Terroir kékfrankos, hungaricum kadarka, újraéledő csóka, hazára lelt cabernet franc és mondjuk kifinomult pinot noir. A merlot meg menjen inkább csak haza. Mentségemre szóljon, hogy ez a kóstoló még előtte volt, akkor még nem tudhattam. Persze azt már akkor is lehetett sejteni, hogy…

Augusztus végétől tartó maratoni szüretünk véget ért! – majdnem. Egy kis kísérleti cabernet savignon még kint maradt. Az ideális, az előző évekhez képest csodálatos időjárás tökéletesen érett, egészséges szőlőt teremtett. Úgy gondolom, éppen a megfelelő időben,…

A szüret nagyon szépen alakul. A remek időjárási körülményeknek köszönhetően a szőlő pontosan annyi időt kaphat, amennyire szüksége van. Az időjárás miatt egyáltalán nem kell aggódnunk. A szőlő kétharmada már a pincében van, a kékfrankosból, a cabernet sauvignonból és…

Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt…

A CousinVin egy fiatal családi borászat a soproni borvidékről. A szülők rakták le az alapokat, mára a három fiú viszi a vállalkozást és igen bátor (vagy vakmerő) módon a nem éppen könnyű 2010-es évjárat boraival lépnek ki először a piacra. Boraik a pincénél és Soproni…

Volt egy ilyen Matt Kramer-ihlette feladvány, hogy vajon tudunk-e olyan bort mondani, amiről piacra kerülése idején, pusztán az érzékszerveink tanúságára hagyatkozva, gyakorlatilag lehetetlen megmondani, hogy évek múltán klasszissá érhet. Sokszor hangoztatott vélemény, hogy az a…

Kékfrankosban jól teljesít, zweigeltben verhetetlen, ha ez találós kérdés lenne, nyilván mindenki rávágná, csakis Ráspiról lehet szó. Ha úgy szólna a feladvány, hogy ki az a termelő, aki a Weninger mellett még remek merlot-t készít Sopronban, akkor talán már többet kellene…

Franz, a biodinamikus átálló, azt mondják, veszített népszerűségéből az utóbbi években. Az átállók sorsa. A Sopron a New Hope, a föltámadás bora, olcsó és jó, beszállóküvé: merlot, syrah és kékfrankos. Ha mostanában úgy adódik, hogy egy áruházban kell vörösbort…

Sopronból két homlokegyenest ellenkező értékelést kaptunk az idei évjáratról. Horváth "Ráspi" József szerint a tízes skálát lefelé kellene bővíteni ahhoz, hogy az idei év nehézségeit érzékeltetni lehessen. Franz Weninger szerint viszont 2010 náluk potenciálisan…

Megbocsáthatatlanul fiatalon iszom meg a boraimat. Mint a legtöbben, én is azt iszom, ami éppen forgalomban van. Eltenni ritkán teszek. Nem azért, mert fejlövésem, hogy a bor nem érik a palackban, hanem mert nincs keretem az előtakarékosságra. És talán nem tudatosodott bennem eléggé,…

A szombati posztban ismertetett londoni osztrák-magyar bemutatón részt vett a magyar borok iránt őszintén érdeklődő, és azokat elég jól ismerő Isabelle Legeron MW. Isabelle Legeron az első francia nő, aki Master of Wine címet szerzett, és ő volt a „háziaszonya” a…

A borvilág wunderkindjei közül az egyik a szomszédunk: Ausztria. A vöröseknél világszerte jóval kevesebb hájpolásban részesülő fehér oldalon az utóbbi öt év talán legnagyobb áttörése az osztrák zöldveltelini, ami úgy vált divatossá és közkedveltté, hogy közben nem ment…

A világ legjobb zweigeltjeiért nem kell messzire menni: a Fertő-tó környékén akár meg is lehet állni. Kitaláltam, hogy a legjobb hazaiak mellé odateszek két komoly osztrák versenyzőt, meghívom blogger borbarátaimat, nem árulva el nekik előre, hogy mit kapnak majd vakon poharukba. A…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

Volt már vita nálunk arról, hogy a külföldi szájak értékítélete mennyire releváns a magyar borok szempontjából (Albert gazda kontra, Bob pro). Általános elvként a "több száj többet lát" talán elfogadható, de tény, hogy Angela Muir vagy Neal Martin elképesztő…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

A soproni borvidékről hosszú évek óta számomra két pince emelkedik nagyon határozottan a többi fölé: Ráspi és Weninger. Utóbbinál ifjabb Franz csendesen teszi a dolgát, készíti a jó borokat, amelyek az újabb évjáratokban már biodinamikusak is, bár ezt sem könnyebb…

Rákontrázok, pinot noir ismét, nehogy már hiánya legyen a Kedves Olvasónak néhány napnyi elvonástól. Humbug-mellékzönge vagy véletlen egybeesés, ahogy tetszik, mindenesetre a kórság már bennem is fészket vert jó ideje, és hullámokban rám törve időszakos pinot-lázakat okoz.…