Emidio Pepe az olasz biodinamika egyik felkenetlen szentje (egy másikról már írt ezeken az oldalakon Alföldi Merlot kolléga). Borai csillagászati áron kelnek el, a 70-es és 80-as években palackozottakért 150-200 eurót kérnek (az eBay-en találtunk egy 85-ös Montepulciano d’Abruzzót, most 90 eurón áll, jó vételnek tűnik), ami a készítés és értékesítés módját ismerve nem meglepő. Barátunk, CsehGa újabb munkaútja (mint tudjuk, szar munka) Pepe bácsi szentélyébe vezetett, élményeit pedig megírta. Olvassák szeretettel.

Én kérek elnézést. A brit Daily Telegraph híradása szerint amerikai tudósok bebizonyították, hogy a borról süketelő borértők valóban csak süketelnek, és ez genetikus. Az egyszerű halandók mindig is szent borzadállyal hallgatták, amikor a borbuzik bőrt, szénát, varjúhájat stb. találnak a borban, nos, mostantól nem kell lesütni a szemüket. Egy amerikai kutatócsoport megállapításai szerint a borértők alaptalanul hordanak össze tücsköt-bogarat, és messze túlbecsülik az aromaazonosító képességeiket.

A Tokaji Bormívelők Társasága után egy héttel színre lépett a Mádi Kör is. Hogy miért kellett azonos célokkal két egyesületnek létrejönnie, a magam részéről még mindig nem értem pontosan. Annyi biztos, a mádi kompánia első kóstolója előtti beszédében Szepsy István főkorifeus megjegyezte, bár elkerülhetetlen volt, hogy külön induljanak, el kell érni, hogy a jó oldal erői idővel egy táborba keveredjenek.

A fesztiválszezon folytatódik, ötödször lesz Kezes-lábos Etyeken a hétvégén – és két napig tart. Sőt háromig, hiszen szeptember 28-ára borkonferenciát organizált Rókusfalvy Pál és csapata, Terroircsúcsborok születése címmel. Akinek ez mind nem elég, igyon pálinkát.

A téeszéra kékszőlősztahanovja, amely termésátlagával minden más fajtát porba alázott, ma csontváz a szekrényben, a család titkolt szégyene. Hiába van hiteles anyakönyvi kivonata – kékfrankosból és szentlőrincből hegesztette dr. Fritz Zweigelt 1922-ben –, nálunk mégis csak egy kivert korcs. A boldog Ausztriában viszont a legnagyobb termőterületű vörös, rangos és drága küvék alapja, és mivel az osztrák bor szekerét egyre több globális borguru tolja, valószínűleg a zweigelt sem menekülhet a 15 perc hírnévtől. Nálunk egy kézen össze lehet számolni a fajtával komolyan foglalkozó borászokat, de legalább a névsor reménykeltő. A mai poszt alanyai – Ráspi, Lővér és Orsolya Pince – is jól csengő nevek.

Ausztria nemcsak Wachauból és Mittelburgenlandból áll, ismertük fel nemrég, amikor rácsodálkoztunk a Weinviertelben munkálkodó Roman Pfaffl zöldveltelinijének erényeire. Amelyek annyira elbűvöltek bennünket, hogy egyébként is mozgékony állandó külsősünk szinte azonnal meg is látogatta a borász borászatát a Bécshez közeli Stettenben. Ahol egyrészt körülnézett, másrészt borokat pakolt járművének csomagtartójába. Az alábbi szövegben olvasható információk A. Móri Leánykától, a kóstolási jegyzetek Albert gazdától származnak.

Az egyik hiperben lőttem az első Benza-palackot, egy rajnait, akkor még nem sejtettem, hogy. A címkén annyira büszkén, annyira magabiztosan feszített szép antikva betűkkel, hogy Benza György borászata, és még a kapszulára is ráírták, hátha a címke kiskapitálisai elkerülnék a figyelmet, hogy szinte elszégyelltem magam: hogyan lehet, hogy én ezt a borászatot nem ismerem?

Eddig is tudtuk, a papír és a ceruza még nem minden, jó, ha valami izgalmasabbat is rakhat a nebuló az iskolatáskába. A hosszú, forró nyár után muszáj oldani a fájdalmas újrakezdés feszültségét. Persze az is lehet, hogy a market nem annyira a gyerekekre, mint inkább a szüleikre gondolt, amikor akcióba bocsátkozott. Végül is ez az egész ősz eleji kínlódás nemcsak a kiskorúak, a nagykorúak számára is elég stresszes. A fényképet kedves kollégánk nemkülönben kedves ismerőse küldte, ezúton is köszönjük. A mű nagyjából egy hete készült az Europarkban található Intersparban. Kicsit homályos, de a lényeg látszik rajta. 

