Két Vylyan: a 2004-es lakossági cabernet és a 2006-os, előzetesszerű portugieser. Az utóbbi alapján optimistán tekintünk a jövőbe: egyszerűség, sűrűség, őserő. Szabolcska Mihály csókoltatja Kisharsányt.Vylyan Villányi Portugieser 2006Erős vaníliás, újboros illat, echte…

A karácsony környéki céges ajándékjárásnak megvan a maga boros hozadéka, természetesen, évről évre izmosabb, hál' isten; megfelelően magas beosztásba kapaszkodott ember gyakorlatilag február közepéig folyamatosan részeg lehet, tök ingyen. Már csak ezért is érdemes…

Karácsony előtt, közben, után kifehéredtem megint. Ünnepkor a zember nyilván olyan borokat vesz elő, amelyeket szeret, vagy amelyektől sokat remél. Ha innét nézem, végső soron felemás volt a felhozatal. Bizonyos előzmények alapján legalábbis sokkal több 7-8 pontos…

Az úgy volt, hogy elhatároztuk hárman – én, a Feri meg a Bíró Imre –, ha már vége van a 2006. évnek, búcsúztassuk tisztességes borokkal őt. És lőn. Eredetileg nem terveztünk konkrét összecsapásokat, csak egészséges sort, a sors keze azonban négy tökéletesen…

Hogy miért szeretem a bikavért? Talán mert hamisíthatatlanul magyar, a mi garatunkra készül, a szánk íze szerint alakul. Ilyenre csiszolta a magyar talaj, a lélek és persze a gasztronómia. A tiszta kadarkától eltekintve talán ő illik legjobban kishazánk étkeihez. Ezért mindig…

A hosszú adásszünet nem kizárólag az én lelkemen szárad. Amitől ugyanis tartottam, abban immár benne járok. Ez itt az "olcsó tőkék híg leve" szakasz (tisztelet a kivételnek). Ezek nem borköltemények, amelyek hét nyelven beszélnek, hanem a hajdani, vizespohárból ivott…

Magyarországon nem szeretik az amerikai borokat, panaszolta a Monarchia Matt International témába vágó italozásán Kovács Nimród tulajdonos, miközben a jelen lévő média- és egyéb személyiségek szakadatlan sóhajtozás közepette rajongták a felhozatal minden egyes darabját,…

Az előző rész tartalmából: megismerkedünk a Juhász testvérekkel, akik igen tehetséges, elegáns bikavérükkel hívják fel magukra a figyelmet. Megérkezik és azzal a lendülettel le is szerepel a tavalyi év bortermelőjének alapbikája, és a helyzetet a szekszárdi állami gazdaság…

Nagyon készültem erre a kóstolóra. Túlságosan is. Régóta hallom öreg burgundi rókáktól, hogy ami itthon pinózás címszó alatt folyik, az alig van köszönő viszonyban az igazi burgundival. Ha mégis, akkor ezt Lőrincz Györgynek köszönhetjük. Bárhogy legyen is, én a tavaszi…

Széles körben ismert név, sokak Boxija, a villányi úttörő triumvirátus tagja. Mindannyiunk "Szent Márton bora"-szállítója, egy igazán jól menő gazdaságot felépítő, szorgos, echte sváb. Sok iriggyel és hatalmas baráti körrel. Nála még fesztelenül élvezheti a…

Alföldi Merlot kolléga szemlézett még télen a brit Decanterből egy bolgárokért lelkesedő szöveget, meg amúgy is tudható, az EU-ba készülő ország borászata legkeményebb versenytársaink egyike nemzetközileg, veresvonalon. Ezek után gondoltunk egyet, és a szakirodalommal…

Múltkor fehér, most vörös tapasztalataim és benyomásaim gyűltek össze bőséggel, jókor, hiszen ez a hét sokkal inkább frissességről, gyümölcsökről és ásványosságról szólt, mint rubinról, hordóról és feketeribizliről, animáliákról nem is beszélve. A porondon három…

