Majdnem pontosan két évvel ezelőtt Albert Gazda még mindig ígéretként írt a Kreinbacher Birtokról. Úgy tűnik, lassan telik az idő, én is adhatnám ugyanezt a címet most. Gyönyörű teraszok és ültetvények, tekintélyes és ízléses palackok meg cimkék, hazai viszonylatban profi kommunikáció (azért a honlapot illene frissíteni.) Az igazi áttörés, a vitathatatlanul nagy bor azonban még nem született meg. A pince küvéi és csúcsküvéi számomra (és ezzel nem vagyok egyedül) túlzottan fásak, egy kaptafára készülnek. Hiányolom belőlük az egyediséget, a kísérletezés és legfőbbképpen Somló izgalmát. Ezeket inkább a fajtaboraikban vélem megtalálni: nevezetesen az olaszrizlingben. Ezért bontottam most három és egy majdnem olaszrizlinget.

Az idei Brunello-évjáratbemutató, a februárban megrendezett Benvenuto Brunello részben a távolmaradásokról szólt. A rendezvényt amúgy is bojkottáló nagyöregeken túl, idén a két Wine Spectator-libling, a Valdicava és a Casanova di Neri hiánya is sokaknak szemet szúrt (volt online susmogás a Brunellopoliban való érintettségükről). Másrészt egy kisebb asztaltársaság a természetes borkészítés és a terroirhoz való hűség jegyében kivonult a sátras fő helyszínről, és az Osticcóban tartott bemutatót.

Demeter Zoltán nem a válaszok embere. Számára a borkészítés, és általában az élet, kérdések feltevéséről szól. Pillanatnyi válaszai vannak, és nem hiszi, hogy van létjogosultsága ex katedra kijelentéseket tenni. Borászatát és borait is ez az attitűd jellemzi: nem a fogyasztó ízlését akarja megkeresni, hanem a bor által próbál átadni valamit a tokaji dűlőkből. Jelenleg hét dűlőt faggat, ennek a munkának a fontosságát mi sem jelzi jobban, mint hogy a borok címkéin mind a fajta, mind a borász megjelenítése eltörpül a dűlő neve mellett. A Terroir Clubban tartott kóstoló gerincét ezek a dűlős borok adták.

Meglehetős rutinnal ismerem már föl a bullshitipar legveszélyesebb szövegeit: kiszúrom azokat a stíluselemek, nyelvi formulákat, logikai bukfenceket, amelyek biztosan jelzik, hogy itt egy professzionális (vagy amatőr) kamugyár próbál a nyakunkba sózni valamit. Amikor kezembe került a Balaton Winfer közleménye, azonnal megszólalt bennem a riasztó.

Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi hónapban megint elém került jó néhány finomság innen-onnan. Ezúttal Kaliforniából teszteltünk néhány tételt, hogy megállapítsuk: van-e esély itthoni forgalmazásra. Nos, a kóstoló kitűnő volt, a borok érdekesek, de mit tesz a jó magyar ízlés, nem találtuk elég érdekesnek – és főképp megfizethetőnek – kóstolásunk fő céltárgyait. Nem titok, a Kapcsándy borokról van szó. Rendes ötvenhatos magyarok, akik boraikat Kaliforniában igen jó áron tudják értékesíteni – 100 dollár alatt nemigen találni tőlük tételt, és ez még csak a kezdet. A borok szépek voltak, de nem felejthetetlenek. Igyekeztünk főképp cabernet alapú borokat kóstolni, korban eléggé vegyes összetételben. Vakon kóstoltunk, az átlag minőség meglehetősen magas volt.

Már jó ideje hűtőmben pihent ez a két bor felbontásra várva. Fesztiválokon, kóstolókon többször is találkoztam velük, tetszettek, felkeltették érdeklődésemet, nem véletlenül kerültek az alaposabban meg kell vizsgálni skatulyába. Tegnap - vagy inkább tegnapelőtt - aztán elővettem és egymás mellé raktam őket. Két szürkebarát: eltérő évjárat, borvidék és stílus. Elég csak ránézni a palackokra. Illetve mégsem. Azért érdemes meg is kóstolni őket.

Antonio Argiolas, a Turriga-király, a leghíresebb szardíniai borászat alapítója 102 éves korában elhunyt. Pályáját sajtárusként kezdte, aztán borra váltott, és ügyesen manőverezve, családi összefogással 230 hektárosra bővítették a gazdaságot. Saját palackozású borokat 1989-ben kezdtek forgalmazni. A csúcsra Giacomo Tachis és Mariano Murru szakmai vezetésével ért föl a borászat, és mindmáig stabilan a legjobb olaszok közé tartozik. Fő fajtáik: cannonau, monica, nuragus, vermentino, isola dei nuraghi, malvasia nera. Egy alapborukkal nekem is volt kalandom. Akit érdekel a szortiment, kattintson ide.

