Vannak munkakörök, amikhez egyszerűen nem passzol a nyelvpiercing. Régen ez még némi töprengésre késztetett, de aztán megszoktam a gondolatot: a világ már csak ilyen. Az vagy, aminek látszol, a stílus maga az ember, hitünk lényege a liturgia. Van, amikor a látszat minden. Meg lehet persze próbálni felvetni a mégist, de garantált a félreértés. Vajon mi történik akkor, ha kötelező felvetni azt a mégist? Ha muszáj vele foglalkozni? Ha a mai profán lehet a jövő útja, belőle válhat az új szentség?
Olvasson mégKopar, Kopár és társaik
2012.02.27. 06:00 - Octopus
Kisebb elmaradást igyekszünk most pótolni, mielőtt még úgy tűnne az olvasó számára, hogy bizonyos borokról vagy műfajokról egyszerűen megfeledkeztünk. Bordói fajtákból szűrt zászlósborokat (avagy felső középosztálybeli házasításokat, borászat függvényében) vetettünk össze nemrégiben, egyrészt hogy néhány még nem tárgyalt új évjáratra ránézzünk, másrészt hogy a készleteinket is apasszuk. Az elfogulatlanság szellemében a barna tasakokhoz fordultunk, amelyek különben se barnák, se tasakok nem voltak, de az egyszerűség kedvéért maradjunk most ennyiben.
Pincekulcs a lábtörlő alatt
2012.02.26. 08:00 - alföldi merlot
Anthony Hwang keze alatt gyorsan kopnak a borászok. Az elmúlt hat évben hárman dobták be a pincekulcsot: Szepsy István 6 év után (Királyudvar), Demeter Zoltán 2 év után (Királyudvar), és most Noel Pinguet 30 év után (Domaine Huet). Bár az első kettő bennünket nyilván jobban érdekelt, az utolsó a bréking és a globálisan nagyobb hír. A Domaine Huet ugyanis a világ egyik legpatinásabb borászata. Szinte nincs említésre méltó borvéleményvezér, aki ne lenne aktív tagja a rajongói klubnak (Jancis Robinsontól, David Schildknechten és Michael Broadbenten át, az általunk is sokat idézett Matt Kramerig bezárólag). [A képen Noel Pinguet.]
Olvasson mégFagykár
2012.02.24. 07:45 - alföldi merlot
Majdnem két hete jelent meg egy cikk, amely a tartós hideg miatt a szőlőkben keletkező terméskiesést minimum 25-30 százalékosra becsülte. A nyilatkozó, Varga Péter (Magyarország kedvenc borászata) a kiesést borra, majd forintra konvertálta, és nála a káróra 20 milliárdnál állt meg. Azt azonban ő is aláhúzta, hogy a legnagyobb károkat minden bizonnyal a Dél-Alföld szenvedte el, amiről minden lokálpatriotizmusom ellenére sem tudnám azt állítani, hogy Magyarország vezető borvidéke. A nyilatkozat megjelenése után találkoztam olyan véleményekkel, hogy egyrészt a szőlőt nem véletlenül szokták domboldalba telepíteni, másrészt a mezőgazdaságban mindig is akadtak mézeshangú rókák, akik egyetlen alkalmat sem mulasztanának el, hogy szerenádot adjanak a kármentő alapok kezelőinek.
Címkék: 2012 fagykár
33 komment · 2 trackback
A Furmint Február nagy kóstolója számomra tavaly is az év egyik legjobb boros eseménye volt, a remek élmény pedig idén sem maradt el. Egyrészt ugye kiváló ötlet, hogy az egész (hó)nap erről a sokarcú, a termőhelyet markánsan bemutatni képes fajtáról szó, ami nem mellékesen sokunk kedvence. Másrészt jó dolog, hogy szinte minden termelő aki számít, eljött a kóstolóra – így hirtelenjében Takács Lajos, a Somlói Apátsági Pince, Homonna Attila és a Tokaj Nobilis jutnak csak eszembe, mint igazolatlan hiányzók. A harmadik nálam kiemelt szempont a helyszín tágassága és a látogatók létszámának elviselhető szintre korlátozása. Mert hiába a nagy borok, ha egy zsúfolt BKV buszon érzem magam, mint tavaly Bécsben a Mondovinón. A Furmint Február nagy kóstolója szerencsére ebből a szempontból is teljesen rendben van
Olvasson mégKődivat
2012.02.22. 09:32 - alföldi merlot
A mineralitás erősen túlértékelt. Évek óta így gondolom, és évek óta egyedül maradok ezzel a véleményemmel. Szó nincs arról, hogy zavarna, ha megjelenik egy borban, de nem tartom a minőség, még kevésbé a magasabbrendűség csalhatatlan jelének. Egy ideje tudom, hogy majdnem minden számomra érdekes díszítőjegy, ami egy borban előfordulhat, a tankönyvek szerint borhiba, de a kognitív disszonanciát is vállalva kárörvendő mosollyal szokom olvasni a fel-fel lobbanó vitákat, hogy vajon a kőszag nem egyszerűen a redukció következménye-e. No nem mintha bármit értenék a dolog kémiájából (l. „Az ezüstkanalas trükk” és az aranykommentek).
