A közelmúltban eljátszottam a gondolattal, hogy hány magyarra jutna ujj, ha egy kézen kellene összeszámolnom 2006 nagy vörös élményeit. Kettőre jutott: Gere Solus 2003 és St. Andrea Mythos 2002. Mindkettő merlot, és váratlanul mindkettő az ölembe hullott. A hurik pávatollas…

Az előző rész tartalmából: megismerkedünk a Juhász testvérekkel, akik igen tehetséges, elegáns bikavérükkel hívják fel magukra a figyelmet. Megérkezik és azzal a lendülettel le is szerepel a tavalyi év bortermelőjének alapbikája, és a helyzetet a szekszárdi állami gazdaság…

Nagyon készültem erre a kóstolóra. Túlságosan is. Régóta hallom öreg burgundi rókáktól, hogy ami itthon pinózás címszó alatt folyik, az alig van köszönő viszonyban az igazi burgundival. Ha mégis, akkor ezt Lőrincz Györgynek köszönhetjük. Bárhogy legyen is, én a tavaszi…

A bikavér az nekünk, mint taljánnak a chianti: az egykori büszkeség megkopott hírű hordozója, ugyanakkor titkoltan ambiciózus remények megtestesítője, a nemzeti karakter borbéli manifesztációja. Bár a mi bikavértörténetünk másfél évszázadra nyúlik vissza, jelenleg mintha nem…

Alföldi Merlot kolléga szemlézett még télen a brit Decanterből egy bolgárokért lelkesedő szöveget, meg amúgy is tudható, az EU-ba készülő ország borászata legkeményebb versenytársaink egyike nemzetközileg, veresvonalon. Ezek után gondoltunk egyet, és a szakirodalommal…

Ha három vagy négy bort kellene felsorolnom az utóbbi évek hazai pinot-terméséből, mint olyat, amely igazán megmozgatta a fantáziámat, feltétlenül beleesne a szórásba a Vylyan 2004-es kékburgundija. Gazdag, áradó, villányi létére inkább a savakkal mint tanninnal operáló,…

Múltkor fehér, most vörös tapasztalataim és benyomásaim gyűltek össze bőséggel, jókor, hiszen ez a hét sokkal inkább frissességről, gyümölcsökről és ásványosságról szólt, mint rubinról, hordóról és feketeribizliről, animáliákról nem is beszélve. A porondon három…

Kreinbacher Józsefék felforgatták Somlót úgy, ahogy van, de ahhoz, hogy igazán meggyőzőnek lássuk, el kell menni és meg kell nézni, mit hogyan csináltak, csinálnak. Eddigi boraik ugyanis bár jók, még nem adják vissza a nagyon is nagyra törő elképzeléseket. 2003-ban, az első…

Örvendezhetnek a terroirbuzik és a dűlőfaggatók, a mozgékony Kató Andrásnak, akit például a Borbarátból és a Monarchiából ismerünk, és két darab Varga Sándornak – meg nem borból gyűjtött pénzüknek – köszönhetően pillanatokon belül nyitik a Terroir Club…

Az elmúlt hetek kóstolási jegyzeteiben tallózva választottam három 2003-as vöröst. Ezen kívül semmi közös nincs bennük. Az egyik megfizethető montalcinói rosso, a másik egy színtévesztő Tóth István, a harmadik pedig a különös asszociációkat keltő Paptag Cuvée. Mindegyik…

Szépasszonyvölgyi borászt én nem ismertem azelőtt, az valami mítosz volt nekem, ördögmítosz, persze: a kénköves leheletű, patás, szarvas, bojtos farkú szépasszonyvölgyi borász. A Szépasszonyvölgy rossz híre boros körökben majdnem Kecelével vetekedett, e földrajzi név…

Hívő frankistának vallom magam, de nem vakhitűnek. Megtérésemet a militáns hitetlenség évei előzték meg. A hajdani ellenszenv fokozott óvatosságként él tovább bennem. Mert legyünk őszinték, aki hiperben vagy akár borkereskedésben járva a vakszerencsére bízza a választást,…

Amit az újborozásról gondolok, megírtam tavaly, úgyhogy az elvi alapvetést most annál is kevésbé engedném bő lére. A lényeg, hogy szűk baráti körben magunk is szoktunk libát enni ilyenkor, amely esemény pontosan Márton-nap estéjére esett ezúttal. Nemcsak bozsolékat kóstoltunk…

Elveresedtünk alaposan mostanában, ezért szembemegyek a tendencióval hirtelen. Kóstoltam, azazhogy ittam jó pár fehéret az elmúlt egy-két hétben, köztük egészen finomakat is. És felbukkan egy majdnem új szereplő a Művelt Alkoholista horizontjának nadírján: a Patricius…

Néhány hónapja osztottam ki vörösborvonalon az első tízest – nem mintha az osztályzat lenne a legfontosabb, hanem hát maga a bor –, s önéletrajzi elemekben bővelkedve azóta is úgy gondolom, az a bizonyos volt életem legfelemelőbb borkóstolásainak egyike. Persze van a…

Rajtaütésszerűen folytatom chardonnay-vonalon néhány hete kezdett, hosszadalmasra tervezett posztsorozatomat. Annál is plánébb, hogy már megint egyre inkább ízlenek nekem ennek a nyomorult globálfajtának a borai. A minap történetesen a Pannonhalmi Apátsági Pince 2004-ese és…

Iramfutó nyúlként kocognék most néhány métert a kékfrankos-maratonozó Alf. Merl. kolléga mellett, mivel úgy alakult az élet, hogy kezembe került egy palack Vesztergombi Ferenc és Csaba igen drága kékfrankosából. Az életet persze én alakítottam így: félládányi Gere Kopárt…

Szepsy István mostanában aztat hangoztatja, a terroir értékeinek érzékeltetésére leginkább a nagy száraz borok alkalmasak, és eszerint is cselekszik. A Királyudvarból kilépett mester immár csak saját neve alatt furmintol és hárslevelűzik, ami jól áll neki. A 2005-ös…

Mindenki ismeri Wunderlich Alajost, vagy ismer valakit, aki evett már a mester híres kakaspörköltjéből. Új idők járnak arrafelé, gazdánkat kistafírungolták üzletfelei, akik zsebét húzta már a jólét. Jól van ez így, költhetnék a pénzüket rosszabbra is. Csak azok…

Egy ideje ismerem már Tóth Sándort, megfordultam nála párszor, és a jövőben is megteszem. Említése nélkül nehéz a Káli-medencéről beszélni, hiszen aki találkozott már vele, tudja, mekkora szívvel kutatja történetét, fedezi fel az itt létezett kultúrák nyomait. Szerencsés…

A Vesztergombi pincészetet sokáig az ország legnagyobbjai között tartottuk számon, majd hullámhegyek és völgyek következtek. Jöttek ilyen és olyan borok, szépnek szépek voltak, de valahogy mégsem ütötték át a kultúralkoholista nagyközöség ingerküszöbét. A legendásan forró…

Szoktunk azon nyavalyogni gyakran, hogy a Balaton környékén nincs jó magyar bor, vacak lőrékkel szúrják ki szegény hülye turisták szemét az álnok nyerészkedők, persze csak képletesen. Holott fel-feltünedeznek tisztességes termelők egyre szebb számban, bár még mindig nem elegen.…