Általában győzelmi jelentések készülnek az idei szüretről és az összehasonlításokban az előző évjáratról is utólag sokszor negatívabb képet kapunk, mint a tavalyi beszámolókban. Igaz, a győzelmi jelentéseket általában a marketing diktálja, és a bazalton termett boroknál hagyományosan fontos savak megítélésén is sok múlik, így érdemes árnyalnunk a képet. Ha a könnyeden gyümölcsös borokat tartjuk irányadónak, akkor az idei év ideálisnak minősül, mert akkor a savak megőrzése nem olyan fontos, mint a hagyományosan kitűnő érlelési potenciállal bíró boroknál.

Ez a három kadarka szinte nem is különbözhetne jobban egymástól. Illetve dehogynem, viszont műfaji kereteken belül maradva – aminek ecsetelésétől eltekintenék, remélhetőleg mindenkinek van már valamiféle képe arról, általánosságban milyen, vagy milyen nem a kadarka – azért meglehetősen szembetűnő eltérést mutatnak. Ha barna tasakokból öntik ki a három bort, és nekem szegezik a kérdést, hogy mik ezek, valószínűleg egyet sikeresen beazonosítok, a másik kettőnél meg csak nézek tanácstalanul. Aztán leplezés után rávágom, hogy miért is ne, lehet ez mind ugyanaz a fajta. Talán csak egymás társaságában ütközik így ki a különbözőségük.

Aki eleget sodródott már a fősodor közepén, az mindenből, ami a magyar borászatban ma izgalmas és elgondolkoztató talál egy csipetnyit vagy akár maroknyit november 19-én a Gerbeaud Házban a Terra Hungarica BorSzalonon. A bemutatón résztvevő pincészetekben a szervezők megfogalmazása szerint az a közös, hogy "mindannyian törekszenek a természet- és tájhű gazdálkodásra, továbbá részvételükkel egyidejűleg vállalták, hogy boraik természetességének és egyediségének megőrzése érdekében kerülik a gyom- és rovarirtó szerek, a különböző hozzáadott anyagok használatát, és tartózkodnak bizonyos technológiai beavatkozások alkalmazásától". A kiállítók között három osztrák vendég is lesz, és egyikük, a wachaui Nikolaihof a Művelt Alkoholistán is sokat emlegetett osztrák fehérbor-szcéna meghatározó szereplője, a biodinamikus szőlőművelés alapító atyja. Magyar részről Tokaj legjobbjai mellett olyan félmitikus borászokkal is találkozhatunk mint pl. Szentesi József és Kaló Imre, illetve az utóbbi évek legígéretesebb tehetségei, Losonci Bálint, Somlói Apátsági Pince, Karner Gábor, Szecskő Tamás mikrotételeit is megkóstolhatjuk. A kóstoláson túl Isabelle Legeron MW tart mesterkurzust, megnézhetjük a biodinamikus szemléletű borászatok munkáját és filozófiáját bemutató “L’esprit du vin – Le réveil des terroirs” című dokumentumfilmet. A belépő nem olcsó - elővételben 6900 forint -, de ha az ellenszolgáltatást is megnézzük, akkor alkalmi vétel.

Nagyon szép évjáraton vagyunk túl. Sok napsütés és viszonylag kevés csapadék jellemezte az évet, ezért bátran mondhatjuk aszályosnak is. Általánosságban elmondható, hogy szőlészeti szempontból a csapadékhiány okozta stressz tünetek időben való csillapítása, illetve eltüntetése volt kihívás. Ezt zöldmunkával és helyes tápanyag gazdálkodással próbáltunk mérsékelni. Az idei évben a Nagy-Eged hegyi ültetvényeink egy részén elkezdtük gyakorolni a BIO gazdálkodást, amit a jövőben szeretnénk kiterjeszteni az egész Nagy-Eged hegyi területünkre. Gyors volt a szüret, szinte repült be a szőlő a pincébe. Szeptember közepéig közel 35 fok volt a napi legmagasabb hőmérséklet. A szőlő gyorsan és egységesen érett.