Kaptuk, közöljük: "A Tokaj-hegyaljai borvidék szőlész és borász egyesületei, szakmai szervezetei felelőséget érezve a Tokaji Történelmi Borvidék Kultúrtáj Világörökségi Helyszín egyetemes világörökségi és természeti értékeinek megőrzéséért, valamint annak értékalapú vidék-, társadalom- és gazdaságfejlesztéséért, létrehozták a Tokaj-Hegyalja Fejlődéséért Szövetséget.

Szívesen ostoroznám a magyar borvilágot, de az az igazság, hogy a butaság, mely trendként igyekszik megtépázni a cabernet sauvignon presztízsét, amerikai sütetű. Az ABC (Anything But Cabernet/Chardonnay - bármit, csak ne cabernet-t/chardonnay-t) persze itthon is remek táptalajra talált: a bortermelés peremére szorult országok dacos öntudatával átkozzuk ki a nemzetközi fajtákat, különösen a cabernet sauvignont, amúgy bosszúból, mert nem érik be nálunk.

Az egyetlen ausztrál borikon, a Penfolds Grange 2006-os évjáratának néhány palackját próbaképpen üvegzárral zárják. A szupershirazt készítő Penfolds főborásza, Peter Gago elmondása szerint a most induló kísérlet két-három év múlva hozhat eredményt. Az általuk kipécézett technológia nem a már viszonylag jól ismert Vino-Lok szilikongyűrűs megoldását követi, hanem szinterezett üveggel operál, amely lehetővé teszi az oxigén beszivárgását. Gago szerint az oxigéncsere nélkülözhetetlen a nagy borok éréséhez. Ha a TCA-t - köznyelven: dugósság - ki lehetne zárni, akkor a parafának nem volna vetélytársa, állítja. Mivel azonban nem lehet kizárni, így Gagoék most az anyavállalat, a Foster's vezetőit győzködik, hogy fedezzék a kutatás tetemes költségét. (A dugóhúzás szakrális jelentőségéről és az ibériai hiúzról itt olvashatnak bővebben.)

Let’s csap into the lecsó. A botladozó történelmi fejlődés úgy hozta, hogy évente egyszer külföldön nyaralok, ott, ahol a kis Orcia az Ombronéba fut. Napsütötte, dombos vidék, ahol főként sangiovese terem, és nekem földi paradicsom. Visszatérő vendégként közelebbről ismerek vagy tucatnyi borászt, és vagy két tucatnyi bort. Mivel szívesen látnak, és olyan borokkal kínálnak, amiket megfizetni nem mindig tudnék, jelképes törlesztésként egy-egy palack hazait szoktam ajándékba vinni. Valami olyat, amit szerintem ki lehet tenni az ablakba, és nem dönti be a költségvetést.

Amikor 2007-ben a magyar tenger déli partján nyaraltunk, volt egy bor, amivel megdöntöttem saját sebességi rekordomat: 12 perc alatt fogyott el egy palack, pedig - istenuccse - nem vedelni ültem le. De a nyári melegben úgy itatta magát, hogy az ember legszívesebben vizespohárral döntötte volna magába. Finom gyümölcsösség, élénkítő pezsgés, jó savszerkezet: ez volt a 2006-os Bujdosó Rosé Secco.

Június 18-21. között, Sopronban zajlott a tizedik VinAgora, mely ezúttal is az ambíciózus "Közép-Európa Bor-iránytűje" szlogent aggatta magára. A Borkultúra Kht. közlése szerint a verseny a világ 10 legelismertebb borversenye között foglal helyet. Igaz, 2 éve még a világ 9 legjelentősebb borverseny között volt, ezek szerint azóta egy helyet visszacsúszott azon a bizonyos jelentősségi ranglistán, már ha egyáltalán számít bárkinek bármit egy ilyen – valószínűleg teljesen szubjektív – borverseny-fontossági lista.

A Somlói Tavaszi Fesztivál kellemes meglepetése volt számomra (és nemcsak) Tornaiék 2007-es csúcsválogatás szortimentje. Bevallom alig egy éve, a 2006-osoknál még nem értettem egyesek lelkesedését, aztán idén a nagyréten összekóstolva a két évjáratot, a hatosokról tartottam véleményem, a hetesek viszont nagyon megtetszettek. A 7x7-en sem csalódtam, a juhfark egyik kedvencem volt. Mivel Somlón vettem magamnak egyet-egyet a juhfarkból és az olaszrizlingből, így hamarosan eljöhetett az első igazi randevú ideje. Két bulin már összefutottunk, tetsztettek a lányok, bátran el is kértem a számukat. Most végre elérkezett az este, amit csak kettőjükre szántam. Ki ne járt volna úgy egy ilyen randin, hogy kicsit csalódik, ha nem is vallja be magának? Valahogy szebbre, csinosabbra, tökéletesebbre emlékeztem.

A hétvégét az ország talán legszebb helyszínű fesztiválján, Orfűn töltöttük, és a végén az időjárás miatt agyagkatonákként távoztunk. Napközben ráértünk, ilyenkor egy borkedvelő kap az alkalmon, és meglátogatja a Pannon Borrégió Top25 borának eredményhirdetését követő kóstolót - a lehetőségért köszönet Győrffy Zoltánnak. Majdnem az összes győztest sikerült megkóstolnom, élményeimet hajtás után olvashatják, a teljes listával, és e borok budapesti bemutatójának részleteivel egyetemben.