Olvasson mégCímkék: szemleszerű decanter esszészerű jefford
43 komment
Languedoc nagyot álmodik
2012.02.21. 07:18 - Az Alkoholisták
Languedoc, megint. Volt már szó erről a feltörekvő borvidékről többször is, AM szerelmet vallott neki, én ballagást ünnepeltem vele, majd együtt kóstoltunk egy hatos mintát belőle. Mégis ismét előveszem a témát, mert a téma előkerült. Nagyon, de nagyon úgy tűnik, hogy Languedoc most már tényleg komolyan gondolja: a legjobb módja az egyre keményebb (és globális, óh, Uram) konkurenciával és a változékony piaci igényekkel való szembenézésnek az előremenekülés lesz. Languedoc fel akar zárkózni a nagyokhoz. És elkezdte a harcot.
Olvasson mégMilyennek kéne lennie a száraz tokaji furmintnak? A Furmint Február borain merengve ez a kérdés visszhangzott a fejemben. Ekkora merítés mellett már feltétlen érdemes a stílusokon elgondolkozni, viszont jelenleg még főbb csoportokba szedni sem egyszerű őket. Kezdjük például az alkoholtartalommal: a skála alsó határa 12, a felső 15 százalék, és egyik sem egyedi eset. Ez hatalmas különbség, egy-egy bort véve a tartomány két széléről, aligha nevezhetjük őket összehasonlíthatónak. A történetet tovább komplikálja a szintén változatos képet mutató maradékcukor, ami nagyjából 0 és 7 gramm/liter közötti szórást mutat. Azaz csontszáraztól a félszárazig (savtartalom függvényében itt persze változhat a megnevezés), karcsútól az öblösig bármilyen lehet a bor. Készülhet továbbá acéltartályban, vagy érhet hosszan hordóban is. A nagy kérdés az, hogy miként is lehet ezt a változatosságot összeegyeztetni egy lehetséges dűlő alapú klasszifikációval? Párhuzamba lehet állítani Tokajt Burgundiával, miközben az egyenlet esetünkben többváltozós, és a borokat még cukortartalom/stílus szerint is kategorizálnunk kell?
Ez az egyik kedvenc időszakom az évben: a pincében pár hét alatt olyan változások történnek a borokban, mint egyetlen más időszakban sem - kialakulnak a végleges ízek, illatok, rá sem lehet ismerni egy-egy nedűre. Őszintén sajnálom azokat a pincéket, ahol az anyagi kényszer vagy egy nagykönyvből vett receptúra kényszere miatt minden folyamatot siettetnek, és ezért a készítők kimaradnak a spontán csoda szemlélésének öröméből. Megdöbbent, hogy hány hobbiborászt is behálózott az ipari borászkodás egyik alapdoktrínája, miszerint minél előbb tükrösnek kell lennie a bornak. Másfelől azért szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor lelassul az élet, a metszést bőven van idő beosztani, a nyáron és szüretkor felhalmozott 12-14 órás műszakok fáradalmait ki lehet pihenni, elő lehet venni régen nem hallott cd-ket, le lehet emelni vastagabb könyveket a polcról.
Király furmintok
2012.02.16. 06:00 - palack
Annak idején két posztban is (itt és itt) beszámoltunk az Öreg Király majdnem szűztermésének népmeséket idéző háromféle feldolgozásáról. Az volt a kezdet, ami már akkor is megmutatta, hogy a lélegzetelállító szépségű dűlő kétségtelenül Hegyalja egyik legtöbbre hivatott termőhelye. A borokat azóta Homonna Attila készíti, aki kétségtelenül Tokaj egyik legmarkánsabb, felismerhető stílusú egyénisége. A borosgazda Barta Károly pedig hozzáértő, szerény ugyanakkor határtalanul lelkes és szimpatikus: jobb főnököt sem a szőlő, a sem a vincellér nem kívánhatna magának. Bartáék csodálatosan felújították a mádi Rákóczi-kúriát, itt készülnek már a borok – talán közhelyes, de igaz: sok ilyen ember kellene még és nemcsak Tokaj-Hegyaljára. Visszatérve a borokra: a 2009-es évjáratból kétféle Király furmintot palackoztak, őket vizsgáltam meg egymás mellett.