A Királyudvarnál szeptember 13-án kezdődött a szüret sárgamuskotállyal a Danczkában, és október 6-án zárult a Lapis teraszainak kései szüretelésű furmintjával. Az aszút leszámítva úgy tervezzük, hogy 2011-ből a teljes választékunkat elkészítjük – lesz Henye Pezsgő, száraz borok, szüretelésű Lapis Furmint és Ilona Cuvée. Az aszúnál türelmesen várjuk, hogy megjelenjen a botritisz.
 
A szőlő minősége jó. Ideális érettségi állapotban szüreteltünk, remek savakkal és stabil struktúrával. A mennyiség megfelelő. A bogyók lémennyisége átlagos. A késő augusztusi és szeptemberi száraz és meleg időjárás ellenére nem tapasztaltunk víz-stresszt.

A 2011-es boraink minőségét csak az erjedés végeztével tudjuk megbecsülni. 2011-ben a természet kiváló alapanyagot biztosított. Minden okunk megvan a derűlátásra.

A tél hideg volt és viszonylag hosszú. Havazás is volt többször, de kevesebb mint 2010-ben. Februárban volt néhány nap, amikor teljesen tavaszias idő volt 14-15 fokkal és napsütéssel. Március elején is havazott kb. 5 cm friss hó esett március 2-án. A talaj elegendő nedvességet tudott elraktározni ebben az időszakban.

Áprilistól gyönyörű napsütéses időnk volt, egészen júliusig, amikor hűvösebb idő és több csapadék volt a jellemző. Ekkor sem tartósan esett, hanem inkább egyszerre nagyobb mennyiségben, felhőszakadás formájában. Augusztus elejétől-közepétől már ismét szép nyárias idő volt nagyon magas hőmérséklettel. Ez az idő kitartott egészen a szüret végéig, október első feléig. Végig szinte igazi nyári idő volt 25-28 fokos hőmérséklettel, csapadék nélkül.

Csak elkezdődött valami ebben a kézműves sör témában nálunk. A múlt hét második felében az igazán változékony időjárás ellenére nem kevesen látogattak ki a második Főzdefesztre, ahol közel nyolcvan, zömében magyar kézműves sört kóstolhatott az érdeklődő, művelődő közönség. A tavaszi gyermekbetegségeket, mint kevés csap és végeláthatatlan sorok sikerült kinőni, persze így is maradt még bőven fejlődnivaló.

Egy kései tétel (furmint-olaszrizling-Müller Thurgau) kivételével minden szőlő már kádakban, tartályokban vagy hordókban van a birtokon. A tavalyihoz képest több fajtát szinte napra pontosan egy hónappal előbb szüreteltünk. A legelsőként beérkezett tételek (pinot noirok és chardonnay) már kierjedtek, tisztulnak. Bár féltem tőle, hogy a savak az óriási hőségben túlzottan leépülnek, a chardonnay például kifejezetten szikár, magas savú, feszes szerkezetű bornak ígérkezik. Idén szinte minden eddiginél fontosabb volt a megfelelő szüreti időpont megtalálása, bár néha nehéz feladványok is voltak, a nagyrédei pinot noirban például 236 g/l cukortartalom mellett 9,5 ezreléknyi savat és 3,2-es pH-t mért a labor a szüret előtt néhány nappal.

