Nagy a mozgolódás mostanság az Egri borvidéken. Sokan sokféleképen próbálnak tenni annak érdekében, hogy ne a rossz hírű és -ízű bikavérek ugorjanak be elsőre a borisszáknak. Persze az út rögös, döcögős. Akiknél jártam, azok talán simábban haladnak, de még akad kátyú.…

Tömény balfi terroir csikófogakkal. Vajon tényleg úgy működik a szőlő, mint a vájár, a csille meg a bányaló? Aztán egy másik balfi, a présház mellől, amelytől semmit nem vártam, és majdnem mindent megkaptam. Végül mit keres a Fertő-tó mentén az áltengeri szél, és miért…

Baráti unszolásra, ha nehezen is, de egy rideg szombaton útra keltünk legmagasabb hegyünk nyúlványain küzdő ifjoncaink múlt évi termésének mustrájára. Jó olyan dolog mellé állni, ami tiszta, előremutató és értékteremtő. Ez a három ember és társaik arra vállalkoztak, hogy…

Ez az új típusú Gere-címke ragadt a palackra, a válogatásos. Ritkán találkozni vele, volt már ilyen medoc noir (Perle fantázianéven) és kékoportó-válogatás, ha jól emlékszem. Még nem egészen értem, miképpen épül a termékstruktúra, de FMCG-marketingguru legyen a talpán, aki…

A szigorú kéjdiéta után újra egy etap, ahol a borok is dolgoztak, azaz a fogyasztóvédelemből visszatértünk a gyönyörök kertjébe. A kritikai él azért itt is vágott, ha volt mit, de több volt a derű, mint a ború. Egy feledhető, egy különös és két emlékezetes kékfrankos,…

Felbontottam néhány nap eltéréssel két Vinagora-aranyplecsnis magyar vereset. Mindkét bor készítője háttérbe szorult kissé mostanában. Míg Szőke Mátyás chardonnay-királyként a kilencvenes évek vége felé ért a csúcsra, Vida Péter ugyanazon évtized közepén volt a…

Az aktuális etap két jó nevű borászt hozott össze, akik jelenleg pályájuk egészen más szakaszát futják. Polgárék alól mintha kicsúszott volna a rekortán, míg Vida Péter a La Vida sorozattal az élmezőny nyakában liheg. A mezítlábas kékfrankos azonban önálló szakág, ahol…

Drága olvasónk és őshozzászólónk, Művelődő barátaival karöltve szakajtónyi kékfrankossal iparkodott bearanyozni karácsonyát. Aztán azt gondolták, érdemes lehet közreadni tanulságos tapasztalataikat. Nem zárkóztunk el ez elől, annak ellenére, hogy van jó kis saját…

Az Egri Borvidékért Alapítvány szervezésében, még a nagy össznépi vásárlások közepette tartották meg a rendezvényt. Az alapgondolat: megnézni egy ma és egy lehetőleg tíz évvel ezelőtt készült bort egymás mellett. A tíz évet csak kompromisszumokkal lehetett betartatni a…

A hosszú adásszünet nem kizárólag az én lelkemen szárad. Amitől ugyanis tartottam, abban immár benne járok. Ez itt az "olcsó tőkék híg leve" szakasz (tisztelet a kivételnek). Ezek nem borköltemények, amelyek hét nyelven beszélnek, hanem a hajdani, vizespohárból ivott…

Alföldi Merlot kolléga szemlézett még télen a brit Decanterből egy bolgárokért lelkesedő szöveget, meg amúgy is tudható, az EU-ba készülő ország borászata legkeményebb versenytársaink egyike nemzetközileg, veresvonalon. Ezek után gondoltunk egyet, és a szakirodalommal…

Múltkor fehér, most vörös tapasztalataim és benyomásaim gyűltek össze bőséggel, jókor, hiszen ez a hét sokkal inkább frissességről, gyümölcsökről és ásványosságról szólt, mint rubinról, hordóról és feketeribizliről, animáliákról nem is beszélve. A porondon három…

Hívő frankistának vallom magam, de nem vakhitűnek. Megtérésemet a militáns hitetlenség évei előzték meg. A hajdani ellenszenv fokozott óvatosságként él tovább bennem. Mert legyünk őszinték, aki hiperben vagy akár borkereskedésben járva a vakszerencsére bízza a választást,…

A vakteszttel elméletben már leszámoltam, a gyakorlatban legalább havonta egyszer gyakorlom. Van, hogy nagyon okosnak érezzük magunkat utána, van, hogy magunkba roskadunk. Összességében azért inkább olcsó (akarom mondani, drága) játék felnőtteknek. A vakteszt lélektanához sajnos…

Egy név, amelyet mindenki ismer, aki egyszer már ivott minőségi bort. Fogalom, a villányi triumvirátus legnagyobb ívet befutott tagja. Sztárborász, ha a bulvármédia szerint címkézzük fel. Egy sikeres, tudatos ember, amit én láttam belőle. Egy spanom – akivel volt egy-két…

E heti maratonetapom laza, nyáresti galoppnak ígérkezett. Taklerék és Jandlék jeles kékfrankisták, sőt, Taklerék az abszolút élvonal, papíron. Ám most nagyon alám tettek.  Takler Szekszárdi Kékfrankos 2004 Taklerék a Noir Golddal beírták magukat a magyar…

Fáztam, mint kutya a dértől, az olcsó kékfrankosok utcájába besétálni. Volt alkalmam megtanulni, hogy veszélyes környék. De az előítéleteinket olykor próbára kell tenni, és ezúttal mázlim volt. Az egri gombászok egy ráspisan filigrán, izgalmas kékfrankost adnak alig ezer…

Iramfutó nyúlként kocognék most néhány métert a kékfrankos-maratonozó Alf. Merl. kolléga mellett, mivel úgy alakult az élet, hogy kezembe került egy palack Vesztergombi Ferenc és Csaba igen drága kékfrankosából. Az életet persze én alakítottam így: félládányi Gere Kopárt…

Amit a kékfrankosról tudtam és a kisokosokból összekanalazhattam, azt leírtam nagyjából egy éve. A véleményem azóta nem változott, továbbra is a kékfrankost tartom a „Great Red Hope”-nak. A számomra fölöttébb tanulságos Rizlingodisszea után már gyúrok a…

Sokkal nehezebb olcsón finom vörösborhoz jutni, mint fehérhez. Kiérlelt meglátásom ez nekem. De az is lehet, inkább úgy van, hogy fehérben még jólesik egy korrekt módon összerakott reduktív gyorsbor, míg vörösben okvetlen szükség van tartalmakra. Akárhogy is, mindig…

Szoktunk azon nyavalyogni gyakran, hogy a Balaton környékén nincs jó magyar bor, vacak lőrékkel szúrják ki szegény hülye turisták szemét az álnok nyerészkedők, persze csak képletesen. Holott fel-feltünedeznek tisztességes termelők egyre szebb számban, bár még mindig nem elegen.…