Olvasson mégAz előző pincenaplóban egy kicsit visszatekintettem az elmúlt tíz évre, és számot vetettem azzal, hogy honnan indultunk, és milyen úton jutottunk el idáig. A 2011-es év számunkra leginkább arról szólt, hogy még egyszer átgondoljuk és átszámoljuk: hol tartunk, mik a céljaink, és merre induljunk tovább? Egy szőlészet és borászat életében az évjáratok csak jönnek és mennek egymás után, és hogy közben eltelt tíz év, néha fel sem tűnik. Csak azt látjuk, hogy akik tíz éve még bohém legényéletet éltek, azok ma már családos emberek, s a tíz éve még ölben hordott babák ma már iskolába járó nagylányok. Amikor minden évben azon dolgozunk, hogy az idei évjárat jobb legyen a tavalyinál, és minden napot a tegnappal hasonlítunk össze, akkor könnyen megfeledkezünk róla, hogy az idő múlásával a céljaink és érdekeink is változhatnak. Én is más szemmel nézem ma ugyanazt a világot, mint egy évtizede, olykor pedig maga a világ is megváltozik, nagyban és kicsiben egyaránt. Szeretteink, ellenfeleink jönnek és mennek; munkahelyet, lakhelyet váltunk. Néha új barátoknak örülhetünk, máskor pedig szenvedünk, ha a régiek cserbenhagynak.
Az oportózás margójára
2012.02.14. 06:00 - Octopus
Ritkán kóstolok úgy bort, hogy ne lenne legalább egy másik is nyitva mellette, avagy jellemzően több másik, az oportók mellé azonban nem az összemérés szándékával került az alábbi két játékos. Illetve ez nem volt betervezve eredetileg. Az önéletrajzi elemeknek teret engedve elmesélem, hogy egy ideje különösen érdekelnek a könnyed (ám nem üres, az nem ugyanaz) veresek, szokatlan mélységeket vélek felfedezni ebben a műfajban. Beaujolais-ra és Loire-völgyire vágyok folyton. Egyik sem gyakori vendég a hazai üzletek polcain (miért is lenne, ki venné meg, ki ismeri ezeket?), így mikor a kettő képzeletbeli metszetét jelképező Touraine Gamay-t megláttam a Corában, fellelkesülve csaptam le a palackra. Hátha az alsópolcos verzió is képes élményt adni, még ha méretarányosan kisebbet is, mint drágább rokonai. A balatonit meg a Szomjas Gödény dicsérgette korábban, így az is kéznél volt már, mikor a két villányit visszakóstolgatva szükségét éreztem, hogy nézzek melléjük valamit.
Olvasson mégAzt hiszem, beleestem a présbe. Pontosabban szólva belekeveredtem a sajtóba. Meghívtak a minap egy borozással egybekötött vetítésre, sosem láttam még ilyet, hát rábólintottam. Aztán helyben kiderült, hogy a VinCE 2012 sajtótájékoztatójáról van szó, csak a széleskörű megjelenés biztosítása érdekében a „borozás” és „mozizás” szavakat használták a ravasz marketingesek. A VinCE idén is kiváló eseménynek ígérkezik, a részletes program itt található, jegyet rendelni pedig itt tudnak.
Tavaly a Tokaj vs Sauternes, a Kalifornia legendás borai és a Balkán kincsei posztokban tudósítottunk a rendezvényről.
Oportóhét sűrű ködben
2012.02.13. 06:00 - Műtannin
Hatszor két 2011-es villányi (plusz egy alföldi) oportón túl, de egy centivel sem előrébb. Sőt. A kép homályosabb (ha nem sötétebb), mint egy hete volt.
Ítéletet mondani fajta, évjárat, borvidék felett nem volna komilfó, de szerintem úgy jöttünk ki ebből (nem jól), hogy újabb olcsó magyar vörösös kalandba senki sem verné magát egy darabig. (Szíve szerint. A pénztárca mást mond, nyilván.)
A köd nem oszlott tehát, de néhány dolog legalább elég egyértelműen nem derült ki.
Olvasson mégEgy hét oportó VI.