A borászat elméletében ritka az a dogma, aminek ne lenne az ellenkezője is igaz, vagy legalábbis ellenpéldaként ne hivatkozhatnánk kiváló borászok kiváló boraira. Az élesztők kérdése az egyik legnyilvánvalóbb törésvonal a borásztársadalmon belül, annak ellenére, hogy ez a vita régóta nem kapott új muníciót a tudománytól. A szőlőlét az élesztő konvertálja borrá, így talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a legfontosabb folyamat a borkészítésben. Az erjedés végbe mehet spontán, azaz a szőlőben, a levegőben, a pincében jelenlévő élesztők egy idő után maguktól munkához látnak, és dolgoznak, míg meg nem halnak. A munkájuk abban áll - ablakzsiráf-stílusban -, hogy megeszik a cukrot, és alkohollá alakítják át, csakhogy ezzel a saját sírjukat ássák meg. Szerencsés esetben a tömegszerencsétlenség a cukor nagy részének lebontása után következik be, szerencsétlen esetben jóval hamarabb. Abban nincs vita, hogy bár az erjedést több élesztőfaj is képes beindítani, és valameddig eljuttatni, befejezni csak egy tudja, a Saccharomyces cerevisiae, amely az összes többinél jobban bírja az alkoholt. Racionális döntésnek tűnik, hogy elejét véve az élesztőfajok közötti bandaháborúnak, rögtön Saccharomyces cerevisiae-vel oltsuk be a mustot, hiszen ez a faj gyorsan, megbízhatóan végzi el a feladatot. De vannak, akik azt mondják, hogy a kényelemért nagy árat kell fizetni: az irányított erjesztéssel létrehozott bor egyszerűbb, egysíkúbb lesz, mint az, amit a kockázatosabb, de „többszólamú” spontán erjedés hoz létre.

2011 gyönyörű év. A tavalyi év idén kárpótolt minket, a szárazság ellenére elég csapadék volt a talajban 2010-ből. A tavalyi hiábavaló növényvédelmi kísérletekkel ellentétben idén a betegségek elkerülték a szőlőt. Szép, egészséges szőlőt szüreteltünk sokkal kényelmesebb feltételekkel, időben korábban, jobban széthúzva lehetett az éréseket figyelve szüretelni. Szép savakat sikerült megőriznünk.

Az évjárat talán legnagyobb erénye, hogy a telt borok nem lesznek brutális alkoholokkal párosítva. Remélem, idén sikerül megvalósítanunk azt a régi álmunkat, hogy nagy koncentráltságú borok szülessenek 13-asnál nem magasabb alkohollal. Köszönöm a seregélyeknek, hogy idén egy lépéssel mindig lemaradtak, és elnézésüket kérem, hogy a rizlinget lehálóztuk.

Állok a forró víz alatt, lassan enged ki a testem. Nem is vettem észre, hogy milyen hideg volt a pincében, vagyis sokkal inkább azt, hogy mennyi időt töltöttünk odalent. Bámulom a csempét és próbálom elrendezni a kavargó gondolatokat. Színjózan vagyok. Utálom, ha irányítani szeretnének. Ha elvárások vannak. Ha azt gondolják, hogy írni fogok. Hogy írnom kellene. Vagy illene. Mégis azt érzem, hogy kell, valamiért ez fontos. Egyszerű, jól rendezhető, alapvető gondolatok kívánkoznak ki a fejemből és lassan összeállnak egy szerény, de biztos tartalommá. Ritka az ilyen, szeretem. Terjékéknél jártunk.

Korábban már említettük, hogy összerázódott egy rövid kóstoló Vácon, amiről itt olvashattak. Az első benyomás meglepetést okozott, az egészséges kétkedés kíváncsiságot szült, az értő barátok fokozták a nyomást, Terjék Lajos levele pedig egy-két nappal megelőzött. Felkerekedtünk Octopus kollégával, hogy megnézzük magunknak a borászt, a pincét, a borokat, a szőlőt, és általában véve az egész Terjék-birodalmat.

A cél szerény, csak meg szeretnénk győződni arról, hogy amit kóstoltunk, az tényleg jó. Hogy valóban ott vannak a hordók, hogy jó borok vannak benne, hogy tényleg ért hozzá, aki készítette.

A századik show-hoz érkezett nemrégiben a kaliforniai Wine Exchange kereskedés Hot Legs néven futó sorozata. Ne csodálkozzunk, ha még nem hallottuk erről a videoblogról, nem éppen közismert, bár ezt éppenséggel bármely hasonló csatornáról kijelenthetjük, az időközben megszűnt Wine Library TV/Daily Grape kivételével. A Gary Vaynerchuck által hátrahagyott űrt bizonyára ez a blog sem fogja kitölteni, de ellentétben számos felejthető próbálkozással, legalább közelíti annak színvonalát.

