Önvakításunk első részében legalább összefutottunk két igen jó borral. Vörösben azonban kevésbé szép élményekkel voltunk kénytelenek szembesülni. Végső soron nagyon is megleptük egymást. Csak éppen azzal, hogy amit előzetesen izgalmasnak vártunk, középszerűnek vagy…

Még az ősidőkben, a világgazdaságos kóstolók korában volt minálunk szokásban az, hogy évente körülbelül egyszer mindenki hozott egy-két palack fóliába tekert bort, amelyek segítségével meglephette a többieket ügyesen. Így esett, hogy egy kecskeméti borászat – talán…

Tömény balfi terroir csikófogakkal. Vajon tényleg úgy működik a szőlő, mint a vájár, a csille meg a bányaló? Aztán egy másik balfi, a présház mellől, amelytől semmit nem vártam, és majdnem mindent megkaptam. Végül mit keres a Fertő-tó mentén az áltengeri szél, és miért…

Ez az új típusú Gere-címke ragadt a palackra, a válogatásos. Ritkán találkozni vele, volt már ilyen medoc noir (Perle fantázianéven) és kékoportó-válogatás, ha jól emlékszem. Még nem egészen értem, miképpen épül a termékstruktúra, de FMCG-marketingguru legyen a talpán, aki…

Immáron hét hosszú hónapja, hogy beleléptem a rizlingfolyóba, és azóta mint rizlingman élem a világom. Közben persze tágítom a horizontot, amerre látok, de a rizlinghez, legyen olasz vagy félolasz, mindig örömmel térek haza. Ritkán vernek át, és az sem kerül sokba. Ugyanakkor…

Egyszer csak azt vettem észre – önéletrajzi elemekben bővelkedve említem ezt, persze –, hogy unom a tematikus kóstolókat. A vakokkal már régóta így vagyok. Nincs mese, a jó borhoz hozzátartozik a címke is. Ha az nem látszik, a zember hajlamos inkább a hibákat, semmint az…

A délpannon "csúcsborokra" mostanában rájár a rúd. Bántjuk őket, mert elszaladt velük a barrik, az alkohol, az extrakt és az árképzés. A délpannon csúcsborok termelőit és lelkes fogyasztóit ez a szofisztikált panaszária a legkevésbé sem zavarja. Miközben az árak az…

Kezdjük azzal, hogy nem szeretem a borvacsorákat. Ha magára a borra vagyok kíváncsi, inkább nem torzítom el érzékszerveimet semmilyen étellel, még ha pontosan ahhoz a borhoz komponálta is valamely séfje a világ gasztroiparának. Ha pedig nem eszem, csak iszom (illetve kóstolok), akkor…

A Chateauneuf-du-Pape járt már nagyon magasan, és úgy tűnik, éppen most kapaszkodik vissza esmét a legcsúcsabb csúcsokra. Az nem sokat jelent, hogy én ezt a borvidéket szeretem a legjobban vörösben – Piemont mellett, persze –, ám az már többet, hogy a mindenféle…

A kései cuvée-k, szamorodnik és a száraz fehérek után újabb tokaji műfaj látszik újjáéledni: egyre több presztízspincészet van jelen a piacon háromputtonyos aszúval. Sikerül-e visszafoglalni a Kerház és az eurobéték büntetőborai által uralt terület egy részét? A…

Amint 2006 Alkoholista-bortermelőjének megválasztásakor is kitűnt, nyájas olvasóink odavannak Egerért. Ezt a pompás borvidéket mi sem gyűlöljük. Egyebek közt azért sem, mert az elmúlt fél évtizedben alighanem ott bukkant fel a legtöbb tehetséges borász. A legismertebb neveket…

Drága olvasónk és őshozzászólónk, Művelődő barátaival karöltve szakajtónyi kékfrankossal iparkodott bearanyozni karácsonyát. Aztán azt gondolták, érdemes lehet közreadni tanulságos tapasztalataikat. Nem zárkóztunk el ez elől, annak ellenére, hogy van jó kis saját…

A chiantik hányatott gyermekkoráról, identitászavaráról és a szupertoszkánok gravitációjáról már írtam. Én személy szerint soha nem rajongtam értük, saját hierarchiámban a többi sangiovesederivátum (Brunello és Rosso di Montalcino, Vino Nobile di Montepulciano stb.) mögött…

Karácsony előtt, közben, után kifehéredtem megint. Ünnepkor a zember nyilván olyan borokat vesz elő, amelyeket szeret, vagy amelyektől sokat remél. Ha innét nézem, végső soron felemás volt a felhozatal. Bizonyos előzmények alapján legalábbis sokkal több 7-8 pontos…

Az úgy volt, hogy elhatároztuk hárman – én, a Feri meg a Bíró Imre –, ha már vége van a 2006. évnek, búcsúztassuk tisztességes borokkal őt. És lőn. Eredetileg nem terveztünk konkrét összecsapásokat, csak egészséges sort, a sors keze azonban négy tökéletesen…

Magasztaltassék! Így kezdődik az első olyan Bach-kórusmű, amelyet szőröstül-bőröstül benyaltam, és amitől ma is pogózni támad kedvem, ha nagy ritkán tű alá teszem (a pontosság kedvéért: Gardiner-licenc vinil + Denon DL-103). És profilunkhoz illőbben szintén magasztaltassék…

Hogy miért szeretem a bikavért? Talán mert hamisíthatatlanul magyar, a mi garatunkra készül, a szánk íze szerint alakul. Ilyenre csiszolta a magyar talaj, a lélek és persze a gasztronómia. A tiszta kadarkától eltekintve talán ő illik legjobban kishazánk étkeihez. Ezért mindig…

Magyarországon nem szeretik az amerikai borokat, panaszolta a Monarchia Matt International témába vágó italozásán Kovács Nimród tulajdonos, miközben a jelen lévő média- és egyéb személyiségek szakadatlan sóhajtozás közepette rajongták a felhozatal minden egyes darabját,…

A közelmúltban eljátszottam a gondolattal, hogy hány magyarra jutna ujj, ha egy kézen kellene összeszámolnom 2006 nagy vörös élményeit. Kettőre jutott: Gere Solus 2003 és St. Andrea Mythos 2002. Mindkettő merlot, és váratlanul mindkettő az ölembe hullott. A hurik pávatollas…

Az előző rész tartalmából: megismerkedünk a Juhász testvérekkel, akik igen tehetséges, elegáns bikavérükkel hívják fel magukra a figyelmet. Megérkezik és azzal a lendülettel le is szerepel a tavalyi év bortermelőjének alapbikája, és a helyzetet a szekszárdi állami gazdaság…

Nagyon készültem erre a kóstolóra. Túlságosan is. Régóta hallom öreg burgundi rókáktól, hogy ami itthon pinózás címszó alatt folyik, az alig van köszönő viszonyban az igazi burgundival. Ha mégis, akkor ezt Lőrincz Györgynek köszönhetjük. Bárhogy legyen is, én a tavaszi…

Alföldi Merlot kolléga szemlézett még télen a brit Decanterből egy bolgárokért lelkesedő szöveget, meg amúgy is tudható, az EU-ba készülő ország borászata legkeményebb versenytársaink egyike nemzetközileg, veresvonalon. Ezek után gondoltunk egyet, és a szakirodalommal…