Március elején eleget tettem egy monori meghívásnak. Számomra akkor még ismeretlen emberek arra vállalkoztak, hogy megnézik, milyen is a hazai kadarkafelhozatal, van-e vezérszál, amelyere fel lehet fűzni a fajtát. Mert amit ez ideig kadarkaként árultak, az mind messze van…

A Cabernet Brothers hazai népszerűsége a kilencvenes évek második felében tetőzött, aztán elváltak útjaik, a franc maradt a porondon, durva árakkal, a sauvignon szopóágra került. A sauvignont a sznobtőzsdén most annyira mélyen jegyzik, hogy André Kosztolany vélhetően már…

Nem divat mostanában a merlot. A Sideways ütötte sebek lassan gyógyulnak, a cabernet-őrületből pinot noir- és syrah-őrületbe esik a hazai vörösborissza, a merlot meg csak úgy van, csendesen, visszafogottan, mint a sarokba dobott lódenkabát. Néha villant belőle egy…

Így utólag kissé riadtan pillogok, amikor Alkonyi "Istenes" László legújabb versében azt olvasom, hogy: "Hideg nélkül nincsen meleg./Csak a tél után érkezhet a tavasz." Mi meg gyanútlanul örültünk, hogy hét ágra süt a nap, és Gaia gondjaira ügyet sem vetve…

Önvakításunk első részében legalább összefutottunk két igen jó borral. Vörösben azonban kevésbé szép élményekkel voltunk kénytelenek szembesülni. Végső soron nagyon is megleptük egymást. Csak éppen azzal, hogy amit előzetesen izgalmasnak vártunk, középszerűnek vagy…

Még az ősidőkben, a világgazdaságos kóstolók korában volt minálunk szokásban az, hogy évente körülbelül egyszer mindenki hozott egy-két palack fóliába tekert bort, amelyek segítségével meglephette a többieket ügyesen. Így esett, hogy egy kecskeméti borászat – talán…

Tömény balfi terroir csikófogakkal. Vajon tényleg úgy működik a szőlő, mint a vájár, a csille meg a bányaló? Aztán egy másik balfi, a présház mellől, amelytől semmit nem vártam, és majdnem mindent megkaptam. Végül mit keres a Fertő-tó mentén az áltengeri szél, és miért…

Ha már amúgy is belejöttünk nagyon az év bortermelője cím módszeres erodálásába, én is rúgok egyet ebbe a seggbe, bár nem szándékosan. A sors úgy hozta ugyanis, hogy a Nagy Bikaviadal soron következő etapjába szőrmentén bekerült bor visszakézből hazaküldte az eredetileg is…

Kicsikét idegenszerű bor ez, drága magyar testvéreim, nemcsak azért, mert echte labanc fajtáról van szó, hanem inkább azért, mert ezt bírták ráálmodni a címkére monarchiáék: "Grüner Veltliner Artist Series 2005 Estate Bottled", ezúton is gratulálunk Grétsy László…

Immáron hét hosszú hónapja, hogy beleléptem a rizlingfolyóba, és azóta mint rizlingman élem a világom. Közben persze tágítom a horizontot, amerre látok, de a rizlinghez, legyen olasz vagy félolasz, mindig örömmel térek haza. Ritkán vernek át, és az sem kerül sokba. Ugyanakkor…

Egyszer csak azt vettem észre – önéletrajzi elemekben bővelkedve említem ezt, persze –, hogy unom a tematikus kóstolókat. A vakokkal már régóta így vagyok. Nincs mese, a jó borhoz hozzátartozik a címke is. Ha az nem látszik, a zember hajlamos inkább a hibákat, semmint az…

Nyakasék, avagy a volt töki téesz Malya Ernő csk. (2002-es évlabdarúgója) vezényletével a reduktív, hirtelen savú és igen jó árú fehérek mezőnyében igyekeztek eddig maradandót alkotni a budai hegyek mészkövén, több emlékezetes tételükre emlékszünk, míg a kevésbé…

Kezdjük azzal, hogy nem szeretem a borvacsorákat. Ha magára a borra vagyok kíváncsi, inkább nem torzítom el érzékszerveimet semmilyen étellel, még ha pontosan ahhoz a borhoz komponálta is valamely séfje a világ gasztroiparának. Ha pedig nem eszem, csak iszom (illetve kóstolok), akkor…

A Chateauneuf-du-Pape járt már nagyon magasan, és úgy tűnik, éppen most kapaszkodik vissza esmét a legcsúcsabb csúcsokra. Az nem sokat jelent, hogy én ezt a borvidéket szeretem a legjobban vörösben – Piemont mellett, persze –, ám az már többet, hogy a mindenféle…

A szigorú kéjdiéta után újra egy etap, ahol a borok is dolgoztak, azaz a fogyasztóvédelemből visszatértünk a gyönyörök kertjébe. A kritikai él azért itt is vágott, ha volt mit, de több volt a derű, mint a ború. Egy feledhető, egy különös és két emlékezetes kékfrankos,…

A kései cuvée-k, szamorodnik és a száraz fehérek után újabb tokaji műfaj látszik újjáéledni: egyre több presztízspincészet van jelen a piacon háromputtonyos aszúval. Sikerül-e visszafoglalni a Kerház és az eurobéték büntetőborai által uralt terület egy részét? A…

Amint 2006 Alkoholista-bortermelőjének megválasztásakor is kitűnt, nyájas olvasóink odavannak Egerért. Ezt a pompás borvidéket mi sem gyűlöljük. Egyebek közt azért sem, mert az elmúlt fél évtizedben alighanem ott bukkant fel a legtöbb tehetséges borász. A legismertebb neveket…

Felbontottam néhány nap eltéréssel két Vinagora-aranyplecsnis magyar vereset. Mindkét bor készítője háttérbe szorult kissé mostanában. Míg Szőke Mátyás chardonnay-királyként a kilencvenes évek vége felé ért a csúcsra, Vida Péter ugyanazon évtized közepén volt a…

Drága olvasónk és őshozzászólónk, Művelődő barátaival karöltve szakajtónyi kékfrankossal iparkodott bearanyozni karácsonyát. Aztán azt gondolták, érdemes lehet közreadni tanulságos tapasztalataikat. Nem zárkóztunk el ez elől, annak ellenére, hogy van jó kis saját…

Karácsony előtt, közben, után kifehéredtem megint. Ünnepkor a zember nyilván olyan borokat vesz elő, amelyeket szeret, vagy amelyektől sokat remél. Ha innét nézem, végső soron felemás volt a felhozatal. Bizonyos előzmények alapján legalábbis sokkal több 7-8 pontos…

Magasztaltassék! Így kezdődik az első olyan Bach-kórusmű, amelyet szőröstül-bőröstül benyaltam, és amitől ma is pogózni támad kedvem, ha nagy ritkán tű alá teszem (a pontosság kedvéért: Gardiner-licenc vinil + Denon DL-103). És profilunkhoz illőbben szintén magasztaltassék…

Magyarországon nem szeretik az amerikai borokat, panaszolta a Monarchia Matt International témába vágó italozásán Kovács Nimród tulajdonos, miközben a jelen lévő média- és egyéb személyiségek szakadatlan sóhajtozás közepette rajongták a felhozatal minden egyes darabját,…