Még soha nem szüreteltünk ennyire szép, tökéletesen egészséges fürtöket, mint az idén. A z időjárás nem állított olyan nehézségek elé, mint tavaly - a növényvédelem nem okozott komolyabb problémát. Amire az idén nagyon figyelni kellett, az az optimális szüreti időpont volt. Az augusztus második felében tapasztalt hőhullám miatt (amikor éjszaka is nagyon meleg maradt), aki szép, élénk savakkal rendelkező fehérborokat akart készíteni, annak szeptember első hetében le kellett szüretelnie minden fehér fajtát. Szeptember 6-án és 7-én szüreteltük az olaszrizlingeket, szeptember 1-jén a furmintot(!), augusztus 30-án a leánykákat. A később érő kékszőlő-fajtáknál pedig az a kérdés, hogy töppedés nélküli bogyókat vagy töppedteket akarunk-e szüretelni. Mi az előbbit választottuk és a töppedés első jeleinél szüreteltünk. Az idén az olaszrizling és a cabernet franc tűnik a legígéretesebbnek.

A 2011-es évjárat számunkra kiemelt jelentőséggel bír, épp ezért külön öröm, hogy a természet tökéletes időjárást biztosított hozzá. A kékszőlők ideális szüreti időpontját nehéz volt előre meghatározni. A cukor felhalmozódásával nem volt probléma, de ki kellett várni a tannin megfelelő érettségét is, és figyelni kellett arra is, hogy a folyamatos és tartós meleg miatt ne égjenek el a savak - bár az Eged hegyen ez utóbbi nem okozott gondot. Folyamatosan jártuk a területek és kóstoltuk a szőlőt. Nálunk a szüret szeptember 12-én kezdődött a fehér fajtákkal (Chardonnay, Pinot Blanc, Viognier).

Elöljáróban el kell mondanom, hogy tapasztalataim többé-kevésbé összegzőek, mert nálunk hamarosan befejeződik a szüret. A cabernet sauvignon a legkésőbb érő fajtánk és már annak szüretében is túl vagyunk a nagyján.
 
Az idei évben mind a virágzásra, mind pedig a terméskötésre jó idők jártak - meleg és száraz volt az idő, gondtalanul szálltak a pollenek. Ennek ellenére alacsony termésmennyiség alakult, olyannyira, hogy nem volt olyan parcella, ahol termést kellett volna ritkítani.

A forró nyárelő és nyárkezdet egy nagyon korai évjáratot vetített előre, ezt a várakozást az időjárás aztán alaposan lehűtötte, amikor 2 hétre kifejezetten hűvösre váltott a természet. Ma már lehet tudni, hogy Villányban ez volt a szerencsénk, mert ez a hidegebb periódus lefékezte a rohamos cukrosodást és szőlőérést.

Óriási várakozással voltunk egész nyáron a szüret iránt, ugyanis a növények fejlődése gyors volt, komoly betegségek nem jelentkeztek, a virítás és a zsendülés időpontjai a legjobb évjáratokra emlékeztetett. Július végén, augusztus 9-ig elég jelentős csapadék hullott, be is indult némi peronoszpóra és Botrytis-es fertőzés, de onnantól száraz, nagyon meleg idő következett a mai napig.

A cukorképződés jelentős volt, megindult a savcsökkenés, az ízek teltekké váltak. Szeptember 12-én megkezdtük a szüretet, hogy a cukor-sav egyensúlyt keretek között tarthassuk. A szokásnak megfelelően Nyúlászó pezsgő alap, déli löszös Thurzó, majd Király Hárslevelű következtek, a száraz bornak valók szürete a mai napig (október 6.) is tart. Még egy kevés van hátra. 10 dűlőből van külön szüretelt tételünk.

