nemzetközi leszek módfelett.Sara Merlot Vere E Kuqe,…

Az aktuális etap két jó nevű borászt hozott össze, akik jelenleg pályájuk egészen más szakaszát futják. Polgárék alól mintha kicsúszott volna a rekortán, míg Vida Péter a La Vida sorozattal az élmezőny nyakában liheg. A mezítlábas kékfrankos azonban önálló szakág, ahol…

Drága olvasónk és őshozzászólónk, Művelődő barátaival karöltve szakajtónyi kékfrankossal iparkodott bearanyozni karácsonyát. Aztán azt gondolták, érdemes lehet közreadni tanulságos tapasztalataikat. Nem zárkóztunk el ez elől, annak ellenére, hogy van jó kis saját…