Törzshozzászólónk, Defter előbb kommentjeivel igyekezett felhívni a figyelmet a szekszárdi szüreti napokra. Aztán amikor szóltunk neki, hogy ha kedve tartja, beszámolót is írhat az eseményről, kapva kapott. Úgyhogy alkalmi külsősünk helyszíni szemléje következik az alábbiakban. Ahogy Lőrincz doktor mondaná, olvasgassanak szeretettel.

Mint mindnyájan tudjuk, a bornak nincs pártállása. Ahhoz meg, hogy a borásznak van-e, vagy nincs, és ha van, milyen az, semmi közünk nincsen. Tekintettel arra, hogy ez a körülmény a bor színét és minőségét semmilyen módon nem befolyásolja. Nem véletlen, hogy mi sem politizálunk itt – noha más hasábokon némelyikünkkel előfordul.

Martha Stewart, aki számunkra kb. annyira szignifikáns, mint alabamai marhapásztornak Zsidek László, az ízvadász, elhatározta, hogy a börtönkosztból felépülve és megtisztulva fölhízlalja a malacperselyt, és ennek egyik lehetséges módja az, ha borhoz adja a nevét.

A templomi szertartásokon használt borok minőségének fontosságára szeretné felhívni a figyelmet a Zala megyei Kiskutason megrendezésre kerülő Szent Gellért miseborünnep és -verseny – olvastuk a keddi MTI-örömhírt, amelynek még a címét sem változtattuk meg.

Jancis Robinson, belátván, hogy a teleportálás és a klónozás az ő életében már nem lesz köznapi gyakorlat, bővítette stábját. A fő-fő asszisztens és afféle régens Julia Harding, aki nem mellesleg szintén Master of Wine. Júlia MW ezúttal egy különös kóstolóról és egy még különösebb burgundi mesterfogásról számol be. Ismert és elismert burgundik vezető spätburgunderek ellenében, vagyis pinot catch-as-catch-can.

A tokaji ősz szekerére kapaszkodva ismertette elképzeléseit és prezentálta borait a hét végén a Tokaji Bormívelők Társasága. Az eredet-, sőt egyediségvédelemre szegődött egyesület szándékairól már beszámoltunk, s mivel úgy gondoljuk, rém fontos, amit csinálnak, megígérjük, a jövőben is figyelni fogunk rájuk. Az aktuális lényeg: összejött húsz-egynéhány jeles termelő, elkészült a folyamatos fejlesztés elé néző szabályzat, klasszifikáltak másfél tucat dűlőt, alkottak emblémát, készítettek borokat. Mi pedig előbb hallgattuk, mit mondanak, aztán kóstoltunk, végül írtunk.

Mondtam a feleségemnek, megértük ezt a kivételes napot – miszerint házassági évforduló, a huszadik –, meg kell hát innunk a legmagasabban jegyzett borunkat. Nem tiltakozott. De nem mindig vág földhöz, amiről azt hisszük, hogy.

65 éves korában elhunyt Michael Jackson újságíró és rádiós, a whisky és a sör professzora. A legendás szesztestvérrel szívroham végzett augusztus 30-án. Jackson forradalmi tette az volt, hogy a borkultúrából ismert igényességgel és szenvedéllyel közelített a sörhöz és a whiskyhez. Műveit 18 nyelvre fordították le, és több mint 3 millió példányban keltek el világszerte. A legismertebb Jackson-könyvek: The English Pub (1976), World Guide to Beer (1977) és a Malt Whisky Companion (1989). A Sörvadász című tévés sorozatát 15 országban sugározták és számtalan díjjal tüntették ki. 1997-ben ő volt az első nem sörfőző, akit beválasztottak a belga Confédération des Brasseries de Belgique tagjai közé. Akik szeretnének a sörevangélista munkásságával magyarul ismerkedni, azok olvassák el az 1995-ben megjelent Sörvilágkalauzt, illetve a tavaly kiadott Whiskyt. Angolul pedig többek között erről a blogról érdemes tájékozódni.

Egyszer, nagyjából két-három-négy éve, arról beszélgettem két Konyárival, hogy hiába kellene Magyarországnak adottságai miatt is fehérborcentrikusnak lennie, hasztalan várjuk az igazán nagyszerű szárazakat. Azt a társalgást nemrég Konyári Dániel idézte fel, miután szóba hoztam lellei pincéjük 2006-os Szárhegyét. Érdekes, ez alig néhány nappal azt követően történt, hogy Lőrincz Szent Andrea György megkeresett, írjak füzetébe bármiről, és én némi töprenkedés után azt mondtam, fehérezni szeretnék. Benne van a dolog a levegőmben.