Kreinbacher Józsefék felforgatták Somlót úgy, ahogy van, de ahhoz, hogy igazán meggyőzőnek lássuk, el kell menni és meg kell nézni, mit hogyan csináltak, csinálnak. Eddigi boraik ugyanis bár jók, még nem adják vissza a nagyon is nagyra törő elképzeléseket. 2003-ban, az első…

Örvendezhetnek a terroirbuzik és a dűlőfaggatók, a mozgékony Kató Andrásnak, akit például a Borbarátból és a Monarchiából ismerünk, és két darab Varga Sándornak – meg nem borból gyűjtött pénzüknek – köszönhetően pillanatokon belül nyitik a Terroir Club…

Hívő frankistának vallom magam, de nem vakhitűnek. Megtérésemet a militáns hitetlenség évei előzték meg. A hajdani ellenszenv fokozott óvatosságként él tovább bennem. Mert legyünk őszinték, aki hiperben vagy akár borkereskedésben járva a vakszerencsére bízza a választást,…

Amit az újborozásról gondolok, megírtam tavaly, úgyhogy az elvi alapvetést most annál is kevésbé engedném bő lére. A lényeg, hogy szűk baráti körben magunk is szoktunk libát enni ilyenkor, amely esemény pontosan Márton-nap estéjére esett ezúttal. Nemcsak bozsolékat kóstoltunk…

Don Szájmonról régóta készülök írni én, hiszen az egri feltörekvők egyik alapembere ő, aki majdhogynem áttekinthetetlen szortimenttel, ám árértékben egészen kiváló borokkal versenyez. Valahogy még sincs benne a fősodorban teljesen, részben tán azért, mert nem a legismertebb…

Móri leánykánkkal összemelegedve kóstolgattunk meg jó néhány hete három pompás taljánt, és azért nem írtam meg sokáig egyébként kivételes élményeimet, mert bizakodtam, hogy sikerül összeszednem valamit a lenyűgöző Bruno di Roccát készítő toszkán pincészetről. Végül…

A vakteszttel elméletben már leszámoltam, a gyakorlatban legalább havonta egyszer gyakorlom. Van, hogy nagyon okosnak érezzük magunkat utána, van, hogy magunkba roskadunk. Összességében azért inkább olcsó (akarom mondani, drága) játék felnőtteknek. A vakteszt lélektanához sajnos…

Elveresedtünk alaposan mostanában, ezért szembemegyek a tendencióval hirtelen. Kóstoltam, azazhogy ittam jó pár fehéret az elmúlt egy-két hétben, köztük egészen finomakat is. És felbukkan egy majdnem új szereplő a Művelt Alkoholista horizontjának nadírján: a Patricius…

E heti maratonetapom laza, nyáresti galoppnak ígérkezett. Taklerék és Jandlék jeles kékfrankisták, sőt, Taklerék az abszolút élvonal, papíron. Ám most nagyon alám tettek.  Takler Szekszárdi Kékfrankos 2004 Taklerék a Noir Golddal beírták magukat a magyar…

Néhány hónapja osztottam ki vörösborvonalon az első tízest – nem mintha az osztályzat lenne a legfontosabb, hanem hát maga a bor –, s önéletrajzi elemekben bővelkedve azóta is úgy gondolom, az a bizonyos volt életem legfelemelőbb borkóstolásainak egyike. Persze van a…

Rajtaütésszerűen folytatom chardonnay-vonalon néhány hete kezdett, hosszadalmasra tervezett posztsorozatomat. Annál is plánébb, hogy már megint egyre inkább ízlenek nekem ennek a nyomorult globálfajtának a borai. A minap történetesen a Pannonhalmi Apátsági Pince 2004-ese és…

Fáztam, mint kutya a dértől, az olcsó kékfrankosok utcájába besétálni. Volt alkalmam megtanulni, hogy veszélyes környék. De az előítéleteinket olykor próbára kell tenni, és ezúttal mázlim volt. Az egri gombászok egy ráspisan filigrán, izgalmas kékfrankost adnak alig ezer…