Szopós Jakab következetes, mint az ökör – ha már egyszer a 2001-es brunellót az év bora címig lökte, akkor a riserváknál sem adhatta alább. Így aztán a Valdicava Madonna del Pianójával és a Casanova di Neri Cerretaltójával kiakasztotta a százpontos skálát. Valami azt…

A Loire-völgy közbülső régiójának dísze Sancerre és Pouilly. Néhány hete helyben gyűjtöttünk be komoly tételeket onnét – hogy ha úgy adódik, hadd tehessük zárójelbe a spitzi Karl Lagler tételének apropóján tett kijelentésünket –, aztán belehúztunk. Hogy…

Ha valaki nyakon vágás terhe mellett arra kényszerítene, nevezzek meg legalább ötöt a kedvenc fehérbor-termelőim közül, valószínűleg beleesne a szórásba a Laposa Családi Pincészet és a Tóth Sándor-féle Scheller Szőlőbirtok is. Rengeteg kézimunka, terroirközpontú…

A Cabernet Brothers hazai népszerűsége a kilencvenes évek második felében tetőzött, aztán elváltak útjaik, a franc maradt a porondon, durva árakkal, a sauvignon szopóágra került. A sauvignont a sznobtőzsdén most annyira mélyen jegyzik, hogy André Kosztolany vélhetően már…

Szűkebb pátriárkám (nemrég hallottam a rádióban, hogy a Földművelődésügyi Minisztérium tetejéről is hesszölnek az ávósok) középmarketjében, a CBA-ban konkrétan, figyeltem le két közelmuzeális Vylylant (a felső polcon megvillant, vagyis ott figyelt) véletlenül: pinot 2001…

Ha csak ezt kellene innom életem végéig, úgy érzem, boldogan mennék a túlvilágra – például ez jutott eszébe kanadai emberünknek a Taylors kóstolóján kedvenc portói borászatunk 2001-es LBV-jéről. Kedves olvasónk és tudósítónk, Zsoltizmo ismét kóstolt és…

A Chateauneuf-du-Pape járt már nagyon magasan, és úgy tűnik, éppen most kapaszkodik vissza esmét a legcsúcsabb csúcsokra. Az nem sokat jelent, hogy én ezt a borvidéket szeretem a legjobban vörösben – Piemont mellett, persze –, ám az már többet, hogy a mindenféle…

A chiantik hányatott gyermekkoráról, identitászavaráról és a szupertoszkánok gravitációjáról már írtam. Én személy szerint soha nem rajongtam értük, saját hierarchiámban a többi sangiovesederivátum (Brunello és Rosso di Montalcino, Vino Nobile di Montepulciano stb.) mögött…

Karácsony előtt, közben, után kifehéredtem megint. Ünnepkor a zember nyilván olyan borokat vesz elő, amelyeket szeret, vagy amelyektől sokat remél. Ha innét nézem, végső soron felemás volt a felhozatal. Bizonyos előzmények alapján legalábbis sokkal több 7-8 pontos…

Magyarországon nem szeretik az amerikai borokat, panaszolta a Monarchia Matt International témába vágó italozásán Kovács Nimród tulajdonos, miközben a jelen lévő média- és egyéb személyiségek szakadatlan sóhajtozás közepette rajongták a felhozatal minden egyes darabját,…

Széles körben ismert név, sokak Boxija, a villányi úttörő triumvirátus tagja. Mindannyiunk "Szent Márton bora"-szállítója, egy igazán jól menő gazdaságot felépítő, szorgos, echte sváb. Sok iriggyel és hatalmas baráti körrel. Nála még fesztelenül élvezheti a…

Alföldi Merlot kolléga szemlézett még télen a brit Decanterből egy bolgárokért lelkesedő szöveget, meg amúgy is tudható, az EU-ba készülő ország borászata legkeményebb versenytársaink egyike nemzetközileg, veresvonalon. Ezek után gondoltunk egyet, és a szakirodalommal…

Jártunkban-keltünkben (estünkben) kóstolva valószínűleg mindannyian eltöprengtünk már azon, miért vannak olyan napok, amikor röntgenszemmel átlátunk a boron, vagy költőibben minden szépségére nyitottak vagyunk, és miért vannak olyanok, amikor kevésbé költőien a szar is…

Múltkor fehér, most vörös tapasztalataim és benyomásaim gyűltek össze bőséggel, jókor, hiszen ez a hét sokkal inkább frissességről, gyümölcsökről és ásványosságról szólt, mint rubinról, hordóról és feketeribizliről, animáliákról nem is beszélve. A porondon három…

Örvendezhetnek a terroirbuzik és a dűlőfaggatók, a mozgékony Kató Andrásnak, akit például a Borbarátból és a Monarchiából ismerünk, és két darab Varga Sándornak – meg nem borból gyűjtött pénzüknek – köszönhetően pillanatokon belül nyitik a Terroir Club…

Móri leánykánkkal összemelegedve kóstolgattunk meg jó néhány hete három pompás taljánt, és azért nem írtam meg sokáig egyébként kivételes élményeimet, mert bizakodtam, hogy sikerül összeszednem valamit a lenyűgöző Bruno di Roccát készítő toszkán pincészetről. Végül…

Elveresedtünk alaposan mostanában, ezért szembemegyek a tendencióval hirtelen. Kóstoltam, azazhogy ittam jó pár fehéret az elmúlt egy-két hétben, köztük egészen finomakat is. És felbukkan egy majdnem új szereplő a Művelt Alkoholista horizontjának nadírján: a Patricius…

Néhány hónapja osztottam ki vörösborvonalon az első tízest – nem mintha az osztályzat lenne a legfontosabb, hanem hát maga a bor –, s önéletrajzi elemekben bővelkedve azóta is úgy gondolom, az a bizonyos volt életem legfelemelőbb borkóstolásainak egyike. Persze van a…

Összegyűjtöttünk tizenhat furmintot, Hegyaljáról, Somlóról, és összekóstoltuk őket vakon jól. Mint ilyenkor mindig, jöttek a meglepetések csűstül. Szepsy István három bora közül kettő a vert mezőnyben zárt, és csak az kapaszkodott dobogóra, a 2004-es Lapis, amelyet…

Orbitális ív a kétpontos oportugízertől a nyolcpontos Grande Sélectionig, az érdektelen olcsótól a Villány újrafogalmazásának sejlő szuperdrágáig. Végigvizslattam a Tiffán-pince úgynevezett derékhadát. Ede bácsi volt az életemben az első. Önéletrajzi elemekben…

Véletlenszerű toszkánokkal, köztük két, a Wine Spectatorben 90 illetve 91 pontot elért nemzetközi klasszissal küzd meg a mi Heimann Zolink Stílgyakja. A végeredmény dagasztja a honfiúi keblet meg mást is. "A Heimann Stílusgyakorlat egy pléjmét -- kissé narancssárga a nyomás…