Bemutatkozik a Balaton-felvidéki Borvidék Budapesten. Tizenöt borászat hozza el legszebb tételeit jövő kedden a Pilinszky Kávéházba, ahol személyesen a borászok várják a vedégeket. Bevallom, a résztvevők listáján számomra több az ismeretlen, mint az ismerős név - nekem épp ezért lesz izgalmas a találkozás. A belépődíj fejében mindenki kedvére kóstolhat, sőt borkorcsolya és ásványvíz is jár, hogy még többet.

Valamirevaló művelt alkoholista már minimum hallott Maurer Oszkárról. Valamibbrevaló művelt alkoholista pedig azért csak kóstolt már tőle valamit. Szerencsére, mostanában egyre több helyen lehetett találkozni vele és boraival: például Etyeken, a 7x7-en (tavaly és idén), Terroir Club kóstolókon (tavaly októberben és novemberben), vagy a Kárpátmedencei borászok találkozóján (tavaly és idén). Nála tökéletesen találónak érzem a 7x7 birtok szemben az elemekkel besorolását - pedig még nem hallottam panaszkodni. Elég viszont megkóstolni borait, és rögtön érezhetjük, hogy Maurer Oszkár valami olyan egyediséget, karaktert, nem feltétlenül elsőre szembetűnő szépséget ad át bennük, ami ott van a termőhelyen, ott van a szőlőkben, ám azok közvetítése nem kevés áldozatot kíván a borásztól. Három szép bor következik három évjáratból.

Aki a Bormarketing Kht. tanácsa ellenére esetleg mégsem fröccsözni menne a hétvégén (akár székesfővárosunkban, akár Miskolcon), azok számára is tartogat az ország jóféle boros programokat. A Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület és a Borkápolna közös szervezésében mintegy 40 borász és borászat részvételével, bórkóstolóval egybekötött ismeretterjesztő rendezvényt tart a Badacsonyi Borvidékről. Helyszín a Borkápolna (Budapest VII. ker., Damjanich u. 52.). A szellemet többek között a badacsonyi kutatónak a kéknyelű fajtáról tartott előadása tartja kondícióban, a testnek pedig mangalica termékbemutató és a mintegy 40 észak-Balatoni (többnyire badacsonyi) borász bora szolgál táplálékul. Terítéken többek között a Szeremley birtok, Nyári Ödön, a Szászi pince, a Bazaltbor, a Varga Pincészet, az Istvándy Pincészet és Tóth Sándor Scheller Szőlőbirtokának borai. A belépő 2500 forint, mely a borkóstolást és a borkorcsolyák árát tartalmazza.

Az egyik legmagasabban jegyzett bordeaux-i chateau, a Cos d'Estournel megvette a Hétszőlőt. Jancis Robinson híradása szerint a nem régen még a kaliforniai Chateau Montelenával szemezgető Cos a Grand Millésimes de France-tól vette meg a Hétszőlőt. JR kissé csodálkozik, hogy van a tokaji borászatokra kereslet, hiszen az édes bor manapság nem nagy üzlet. A birtok igazgatása továbbra is Kovács Tibor kezében marad.

Kánikula van, lesz is még egy ideig. Ilyenkor a jól behűtött rozéknak, könnyű fehéreknek van idejük. Meg a fröccsnek. Már akinél. Sokszor hallom, hogy művelt alkoholista nem iszik fröccsöt, mert a jó bort nem rontjuk el, a rosszat meg úgysem tudjuk feljavítani még szódával sem. Én bevallom: szeretek fröccsözni.

Alkoholista népi bölcsesség, hogy dekantálni jó. A levegőzés jót tesz a bornak, főleg a fiatal vörösöknek. Lágyítja a tanninokat, és előhívja az aromákat. Ez azonban csak mellékhatás, a dekantálás intézménye alapvetően más okból alakult ki. Áttetsző flaskába öntve jobban nyomon követhető a palack aljára rakódott üledék útja, így könnyebb megakadályozni, hogy a pohárban kössön ki. Az, hogy a dekantáló edényben a levegővel nagy felületen érintkező bor jobbnak mutatkozik, mint a dugóhúzás után azonnal felszolgált, utólagos megfigyelés volt. Tán igaz sem volt. Konszenzus ugyanis ez ügyben máig nincs, sőt, a borászat Arisztotelésze, Emile Peynaud szerint a dekantálásnak egyetlen oka lehet, és az nem a szellőzés: "Csak az üledékes palackokat kell dekantálni, az üledék milyenségétől és a palack korától függetlenül. Következésképpen, az a palack, ami nem üledékes, azonnal szervírozható. Ha muszáj dekantálni, akkor ez az utolsó pillanatban történjék, éppen mielőtt asztalhoz ülnénk, vagy a borokat szervíroznánk - soha nem előre."