Így utólag kissé riadtan pillogok, amikor Alkonyi "Istenes" László legújabb versében azt olvasom, hogy: "Hideg nélkül nincsen meleg./Csak a tél után érkezhet a tavasz." Mi meg gyanútlanul örültünk, hogy hét ágra süt a nap, és Gaia gondjaira ügyet sem vetve…

Önvakításunk első részében legalább összefutottunk két igen jó borral. Vörösben azonban kevésbé szép élményekkel voltunk kénytelenek szembesülni. Végső soron nagyon is megleptük egymást. Csak éppen azzal, hogy amit előzetesen izgalmasnak vártunk, középszerűnek vagy…

Még az ősidőkben, a világgazdaságos kóstolók korában volt minálunk szokásban az, hogy évente körülbelül egyszer mindenki hozott egy-két palack fóliába tekert bort, amelyek segítségével meglephette a többieket ügyesen. Így esett, hogy egy kecskeméti borászat – talán…

Szűkebb pátriárkám (nemrég hallottam a rádióban, hogy a Földművelődésügyi Minisztérium tetejéről is hesszölnek az ávósok) középmarketjében, a CBA-ban konkrétan, figyeltem le két közelmuzeális Vylylant (a felső polcon megvillant, vagyis ott figyelt) véletlenül: pinot 2001…

Komolyan mondom, szeretnék végre találkozni egy igazán finom régi vágású tokajival, amelyet megdicsérhetnék jó szívvel. Ezért egyszer-másszor kísérleteket teszek, amelyek viszont szinte soha nem vezetnek semmi jóra, sajnos.Az 1974-ben alapított Puklus Pincészet Bodrogkeresztúron…

Kezdjük azzal, hogy nem szeretem a borvacsorákat. Ha magára a borra vagyok kíváncsi, inkább nem torzítom el érzékszerveimet semmilyen étellel, még ha pontosan ahhoz a borhoz komponálta is valamely séfje a világ gasztroiparának. Ha pedig nem eszem, csak iszom (illetve kóstolok), akkor…

A szigorú kéjdiéta után újra egy etap, ahol a borok is dolgoztak, azaz a fogyasztóvédelemből visszatértünk a gyönyörök kertjébe. A kritikai él azért itt is vágott, ha volt mit, de több volt a derű, mint a ború. Egy feledhető, egy különös és két emlékezetes kékfrankos,…

Az aktuális etap két jó nevű borászt hozott össze, akik jelenleg pályájuk egészen más szakaszát futják. Polgárék alól mintha kicsúszott volna a rekortán, míg Vida Péter a La Vida sorozattal az élmezőny nyakában liheg. A mezítlábas kékfrankos azonban önálló szakág, ahol…

Drága olvasónk és őshozzászólónk, Művelődő barátaival karöltve szakajtónyi kékfrankossal iparkodott bearanyozni karácsonyát. Aztán azt gondolták, érdemes lehet közreadni tanulságos tapasztalataikat. Nem zárkóztunk el ez elől, annak ellenére, hogy van jó kis saját…

Millenéminium bébivel úgy kerültem orális kapcsolatba, hogy őt előre megfontolt szándékkal besztbájgyanúba keverték. Korrekt fehér nevetséges áron - oltogatott az általam megnevezni nem kívánt személy. Ezerötszáz a Tom Selleckről elnevezett magnum palack, tehát a rendes hét…

Hogy miért szeretem a bikavért? Talán mert hamisíthatatlanul magyar, a mi garatunkra készül, a szánk íze szerint alakul. Ilyenre csiszolta a magyar talaj, a lélek és persze a gasztronómia. A tiszta kadarkától eltekintve talán ő illik legjobban kishazánk étkeihez. Ezért mindig…

A hosszú adásszünet nem kizárólag az én lelkemen szárad. Amitől ugyanis tartottam, abban immár benne járok. Ez itt az "olcsó tőkék híg leve" szakasz (tisztelet a kivételnek). Ezek nem borköltemények, amelyek hét nyelven beszélnek, hanem a hajdani, vizespohárból ivott…

Alföldi Merlot kolléga szemlézett még télen a brit Decanterből egy bolgárokért lelkesedő szöveget, meg amúgy is tudható, az EU-ba készülő ország borászata legkeményebb versenytársaink egyike nemzetközileg, veresvonalon. Ezek után gondoltunk egyet, és a szakirodalommal…

Az intrika mint terroir, avagy Fertőrákoson virágzik a leányka. Pietizmus vagy feszültség hajtja a jó borászt? Az apátok lukra futottak: mérték helyett zsíros túlkapás. Végül a gall tyúk, aki visszahozott a ló túloldaláról.Ráspi Leányka 2005Nem tudom, hogy azok, akik Ráspit…

Amit az újborozásról gondolok, megírtam tavaly, úgyhogy az elvi alapvetést most annál is kevésbé engedném bő lére. A lényeg, hogy szűk baráti körben magunk is szoktunk libát enni ilyenkor, amely esemény pontosan Márton-nap estéjére esett ezúttal. Nemcsak bozsolékat kóstoltunk…

Don Szájmonról régóta készülök írni én, hiszen az egri feltörekvők egyik alapembere ő, aki majdhogynem áttekinthetetlen szortimenttel, ám árértékben egészen kiváló borokkal versenyez. Valahogy még sincs benne a fősodorban teljesen, részben tán azért, mert nem a legismertebb…

Elveresedtünk alaposan mostanában, ezért szembemegyek a tendencióval hirtelen. Kóstoltam, azazhogy ittam jó pár fehéret az elmúlt egy-két hétben, köztük egészen finomakat is. És felbukkan egy majdnem új szereplő a Művelt Alkoholista horizontjának nadírján: a Patricius…

Nem kell seggre esni, ha kinyitnak egy toszkán bort, mondja a nyájas-patrióta olvasó, és igaza van, annak ellenére, hogy Piemontban nemigen termelnek toszkán borokat, s bizony akadnak köztük egészen meggyőzőek is. Rosszak dettó. Akár Piemontban, akár Toszkánában. A kultpincének…

Akik nem a mennyiségben, hanem a minőségben hisznek, csak azoknak ajánljuk – zengi fülembe a rádió némi részeges gajdolás után. Hoppá, végre valami nekem való – pattanok fel, és hangosabbra tekerem. Aztán folytatódik a reklám: a Varga Pincészet 2006-os csabagyöngye…

Talán nem írok le semmi nóvumot ha azzal kezdem, hogy kishazánk legnagyobb tócsája, a Balaton (ejtsd: Pláttenzé) mostanság nemcsak a boldog békeidőkre emlékeztető, gumiszandálosan harsány NDK turisták számára rejt számos felfedezni valót, hanem a hon borostásra izzadt iszákosai…

Orbitális ív a kétpontos oportugízertől a nyolcpontos Grande Sélectionig, az érdektelen olcsótól a Villány újrafogalmazásának sejlő szuperdrágáig. Végigvizslattam a Tiffán-pince úgynevezett derékhadát. Ede bácsi volt az életemben az első. Önéletrajzi elemekben…