Előtanulmányként beleolvastam a rizlingirodalomba, és túl azon, hogy gyakorlatilag minden számottevő borguru kedvenc fehér fajtája, azt is megtudtam, hogy a számomra teljesen ismeretlen gouais blanc leszármazottja. És minő meglepetés: ez a bizonyos gouais blanc vélhetően horvát származású, a K.u.K.-körletben heunisch weissként ismerik, ha ismerik, és nemcsak a rajnainak, de a chardonnaynak és a pinot noirnak is boldog őse. Vagyis Burgundia gyökerei a szomszédig nyúlnak.

Milyen örvendetes, hogy a fiatalok egyre odaadóbban érdeklődnek a borkultúra iránt. Milyen nagyszerű, hogy a magyar kormány is szereti a bort. (Igaz, hogy inkább csak a vöröset és a száraz fehéret, a tokajit nem nagyon, mégis.) Milyen kár, hogy még 2007-ben is megszívathatják a világ legjobb borvidékét.

Index anyánk a múltkorinál is terjedelmesebb cikk segítségével igyekszik a Hegyalján tervezett szalmaerőmű ütőerén tartani képzeletbeli mutatóujját. A Hujber-csapat szerint a borászok hazudnak. A borászok nem tudnak arról, hogy bármikor is egyeztetni próbáltak volna velük. Ha harc, legyen harc. A részletekről itt tessenek olvasni.

Nem állítom, hogy mostanáig álmatlanul hánykolódtunk vetetlen nyoszolyánkon, mert csak nem jött a posta az új Master of Wine-ok névsorával. De azért hírt adunk arról, hogy péntek óta héttel többen vannak, összesen 257-en. Sajnos, magyar név ezúttal sincs közöttük. Talán legközelebb. Persze tudjuk, hogy könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint bormászterhallgatónak a záróvizsgán.

Index anyánk velvetesei és videósai vidám mozgóképriportot készítettek a várbeli borfesztiválról, amely ezúton tétetik közzé itt is. Gyümölcsös, testes, fűszeres, tüzes, pusztuljon Savoyai Eugén. Öröm látni, hogy egyre több fiatal érdeklődik a borok iránt.

Na most kaming áutolok én is egyet ízesen, mélyen a szemekbe nézve, elérzékenyült hangon, úgyis szezonja van neki. Már a kaming áutnak. Legfeljebb sose leszek államtitkár, sose fogok gyanús gazdasági ügyekbe keveredni, állófogadásokra járni és fontos arccal rohangálni. Vagy rosszabb esetben pont ezért leszek, és akkor majd megízlelem a hatalom édes ízét, meg hektoszám fogom magamba tolni a satómargókat és romané kontikárt.

Szombaton délután 1 és este 8 között megkóstoltam hetvenhárom bort. Szorgalmasan köptem és szorgalmasan jegyzeteltem. Minden tételről nem írok, mert két napig sem bírnám befejezni, úgyhogy főként arról olvashatnak, ami tetszett. Amiről nem írok, de önöknek bejött, arról kommentezzenek valamit a szöveg végére, van ilyen lehetőség. Az volt az egyik prekoncepcióm, hogy fehér napot rendezek, de ehhez csak többé-kevésbé bírtam tartani magamat. Mindenesetre több fehérről és kevesebb vörösről lesz szó.

Az alábbiakban irdatlan méretű poszt következik egy irdatlan méretű kóstolóról, amelyen jó két hónapja volt szerencsénk részt venni Sz. Kis László jóvoltából. Sz. Kis úr egykori borkollégista, ekképpen 2003-ig a Rohály-féle Borkalauzok kóstolóinak állandó közreműködője már a nyolcvanas évektől gyűjtögeti az érdekesebbnek tűnő tételeket, Most felfedező utat tett saját pincéjébe, és felszínre hozott néhány borszauruszt: huszonkét palack vöröset és fehéret (1969-től 1994-ig), és tizennégy Gerét a '92 és '96 közti évfolyamokból. Csoda ugyan nem történt, de nagy meglepetések voltak: a Gerék nagyszerűen bírták az éveket, akadt egy még élvezhető, bár gyanúsan tokajias 1969-es egri leányka, meg kiderült, hogy az Eger Csillaga MGTSZ már egészen rendes franc-okat bírt összehozni 1988-ban.