2012.02.11. 10:00 - Az Alkoholisták
Attól tartok lassan elfelejtünk mindent. Mármint mi, ez a folytonosan futkosó, vásárló és a csillogó szabad akarattal megáldott földönfutó generáció. Tisztán emlékszem még léha fiatalságomban a teljesség felé megtett apró lépesekre. Mikor már majdnem kulminált az egervines-debrőis időszak, mikor már majdnem elhittük az ipari bor meséjét, egy barátom elénk tett egy sűrű, koncentrált, húsos-zamatos délvidéki vörösbort. Nevenincs termelő, villányi oportó, mondta kedvesen. Emlékszem ma is, ahogy leblokkolva ültünk a konyhaasztalnál és bután bámultunk a fehér csempére: ó, te jó ég, mi a francot ittunk eddig?
Egy hét oportó V.
2012.02.10. 12:30 - Octopus
Brettes vagy illós. Esetleg mindkettő egyszerre. Vékony, és húz a cser vagy a sav. Valami baja mindig van. Ez ugrik be, ha a portugizire gondolok. Ha nem pocsék, az már eredmény; ez a mérce. Bizonyára ez a legnehezebben művelhető szőlőfajta, a borász legnagyobb kihívása. Kemény dió: egy egyszerű, jól iható bor elkészítése. Talán sok az a 100 hl/hektáros megengedett hozam a Portugiesernek (lásd Villányi Védett Eredetű Classicus Bor), vagy éppen az odafigyelés hiányzik, ki tudja. Az utóbbi évekből mindössze egyetlen tétel ugrik be, ami konkrétan jó is volt, az mondjuk nagyon ott volt a szeren - erre hamarosan vissza is térnék. Illetve szórványosan belefutottam még olyan egzotikumokba, mint a Gere Attila válogatása, vagy a Jackfall Gesztenyés 2008 - előbbi szintén pozitív példa, utóbbi viszont drága és atipikus. A következő páros a megszokott ársávból érkezett, a kialakult képen viszont nem változtatott sokat, éppen csak a szélsőértékeket sikerült elkerülni: se lefolyó, se remény.
Olvasson mégSosem vágtam ilyen izgatottan oportózásnak, örömmel kutattam fel a kakukktojás tételt az Alföldről. Először a hazai bordoki révén hallottam a soltvadkerti Lantos pincéről a Szegedi Borfesztivál alatt, majd később személyesen is meggyőzött a zweigeltje.
Olvasson mégArra számítottam, hogy nehéz lesz. De hogy ennyire?! Ha ebből a mintából akarnánk jósolni, sötét jövő elé nézne a magyar bor. Na jó, legyünk megengedőbbek: Villány. Az oportó.
Olvasson mégNem mondanám, hogy jóleső izgalommal teli várakozással készültem tematikus hetünk rám nehezedő részére. Ködbe vesző emlékeim közül még fel-felsejlenek foszlányok jóleső háztáji oportókról, ám ahogy kezdett érdekelni a bor, egyre kevésbé tudott izgalomba hozni ez a fajta. Azért volt egy és két pontban is szép élményem, a statisztikai átlag azonban, sajnos, közel sem emelkedett ilyen magasságokba. Az én merítésem egyrészt túlmegy minden határon, aztán ezt kompenzálandó a lehető legortodoxabb még annál is. Lisiczáék portugieserével átrándultam a szomszédos pécsi borvidékre némi fiatalos lendület és jóleső izgalom reményében, Villányba visszatérve pedig a negyedművelt borisszák leggazdaságosabb ajándékborát, az ez_is_Gere_ha_nem_is_Kopárt vizsgáltam meg felkészülve arra is, hogy legrosszabb esetben belealszom majd a pohárba.
Olvasson mégInduláskor az „Ön mennyire elégedett a villányi portugieser teljesítményével?” kérdésre – vállalható szintű lelkiismeretfurdalással - az „inkább elégedett” kategóriába soroltam volna magam. Ráadásul amikor tematikus hetünkhöz az oportó piacot felosztottuk, nem sok kockázatot vállaltam. Két olyan termelőt stoppoltam le, akik ebben a műfajban ritkán botlanak. Günzer Zoltán évek óta lószagmentes, fajtajelleges portugiesereket készít, Gere Tamás és Zsolt 2010-ese pedig az általam ismert maximumot hozta az évjárat lehetőségein belül (ebgondolat, hogy poszt nélkül hagytam). A szép remények ellenére ebből a két oportóból a beharangozóban vizionált „gyümölcsös, barátságos, mediterrán-hangulatú bort” Mesmer sem tudta volna előcsalogatni.
