Ha már amúgy is belejöttünk nagyon az év bortermelője cím módszeres erodálásába, én is rúgok egyet ebbe a seggbe, bár nem szándékosan. A sors úgy hozta ugyanis, hogy a Nagy Bikaviadal soron következő etapjába szőrmentén bekerült bor visszakézből hazaküldte az eredetileg is…

Megnéztünk két gall kakast. A veres itthon is kapható, a másikat évekkel ezelőtt vettem: vakon bízva akkori toulouse-i kapcsolatomban, ami hozott sok örömet, de többször el is keserített. Most persze lecsókolnám a homlokát! Mindkét bor AOC-s, ami nem garancia a jó…

Immáron hét hosszú hónapja, hogy beleléptem a rizlingfolyóba, és azóta mint rizlingman élem a világom. Közben persze tágítom a horizontot, amerre látok, de a rizlinghez, legyen olasz vagy félolasz, mindig örömmel térek haza. Ritkán vernek át, és az sem kerül sokba. Ugyanakkor…

Egyszer csak azt vettem észre – önéletrajzi elemekben bővelkedve említem ezt, persze –, hogy unom a tematikus kóstolókat. A vakokkal már régóta így vagyok. Nincs mese, a jó borhoz hozzátartozik a címke is. Ha az nem látszik, a zember hajlamos inkább a hibákat, semmint az…

Egyik vezérem a cégnél adta karácsonyi ajándékul ezt a bort, és igen! Tudta, hogy szeretem, és hogy értékelem is, volt annyira jó fej, hogy elment egy igazán remek lelőhelyre ahol – anélkül, hogy tudták volna, nekem lesz – kezébe nyomták ezt a…

A délpannon "csúcsborokra" mostanában rájár a rúd. Bántjuk őket, mert elszaladt velük a barrik, az alkohol, az extrakt és az árképzés. A délpannon csúcsborok termelőit és lelkes fogyasztóit ez a szofisztikált panaszária a legkevésbé sem zavarja. Miközben az árak az…

Elvesztem a színek közt a minap. A St. Andrea kultikus 2005-ös Magyalos Kadarkáját sillerszerűen világosnak találtam, körtés-almás illata és íze pedig egy tisztességes furminté is lehetett volna. A Miguel Torres chilei pincészetének cabernet sauvignonból szűrt 2006-os rozéját…

Kezdjük azzal, hogy nem szeretem a borvacsorákat. Ha magára a borra vagyok kíváncsi, inkább nem torzítom el érzékszerveimet semmilyen étellel, még ha pontosan ahhoz a borhoz komponálta is valamely séfje a világ gasztroiparának. Ha pedig nem eszem, csak iszom (illetve kóstolok), akkor…

Miből gondolom, hogy még nem ért véget a borrendszerváltás? Talán abból, hogy vannak pincék, amelyek stabilan, évek óta palackoznak az átkosban kicsiszolt stílusú borokat. Közéjük tartozik a mádi Monyók família is, amelynek tagjai 1972-ben lökték a család szekerét a…

A Chateauneuf-du-Pape járt már nagyon magasan, és úgy tűnik, éppen most kapaszkodik vissza esmét a legcsúcsabb csúcsokra. Az nem sokat jelent, hogy én ezt a borvidéket szeretem a legjobban vörösben – Piemont mellett, persze –, ám az már többet, hogy a mindenféle…

A szigorú kéjdiéta után újra egy etap, ahol a borok is dolgoztak, azaz a fogyasztóvédelemből visszatértünk a gyönyörök kertjébe. A kritikai él azért itt is vágott, ha volt mit, de több volt a derű, mint a ború. Egy feledhető, egy különös és két emlékezetes kékfrankos,…

Albán merlot egyenest egy tiranai vinotékából, fekete leányka Romániából, tökéletesre érett zöldveltelini Wachauból, és hogy Magyarország se maradjon ki a régióból, Horváth Ráspi József Máté Cuvée-je ráadásnak. Nemzetközi leszek módfelett.Sara Merlot Vere E Kuqe,…

Rettentő nagy felismerésem támadt. Melynek lényege az, hogy ha a zember olcsón akar jó villányi bort inni, akkor kisebb nevű pincészetekkel helyénvaló próbálkoznia. Az elmúlt hetekben két könnyű veresbe is beleszaladtam, és tetszett az egyik is, meg tetszett a másik is. Herold…

Hirtelen tengerentúli tudósítónkká avanzsált a már idézett abomagyar. A húsz éve Sydneyben székelő Halász Attila csak önöknek, csak most összefoglalja az elmúlt hónapok számára legnagyobb borélményeit. Mi tagadás, nem fukarkodik a piszokul magas pontszámokkal: nemcsak a Bass…

Lőrincz Györgyről sokat írtunk mostanában, főként azért, mert megérdemli, erről a borról konkrétan szintén, úgyhogy ezt a szöveget nem engedem mostan bő lére. Viszont futtában muszáj megemlítenem, hogy szombaton élmény történt. Valahogyan maradt a legendás…

Amint 2006 Alkoholista-bortermelőjének megválasztásakor is kitűnt, nyájas olvasóink odavannak Egerért. Ezt a pompás borvidéket mi sem gyűlöljük. Egyebek közt azért sem, mert az elmúlt fél évtizedben alighanem ott bukkant fel a legtöbb tehetséges borász. A legismertebb neveket…

Felbontottam néhány nap eltéréssel két Vinagora-aranyplecsnis magyar vereset. Mindkét bor készítője háttérbe szorult kissé mostanában. Míg Szőke Mátyás chardonnay-királyként a kilencvenes évek vége felé ért a csúcsra, Vida Péter ugyanazon évtized közepén volt a…

Az aktuális etap két jó nevű borászt hozott össze, akik jelenleg pályájuk egészen más szakaszát futják. Polgárék alól mintha kicsúszott volna a rekortán, míg Vida Péter a La Vida sorozattal az élmezőny nyakában liheg. A mezítlábas kékfrankos azonban önálló szakág, ahol…

Drága olvasónk és őshozzászólónk, Művelődő barátaival karöltve szakajtónyi kékfrankossal iparkodott bearanyozni karácsonyát. Aztán azt gondolták, érdemes lehet közreadni tanulságos tapasztalataikat. Nem zárkóztunk el ez elől, annak ellenére, hogy van jó kis saját…

A chiantik hányatott gyermekkoráról, identitászavaráról és a szupertoszkánok gravitációjáról már írtam. Én személy szerint soha nem rajongtam értük, saját hierarchiámban a többi sangiovesederivátum (Brunello és Rosso di Montalcino, Vino Nobile di Montepulciano stb.) mögött…

Karácsony előtt, közben, után kifehéredtem megint. Ünnepkor a zember nyilván olyan borokat vesz elő, amelyeket szeret, vagy amelyektől sokat remél. Ha innét nézem, végső soron felemás volt a felhozatal. Bizonyos előzmények alapján legalábbis sokkal több 7-8 pontos…

A nagy bikaviadal ezúttal tesz egy kis kitérőt, hiszen a 2006-os esztendő utolsó boros eseménye, az Egri Borszalon úgymond tálcán kínálta az ideálisabbnál ideálisabb lehetőségeket némi egri bikavérek magunkba tukmálására. Ha pedig a bikákon kívül más egri borokkal is…