Már augusztus 20-a körül nagyon szépek voltak a szőlők, azóta pedig szinte zavartalan napsütés, nyárias idő volt, egész szüret alatt egyszer esett az eső, akkor is csak pár milliméter. Tehát szép, meleg, száraz őszünk volt, a szőlők szépen beértek, egészségesek voltak. Összesen 18 fajta szőlőt dolgoztunk fel idén (9 fehér, 9 kék), mind szép volt, a természet bőkezűen kárpótolt bennünket a tavalyi év után. Innen kezdve már csak rajtunk múlik, milyenek lesznek a borok, remélem jók. A fehér Loliense és a Szárhegy nekem még soha nem tetszett ennyire. Érett szőlő, de nem túl magas alkohol és kein restzucker, szép savakkal, és érdekes, hogy a vörösöknél is megmaradt a sav, a kékfrankosnál pl. 14 fölötti alkohol és 7,3-as sav. Röviden: 2009 látszik megismétlődni, csak egy konszolidáltabb, elegánsabb formában. Erről az évjáratról még sokat fogunk beszélni szerintem:)

A meleg májusnak  köszönhetően a szőlő fejlődése nyár elején a szokásostól előbbre tartott. A hideg július ugyan visszavetette a növekedést, de még mindig jó ütemben gyarapodtak a fürtök. A fürtválogatást minden eddiginél korábban kezdtük.

Nálunk a csapadékkal sem volt probléma: amíg az ország déli részén szárazság volt, nálunk többször is volt eső. Az augusztusi forróságban gyorsan ért a szőlő, a muskotály szedését szeptember első napjaiban kezdtük. Szeptember közepén már furmintot is szedni kellett, hiszen hetente egy mustfokot emelkedett a cukor és gyorsan fogyott a sav is. Most már az össze száraz bor alapanyag (Barakonyi Furmint és Hárs, Birtokbor) a pincében erjed. A várható alkohol 13-14 % között lesz, én a savakat is megfelelőnek találom. A muskotály nagyon illatos, de az erjedése lassabb, mint a furmintoké.

A szőlő kb. fele van még fent a tőkén aszúsodásra, töppedésre várva. A jövő heti előrejelzést figyelve rövidesen lesz annyi csapadék, hogy az aszúsodás elinduljon. Ez az évjárat száraz borokban 2009-hez nagyon hasonlít, remélem az édesek terén most szerencsésebbek leszünk, mint akkor!
 

Szeptember elején kezdtük a szüretet a korai érésű fajtákkal (sárgamuskotály, chardonnay, sauvignon blanc). A területeink elszórtsága, és fekvése nagy odafigyelést igényel a szüreti időpont megválasztásában, de ezek a kisebb tételek érzésem szerint remek fűszerek lesznek a cuvée borainkban. A furmint és hárslevelű fajták szüretét a napokban kezdtük el, de még a nagy része a tőkéken érik. Óvatos vagyok a jóslatokkal, különösen, amíg a szőlők java még kint éjszakázik. A már erjedő, és kierjedt tételek a várt minőséget, fajtakaraktert szépen domborítják.

A szüret nagyon szépen alakul. A remek időjárási körülményeknek köszönhetően a szőlő pontosan annyi időt kaphat, amennyire szüksége van. Az időjárás miatt egyáltalán nem kell aggódnunk. A szőlő kétharmada már a pincében van, a kékfrankosból, a cabernet sauvignonból és a cabernet franc-ból maradt még kint egy kevés. A pinot noir és a syrah rendkívüli minőséget mutat. A természetes élesztők idén nagyon lassan dolgoznak, az erjedés alacsony hőmérsékleten zajlik. Mély színre és sima tanninokra számítok.

Vesztergombi Józsefnek a kadarka a kedvenc bora, nekünk – és ezzel nagyon nem vagyunk egyedül – meg az ő kadarkája az egyik kedvencünk. Műtannin és Bob után én vállaltam be a trilógia harmadik részét. Idén a szekszárdi kóstolón kaptam ehhez egy löketet, mikor végigkóstolva jó néhány kiváló példányt, az övét találtam a legkiemelkedőbbnek. Szentendrén sikerült aztán beszereznem egy palackkal belőle, a minap pedig fel is bontottam, hogy végre otthon nyugodtabb körülmények között méregethessük egymást.