Olvasson mégEgy hét oportó
2012.02.06. 06:15 - alföldi merlot
Bőven van ok 2011-es villányi portugiesert kóstolni. Egyrészt előrejelezheti, hogy a csapásszerű 2010 után messiásként várt 2011 szimplán jó vagy egyenesen az évezred évjárata. Másrészt az oportó legnépszerűbb borvidékünk meghatározó fajtája, a sokat emlegetett piramis alapja, így a villányi borkultúráról is sokat elárul. Harmadrészt én makacsul hiszem, hogy egy gyümölcsös, barátságos, mediterrán-hangulatú bor ígéretét rejti magában, amivel elég sok piaci rést lehetne betömni. A veszélyekkel dacolva alámerültünk a félismeretlenbe, és hatan egy tucat 2011-es villányi portugiesert szűrtünk át magunkon. A következő egy hétben önök is megtudhatják, hogy leeresztett medencébe ugrottunk-e fejest. [A képet innen metszettem.]
Kikelet Váti Furmint 2009
2012.02.02. 12:00 - palack
A Kikelet pincét nem szükséges nálunk bemutatni, mindenki tudja milyen egyedi, elegáns és kiváló borokat készítenek. Korábban nekem inkább a hárslevelű jutott róluk eszembe, tisztán furmintot ebből a dűlőből talán ekkor palackoztak először. Nagy siker volt, nálunk is kedvenc, hamar el is fogyott mind a 475 palack. A Váti egyébként egy 200 m magas déli fekvésű dűlő Tarcal határában, talaja lösz, kőzete andezit. Itt található Bereczék huszonöt éves ültetvénye, ahonnan ez a remek furmint származik.
Olvasson mégIsmét Furmint Február
2012.02.02. 06:00 - palack
Repül az idő, bizony ez már a harmadik lesz. Jó néhány étterem és borszaküzlet csatlakozott a Vinoportosok kiváló kezdeményezéséhez: vacsorák, kóstolók, kedvezmények – minden a furmint körül forog. A temérdek programot megtalálják a honlapon, csak győzzenek választani. A fő attrakció idén is a nagy kóstoló lesz a Vajdahunyadvárban jövő csütörtökön délután négytől este kilencig. Ha jól számoltam 55 pince mutatja be 1-1 furmintját, a belépő 6900 Ft, amit érdemes előre megvenni, tavaly ugyanis már elővételben elfogyott az összes. Furmintozzanak februárban, én már a ma délben megjelenő posztomban is azt teszem.
Címkék: programajánló furmint
Szólj hozzá!
Négy évvel ezelőtt az ötven évvel ezután
2012.02.01. 08:30 - alföldi merlot
Tim Atkin MW, az Observer külsőse és globális borjófej 2008-ban vállalkozott arra, hogy fölvázolja a boróceán következő ötven évének főbb áramlatait. Úgy gondoltam, hogy érdekes lehet megnézni, van-e olyan jóslata, amin nemcsak az unokáink, de már mi is röhöghetünk. Atkin szerencsére nem menekült a nostradamusi tejködbe, viszonylag bátran extrapolált, megpróbálta a mai tendenciákat meghosszabbítani és kiszélesíteni. De nem is mondott semmi olyat, amitől leesett volna az állam. Viszont fölmerült bennem néhány kérdés, amire minden válaszadási kísérlet érdekel.
Olvasson mégBest Buy - 2012. január
2012.01.31. 06:00 - Az Alkoholisták
Best buy-rovatunkba az árukhoz képest feltűnően jól teljesítő magyar borokat gyűjtjük össze 10-12 euróig bezárólag. A nyári kiadás óta vagy mi lettünk finnyásabbak, vagy kevesebbet ittunk, tudja az ég, de listánk tanúsága szerint az elmúlt félévben több best buy futott ki, mint futott be. Magyarázat lehet, hogy sok helyütt a 2008-asok váltották a 2007-eseket (vörösek), ami ritkán előrelépés, ugyanakkor kevés helyen váltotta 2010 kármentő kísérleteit a soknál is többet ígérő új évjárat. Egy rövid megjegyzés 2010-ről: aki nagyon keresett, és nagyot merített, az bizonyára talált már kivételt, de azért alapvetően indokolt a leminősítés. A 2011-esek bejelentkezésével most durván így áll a mérleg: két kiváló, egy jó és egy feledhető évjáratból válogathatunk.
Fontos lábjegyzet: az általunk felsoroltakon túl bizonyára akad még számos méltányosan árazott és kiváló bor, de per pillanat ezek azok a jelöltek, amelyekért tűzbe tennénk a kezünket. Ceterum censeo: örök hála minden borásznak, aki baráti áron minőséget nyújt, a többieknek pedig üzenjük, hogy a válság egyúttal az új szövetségek kötésének időszaka.
Olvasson még
Utolsó kommentek