Még egy szűk esztendő sem telt az előző kiadás óta, és máris megérkezett Lőrincz György dűlőfaggatásának újabb kóstolható eredménye, a három Grácia, avagy a Paptag, Hangács és Ferenchegy alkotta pinot-trió. Ahogy tavaly, úgy most is kedvezményesen juthatunk hozzá…

Legutóbbi jelentkezésem óta túl vagyunk egy rossz emlékű szüreten és egy hosszú, ugyanakkor eseménydús téli időszakon. 2010-ben a leánykák, az olaszrizlingek és a kékfrankosok szerepeltek igazán csak jól. A fehérborok szépek: sok gyümölccsel illatban, ízben – ezekhez…

Liverpool drukkerként, akinek minden ismerőse Barcelona, Real Madrid, vagy legalább Manchester szurkoló, megtanultam kicsire összehúzni magam, a részsikereknek örülni, bírót rezignáltan szidni, és rangadókon rettegni a 93. perctől. Tudjuk, hogy a néhai Gál Tibor pincészetét…

Mostanáig vártam Tóth István válaszára, de elszakadt a cérna, zárul a sorozat. A végére két egri és egy kósza balatoni pince maradt, három nagyon különböző történet, de a maga módján mindegyik fontos. A válaszokból kirajzolódó összkép meglepetést már nem okoz:…

Közhely, de igaz: szinte minden kontextus és nézőpont kérdése. Ha mai két boromat a bikavérek finoman szólva heterogén mezőnyéhez viszonyítom, akkor két nagyon jó bikavért kóstoltam. Ha úgy nézem, hogy bontottam egy dűlős és egy csúcsbikavért Eger egyik legjobb és…

Az utóbbi időben többször is eszembe jutott, hogy a katartikus magyar borélményeim túlnyomó részét Horváth Józsefnek és Bukolyi Lászlónak köszönhetem. Olyan borokra gondolok, amelyek nem egyszerűen élvezetet okoztak, hanem az esztétikai élmény mellé és/vagy részeként…

Egerben szomorú év az idei. Ha a Gróf Buttler pontszámait kiiktatjuk az egyenletből, három pont alá süllyed az átlag. Kövér vígasz, hogy 2009 és 2006 konszenzusos aranyév volt. Az igencsak sokszínű borvidéki termék- és fajtapaletta lassú tisztulásának jeleként fogható föl,…

Legutóbbi kadarka-posztom többeket is megihletett, például kedves ismerősöm Németh Gábor főállású borgyűjtő is megkeresett régóta dédelgetett ötletével, miszerint nézzük meg, hol tartanak életpályájukon múlt századból elmentett kadarkái. A terv valóra vált, kadarkás…

A szombati posztban ismertetett londoni osztrák-magyar bemutatón részt vett a magyar borok iránt őszintén érdeklődő, és azokat elég jól ismerő Isabelle Legeron MW. Isabelle Legeron az első francia nő, aki Master of Wine címet szerzett, és ő volt a „háziaszonya” a…

A borvilág wunderkindjei közül az egyik a szomszédunk: Ausztria. A vöröseknél világszerte jóval kevesebb hájpolásban részesülő fehér oldalon az utóbbi öt év talán legnagyobb áttörése az osztrák zöldveltelini, ami úgy vált divatossá és közkedveltté, hogy közben nem ment…

A világ legjobb zweigeltjeiért nem kell messzire menni: a Fertő-tó környékén akár meg is lehet állni. Kitaláltam, hogy a legjobb hazaiak mellé odateszek két komoly osztrák versenyzőt, meghívom blogger borbarátaimat, nem árulva el nekik előre, hogy mit kapnak majd vakon poharukba. A…

Nagyon szeretem a kadarkát. Kóstolókon, fesztiválokon, ha már meglátom egy borsorban, a világért sem hagynám ki, mindig kíváncsi vagyok rá. Szerencsére egyre ritkábban kell csalódnom: jönnek csak szembe a játékos, könnyed, fűszeres pédányok, akik itatják is magukat rendesen.…

Ez a palack már a múltkori, két új-zélandi nagyágyút felvonultató sorba is bekerülhetett volna, de akkor másképp alakultak a dolgok. Pedig elvben ott lett volna a helye, már ha abból indulunk ki, hogy a Buttler készíti az egyik legjobb honi pinot noir-t, ha nem a legjobbat,  a…

Mozgalmas nyár van mögöttünk. Végig versenyt kellett futnunk az idővel, hogy utolérjük magunkat. A kép vegyes: van amelyik dűlőben a gyenge rügyfakadás, van ahol a rossz kötődés, van ahol a peronoszpóra tizedelte meg a termést. És van olyan is, ahol minden tökéletesen sikerült,…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

Arról még nem is tudósítottunk itt nálunk, mondhatni agyonhallgattuk a hírt, hogy Bolyki János lett idén az év bortermelője Egerben. Nem éppen ezért, de akár jó ürügy is lehetne, ha kellene ilyen egy (vagy két) Bolyki-bor bontásához. Az volt a terv ugyanis, hogy megnézem a két…

Furcsa, mondhatni strange viszonyban vagyunk mi zweigelttel. Nem is találkozunk túl gyakran, és akkor sem mindig kapja össze magát rendesen, mégis valami megmagyarázhatatlan vonzódást érzek iránta. Persze, kaptam felejthetetlen élményeket tőle: a Ráspi Zweigelt 2004 mindig is egyik…

A május gyakorlatilag szinte csak esős napokkal telt el Ostoroson, a június végre meghozta a várva várt napsütést és jó időt. Május eleje óta 215 mm csapadék esett, ebből 103 mm a május 6. és 16. közötti tíz napban. A szőlő egyelőre jól viseli a sok esőt, az Ostoros-patak…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

"A syrah az univerzális csábító – milliószám rontja meg, és teszi szeszrabszolgájává a gyökértelen, globális fogyasztót. Sötét, mint az éjszaka, sűrű, mint a tinta, tanninos, mint állat, és a fekete bors vagy a szeder felismeréséhez igazán nem kell…