A szüreti értékelést korábbról kell kezdenem. Ahhoz, hogy lássuk, hogyan is jutottunk el 2011 őszéhez, látnunk kell az évre jellemző előzményeket. 2011 az aszály éve volt. Szőlőskislak térségében az előző félévben cca. 120 mm csapadék - a normális fele, harmada - esett, amit hála istennek a júliusi eső megduplázott. 2011 a lösz éve lesz. Miért mondom ezt? Dél-Balaton zömében lösz talajon fekvő szőlői a talaj jótékony hatásának köszönhetően - vízmegtartó képesség - jól vészelték át az aszályos évet. Ettől függetlenül és (vagy ) ezért 2011-ben jó érettségben és szép (természetes) savakkal tudtunk szőlőket szüretelni. A szőlészeti munka (gyűjtőnéven: zöldmunka) kiemelkedő jelentőségű volt 2011-ben. Mikor ezeket a sorokat írom, még mindig gyönyörű, élő, virulens, zöld lombú szőlőket lehet látni dűlőinkben. A szüreti időpont döntő fontosságú volt 2011-ben. Ilyen meleg évjáratokban napokon múlhat a természetes egyensúly megszületése.

A szőlő hibátlan, teljesen egészséges. A száraz bornak és a pezsgő alapnak való mennyiséget nagyrészt leszüreteltük. Jó a cukorfok, reméljük el tudjuk kerülni a magas alkoholtartalmat. A savakat sikerült megőrizni a szüret időpontjának megválasztásával. Ebben nagymértékben segített a szinte soha nem látott hosszú, (túl) száraz, nyugodt ősz. Viszont pont emiatt botrytis egyenlőre nincs Hegyalján. Ezért aztán pillanatnyilag, mint mindenki más, mi is várunk az édes boroknak való szőlő szüretelésével. Sok aszú szemre egyelőre nem lehet számítani. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy leginkább töppedt szőlőből tudunk majd késői szüretelésű, illetve édes borokat készíteni. A szárazság miatt viszont a várható mennyiség napról-napra csökken. Az áztatási idővel vigyáznunk kell, mert vastag a bogyók héja és reális veszély lehet a cseresség.

Összefoglalva: több, jó minőségű szárazborra számítunk, kevés (vagy semmi) tokaji különlegességre aszúra ill. szamorodnira, valamint zömmel édes és késői szüretelésű borok várhatóak.
 

Növényvédelmileg is kényelmes év volt az idei. Sem lisztharmat sem más gombás fertőzés, rothadás nem okozott komoly problémát. A csapadék hiányát és a forróságot persze megszenvedte a szőlő.

A 2011-es évjárat alapvetően igen jónak ígérkezik. Mind a szőlő íze, cukorfoka és savérzete jó és a termés mennyisége is elérte azt a szintet amit terveztünk. Ha hasonlítani kellene az elmúlt időszak egy évjáratához akkor talán a 2009-hez áll a legközelebb, annál alacsonyabb cukorfokokkal, jobb savakkal és hasonló aromagazdagsággal.

Az idei évjáratnak az a nagy különlegessége, hogy három évjáratról fog szólni. Ha tavaly nem esett volna olyan rettenetesen sokat akkor a talaj víztartalékai nem lettek volna elegendőek idén a szőlőnek. Így tulajdonképpen idén hálásak lehetünk a tavalyi időjárásért. Ugyanakkor az idei termés szépségének és bőségének őszintén örülni majd akkor fogunk, ha a ismét lesz a kutunkban víz. Mert egyelőre megvan annak a veszélye, hogy idén a 2012-es évjárat kontójára van jó termésünk.

Ahogy több helyen is az országban, úgy Badacsonyban is nagy a szárazság. Sokáig - május vége - nem okozott nagy problémát, mert tavaly rengeteg csapadék volt, így telített volt a talaj vízzel. Utána viszont érződött, hogy a növénynek nagyon hiányzik. Főleg annak fényében, hogy jó termés volt, van. A korlátozások ellenére a szőlő kompenzálja az előző évi mennyiségi kimaradást. Ezzel együtt a legtöbb esetben lehetséges megtalálni az optimális szüreti időpontot - jellemzően a szokásosnál korábban -, nagyon figyelve a megfelelő savakra! Az eddig kierjedt tételek zamatosak, teltek - még a könnyedebb borok is. A komolyabb tételekről még korai nyilatkozni, de bizakodó vagyok.